Budapesti Hírlap, 1889. április (9. évfolyam, 91-118. szám)
1889-04-17 / 106. szám
1889. április 1T. BUDAPESTI HÍRLAP. (106. sz.) kint ötben Nyugat-Európa középhalandósága nagy városai mellé sorakozott. Az 1886-dik év kedvezőtlen fordulata ismét annyira hátravetette városunkat, hogy e szomorú emlékezetű évben, valamint még 1887-ben is, Európának a nemzetközi statisztikában foglalt 56 nagy városa között az utolsó helyre jutottunk. Az 1888. évben Budapest az 54-ik helyen áll az 56 nagy város között. A Statisztikai Havi Füzetek ezt az elszomorító eredményt nem annyira a saját állapotaink rosszabbra fordulásának, mint inkább annak tulajdonítják, hogy a többi városokban az egészségi állapotok javulása gyorsabban halad, mint nálunk. Az egyes kerületek halandósági koefficienseit tekintve, azt találjuk, hogy a főváros nagyobb halandóságának oka nem annyira lokális, mint inkább egyéni viszonyokban keresendő. A legvagyonosabb városrészekben: a bel- és Lipótvárosban ugyanis a halandósági koefficiens oly alacsony, mint az igen kedvező egészségügyi viszonyokat feltüntető angol vagy belga városokban; az I., II., VI. és VII. kerületek halandósági koefficienseik tekintetében a középhalandóságú nagyvárosok mellé sorakoznak, s igy csupán a részben, vagy túlnyomóan szegényebb nép által lakott Ó-Buda, Kőbánya, József- és Ferencvárosok tüntetnek föl határozottan magasnak nevezhető halandósági arányokat. IRODAIOM és MŰVÉSZET. Budapest, ápr. 16. „Az új Rómeó.“ Az operában ma este láttuk és hallottuk először Sztojanovits Jenő és Steiger Lajos hallétjét, Az új Romeo-t. Mindkét szerző magyar ember és testvérünk az újságírásban , helybeli lapok zenereferensei lévén. Az elfogulatlan, igaz és bölcs bíró tehát ma csakis a közönség lehetett és nem mi céhbeliek, akiket a munka és barátság szövetsége köt a kollégákhoz. Azt hiszszük, megmaradtunk az objektívség mellett, ha azt mondjuk, hogy a közönsg nagyon kedvezően ítélte meg az újdonságot. A siker fényes volt, főképp betű szerint való értelmében, mert az opera még nem kölcsönzött ennyi fényt semmi hallétnek, beleszámítva magát az Excelsiort is. Renaissance-terem ragyogó, mély perspektívája (egyike az opera legszebb díszleteinek), a szivárvány színeit percenként cserélgető hat méter magas szökőkút a színpad fenekén, egy kilencven elektromos lámpát csillogtató rengeteg lusztar (amelyet szolid vésett réz munkája miatt megirigyelhetne minden szalon), sülyesztőből fölemelkedő óriás váza, eleven kariatidekkel, piros-zöld-sárga elektromfénynyel és egy szénaboglyányi Makartbokrétával, aztán minden, amit a lestöműteremmé magasodott szabóműhely selyemből, bársonyból és keleti szövetekből alkothat: kacér incroyable ruhák, okul a példán egy sem, amely pedig ott van, mellettük az őszhajú lemondás képében. Az már nem igen törődik az éggel, elég neki immár egy darab kenyér is. Eszembe jutnak a remekművek és azok írói s látom a csodás erővel megalkotott nagy szerepeket a vándormadarak vadszárnyai alatt. Ki tanítja meg őket arra a tudományra, mi adja meg nekik az ihletet, honnan veszik az erőt és bátorságot, hogy Learek, Hamletok s ezekhez hasonló nagyságok legyenek ?!.... Ezek, a kik a maguk színpadán szükségből épp úgy komikusok, mint tragikusok, de a kik az élet színpadán sokszor kényszerülnek együtt játszani a két szerepet s tragikomédiák hőseivé