Budapesti Hírlap, 1890. július (10. évfolyam, 179-209. szám)
1890-07-01 / 179. szám
Budapest, 1890. X. évfolyam 179. sz. Kedd, Julius 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt. félévre 7 frt. negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr.______ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A vajúdó belügyminisztérium, Budapest, jan. 30. Örömmel olvastuk Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos búcsúbeszédét veszprémi választóihoz és sietünk kijelenteni, hogy annak a közigazgatás reformjára vonatkozó részével egyetértünk. E beszéd után jó reménynyel tekintünk a Szápáry-kormány adminisztratív . .-oímtörvényjavaslatai elébe. Szápáry Miniszterelnökségre lépésével programot adott, melyben a közigazgatás álmosítását ígérte, de alighogy átvette hatalmát, elkezdett habozni, kinézni és hámozni, mint aki nem tudja, hogy mittévő legyen, úgy látszik, Szapáry nem volt magával tisztában, sem elhatározva nem volt. Ennek pedig egyéb oka nem lehetett, mint viszonya Tisza Kálmánhoz és ennek barátaihoz a szabadelvű pártban, kik elvesztették az uralmat az országban, de megtartották befolyásukat a szabadelvű körben és Szápáryt szorongatták és fenyegették, hogy ha nem úgy lesz, mint ők akarják, elejtik rögtön s oda dobják az ellenzéknek, hogy ez őt falja föl. Úgy tetszett Szápárynak, hogy legcélszerűbb lesz kitérni a veszély elől azzal, hogy ha a közigazgatási reformot elhalasztja az új választások után, melyek két év múlva lesznek, ezzel pártjában a municipalistákat megnyugtatja; a függetlenségi párt nem támadhat, mert nincs miért; a mérsékelt ellenzék pedig, ha követelésekkel áll is elő, elszigetelve leszavaztatik, s igy Szápáry kihúzza a halasztással a két esztendőt; választások után pedig uj többséggel rendelkezve fog politikát csinálni Szápáry. Ez szépen volt igy kieszelve s félhivatalosan ki is hirdettetett, csakhogy ez igy nem megy. Mert Tiszáék nem nyughattak, és egyre áskálódtak. A mérsékelt ellenzék pedig látván a veszélyt, hogy Tisza feletti diadalának minden gyümölcsét elveszti, se hatalomra nem jut, se programmját megvalósítva nem látja, öszszeszedte magát s éles támadásra készült a Szápáry-kormány ellen. A függetlenségi pártból Ugrón Szapárynak éles ellenfele s biztosra volt vehető, hogy ha a kormányt buktatni kell, közjogi álláspontjánál fogva is ez a párt nem lesz rest. Így tehát a halasztási taktika semmit évőnek bizonyult, négy hónap alatt a halogatás és semmittevés tarthatatlansága mindenkinek nyilvánvaló jön. Szapáry is belátta, hogy ez így nem megy tovább, mert ennek kikerülhetetlen következése a bukás. Miután e hónapok alatt a kormány nem megerősödött, hanem meggyengült, a miniszterelnök, őszre veszélyt látva, politikáján fordított s most már határozottan a reformok terére kíván lépni. Hetek óta a kormánypárti sajtónak magatartása egészen más. Félhivatalos közlemény jelent meg, hogy e nyáron a közigazgatási javaslatok ki fognak dolgoztatni, október elején a háznak benyújtatni, a közigazgatási bizottság rögtön tárgyalni fogja azokat s a budget után azonnal a napirendre fognak kitüzetni. Ez már jól van. De mi foglaltatik a reformokban? Szapáry az országgyűlés berekesztése előtt államtitkárává választotta Szalavszkyt, kivel politikailag senki sem tudta hányadán van, mert hogy az uralkodó Tiszának párthíve volt, nem következik, hogy a bukott Tiszának is követője legyen. Szalavszky programmja a régi szervezet megerősítésének tetszett. Feltűnő volt azonban kettő: egy az, hogy Szalavszky közvetlenül az országgyűlés elnapolása előtti napon foglalta el hivatalát és hogy ekkor oly kíméletlenül nyilatkozott a volt kormány adminisztrációjáról. Ebből sejteni lehetett, ami most már világos, hogy Szalavszky kinevezése az, első lépés volt az új politika inaugurálására. Egy félénk kezdet volt ez, számítással arra, hogy a képviselők eloszolnak s a szabadelvűrendőrök nem tehetnek semmit ellene. Most azonban, hogy a delegáció is szét ment s Tisza Lajos sem adhat rá A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJ1 A hamisítók metropolisa. