Budapesti Hírlap, 1889. december (9. évfolyam, 331-360. szám)
1889-12-01 / 331. szám
Budapest, 1889. IX. évfolyam 331. sz. Vasárnap, december I. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 0 fit, félévi® 1 fit, negyedévi® 8 fit 60 kr., egy kóra 1 fit 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. ez Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 ki., vidéken 5 kr. Parlamentarizmus. Budapest, nov. 80. A képviselők babonája, hogy a parlament olyan testület, melyhez — mert törvényhozást gyakorol —• nem fér se szó, se beszéd s képviselőnek lenni valami rendkívüli emberi méltóság, mely mentelmi jogánál fogva a sérthetetlenség szuverenitásával van felruházva. Ezek olyan fogalmak, mineket zárt testületek szoktak táplálni s rádisputálnak magukra és másokra, de melyek értéke csak addig terjed, a menüben mások azokat elfogadni hajlandók. Manapság a királyi privilégiumok is kivetkőztettek a vallásos dogma szentségéből s miután a fejedelmi személyek élete és tettei sem kerülhetik el a kritikát s mindenki tudja az uralkodók emberi természetét erényekben és gyarlóságokban , tehát a királyi előjogok is mint jogintézmények tekintetnek az államban s nem mint az isteni kinyilatkoztatás adománya, mely előtt föltétlenül meg kell hajolni. Hiszen nem régen még a nemesi privilégium volt a rendi alkotmányban az a nagy érték, a mire annyian büszkék voltak s az állam és a társadalom demokratizálása óta a nemesség semmiféle külön jogcím többé. A csak ideiglenes képviselőség a nem képviselők személyében csak annyit ér, amennyit érdemel, vagyis mint cím és uraság nem ér semmit, hanem ha valaki a reá ruházott jognál fogva a képviselőházban üdvös hatást tud gyakorolni bármely irányban a nemzet életére, annak tehetségei és szerzett érdemei arányában a képviselőség jogcím a közelismerésre, vagy pedig ellenkező esetben ennek ellenkezőjére. . ........ ..... Ha tehát az egyes képviselőket úgy tiszteljük, amint megérdemlik : az egész testületet, a parlamentet sem tiszteljük másképp. Mert nem azért tiszteljük, hogy parlament, hanem azért, hogy a nemzet javát eszközölje szabadságban, kormányzásban, törvények alkotásában, kultúra fejlesztésében, az állampolitika irányzásában, a nemzeti szellem kifejtésében. Amely parlament ezeket teszi, hivatásának megfelel s meggyökerezteti a parlamentarizmust a népben; amely parlament ezeket tökéletlenül cselekszi, vagy ellenkezőleg az államot rontja és a népet károsítja, az maga alatt vágja a fát s a parlamentarizmust a nemzettől elválasztja. Mert nem a parlamenti rendszer formáiban és modorában, nem annak teóriájában van a malaszt, hanem a parlamentek cselekedeteiben lehet a népek üdve. S a parlamentarizmusba vetett hit nem egyéb mint egy modern alkotmányos dogma, mely addig érvényes, mig a hitet a meggyőződés követi s az ellenkező tapasztalás meg nem cáfolja. Ezekhez az általános tételekhez nak tengerei, kontinensei , vizeinek mélyében élet zsibong, a szárazon növevények, állatok, emberek küzdenek a létezésért, civilizációk döntik meg egymást, a történelem folyama hömpölyög, gondolatok és fegyverek győzedelmeskednek, virtusok és bűnök mérkőznek, nyüzsög a szorgalmas hangya és ember, lebzsel a tunyaság, gyepes kanton pásztor furulyáz, tavaszi estéken a szerelmesek dalolnak és csókolódznak, poéták és versenylovak dicsőséget aratnak, tudósok tudatlanok, ábrándozók álmodoznak, diplomaták elvégzik egymás között, hogy háború legyen, tolvajok lopnak, tenoristák százezreket vágnak zsebre, férjek megcsalatnak, börzék eldöntik az arany ázsióját és mellesleg minden percben születik, minden percben meghal ezer ember. Hm! Miért ne lehetne ez így ? Miért ne lehetne az az egy feltűnően csillogó porszem, amelyet már tíz másodperc óta meg tudok különböztetni a többi millióm között, miért ne lehetne az egy földgolyóbis? Egy világ ebben a sűrűnépességű kis naprendszerben. Tán épp egy szép, vöröses-zöldesfényű bolygó, amelyet a szomszéd porszem-csillagokról esténkint hatalmas messzelátókkal néznek az asztronómusok, sejtelmes vágygyal, találgatva, elmélázva földjük rabságában, mint ahogy mi révedezünk fölfele a Marshoz vagy a Vénushoz. Tér ? Idő ? Ellene mond az annak, hogy ez a porszemkavargás is egy naprendszer, mint a mienk . Tér és idő nincsen. A látszatokat, amelyeket térnek és időnek nevezünk, a mindenség parányaiban a helyi