Budapesti Hírlap, 1887. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
tőle, hogy megtámad az ellenség bennünket. S minthogy, ez, ha bekövetkezik, tavaszszal lesz, Okvetlen most kell előre gondoskodni ruháról, élelemről, lovakról, hadi szerről, szállításról stb. Ezzel nem lehet és nem szabad elkésni. Ha nem jön a muszka, megmarad a puskapor, ruha és ló, s az élelmet el lehet adni. A veszteség kár, de ki tehet róla ? Nevezetesen a népfölkelés első osztálya, mely mint póttartalék behivatik az ezredekhez és mozgósíttatni fog, a hadszertárakban nincs számításba véve, a hadügyminiszternek tehát ennyivel több emberről kell gondoskodnia az eddigi hadi létszám felett minden kellékről Ezt a delegációk nem vették tekintetbe, mert novemberben még nem volt a háborús veszély oly nagyfokú és közel. Hogy mit mindent kell beszerezni és mi mindenféle intézkedést tenni, azt mogt állapítja meg Bylandt Fejérváryval , ki Bécsben maradt. Tisza Iványi harmadik kérdésére, hogy el vagyunk-e szánva a Balkánállamok függetlenségét fegyveresen is megvédeni ? — a felelettel adós maradt. Az alkudozások folyamát nem akarta zavarni. Talán engedünk a cárnak, talán nem, minden a mértéktől függ. De mert fegyverkezünk, minden áron nem egyezkedünk. Míg Tisza óvatos tartózkodással beszél, a hadügyminisztérium lapja, a „Fremdenblatt“ elég meglepő nyíltsággal ír a helyzetről. Egyik bécsi táviratunk alább bőven ismerteti a félhivatalos közlöny cikkét, mely a béke reménységét nagyon mellesleg emlegeti, a háború veszélyét a Rajna-vonalon látja kitörni s a vele járó nagy nemzetközi bonyodalmakat, melyekkel szemben e monarchiának kihogy tankönyveket írjanak. Az akadémia az aránytalan nagy mértékkel való élés által legelőször is magát törpíti le , tekintélye haszontalan nagyképűséggé válik, fontoskodása ártatlan meddőség, exkluzivitása múmia-szerü beburkoltság s harmadfél millióm tőkéje valósággal bolt kézen van. Mit lehetne a nőttön növő óriás vagyon jövedelmével a magyar kultúra érdekében tenni, ha az akadémia kilépne az unalom, a tunya grandezza falai mögül és közelednék a magyar közönséghez, amelyre nézve eddig nem létezik. Ha tudomást venne arról, hogy Magyarországon van élet, vannak aspirációk. Szükségletek és kötelességek ! Ha összeforratta a nemzettel úgy mint a franciák akadémiája, amely nem az unalomban keresi a tudományos kvalifikációt, ahol az akadémia a világra szóló nagy kérdéseken kívül még arra is ráér gondolni, hogy mily könyv való a gyermekek kezébe. Megbízásokkal, pályázatokkal teremt egész irodalmat a történettudomány, a természettudomány terjesztésére, nem derogál neki olyan könyveket is kiadni, amelyek egészen érthetők, sőt könnyedek. Nem helyezkedik csökönyösen ellentétbe a közvéleményyel; pálmáját, aranyát adja irodalmi műveknek, amelyeket a közönség osztatlan sikerben részesített. Észre veszi a szép literatura apróbb jelenségeit is; regényeket jutalmaz meg és a negyven halhatatlan, a szép élvezésének finom mosolyával hallgatja Legpuyé csevegéseit onnan az ezüstös zöld szószékről. Mikor az emberi elmének sikerült valami újat kivívni : az akadémia asztalán azonnal megjelenik a fonográf, a telefon, a meudoni hadi léghajó, Edison lámpája. Rögtön beleszólnak minden aktuális kérdésbe, ha az a tudományhoz tartozik, hogy Toulonban kitört a kolera, a francia akadémiában egy hét múlva már tárgyalták a Koch-féle teóriát. Pasteur elmélete folyton napirenden van, figyelik és vitatják a kísérletek minden fázisát. E mellett ráérnek ötvenezer frank internacionális utat kitűzni a legjobb elektrom adó gépre. És van-e valaki, aki azt mondhassa, hogy a francia akadémia nem tekintélyes ? Hogy azen kell lenni minden esélyre, s igy államéletünk e nagy válságát a légközelétibi Nőnapokra jelenti be. BUDAPESTI HÍRLAP, (31. sz.) 1887. Minár ! Hábtírus jelek. Budapest, jan. 31. A delegációk egybesíivására vonatkozólag a félhivatalos ,,B. C.