Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-12 / 253. szám
Budapest, 1886. VI. évfolyam 253. sz. Vasárnap, szeptember 12.. Előfizetőtt árak: Egéri évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. iMottiság és kiadóhivatal, IV., kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint, ügyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Úri esküvő. Fővárosunk kedvesebb látványosságai közé tartoznak az u. n. „főúri esküvők“. Az amúgy is kiváncsi nép, különösen a hölgyvilág, mely édes elérzékenyüléssel élvezi egy-egy mennyasszony és vőlegény glóriás alakját, tömegesen tódul ilyenkor a templomokba. A színházi első előadások érdekes közönsége tölti meg az isten házát, s profán érdeklődés, suttogás, kritika és emberszólás termévé lesz az áhitatosság csarnoka. Fokozza e szertartások vonzó erejét a mi főurainknak az a régi jó szokása, hogy ily alkalmakra őseik daliás alakjában lépnek a közönség elé. Csillogó magyar dísz, káprázatos magyar pompa, domíniumokat érő forgók, csattok, övek, gombok, kardok és egyéb ékességek ragyognak a napban, selyem, atlasz, bársony és brokát feszül a testhez, s a régibb családok jellemzetes arcvonásai kivillannak abban az eredetiségben, mely a polgári ruhában alig ismerhető már föl. Ma is egy ily esküvőnek volt szemtanúja az esküvők rendes közönsége s ha a bolgár ügyet oldalt hagyva, a gazdasági kiegyezés kérdései mellett elmenve, e helyen emlékezünk meg arról, ami rendesen az újdonsági rovatokban kimeríthető, annak oka van. Amint a násznép a józsefvárosi plébániából, ahol a vegyes házasság Kanovics plébános passzíva asszisztenciája mellett megköttetett, odarobogott a protestáns (ágostai) esetlen templom elé, a sokaság, amely a templom előtti tért ellepte, harsány éljennel üdvözölte az egyik örömapát. És mikor az ifjú pár az oltár elé lépett a lelkész áldásáért, az ihletett pap beszédet mondott, melyben a vőlegényt aposztrofálva apjára mutatott: attól vegye a példát, aki a legnehezebb viszonyok közt tudott magyarrá és magyarnak lenni. Ez az apa, ez az örömapa, akinek fia ma beleházasodott egy kitűnő családba, mondhatni a legkitűnőbb családokba, Edelsheim-Gyulay Lipót báró. A fiatal Lipót báró, már most az Odescalchiak, Tiszák, Telekiek, Zichyek rokona, köztünk nevelkedett, a mi fiatalságunk lelkében és szellemében. Atyját a véletlen, a szerencse sodorta közénk, szive, jelleme marasztotta itt, fiát nekünk nevelte, a mai napon át is adta visszavonhatatlanul. A legszentebb lánc, a legoldhatatlanabb kötelék fűzi őt a hazához : a család, a szerelem. A mi jó, a mi nemes, a mi törekvés, a mi becsvágy van benne, az immár ezé a mi szép országunké, a mi féltett hazánké : beírjuk követelései könyvébe és számolunk jövőjére. A szerelem pillanatait élvezi az ifjú, megédesíteni szeretnék, nem megháborgatni. De jönni fognak a cselekvés évei: azokban a haza számol ő reá, mint egy új magyar család második nemzedékére. Tettre, erkölcsre, munkára, lélekre van szükségünk, azt várunk az ország hű gyermekeitől. Részvételt, lelkesedést, áldozatkészséget a jövendő nagy munkáiban és feladataiban. Ezt gondolja, ezt érzi a magyar közönség, midőn szimpátiáival a Gyulayak felé fordul, mikor éljen szavával üdvözli az idősbet, az apát és szerető érdeklődéssel seregük az ifjabbnak legszebb ünnepét: esküvő napja külső fényét emelni. Ez érzéseknek, e gondolatoknak kifejezést adni e helyen nem akartuk elmulasztani, a mikor arisztokráciánkban lazulni látjuk a régi erényeket, nagy hivatásuk öntudatát és becsvágyát s ezzel is úgy látszanak tenni, mint díszmagyar ruhájokkal: elő-előszedik parádénak egy-egy esküvőre, egy-egy felvonulásra, de rendesen zár alatt tartják, mélysereg eledeléül. Porlik a mente, a kacagány, porlik a nemesség érzülete, mely kötelezne a francia mondás szerint. A szívtelenség, a léhaság sokakat elsodor tőlünk idegenbe: háromszor legyen üdvözölve, akit a szív és lélek hozzánk hoz, hozzánk csatol, elszakaszthatatlanul. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. III. Sándor cár lemondása. (A „Budapesti Hírlap“ tréfája.) „On n’est jamais trahi, que par les siens.“ Philippe de Bourbon. Brzest-Litowski, szept. 