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Bulgáriának sok városa van, melyeket egyszerűen iparos városoknak lehet nevezni. Nincsenek füströgó magas kémények, gépek zakatolása szántja füleinket, de a merre erdő van, víz lecsorog, ott ház-ház mellett egyegy gyáracska, melyben szünet nélkül szorgoskodik az egész család. Néhol kisegítő idegen erőkkel együttesen munkálkodnak valamely iparcikk előállításán. De akárhány ilyen kis iparvárosa van is Bulgáriának, annyi bizonyos, hogy Berkovica a nevezetesbjeiből való. Annak az útnak éppen közepén fekszik Berkovica, mely a Dunától Szófiáig vezet. Össze-vissza talán ezer házból áll, mely a völgykatlan közepét foglalja el. Fekvése rendkívül szép, elragadó. A Balkán hegylánc magas ormai gyűrűalakban körítik a jómódú tiszta városkát. E hegyek azonban itt nem mogorva, kopár sziklák, hanem éserejében pompázó sűrű, sötét erdő borítja azokat, ameddig csak a szem éri. A fehér házak, a tiszta minaretes dzsámiák, melyek itt kivételesen jó karban vannak, a Kolasnica folyó csillogása pompásan elütnek a várost körülövező hegység sötét zöldjétől. Hajnali négy órától délutáni két óráig döcögött velem poros után a szekerem. Ilyen itt rendes körülmények között jól kifárasztja az embert. De mihelyt Berkovicára értem, mintha kicseréltek volna. Az üde, friss hegyi levegő, a barátságos, dolgos város, s az a körülmény, hogy eljutottam a Sztara Planinának éppen a tövéig, elfelejtették velem egyszerre az úti fáradalmat és alig vertem le a Nikolcsoff hunjában az ut porát, nyakamba vettem a várost. Végigfutottam három irgalmatlanul kikövezett utcát. Török kövezet volt, ezzel elárultam mindama kínokat, melyeket nekem okozott. De az utcák oly érdekesek voltak, hogy mindezek dacára sem hagytam félbe utamat. Fám az újdonság ingerével is bírt a város különben is, mert ez volt az első bolgár iparos város, melyet életemben először láttam. Az első utcában csupa agyagmunkás, cserepes volt. Még a régi török világból a csumlekdzsi név maradt rájuk. Az edények alapalakja többnyire valamely görög vagy római edényhez hasonlít. Csupán díszítésük tér el nagyban. Vagy agyagból készített domború díszítéseket alkalmaznak, mint rozettákat, gyöngysorokat, mindenféle fogantyúkat, edényszálakat, vagy pedig szláv ízlésű, egyenes vonalú ornamentikát mélyítnek az edény oldalába, nyakába. Ez utóbbi mindenesetre szebb az előbbinél. A berkovicai agyagipar termékein feltűnő híven találjuk az antik Hydra, Amphora stb. edények utánzatait. Kiváló érdeket kölcsönöz az edényeknek az a körülmény, hogy az antik formákat a kelet fantasztikus edényalakjaival találjuk bámulatos összhangban. Egyes mesterek áttört ornamentikát alkalmaznak, meglepően ügyes kivitellel. Az edények mindig csak szabadkézből korongozás útján készülnek. Az előnyösebb és gyorsabb gyártásnál szükséges minták alkalmazását a berkovicai egyszerű csumlekdzsi még csak hírből sem ismeri. A másik utcában, melynek közepén a Kolasnica folydogál végig, csupa cserző varga dolgozik. Rengeteg bőrmennyiségek vannak itt együvé halmozva. Ezeknek legtöbbje nem helyi szükségletre, hanem kivitelre dolgozik. De nem úgy dolgoznak, mint például a híres fehérvári tobakosok a kanális parton, hanem keleti kényelemben ülve. Lábukat ezúttal nem keresztezik, hanem azzal két alacsony cölöphöz támaszkodnak, hogy a lábuk között levő éles deszkán annál nagyobb erővel húzogathassák a bőröket. Napestig eldolgozik a bolgár cserző varga ebben a különös helyzetben. Még az ebédjét is azon ülő helyben fogyasztja el. A harmadik utcában csupa szjtírtó és szücsmester dolgozott a nyitott bazárokban, hogy szinte öröm volt nézni. A szíjgyártók nem a fajta közönséges munkát végeztek, hanem remek»!*, valamennyi. Mintha még most is török világ volna, nyergeik, öveik (pijas), kettős táskáik (bizak) csak olyan gazdagok, cifrák és fényesek, mint annak előtte, mikor még a gazdag basák és bégek rendeletére dolgoztak. Azt mondják, hogy készítményeiket messze Anatóliába is elviszik. Azonban bármennyire remekelt is valamennyi szép munkájával, messze kivált a többi felett cikkeivé .mai számunk 12 oldal.