“ a következőket irja: „A delegációknak egy rendkívüli ülésszakravaló egy pelhivásának lehetőséget szem előtt kell tartani, mert, a monarchia abba a helyzetbe juthat, hogy a békefentartásák érdekeiben nagyobb szabálugvó rendszabályokat lesz kénytelen tenni. A delegációk, ha összehívatnak, Budapesten fogják üléseiket tartani.“ * A kiegyezési válság. A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban lefolyt tárgyalások — mint a félhivatalos „B. C.“ írja — egy irányban sem veszettek megállapodásra. A kiegyezés, tárgyalások eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azt a fértevést, hegy az osztráfe kormány maga sem viseltetik valamely különös érdekkel a kiegyezés létrejövetelé írárát. A megyer kormány oly alternatív javaslatokat terjesztett az osztrák kormány elé, melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanúskodnak. Ha e propozíciók után nem történik m megállapodás, hiányozni fog az alap a tárgyalások folytatására. Az aradi vár parancsnoksága 100 ezer mmázsa lisztet rendelt meg a Neumann testvérük gőzmalmában. A minisz hírül ment, az aradi piacon a gabona ára mmázsánként 20 k - ra emelkedett.* Sátoralja-Ujhelyben a honvédség X. gyalogsági féldandárjának ott állomásozó 3/4 zászlóalja jan. hó 26-án parancsot kapott a felkészülésre. Ugyancsak a „M. é. k. v.“ sátoraljaújhelyi állomásán naponként 200 munkás dolgozik egy új vágány lerakásán. Szápáry Gyula gróf lemondása Szápáry Gyula gróf pénzügyminiszter — mint értesülünk — végleg elhatározta, hogy tárcájáról lemond. A pénzügyminiszteri tárca vezetését ideiglenesen Tisza Kálmán miniszterelnök fogja átvenni és tegnap Bécsben már ő tárgyalt Rothschild báróval. Köffinger pénzügyminiszteri, államtitkár még egy évig fogja viselni hivatalát, akkor telik be szolgálatának 40 esztendeje és akkor nyugdíjba lép. Köffinger nyugdíjaztatása után Wekerle miniszteri tanácsos, ki mit legközelebb elfoglalja Lukács Béla helyét a magyar államvasutak igazgatóságában, pénzügyminiszterré fog kineveztetmni, nem szolgál komoly tudományos célokat ? Mert a mi akadémiánk sivár semittevését azzal szokták védeni, hogy alapszabályai értelmében a legszorosabban vett tudományt kell művelnie és nem sülyedhet le népszerűsítő társulatok színvonalára. Ámde a legszorosabban vett tudományt úgy műszeti, hogy abból ugyan nincs haszna másnak, mint ama nagytekintetű uraknak, akik harminc-negyven forintot kapnak szörnyen tudálékos, de a világ során egy hajszállal sem lendítő munkálataik ivéért. A magyar tudományos akadémiának a magyar kultúrában az a ielesztősége van, ami a sajtóban a ,,Budapesti Közlönyének. E méltósággal teljes újságnak, amely az nap, mikor a nemzet és a király együtt sirt Szeged veszedelmén, csak enynyit hozott a világ tudomására : „Fiaménál a tenger csendes. Ózonmérő nappal 7, éjjel 6.