viszonyok szabják meg. A végtelenség fogalmával szemben elvész a mérték , hogy a nap egymilliónégyszázezerszer nagyobb, mint a mi földünk s a mi földünk hozzátesszük azt, hogy a parlamenté-urizmus nem egyéb, mint az alkotmányosságnak angol formája, mely különböző európai nyelvekre lefordíttatott , száz év óta sokféle kiadást ért a kontinensen. Első a francia forradalom utánozta az angol mintát, elég rosszul , azóta száz esztendő alatt húszszor is revideálta alkotmányát. Voltaképpen azonban a parlamentarizmus a kontinensen az 1830-dik évi francia és belga forradalmak után honosult meg s az 1848-as forradalmak után terjedt el Tehát mindössze hatvan vagy negyven éves. Magyarországon is csal negyven évvel ezelőtt fogantatott s huszonkét évvel ezelőtt született meg, mert az első felelős magyar minisztérium kinevezése után rögtön bekövetkezett a forradalom s másfél évig (1848. március 16-től 1849. augusztus 18-ig) nagy események között a parlamentarizmus nem működhetett rendesen. 1867 óta azonban csinálja dolgát folytonosan s rendes funkcióit végezve megítélhető szervezetének minden ágában gyökereitől kezdve gyümölcséig. Nem hiszszük, hogy a parlamentarizmusunk e kritikát kiállhatná dicsőséggel. Bizonyára eredményeket szült, de bajokat is okozott s ha megfontoljuk, hogy egész alkotmányos életünket, majdnem azt mondhatjuk, egész közéletünket abszorbeálta, úgy találjuk, hogy Magyarország története 1867 óta nem tudom hány billió centilliószor nagyobb, mint a porszem — az csupán a mi emberi kitalálásunk, gyermekes összeméregetés, rövideszű viszonyba rakosgató?, mint a Fenisí chorus mysticusa zengi : „Minden, mi múlandó, csak hasonlóság.“ A matéria molekulákból, a molekulák atomokból vannak s az atomok nem érintkeznek egymással. A gyémánt, a legkeményebb acél és minden, a mi kézzelfogható e világon, egymás mellé sorakozó, de egymást nem érő parányi részekből van. S ami hézag marad a vas, a kő két atomja között, az ezer millióm mértföld távolság lehet az oly kicsinységnek, amelyhez képest még az atom is akkora, mint a földhöz mérve a porszem. E tollban, amely itt csúszik a papiroson, atomok számtalansága alkot naprendszert az olyan csöpp teremtés számára, akinek földgolyóbisa egy atom. Ez a parányi egzisztencia azt hiszi, szédületes, irtózatos távolságot említ, mikor azt mondja : „Addig a szomszéd csillagig . . .”, a legközelebbi atomot értvén. Nekünk pedig meglódul az agyvelőnk, kóvályog a fejünk, ha elgondoljuk, mily messze van a földtől a tizikus ; vagy ha elgondoljuk, mily kötel van egymáshoz két atom ! Elgondoljuk ! Nem lehet azt elgondolni. Mihelyt csak valami kevéssel fölülhaladjuk látható hasonlóságainkat, akár a nagy, akár a kicsi dolgában, elménk mindjárt megakad, mint mikor az óra nyughatatlankodó kereke alá szalmaszálat dugunk. Egy liter az olyan kocka, a melynek minden oldala egy deciméter. Ez a fogalmunk megvan és ép marad, talán a milliók kezdődéséig. De mikor azt mondják nekünk, hogy a nap teste 1-4 quadralió ! BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A porszem. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. —* Kinyitom szememet. Az ablaktábla résén besüt szobámba a nap. Itt benn sötét van, ezért a keskeny fényhasábban táncoló porszemek ragyognak, mint megannyi csöpp, izzó csillag. Csillag . . . Porszem ! . . . Ilyenkor, az ólom és ébrenlét mesgyéjén, a fantázia uralkodik rajtunk. Ő serken föl lelkünkben legelébb. Az okosság, a tudás, a logika, ezek a későnkelő öreg urak, még napi munkáinktól fáradtan alusznak vagy legfölebb szemüket dörgölve tápászkodnak nagy lassan felfele, mikor ez az ifjú, mozgékony, éber legény már talpon van, sőt kibontva könnyű, tarka szárnyait, röpköd és incselkedik azokkal a nehezen ébredő, álmos tekintélyekkel. Az okosságnak szamárfüleket mutat, a tudást kikacagja, a logikával tótágast állat. Mikor pedig az öregek is felocsúdtak valahára, a fantázia hirtelen elbuvik és a csinytevő gyermek dévaj örömével nevet magában. Hallják csak, micsoda csúfot űzött eszem nagy tekintetű akadémiájával ez a javíthatatlan fickó.* Porszem ? .. . Csillag ? . . . A porszem is csillag, mint a föld,, a nap, a held, a bolygók, a tejút világzápora és az űrnek véghetetlenségében a Herkules konsellációja felé vesztébe zuhanó egész naprendszerünk. A porszem is föld, mint a miénk. Van Mai számunk 20 oldal.