Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-01 / 301. szám
1889 november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (301 al.) kette volna meg. Dacára annak, hogy a módosított véderő törvényjavaslatot nagyjában és egészében helyesnek és szükségesnek tartottam, az első főhibát mégis abban találtam, hogy ezen törvényjavaslatot azon alakban nyújtották be a törvényhozásnak, mint amelyben az megtörtént, mert a kormány, de különösen annak feje, a mostani miniszterelnök úr, ki 15 éve áll ezen országnak élén, tapasztalatból tudhatta volna, hogy a magyar királyáért és hazájáért vérét és vagyonát mindig kész volt föláldozni, de mikor arról van szó, hogy alkotmányának sarkalatos jogait áldozza föl, vagy azoknak megnyirbálásához adja meg beleegyezését, akkor a magyar mindig pártkülönbség nélkül egyetért és mindig készen áll alkotmányát megvédeni, melyet őseink csak nagy küzdelmek és sok véráldozat árán voltak képesek csorbítatlanul reánk hagyni Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a 14-ik szakaszszd alkotmányos jogainkat akarták megsérteni, s mrt ellenkezőleg, meg vagyok róla győződve, hogy a mérvadó körök a legnagyobb jóhiszeműséggel hitték, miszerint a 14-ik szakasz szövege és az 1808. XL. törvénycikk 11 -ik szakaszának szövege, eltekintve a szavaktól, egy és ugyanaz, de miután a kormány mindig azt hangoztatván, mégis ragaszkodott az eredeti szöveghez, nem ébredhetett-e jogosan a gyanú, hátha mégis alkotmányos jogainkat akarják megsérteni ? Annak pedig még látszatát is kerülni kellett volna. A második hibát részemről abban látom, hogy midőn a kormány a 14-ik szakasz mellett fölvetette a kabinetkérdést, azaz hogy ezen szakasz változatlan fönntartásához kötötte megmaradását és midőn látta szándékának keresztülvihetetlenségét, miért indítványozta a szöveg megváltoztatását ? Nem-e lett volna jobb a fölvetett kabinetkérdés következményeképpen helyét másoknak átengedni? A kormányelnök úr ezáltal csak újabb fegyvert adott az ellenzéknek kezébe, ki ezen tettéből csak azt magyarázhatta ki, hogy görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, mi természetesen a vitát még jobban elmérgesítette. És harmadszor kérdem, miért kellett a 25-dik szakaszhoz a nyelvkérdésben benyújtott határozati javaslatnak oly sokáig késnie az éjjeli homályban? Hisz hallotta a kormány a véderőbizottságban és saját pártjának tanácskozásai alkalmával, hallhatta mindenütt az egész országban, hogy ez az általános kívánság és mégis ki kellett húzni ezen, az egész országot lázas idegességbe hozó vitát anynyira, hogy már- már a huroknak szétpattanásától kellett tartani! FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 31. Az általános csatornázási munkák ama részére nézve, mely a Duna partján vagy a Dunába való betorkolással van tervezve, a főváros a vízjogi törvény értelmében a polgármestertől, mint illetékes vízjogi hatóságtól, engedélyt kérvén, a polgármester a szabályszerű tárgyalást elrendelte s a bizottság elnökéül Kun Gyula tanácsost delegálta. A tárgyalást, melyen a főváros képviselőin kívül a folyammérnökség, a kulturmérnökség, a m. kir. államvasutak és Pestvármegye képviselői, végül a fővárosi vegyész vettek részt, a IX. kerületi elöljáróságnál tegnap tartották meg. A bizottságnak a tervezet ellen általánosságban nincs észrevétele, a részletekre nézve is csupán a fővárosi vegyész tett fontosabb észrevételt. A fővárosi vegyész nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a főkiömlő csatorna betorkolása a Duna medrébe 80 méternyire legyen, hanem azt kívánja, hogy vagy negyven, vagy pedig 120 méternyire nyúljék be a főkiömlő csős nyílása lefelé hajoljon. A vegyész szerint ugyanis az általa kijelölt távolságra legnagyobb a Duna sodra s igy ha a kiömlő csövet eme távolságra vezetik be a Duna medrébe, a csatorna tartalma nem keveredik mindjárt össze a Duna vizével, hanem csak nagyobb távolságra. Ekkép a Duna vizének a környéken való megfertőzése, a hol pedig leginkább használják, meg volna akadályozva. A vegyész ebben az irányban számos kisérletet tett s biztosan állítja, hogy nézetét a gyakorlat teljesen igazolni fogja. A polgármester a bizottság véleménye alapján legközelebb fog határozni. — A lóvasúti kocsik tisztátalansága és kényelmetlen volta ügyében, melyet