lenni ? ! . . . Mi vezetné más őket, mint a művészetért való rajongás, amit még akkor sem bírok elítélni, ha egy pályatévesztett élet törik is meg benne. Hadd törjek, hacsak legalább boldog volt általa. Pedig az volt, mert azt az örömet, ami a művészet imádásából és gyakorlásából születik, nem pótolja semmi, s akik a színpadon egy óráig a mesék világában élhetnek , megenyhülnek a csinált fényűén is, melynek nincs melege. Thália vándorpapjai nemsokára szétrebbennek megint a kerepesi útról; tarka csapatjuk szerte szóródik: vége lesz a nagy rendez-vousnak. Lombtalanok lesznek újra a fák, mire viszontlátjuk őket, akkorra talán egy-kettő hiányzik is majd közülük. Hisz a vándormadaraknak is joguk van hozzá, hogy egyszer, valamikor, a föld felett, vagy a föld alatt, megpihenjenek. Bársony István: indus kosztümök, harlekinek és pierrotok sokasága, lengyel díszöltözetek, eredeti japán viseletért — nincs oly tág tüdő, amely mindezt egy lélekzetre el bírná mondani. Az opera új balletmestere, Mazzantini, kitűnően dolgozta ki az újdonság koreográfiai részét. Leleményesség, a színpadi szenzáció felfokozása a csoportok eredeti rendezésével, az evolúciók sokfélesége, a folytonos élénkség és a látnivalóknak folytonos crescendoja: ez a mi Mazzantinit igazi mesterré, az új balletet pedig az operának egy kétségtelen vonzóerejévé teszik. Kár, hogy a szerzők kevésbbé jó librettisták, mint muzsikusok és meséül Hoffmann E. T. A. egy fantasztikus novelláját, a maioravőlegényt kérték kölcsön. Callot-féle modorban megírva még hagyján ez a démoni gunyu történet , de eltáncolva szinte sértő abszurdum. A mai szkeptikus világban hinni akarunk , mi éppenséggel nem jámbor emberek és akár koburnus, akár balletcipő kopjék a színpadon , lehetetlenségeket nem fogadunk el. Egy kőnyomatú lap nyomán tegnap vadé mecummal szolgáltunk a mai est balletközönségének, hogy tudniillik meg lehessen érteni a történetet , de azért nem akadt ember, aki megértette volna : miképpen utasíthat vissza Stella kisasszonyt az okos ballerina, egy jól berendezett indiai utazót és miképpen vállalhat helyette vőlegényül egy otromba álarcú majmot. Szerencse, hogy a logika élességét mindnyájunkban meglehetősen eltompította a fényes látványosság és a kelletes, fülbemászó, ízléssel és készültséggel írott zene. A folyosón tüstént dudolás szárnyára kelt keringők, egy bájos gavette, egy szikrázó polka, szerelmes szentimentálisságú programm-muzsikák, több orientálja stb. „Reminiszcenciák ! Kelleténél jobb emlékező tehetség: Verdi, Gounod, sőt az aprók is !“ Csóválják sörényüket a hivatásos zenészek, akik a térdükön zongorakivonattal ülnek a zsölylyén. De mi közönség (mert mi is az voltunk ma) láttunk, hallottunk és a két fiatal újságíró-muzsikus győzött. Az előadást sokszor szakította meg nagy, örvendő taps és végül (ez az őszinteség legfontosabb bizonyítéka.) ott maradt a máskor oly siető publikum, háromszor-négyszer hívni ki a szerzőket, Mazzantini mestert és a rendezőt, azon munkásruháján. Mazzantini különben jobb koreográfus, mint majom. (Mert ő ugrálta a négykezű vőlegényt.) Az öreg Klitschnigg, ez a nagy állatutánzó, ízléstelenségek nélkül is százszor jobban tudta karakterizálni a Darwin ősemberét. A Mazzantini majmának főkép egy skatulya Zachori-porra van szüksége és sürgősen kívánatos, hogy ez már holnap is