Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-18 / 76. szám
6 — (Udvari ebéd.) A budai királyi váriakban ma délután 0 órakor 30 teritékü udvari ebéd volt, a melyen ő felségén kivül résztvettek: Samassa egri érsek , Bittó István, Tisza Lajos gr., Majtényi László br., Széll Kálmán, Zichy Jenő gr., Podmaniczky Frigyes br. titkos, tanácsosok . "Winterhalder báró altábornagy , Szász Károly reform, püspök ; Korniss Emil gr., Orczy Endre br., Lévay Gyula br. kamarások ; Bánffy György gr., Károlyi László gr. főrendiházi tagok ; Madarassy a pénzügyi biróság elnöke ; Lukács György, Tanárky Gedeon, Matlekovics Sándor dr., Berzeviczy Albert álllamtitkárok ; Busbach Péter, id. Huszár Károly báró, Jókai Mór, Szathmáry Miklós, Szitányi Bernét képviselők ; Maszlaghy prépost plébános ; Popp báró altábornagy, főhadsegéd, Wolkenstein főkonyhamester, Pápay osztályfőnök, Besch őrnagy szárnysegéd. — Ő felsége jelenlegi budapesti tartózkodása alatt a mai udvari ebéd volt valószínűleg az utolsó. Az ezúttal megtartott udvari ebédeken közéletünk számos kiváló férfia volt az udvar vendége ; igen sokan voltak hivatalosak a képviselőház tagjai közül, míg — a két elnök kivételével — a delegáció tagjait ezúttal nem hívták meg az udvari ebédekre. A majdnem mindannyiszor egy óránál tovább tartó cerclek alkalmával a király őfelsége állami és társadalmi életünk minden mozzanatáról megemlékezett. Az udvari ebédeknél és ünnepeknél, nemcsak a meghívók voltak magyar nyelven kiállítva, hanem minden más efféle nyomtatvány is, sőt még azok helyjegyek is, melyek a királyné teaasztalához a palotahölgyek számára szóltak. (Személyi hírek.) Mária Valéria főhercegnő hétfőn e hó 21-én hosszabb tartózkodásra Bécsből Salzburgba utazik, s ott a királyi kastélyba száll be. A főhercegnő kíséretében lesznek Kornis Mária grófnő főkamarásnő és Weigelsperg Frigyes báró a király szárnysegéde, kit a főhercegnő mellé osztottak be szolgálattételre. — Steineck báró altengernagy Bécsből tegnap Trieszt, Póla, Fiume és Dalmácia haditengerészeti állomásainak megvizsgálására utazott. — Egy Londonba érkezett távirat szerint Holub afrikai utazó és neje a múlt hó 22-én szerencsésen Ramanawatoba érkeztek. — (A román királyi pár) e hó 19-én, szombaton délután 3 óra 25 perckor a rendes futárvonattal Budapestre érkezik. Az osztrák-magyar államvasút pályaházában azonban csak a megállásra kijelölt negyedórára szállnak le a kiályi vendégek s nyomban folytatják utjukat Marcheggen, Gänsendorfon s Jedlerseen át egyenesen Berlinbe, hova a német császár 90-ik születésnapjára utaznak. Az osztrák-magyar államvasutak igazgatósága a királyi pár kísérete és málhái számára szükséges kocsikat tegnap este útnak indította Bukarestbe. (A hercegprímásnál) ma Ráth főpolgármester vezetése alatt a fővárosi katolikusok egy küldöttsége tisztelgett oly célból, hogy a hercegprímás által a jubileum alkalmából a főváros küldöttsége iránt tanúsított szíves fogadtatásért köszönetet mondjon. Ez alkalommal szóba került a Budapest fővárosában szervezendő községi katolikus autonómia kérdése. A hercegprímás oly melegen érdeklődött a hosszabb eszmecsere tárgyává lett kérdés iránt, hogy e tárgyban legközelebb a megvalósításra irányzott lépések várhatók. (Bankóhamisító banda.) Egy hét óta majdnem mindennap egy-egy hír ad számot arról a buzgóságról, melylyel Karácsonyi kapitány Orosháza és vidékén nyomozza ama bankjegyhamisító banda tagjait, kiket Czettel budapesti gépgyáros ajánlott a rendőrség szíves figyelmébe. Kezdetben azt hitte a rendőrség, hogy egy már teljes működésben levő bandával