“ Széchenyi szava, mely megveté ,az akadémia alapját, még mindig nem hangzott el. Itt zeng szivünkben, apánktól örököltük s ő az apjától. Varázsos ige ez. Évről-évre adják filléreiket e nagy pemzett intézetnek a lelkes hazafiak. Meghalnak obskurus emberek, akikről falujuk is alig tudta, hogy léteznek, s mikor felbontják végrendeletüket, akkor látszik meg, mi volt az a névtelep, porladó, szív ,dús vagyonokat hagytak az akadémiának, amaz örökké csengő szózat hívására. — És vájjon mit szólna Széchenyi, az akarat, a tett, az élet, a gyakorlat férfia, ha, látná ezt a nagy negatív, erőtlen, tunya, impraktikus tömeget, amint saját zsírjába fulva gunnyaszt magas piedesztálján és nem lendít semmin; sem a tudományon, sem a nemzeti szellem fejlesztésén, sem a magyarságon. Hogy hunyja be álmos szemét oly kötelességek előtt, mint az erdélyrészi magyar közművelődési, egyesület és fárasztó tétlenségében elmállva, hogyan foglal minden hazafias mozgalommal szemben oly közönyös állást, amelyet csak egy hajszál választ el az ellenségestől. Az akadémiának e nehézkes, lélektelen, hideg s elzárkózott viselkedése maholnap Magyarország legnépszerűtlenebb intézetévé fogja tenni Széchenyi alkotását- A közönség, mely folyton áldoz értté, a családok, kiknek vagyona maradt rá, csak várják, csak várják , mikor ad magáról az akadémia érerjélt. Mert az ugor deverbális névszóképzők és progén koponyák nemigen elégségesek arra, hogy lobogva tartsák bennünk a, hazafias lelkesedést. Ipolyi Arnold munkája a magyar szent koronáról évek óta szinte az egyetlen munka, amely hirdeti, hogy az akadémia tudna nagy dolgokat is művelni, ha akarna. De ez a monumentális mit szinte fájt field, mint a mozdulat a régóta tunyaságban, tespedőnek. Előlapjában, a ,,Budapesti Szemlédben nekieresztette annak az igazi és nemes tudósnak az ő kis mérges Babszem .Jankóját: hadd mutassa ki Gsengery Antal és Pompéry János alapján, hogy Ipolyi nem, tudós, hogy a,„Magyar ruizkológia“ gyönge könyvecske stb. Ez az kimutatta ép úgy, mint azt, hogy Jókai Mór nem tud regényeket írni, de Pálfy Albert tud. Ipolyi Arnold ezek után nemsokára meghalt és bizonyosan törméne mennyekbe, ahol a katolikusoknak van olyan jó dolga, mint itt lent az akadémiában a kálvinistáknak. Ha Széchenyi kérdezősködni talál az ő alkotásai felől, elmondhatja neki, hogy a lánchíd és az akadémia pompásan állanak egymás mellett, hatalmas, megingathatatlan alapokon. De míg a lánchídon át óriás hullámaival lüktet a világváros élete, addig az akadémia zárt palotájában tétlenül hever, mint tetszhalott a koporsófödél alatt. Vájjon ha megfordítva volna, a lánchidat sáncolnák el rideg falak, hogy ne tapodja emberláb és az akadémia állana nyitva a nemzeti géniusznak, a magyar széllem és nyelv legelső terjesztőjeként! Melyikből volna kevesebb kára a magyarnak ? A Dunát átkaroló vas-iv elhagyottan is megmaradna a fenséges mű , és itá már két más híd köti össze Budapestet, a vizi szúnyogok módjára iramló göröskéken kívül. Nem esnézik kétségbe, ha el is zárnák elöttünk a lánchidat. De fiai pótolja azt, hogy az akádéfináné fia él, nem mozdul, nem dolgozik, nem alkot, nem diadalmaskodik a magyarság nevében ? L. Az országgyűlési stábaálív-A párt hifi délután 6 órakor folytatta az állami költségvetés részletes tárgyalását és elfogadta a belügyi- és pénzügyi tárcák költségvetéséit. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este tartott értekezletén tárgyalta a belügyminiszteri tárca költségvetését. Az operaház részére előirányzott szubvenciót, valamint az újánban rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz képest megokolatlanal felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését a belügyminiszternek az 1885. évi 24. t.-c. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről. Omladinista püspök. Versecről távirja levelezőnk ma . Itt átalaltan az a hir van elterjedve, hogy Dimitrievics Nektárius arhimanoritát, kit csak netvrég választottak meg püspöknek, a király nem fogja megerősíteni, mert Dimitrievics mint az pniladina tagja egyike volt a legnagyobb izgatóknak.