használtassák. Operai szereplésre méltatott simpánt köteles olvasni a Nem illik könyvecskét, a táncosok közül Müller Kati kisasszony tűnt ki és érdemlett sok tapsot. De pompásan működött közre a hallétnek egész csinos hada is, beleszámítva a nem csinost, az urakat tudniillik. Az újdonság előtt az Alvajáróban ragadta el a tömérdek közönséget Bianchi kisasszony, akit rég hallottunk ily szívből és ily nagy művészettel énekelni. * (A népszínházban) holnap d. e. 10 órakor tartják meg a „Magdolna“ főpróbáját. A darab Jászay Mari és G. Csillag Teréz asszonyok vendégjátékával holnap este kerül színre a Fröbel fővárosi jótékony nőegyesület tavira. Az előadás bérleten kívül tartatván, a bérlők megmaradt jegyeit holnap a rendes nappali pénztárnál szintén eladják. * (Főrangú színi előadások.) Az országos kisdedóvó-egyesület és az országos nőképző-egyesület .javára a várszínházban május 10., 11. és 13. napján rendezendő előadások fölötte érdekeseknek ígérkeznek. A rendezés élén Tisza Kálmánné, Csáky Albinna és Teleki Sándorné grófnék állanak. Mind a három estén ugyanazon két vígjáték kerül előadásra, mely daraboknak érdekességét emeli az a körülmény, hogy mindkettőt Csáky Albinna grófné fordította s ugyan ő fogja az egyik főszerepet is játszani. — Az egyik darab címe: „Periculum in mora.“ (Veszély'' van a késedelemben); a másiké: „Telivér mexikói.“ A jótékony cél iránti tekintetből közreműködésüket ígérték: Csáky Albinné grófné, Pejachevich Tódor gr. és neje, szül. Vay Lilla bárónő, Csáky Natália grófné, Jankovich Ilona, Zichy Antal gr., Boza Pál gr., ifj. Batthyány Géza gr., Náday, a nemzeti színház tagja. Helyárak: földszinti és első emeleti páholy 25 frt; másodereleti páholy : 15 frt) földszinti zártszékek első sorban 5 frt, a többi sorokban 4 frt, 8 frt és 2 frt; első emeleti erkélyszék 5 frt. Az előadásokra szóló jegyekre előjegyzést elfogadnak a koronaherceg utcai és az Andrássy uton levő központi színházjegy iroda. * (A festészeti mesteriskola)ügyében Benczur Gyula úrtól, a mesteriskola igazgatójától, a következő levelet kaptuk: „Tisztelt szerkesztő úr ! A magyar képviselőház közoktatási bizottságnak e hó 11-én tartott ülésében, a napilapokban megjelent tudósítások szerint Fenyvessy Ferenc képviselő úr, mint a művészi szakiskolák előadója, egy pár megjegyzést tett a vezetésem alatt álló intézetre vonatkozólag, melyekre e helyen reflektálni óhajtok. A budapesti mesteriskoláról szólva, azt hozta fel, hogy a mesteriskola növendékei félreismerve ez intézet művészi hivatását, a művészet magasabb fejlesztése helyett „utóbbi időben fénykép utáni arcképfestészetre adták magukat.“ Eltekintve e méltatlan vád alaptalanságától, mely közvetve reám is, mint ez intézet vezetőjére hárul, felszólalásra kizárólag tanítványaira érdeke és elfogultan megítélt működése késztet , mert Fenyvessy úr nyilatkozataiból azt kell következtetnem, hogy a mesteriskola működésének eredményéről kellőleg, vagy jobban mondva, egyáltalán tájékozva nincs. Ugyanis a mesteriskolának, mint a festőművészet legfőbb ápolójának, hivatásszerű feladata abban áll, hogy a hazai fiatal tehetségeknek a festőművészet minden terén való kiképeztetését lehetővé tegye, hogy pedig e feladatának teljesen megfelelt, arról Fenyvessy Ferenc úr meggyőződhetett volna, ha előadói jelentésének megszerkesztése előtt a legutóbbi őszi