van dolga, de csakhamar kitűnt, hogy a banda csak szervezkedőben volt, s még hozzá sem fogott a bankócsináláshoz. Hogy a nagy garral megindított nyomozásnak sovány eredménye lett, annak tisztán a rendőrség az oka, mely korai beavatkozásával lehetetlenné tette a dolgok fejlődését. Hiteles forrásból ugyanis arról értesülünk, hogy Chapo újpest rendőrbiztos s ennek révén a járásbíróság már január hóban tudott a pénzhamisító bandáról, s az elfogott levelekből és sürgönyökből megállapította, hogy a hamisítók Újpesten akarták berendezni műhelyüket. E célra Újpesten, a váci ut6. számú házban már helyiséget is béreltek s abban egyeztek meg, hogy ez év április 1-én megkezdik a hamis tíz forintosok gyártását. Az újpesti rendőrség kezdettől fogva szemmel tartotta a bandát, melynek vállalkozását jómódú vidéki paraszt emberek is támogatták. Ezek nem csak Budapesten, hanem Bécsben is rendeltek gépeket s hogy a rendőrség figyelmét fel ne keltsék sertéskereskedőknek adták ki magukat. Az újpesti rendőrbiztos érintkezésbe lépett a bécsi rendőrséggel és kevés híja hogy a banda litográfusát, midőn gépet vásárolni Bécsben járt, itt le nem tartóztatták. Ez a litográfus újpesti lakos, de nem azonos azzal a Prodán Szilárddal, kit Karácsonyi kapitány Román- Szt.-Mihályban letartóztatott. A banda tagjai voltak még: Ócska János félegyházi lakos, aki a pénzt adta a vállalathoz, Póczik Lajos orosházai, Szipko János félegyházai, Csáki Mihály hódmezővásárhelyi, Kis Imre debreceni, Jován K. beregszászi, Prodán Szilárd román,szt.Mihályi s Varga János szentesi lakosok. Ez utóbbinak hamisítványok forgalomba hozása lett volna a feladata, s ezt a kényes feladatot azért bízták ő reá, mert gazdag ember lévén, kevesebb feltűnés nélkül adhatott volna túl a hamisítványokon. Ami Prodánt illeti, ez közönséges csavargó, s csak a budapesti rendőrség fogta rá, hogy litográfus. Ő, Varga és Ócska bankjegyhamisítás gyanúja miatt többször voltak már vizsgálati fogságban, sőt az utóbbi meg van örökítve a rendőrség albumába is. Az említettek közül Pocik és Szipko már fogva vannak, nagyobb eredményt azonban, aligha fog elérni a rendőrség. • (Immunitás a rajzlásban.) Néhány héttel ezelőtt, mint akkor kimerítően jeletetttük, az osztrák parlament két tagja, Pattta i dr. és Wrabetz csúfosan összekaptak a folyosón egymással s a szóbeli sértegetések odáig mentek, hogy Wrabetz becsületsértés miatt panaszt emelt Pattai ellen. Pattai immunitási jogának felfüggesztése hosszabb érdekes vitára szolgáltatott alkalmat a rajrát tegnapi ülésén. Kezdte a vitát Lienbacher, aki Pattai mellett, a kiadatás ellen kardoskodott, s nagy derültséget keltett azzal a furcsa argumentummal, hogyha egy fegyenc a fegyházban valami bűnt vagy kihágást követ el, azt sem adják ki a törvényszéknek vagy a járásbíróságnak. Azt mondja végül, hogy Wrabetz beérhette volna azzal, hogy az elnök rendreutasítja Pattait. Az elnök, S moka, kijelenti, hogy Pattai ellenében ő disciplináris hatalmával nem élhetett, mert nem a házban történt a kérdéses összeütközés. Szenzációt keltett Lueger dr. nyilatkozata, aki — előrebocsátva, hogy ő nem barátja a párbajmániának — kijelentette, hogy az olyan esetekben, ha sértések történnek s különösen olyan helyen történnek , amely a méltóság megőrzését különösen megköveteli, ilyen esetekben — véleménye szerint — nem a törvény rendes útján kell ügyet elintézni (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ellene van Pattai kiadatásának csak azért is, mert a törvényszék előtt való nyilvános tárgyalás a ház méltóságán az eset által esett sérelmet