Budapesti Hírlap, 1891. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
Előfizetési árat: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A hármas szövetség megújítása. Budapest, jun. 30. A világbékét 1897. december végéig szerződésileg biztosították. Ezt a nagyfontosságú politikai eseményt jelentette ki II. Vilmos császár Hamburgban és Rudini olasz miniszterelnök a kamarában és a szenátusban. Alá van tehát írva a hármas szövetség, mely 12 esztendő óta Európáról elhárította a háborút. Pedig, ha nem lett volna a hármas szövetség, már lett volna háborúnk : akkor is, midőn Boulanger hadügyminiszter a Sehnebelenggben kereste az alkalmat Németországot megtámadni ; akkor is, midőn a bolgár kérdésben Oroszország Sándor fejedelem leköszönése után Bulgáriát újra fennhatósága alá akarta hajtani. De hát nem mertek támadni a hármasszövetség tulhatalma miatt s elhalasztották a támadást alkalmasabb időkre. A francia-orosz barátság lehet nagyon benső, de Európa békéjét meg nem szegi, ha a többi nagyhatalmak őrzik. Megkísértettek mindent franciák és oroszok, hogy a hármas szövetség megújítását megakadályozzák. Az oroszok Németországban kezdtek agitálni Bis-marckkal Ausztria és Magyarország ellen, az orosz-porosz régi barátságot ajulván fel. Azonkívül Bécsben is tettek kísérleteket a csehekkel és a többi szlávokkal, hogy Ausztriát és Magyarországot a francia-orosz szövetség pártjára vonják. De legtöbb törekvése az oroszoknak és a franciáknak Olaszországra irányult, mivel azt hitték legkönnyebben elcsábíthatónak. A hármas szövetség ellenségeit Olaszországban a francia-barát radikálisok képezik, kik szövetségben Franciaországgal a köztársaságot óhajtják s a háborút Ausztria-Magyarország ellen, hogy elvegyék Ausztria olasz tartományait : Trentinót, Görzöt és Triesztet ; ezt pedig Oroszország szövetségében vélik elérhetni. A francia propaganda egy esztendőn át izgatta az olasz radikálisokat, kik sajtójukban és népgyűléseken a leghevesebb támadásokat intézték Ausztria ellen; a parlamentben pedig a szélsőbal folytonosan külpolitikai kérdésekkel zaklatta a kormányt, így iparkodván megakadályozni a hármas - szövetség megújítását. De nevezetes szövetségest nyertek e radikálisok a kúriában is, mert a pápa diplomáciája, mióta Franciaországgal és a köztársasággal kibékült, a hármas-szövetségnek ellene fordult. Egy ideig Olaszország habozott. Crispi bukása után Rudini iparkodott Franciaországot kibékíteni Olaszországgal, annyival inkább, mert a kereskedelmi érdekek egy új vámszerződés megkötését javasolták, a pénzügyi tekintetek pedig megtakarításokat parancsoltak a hadügyeknél. Olaszország békében akar élni mindenkivel, tehát Franciaországgal is. De Rudini nem talált kellő előzékenységet Franciaországnál az olasz követelésekre, mert a francia védvámosok diadalmaskodtak s igy Olaszország új piacokat keres a középeurópai tervezett vámunióban ; azonfelül a békét nem találta volna meg a francia szövetségben, mely a háborút hozta volna Európára, de nem találta volna meg középtengeri pozíciójának biztosítását sem. Az okoknál fogva hoszszas alkudozások után, melyeket előzőleg Angliával s utóbb ennek tanácsai szerint Németországgal és a mi monarchiánkkal folytatott, Olaszország belépett újra a hármas-szövetségbe, némileg módosított alapon. E módosítás arra vonatkozik, hogy egy francia-német háború esetén minő kötelezettségei lesznek Olaszországnak. Kiegészítő része a hármas szövetségnek az egyetértés Angliával, melyet Rudini bejelentett a szenátusnak, melyet Fiuméban ünnepelt királyunk a látogatóba jött angol kottá parancsnokával, Hoskins tengernagygyal és melynek kitüntetésére s megköszönésére II. Vilmos császár látogatásra indult Londonba. Ha Angliával nincs is szerződés, vannak ezt tökéletesen pótló megállapodások politikai jegyzékváltás alakjában. A hármas szövetség megkötése parlamenti forradalmat idézett elő az olasz A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A jövendő vasútja, — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — „Mi lesz a vasutakból, ha kitalálják a kormányozható repülőmasinát?