tárlatokra visszagondol, vagy legalább is az azokról kiadott katalógusok alapozásának szentel némi időt. Ezekből azt a meggyőződést szerezhette volna, hogy a mesteriskolában úgy most, valamint a legutóbbi időben is működött fiatal művészek a festőművészet minden ágára kiterjedő feladatokat oldtak meg. Ami pedig az utóbbi időben kifejtett állítólagos egyoldalú működést illeti, annak ellenkezőjéről Fenyvessy Ferenc úr meggyőződhetett volna, ha e nem oly távol eső intézet megtekintésére időt szakít, annak beléletéről személyesen tudomást szerez és jelentésének idevonatkozó részét az ez alkalommal szerzett személyes tapasztalatokra fekteti. De minthogy ily látogatásról sem nekem, mint intézeti igazgatónak, sem tanítványaimnak közvetlen tudomása nincs, az igazság és a mesteriskola eddigi jó hírnevének fenntartása érdekében annál is inkább szükségesnek tartottam e helyreigazítást, mert a személyesen szerzett tapasztalatok Fenyvessy Ferenc úr e fentebbi nyilatkozatának tarthatatlanságát kétségtelenné tették volna.“ * (Holub Emil dr.,) az ismert afrikai utazó — mint már említettük — ápr. 29-én felolvasást fog tartani Délafrika kiválóbb néptörzseinek műveltségi állapotáról. A főváros e célra átengedte az új városháza dísztermét. A felolvasás célját Holub egy hozzánk írt levélben a következőkben adja elő : „Délafrikából visszatérve, szakadatlanul tartottam felolvasásokat, hogy gazdag gyűjteményeim kitömésére és preparálására a szükséges eszközöket beszerezhessem. A gyűjteményt ki fogom állítani. A kiállítás megnyitásáig a munkálatok bele kerülnek százhúszezer forintba. Bár az egész gyűjtemény — éppen úgy, mint az első afrikai utam gyűjtése — osztrák és magyar múzeumoknak és iskoláknak van szánva, eddig állami részről pénzbeli támogatásban nem részesültem s igy magamnak kell gondoskodni a kitömés és preparálás költségeiről. A gyűjtés feldolgozatlanul is megér legkevesebb százötvenezer forintot. Első utazásom gyűjtése (1881—82-ik évben) feldolgozatlanul osztatott ki. Később tapasztaltam, hogy a rossz preparálás miatt sok tárgy elromlott. Hogy ez ne ismétlődhessék, saját felügyeletem alatt fogják a második gyűjtést feldolgozni és szétosztani. Hyformán a múzeumokat és iskolákat jelentékeny költségtől kímélem meg. A kiállítás után az ajándékban része lesz majdnem minden városnak, amelyben felolvasást tartottam, mégpedig a felolvasások tiszta jövedelmének arányában. Száz város közül (ennyiben tartottam felolvasást) Bécsben volt a legnagyobb tiszta jövedelem, aztán Zágrábban, Temesvárott, Brassóban, Prágában és Grácban. Budapest jövedelmezőség dolgában a tizenötödik helyen áll, tényleg azonban, a lakosság számát tekintve, egyike a legkisebb bevételekkel szereplő városoknak.* (Szépirodalmi újdonságok.) A következő új könyvek jelentek meg : Jó kedvemből. Humorost elbeszélések és életképek. Irta Kiséri Péter Devnes. Kiadta Singer és Wolfner könyvkereskedése. Ára 1 frt 20 kr. — A ,,pénzes molnár" románca, irta Abonyi Lajos. Megjelent a Singer és Wolfnercég egyetemes regénytárában. Ára 50 kr. — A ma, holnap nélkül, regény egy kötetben,irta Kazár Emil, megjelent a Pallas kiadásában. Ára 60 kr. — Kunországból, elbeszélések, irta Mészáros Sándor, megjelent a Rudnyánszky-nyomda kiállításában, ira 1 frt. — Paris elemei, irta Justh Zsigmond, kiadta a Révai-testvérek cége, ára 1 frt. 9