még növelné. Szavazásra kerülvén a dolog, 146 szóval 37 ellenében Pattai immunitási joga felfüggesztetett. A német klubból — mely összességében a felfüggesztés mellett, szavazott — két képviselő Knoz és Steiner nem szavaztak s ezek ennek folytán valószinüleg ki is lépnek a klubból. — (A népfölkelés friss hajtásai.) A törzse megvan már, most nőnek a zsenge hajtásai, a tizenkilenc évesek. A 19 éves népfelkelők összeírása megkezdődött a fővárosban. A fővárosi katonai ügyosztály az egyházi hatóságok által beterjesztett anyakönyvi kivonatok alapján valamennyit beidézte személyes jelentkezésre. A tiszti aspiránsok helyett most ezek tartják megszállva soroksári utcai hivatalt. Minthogy számuk több ezerre rúg, az összeírásra még két hét van engedélyezve. Ennek befejezte után a teljes névsort április 1-én fogják beterjeszteni a honvédelmi miniszternek. Az ügyosztály csakis a Budapesten született 19 éves ifjakat veszi jegyzékbe, az idegen, népfölkelésre kötelezettek, saját illetékes hatóságaiknál tartoznak jelentkezni. (Felolvasás.) Az iparoskörben ma este Findura Imre folytatta az általa négy év előtt megkezdett ipartörténeti emlékek fejtegetését „A régi céhek életéből“ cím alatt. Ezúttal különösen a könyvkötőkről szólott, akiknek múltja összefüggött az írók és tudósok, de különösen a könyvnyomdászok sorsával. Nehézséget képezett tanulmányában a könyvkötő-ipar ama jellemvonása, hogy az, legalább manap, egészen nemes csak a múltban birt magyar jelleggel s egy 1585 iki kolozsvári könyv „Epidesi philosophi stoici Enchiridion“ magyar kinézésű katonákat ábrázol, prémes kalpaggal, sisakkal, bajuszszal. A kolozsvári kötések fő jellemvonása a sugarakra osztott kör, amelyet a budapesti könyvészeti kiállításon konstatáltak először. A könyvekre vonatkozó általános megjegyzéseken felül néhány adatot sorolt elő a debrecni, brassói, nagyszebeni, nagyváradi, sárospataki, trencséni, nagyszombati, pozsonyi, lőcsei és eperjesi könyvkötőkre vonatkozólag. Végül elmondja a Csipkés Komáromyféle biblia sorsát, a melyet 1711-ben nyomattak Leydenben; de a melyek példányait 16,860 írt értékben a jezsuiták lefoglaltatták s csak száz év múlva kapta vissza a megrendelője, a rét. egyházközség. (A magyar nyelvű tiszti vizsga tárgyában ma gyűlésezett az egyetemi ifjúság. Az egybegyűlt egyetemi polgárok nagy lelkesedéssel fogadták el a Bartha Alajos elnök által előterjesztett indítványt. Az egyetemi ifjúság kérelmének a honvédelmi miniszternél történendő előterjesztése végett Bartha elnöklete alatt 6 tagú küldöttséget választottak, amely szombaton fog tisztelegni a miniszternél. A tudományegyetem olvasókörében aláírási ívek vannak kitéve, amelyekre még e hó 18-ig elfogadtatnak az egyetemi polgárok aláírásai. — (A Hétfalu pere), mint Brassóból írják, valahára teljesen véget ér s mint a jelek mutatják, a sokat zaklatott hétfalusiakra aránylag véve lehető előnyösen. Az öt falu egyeszségét, mint már írtuk, Brassó város egyhangúlag helyben hagyta a most még csak Türkös és Bácsfalu függőben levő pőréi vannak elintézetlenül. Eme két utóbbi község is hajlandó a békére s mindkettő egy egy bizottságot nevezett ki a brassói képviselettel való tárgyalások megkezdése végett. Az egyezkedési feltételek főleg az erdőre s néhány vitás legelőre vonatkoznak s igen valószinü, hogy a teljhatalmú utasítással ellátott bizottságoknak sikerülni fog a kiegyezést végkép megkötni. Ezzel az utolsó lépéssel be lesz fejezve a hosszú évtizedeken át folytatott elkeseredett „monstre“-per, melynek iratai rengeteg csomókban feküsznek a belügyminisztériumban, s