a héten Medvey Zsigmond, röv. bizottsági tag, a fővárosi egyesületben is szóba hozott, több tekintélyes fővárosi polgár kezdeményezésére mozgalom indult meg, melynek célja véget vetni az immár tűrhetetlen állapotnak. A mozgalom intézői hangsúlyozzák, hogy a társulat eddigi magaviselete semmivel sem igazolja az vezérigazgató által az utolsó közgyűlésen tett ama kijelentést, hogy a társulat nemcsak nyerészkedő vállalat, hanem a közönség igényeit is tartozik tekintetbe venni. Mert köztudomású, hogy a lóvasút járművei, menetrendje, egylovas kocsijainak berendezése legkevésbbé sem elégíthetik ki a közönséget. A mozgalom egy monstre-meetinget proponál, mely alkalommal a közönség sérelmei petícióba foglalva a fővárosi tanács és a kormány elé terjesztetnének. — Láng György tanácsos szabadságideje letelvén, a katona- és illetőségi ügyosztály vezetését ismét átvette. — A központi választmányok hatásköre az év végével lejárván, a belügyminiszter felhívta a törvényhatóságokat, hogy a központi választmányoknak utóbbi három évre leendő megalakulása iránt még ez évben intézkedjenek. A képzőművészeti bizottság tegnap megszemlélte a Mátyás templomban a főváros által készíttetett két üvegfestményű ablakot, de mind akettőn talált javítni valót. Megnézték az egész kivitelében nagyszerű templomot is, melynek teljes befejezéséhez még m. e. COO.COO írt kell, a fölszereléssel együtt. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, okt. 81. Daudet új drámája. . A párisi Gymnase-színházban tegnap került először színre Daudet Alfonz La hitte pour la vie (A küzdés a létért) című drámája, mely nem egyéb, mint az Immortel (A halhatatlan) regény folytatása A mester e szenzációs művét a Budapesti Hidad közölte magyarul. Olvasóink tudják, hogy irgalmatlan szatíra a francia akadémia ellen s bele van szőve egy család tragédiája : öngyilkos lesz a halhatatlan Astier-Réhu, mikor a tudományban szégyenletes vereséget szenvedett s mikor fa, Paul, ez a rideg, nyomorult „stréber“, feleségül veszi a nála húsz évvel idősebb dúsgazdag Padovani hercegnét, a kit szeretője csúfosan elhagyott. Itt kezdődik a dráma. Padovani hercegné napról-napra vénül, csunyul s a mi főbb : óriás vagyona beleveszett valami szerencsétlen vállalkozásba. A létért küzdő számító ismét milliókra akar szert tenni. Sikerült magát államtitkárrá protegáltatni Egy gazdag magyar leányra vetette szemét, aki nem más, mint Selleny Eszter grófnő, a „budapesti császári bank“ elhunyt igazgatójának egyetlen gyermeke, Selleny marsal, a „karintiai dicső legyőzött*" unokahuga. Paul Astier minden áron le szeretné rázni nyakáról az öreg és szegény feleséget ez azonban tudja, hogy férje a budapesti milliomos leányra áhítozik és hallani sem akar a válásról. A szerencsehajhász pénzbeli zavara nőttön-nő, a magyar leánynyal szemben kenyértörésre kerül a dolog. Csak a között van választása : visszasülyedni a semmiségbe vagy nejét eltenni láb alól. Az utóbbit választja. A gyilkosság gondolatát egy régibb bűne adta meg neki. Elcsábította egy szegény postahivatalnok leányát s a boldogtalan teremtés kétségbeesésébe meg akarja magát mérgezni. Paul Astier kicsavarja kezéből az üveget. Ez a méreggel teli kis palack, mely íróasztalán áll, ez csábítja a gonosztettre. Padovani hercegné valahogyan megtudja a szörnyű tervet. Szemmel kíséri a Paul lelkében véghezmenő processzust és elhatározza, hogy megtéríti a méregkeverőt. Az a dráma leghatásosabb és legképtelenebb jelenete, mikor a hercegné egy házi bálon rosszullétet szíilel és Paul mérgezett vízzel kínálja meg. Az asszony mindent tud, de nyugodtan emeli ajkához a halál italát. A rossz emberben ekkor mégis fölébred a lelkiismeret és ki akarja az asszony kezéből csavarni a poharat. De a feleség nem adja előbb oda, míg Paul mindent be nem vall. — Hát ide jutottál ? mondja férjének. De ne légy gonosztevő. Én még mindig szeretlek és nem állom útját boldogságodnak. Beleegyezem a válásba. Nem leszek ezentúl feleséged, de anyád, aki őrködik fölötted. (Áldólag teszi kezét Paul fejére.) Vedd el Selley Esztert és maradj becsületes, derék ember! Az aljas Paul Astiert azonban mégis eléri a büntetés, mert mikor már jegyben jár a magyar grófnővel, az elcsábított leány atyja, a postahivatal a nők, egy szép nap megrohanja és