11, 9 óra 20 perc reggel. A cár a hadgyakorlatról, este palotájába tért vissza, s korán lefeküdt. Éjjeli egy órakor Schuwaloff tábornok a gárda parancsnoka, Oldenburg Sándor herceg, Alhedinszki főhadsegéd és Woronyoff Daschkoff gróf a császári ház minisztere, a testőröktől föl nem tartóztatva beléptek szobájába, s ő felségét álmából fölköltötték. Ez fölriadva kérdezte mit akarnak ? „Lemondani“ volt a válasz ; egyúttal az urak revolvereiket vették elő, Woronyoff gróf pedig egy készen tartott okmányt tartott a cár elé, melyre ez remegő kézzel e szavakat írta alá : „Isten áldja meg Oroszországot“. Az összeesküvők csak ezután engedték meg a cárnak, hogy felöltözzék civilruhába. Ezalatt zaj támadt a palotában, egy inas beszaladt, s a cárt ki akarta szabadítani, ezt az embert ura szeme láttára agyonlőtték. A lövésre a palota lakói s a testőrök összefutottak, de körül voltak véve. Gurko tábornok csapatai s a Preobrazenszki ezred állottak az udvaron, a kertben, az utcákon. Midőn a cárt meglátták a katonák, azt kiáltották : „Le a cárral, éljen a köztársaság!“ Erre a cár, ki idáig néma megütközéssel viselte sorsát, sírva fakadt. Éjfél után 2 órakor a készen tartott vasúti menetre vitték, hol, minden kíséretétől megfosztva, két fegyveres közkatona közt egy első osztályú kupéba zárták, mely mellett az összeesküvők fejei közül többen ültek ugyanarra a kocsira. A mozdony két kocsival ismeretlen irányban elrobogott. A cár semmi ruhát, se szolgát nem vitt magával, se pénzt, se eledelt, kardját és zsebkését, sőt óráját s óraláncát is elvették tőle, iratait lefoglalták. A tábor ittas az örömtől és pálinkától. A városházára kitűzték a vörös zászlót. Szent-Pétervár, szeptember 11. Délelőtt 10 óra 30 perc. A táborból érkezett hírek kora reggel óriási izgatottságot okoztak a városban. Krapotkin herceg elnöksége alatt Giers és Tolstoi gróf régensséget alkottak. Pobjedonoszeff Bunye pénzügyminiszter és Dolgorucki herceg elfogattak. Ignatieff és Dondokuff Korsakoff a főbb nihilistákkal osztoznak a minisztériumokban, Sassulich kisasszony közoktatási miniszter, Katkoff a forradalmi kormány rendőrfőnöke. 11 órakor Te Deum a székesegyházban, Izidor metropolita osztja az áldást, a nép letérdepel. Estére fáklyásmenet a kivégzett nihilisták sírjaihoz. A város nyugodt. Moszkva, szept. 11. Déli 12 órakor. Joannikius metropolita a Kreml templomának kapujából hirdette ki a népnek a cár lemondását. Loris Melikov gróf kormányzó leköszönt, helyette Adlerberg gróf vette át a politikai és katonai parancsnokságot. Proklamációt hirdetett ki, mely így szól: „Éljen a szabadság! Nincs úr a földön! A föld újra fog feloszlatni. Az orosz nemzetnek nem parancsol senki, csak maga magának.“ Egy másik kiáltványban kihirdettetik az ostromállapot és vésztörvényszék azokra, kik a volt cár pártját fogva felségárulást követnének el a respublika ellen. A város csöndes. Odessza, szept. 11. Délután 1 óra 20 perc. Falragaszok hirdetik a cár önkénytes lemondását és elutazását. Popov admirális és a polgármester látogatásokat tesznek az idegen konzuloknál. A város föl van lobogózva. Este kivilágítás. Varsó, szept. 11. Délután 3 óra. A lengyeleknek nincs része az összeesküvésben, mely a cárt trónjától megfosztó. A város attól tart, hogy Németország okkupálni fogja Lengyelországot. Az a nézet uralkodik, hogy az angol követ tudott az összeesküvésről s ellátta a merénylőket a szükséges pénzzel. Bécs, szept. 11. (Saját külön tudósítónktól.) A leghitelesebben értesülök, hogy a cár elleni merényletet Kálnoky gróf külügyminiszter tervezte, azért, hogy ily módon Lengyelországot felszabadítsa. Mai számunk 16 oldalra terjed. A delegációba.*) Nagy idők közelegnek. A vihart megelőző szél felkavart egy kevés szemetet és szemébe csapta Európának. Jönni fog a vihar is, mely házakat dönt fel, erdőket seper el, vetéseket semmisít meg. A vihar útja a magyar nemzetnek vezet. Készen van-e a magyar erre a határozó esélyre ? Nincs. Az osztrák diplomácia silányságát, cseléd szerepét látjuk. Nem képes megvédeni nemzetünk, uralkodóházunk érdekeit, hanem Bismarck követésében a birodalmi Tyró előtt, vagy után következik rangban. A német érdekek megvédetnek, a Habsburgok nagy érdekei pedig feladatnak. *) A függetlenségi párt egyik vezéregyéniségétől.