amely iratok rengeteg pénzébe kerültek idáig Hétfalunak. — (Sándor fejedelem udvara.) Battenberg herceg volt udvari lelkésze, kinek könyvéből több mutatványt közöltünk, érdekes dolgokat beszél a volt bolgár udvar szokásairól is. Az ország viszonyai — úgymond — nagyon szomorúak voltak, mikor ő először látta a fejedelmet. A bolgár pártok folyvást civódtak egymással , nem kímélték a fejedelem személyét sem. Az orosz tisztek és hivatalnokok is egyre szították a viszályt, ahelyett, hogy ügyeltek volna a rendre. S alakult ráadásul egy oroszellenes párt is, mely ki akarta üldözni az országból az idegen tiszteket. A fejedelem udvara vidám fiatal emberek társasága volt. Amíg én Szófiában laktam, soha egy haragos szó sem hangzott, az udvarnál. A fejedelem nyílt, egyenes jelleme nem tűrte meg az udvari ármányt sem. Az etikett sem volt valami feszes. Asztalnál a fejedelem mértékletessége volt irányadó. Hétköznapokon egészen közönséges ebédeket ettünk. A fejedelem rendesen egy fél üveg sört és egy pohár asztali bort ivott. A társalgást mindig ő vezette . Csak akkor volt kedvetlen, ha az állami ügyek túlságosan sok gondot adtak neki. Arcáról mindig le lehetetett olvasni hangulatát, olyan kevéssé értette a színlelést. Beszélgetés közben szeretett gúnyolódni is s egyes emberek komikus tulajdonságait néhány szóval is föl tudja tüntetni. Érdekes volt a társalgás akkor is, ha nem tudományos kérdésekről volt szó. A tudósokért nem igen rajongott a fejedelem. A bolgár népet nagyon megkedvelte s szívesen fogadta a legutolsó parasztot is, ha valami kéréssel akart hozzáfordulni. A hivatalkeresők sok boszúságot szereztek neki tolakodásukkal, mert ellensége volt a protekciónak. Német honfitársai is hasztalan kérték közbenjárását, ha a bolgár igazságszolgáltatás révén el akartak érni valamit. — Ebéd után rendesen a keleti előcsarnokba vonultunk fekete kávéra. A reggeli, mely tizenkét és fél órakor kezdődött, kettedfél óráig tartott, s utána a fejedelem kocsin vagy lóháton járta be a város környékét. Vacsora után sokszor hajnalig is dolgozott s reggel már kilenc órakor kezdte napi munkáját. A diplomáciai ügyvivők folyvást háborgatták őt. Hol a német, hol az osztrák-magyar, hol meg az angol konzul látogatott el hozzá s a kisebb államok képviselői is gyakran tudakolták, hogy mi hir a nagyvilágban A bolgár korona bizony tövises volt neki s akárhányszor visszakivánta Potsdamban töltött nyugalmas napjait. Nem egyszer akarta visszaadni koronáját az orosz cárnak, a kitől első sorban kapta. Karácsony estéjén szép ünnep volt az udvarnál. A fejedelem karácsonyfát állíttatott a cselédség számára s értékes ajándékokat osztott szét. A Darmstadtból érkezett karácsonyi ajándékokat, melyekkel atyja és testvérei lepték meg, én adtam át neki, s kivettem részemet az ő nagy öröméből. — (Az anya.) Temetési menet vonult végig nemrég Déva utcáin. A halotti kíséretből egyszerre csak kirohant egy asszony s a legközelebb fekvő utcai kútba vetette magát. Mindjárt leereszkedett utána egy ember, de csak halva tudta kivonszolni a szerencsétlent. Anyai szive vitte a halálba- Gyermekét nemrég vesztette el s ebbeli fájdalmában megörült, s őrültségben követte el az öngyilkosságot. (Vendéglős kongresszus )A vendéglősök első országos értekezletére, mely e hó 29-én és 30-án a főváros közgyűlési dísztermében fog megtartani, az ország 26 városából száznál többen jelentkeztek. A fel- és visszautazásra a magyar államvasut, az osztrák-magyar államvasut, a déli vasút és a trózhajózási társulatok igazgatója- BUDAPESTI HÍRLAP, (76. sz.) 1887. március 18