agyonlövi. A darab — így elmondva — hatalmas egy abszurdum, de a színpadon, mint a táviratok jelentik, nagv sikert aratott. * (Opera ) Az afrikai nő helyett ma este Rossini Paulina lemondása következtében A zsidó nő került színre Mateczkyné, Raditz Célia, Bronik, Pauli és Ney közreműködésével * (A népszínházban) ma este ismét Pálmai Ilka asszony búcsúzott, ezúttal egyik legkitűnőbb szerepétől, a Szép Heléná-t. A színház zsúfolva volt, Pálmai asszony egy óriás virágbokrétát és rengeteg sok tapsot kapott. Az előadásnak az kölcsönzött különös érdekességet, hogy Pálmai asszony bemutatta amaz öltözékeket, melyekben e szerepet Amerikában játszani fogja és a melyeknek leírásit lapunk más helyén találhatja az olvasó. A pazar eleganciájú toa*lettek méltán keltettek csodálkozást és meglepetést; kétségkívül Amerikában is hozzá fognak járulni Pálmai asszony sikereihez. * (A nemzeti színház) legközelebbi újdonsága a Napamasszons lesz, Sardou 3 felvonásos vígjátéka, mely nov. 8-kán kerül színre. * (Bellini Bianka) „orosz császári énekesnő“ annak a kijelentését kéri, hogy Beniczky Ferenc intendáns szóbelileg szerződtette a magy. kir. operához koloratur-énekesnőnek és e miatt nem fogadta el hat külföldi előkelő színháznak hosszabb időre szóló szerződési ajánlatát. Bellini továbbá kijelenti, hogy mint orosz udvari énekesnő nem töltött évtizedeket az orosz dalművészet szolgálatában,végül fölemlíti, hogy szerződése ügyében nem fordult ő felségéhez, hanem egyedül Teleky gróf belügyminiszternél volt ügye sürgetése céljából. * („A suszterinas temetene“) című, lapunk mai számában közölt szép költeménynek szerzőjét — mint bennünket értesítenek — nem egy 16 éves ifjú, hanem Bagyik Ferenc, aki Sió név alatt színész a vidéken. A vers Bagyik első költeménykötetében 1880 ban jelent meg, amikor különbért Bagyik úr se lehetett sokkal idősebb 16 évesnél. * (A Hubay-Popper-féle) kamaranégyes társulat nov. 11-ei első hangversenyén közreműködnek Schuch-Proska asszony drezdai operaénekesei, Moor Emánuel zongoraművész. Herzfeld helyett Bloch József zeneakadémiai hegedűtanár fog közreműködni. * (A műcsarnok téli kiállításán) az olasz művészek is szép számmal lesznek képviselve. Mellettük a nemrég elhunyt Thoren híres állatfestőnek busz festményében fogunk gyönyörködni. Csáky miniszter a kiállítást személyesen fogja megnyitni. * („A csárdás története“) Sztojanovics és Mazzantini balletja, 4 képből fog állni. Az első a cigányok bevándorlása Magyarországba, a második Rákóczy táborában játszik, a harmadik Erdélyben , a negyedik a kiállítási iparcsarnok előtt történik. * (A dramatizált „János vitéz“.) Petőfi Sándornak János vitéz címü költeményéhez, melyet Pósa Lajos és Molnár György dramatizáltak, a zenét Erkel Elek fogja írni. Egy anya tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 31. Az anyai szeretet, ez a legnemesebb és legerősebb emberi érzés, vértanúságra kárhoztatott egy szép fiatal asszonyt, elvált hitvesét egy kiváló méltóságot viselő férfiúnak, aki az apa természetes jogánál fogva bírói ítélettel szakította el tőle gyermekeit. Ennél megrázóbb tragédiát rég nem jegyzett föl a magyar főváros krónikája, melynek annyi vérrel teleírt lapja van s nem is temettek itt mostanában önként elköltözött halottat, a ki úgy megérdemelte volna a részvétet és bocsánatot, mint ez a boldogtalan áldozat. De méltán követelheti részvétünket a férj is, a ki csak egy viruló élet árán válthatta meg legigazabb jogát s a kinek a törvény oltalma alatt vívott harca most az ő dolgában illetéktelen biró, a nyilvánosság elé került, mely igazságtalan csak akkor nem lesz, ha kímélettel adózik nevének és állásának. A műegyetem kitűnő professzorát s ez idei rektorát, Klimm Mihályt, szomorította meg önkéntes halálával két kis gyermekének anyja, Fischer Irma asszony, akitől négy év óta elváltan él. Ennyi idő óta húzódik válópörük, melynek kölcsönös kiengesztelődés nem háríthatta el mindkettőjükre fájdalmas végét, a teljes elválást s a vele járó kegyetlen kényszerűséget, mely a nőt arra ítéli, hogy férjétől elválva, gyermekeitől is örökre elszakadjon. Amig a válóper megtette lassú útját az összes fórumokon keresztül, a nyolc éves leányka a a hét éves fiú az anyánál volt s vele lakott bombatéri saját házában, ahol a legszomorúbb ez a