“ — ezt a kérdést vetette fel az országházban Csatár Zsigmond képviselő úr, mikor ellene mondott annak, hogy az osztrák-magyar államvasutat magunkhoz váltsuk, hetvenöt esztendőre szóló kötelezettséget róván kincstárunkra. Mindenki nevetett ezen a gondolaton, alkalmasint csak azért, mert furcsa ember, furcsa formában fejezte ki, meg talán azért is, mert a magyar képviselőházban egyáltalán igen szeretnek nevetni. Maga a kérdés azonban, azt hiszem, gondolkodóba ejthet mindenkit, akinek nincs olyan könnyen derülő temperamentuma, mint a mi törvényhozóinknak. Kivált ha a kérdést így formulázzuk, hogy hetvenöt év alatt mely átalakulások történhetnek a technika dolgában. A gőzvasút hatvankétesztendős találmány. Stephenson Rocket nevű lokomotivje 1828-ban futotta végig először a stockton-darlingtoni vonalat, 24 kilométer órai sebességgel. Ma a gyrors lokomotivok 24 kilométert alig egy negyed óra alatt hagynak hátra, tehát a sebesség megnégyszereződött a kezdet óta. Vájjon mely haladás várható a gyorsaságot illetőleg a jövendőben, mikor a technikának már készen van a kezében mindaz, ami 1828. óta lassankint és nehezen fejlődött a mai állapotig? Erre a kérdésre nem is oly nehéz felelni. Azt már biztosan tudjuk, hogy a gőzgépek sebességének megvan a maga határa, amelyen túlmenni lehetetlenség. Minden gőzgépet hengerben járó dugattyú mozgat, olyanképpen, hogy a dugattyút hol egyik, hol másik oldalán taszítja odább a gőz. Ezt a processzust szédítő gyorsaságig lehet fokozni, de végre előáll a netovább, amelyet az idő szab meg, vagyis a gőznek mit és többé ideje megtenni az utat a hengerből kis be, a dugattyú előtt és mögött. Ez a gőzgép sebességének maximuma , ezt is felülhaladni nem lehet. A jövendő technikájának legnagyobb és legelső feladata az erő összegyűjtése, amelynek határa nincsen. Mi az erő összegyűjtése? A legegyszerűbb dolog: minden áldott nap gyakoroljuk, mikor az óránkat felhúzzuk. Csavarván az óra kulcsát, munkát végzünk s ez a munka, ez az erő meggyül az óra rugójában. Az óra egész szerkezete nem egyéb, mint megakasztó készülék, mely útját állja annak, hogy a rugó a legrövidebb idő alatt visszaadja a rábízott erőt. A megfékezett rugó tehát lassan dolgozza le a beléfektetett munkát. Huszonnégy, harminc óra múlva még mindig a mi kezünk ereje működik, mikor a mutatók mozognak. Ez az együgyű hasonlatosság magyarázza meg az elektromos erő összegyűjtést is. Az akkumulátorban épp úgy halmozódik föl valamely munka, mint az órában, kivéve, hogy ott az erő elektromossággá változik és viszont. Hogy ez meddig fokozható, azt el se lehet gondolni. Az akkumulátorok ma még gyermekkorukat élik. De mi következhetik idő múltakal? Flammarion azt mondja, hogy a repülőgép akkor lesz meg, mikor majd ezer lóerőt huszonnégy órára oly nagy és oly nehéz szerkezetbe tudunk egybehalmozni, mint egy narancs. Egy lóerő 75 kilogramméter, vagyis oly erő, mely egy másodpercben 75 kilogrammot egy méter magasra vagy egy kilogrammot 75 méter magasra bír emelni. Ami erőt eddig a levegőhajók kormányzására használhattak, az elenyésző csekély. Girard négy-öt lóerejű gőzgépet vitt föl gömbje kosarában. Krebs és Renaro harminc-negyven lóerőt tudnak akkumulátorba szorítani s azzal forgatják a propellerkereket, melynek a levegőbe fúródása irányozná a gépet. Tökéletlen mind a két kísérlet; hogy az erő gyorsan elfogy, az még hagyján, de a szállógömb mindaddig a szelek játéka marad, míg könnyebb lesz a levegőnél. A legnagyobb gázgömb is pehely a levegő óceánjában, teljes szélcsöndben tud ugyan haladni a properakerék segítségével, de már a legkisebb áramlás is magával ragadja s a kerék hiába forog. Szél ellen csakis a levegőnél nehezebb szerkezet küzdhet, és míg könnyű gázokkal kell elvennünk a repülőgép súlyát, hogy fölemelkedhessünk, addig ily szerkezet nem lesz. A repülés feltétele az akkumulátor. Ha a Fiammal rion narancsa meglesz, akkor majd versenyt Mai számunk 16 oldal.