Budapesti Hírlap, 1891. október(11. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-09 / 277. szám
Budapest, 1891. Péntek, október 9 XI. évfolyam 277. sz. MB——OHM—B—1———i—mmKI Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Parnell. Budapest, okt. 8. Egy pártvezér halt meg, ki nagyobb szerepet játszott Anglia és a világ történetében, mint akárhány miniszter: Parnell, az írek volt vezére. Téves és erlátolt felfogás azt hinni, hogy csak miniszterek lehetnek államférfiak és hogy csak a kormányhatalomból lehet nagy dolgokat művelni. Ez bürokratikus, copfos nézet, melyet a história léptennyomon megcáfol. A valódi államférfiak nem a hivatalokban születnek, hanem az ellenzéken s a legnagyobb dolgokat nem azzal művelik, hogy ha a kormányzat teendőit végzik, hanem hogy ha a nemzetek elhatározásaira gyakorolnak befolyást, sorsuk jövőjének szabnak irányt. Ész kell ahhoz nagy politikusnak lenni akár a kormány, akár az ellenzék élén. Parnellnek egyéniségében rejlett ereje. Negyvenöt esztendős volt most, hogy meghalt s tizenöt esztendeig, 1875 óta uralkodott az ir nemzet felett mint pártvezér, Írország, koronázatlan líra Iga, míg tavaly egy botrányos házasságtörési pörben tekintélye megtörött. Ama ir vezérek közé sorakozik, kik O’Connell óta dicsőséges rendben következnek hazájuk függetlenségéért, nemzetük szabadságáért és jóllétéért küzdve,a leghatalmasabb angol nemzettel. Örökös kisebbségre kárhoztatva a gyűlölt angolok parlamentjében nagy sikereket vívtak ki igazságos ügyük mellett ügyességgel és kitartással. De senki annyira nem vitte fel Írország ügyét, mint Parnell, ki az ír kérdést elsőségre emelte Angliában, hogy az most választó vonala az angol pártoknak. Ki ez által hol a liberálisokkal, hol a konzervatívokkel szövetkezve a helyzetnek az angol parlamentben urává vált s az angol kormányoktól oly koncessziókat csikart ki hazájának, melyeket soha ezelőtt senki kivívni nem tudott. És még az ir kérdés most is előtérben áll s Parnell halála után politikájának örökösei azt folytatni fogják az általa kijelölt irányban és követett módokon. Igen érdekes történelmi alak az övé. Már arca is különösen jellemző : az előrehajlott fej a magas homlokkal, melyet egy kis kopaszodás még magasabbnak tüntet fel s a gyér szőke fürtök árnyék nélkül hagynak; kék szemei mereven tekintettek a levegőbe, nem árulva el gondolatait; hosszú, finom, kissé hajlott orra szépséget kölcsönzött arcának és eleganciát, miglen zárt ajkai inkább hallgatagságra mutattak, mintsem elárulták a nagy szónokot. Pedig az volt, nagy szónok, de hideg , mégis fanatikus lelkesedésre tudta bírni az íreket. Igen, mert e hidegség mögött nagy szenvedély lakott, melyet mértéktelen ambíció táplált. Vezér tudott lenni azért, mert legjobb politikai számító volt az angol parlamentben és mert szívós akaratban senki felül nem múlta. Azt mondják, hogy a főnix-parki gyilkosságban, midőn a férnek az ir alkirályt Dublinban leszúrták s egyéb politikai gyilkosságokban, melyek Írországban történtek, részes volt mint az összeesküvők ligájának feje. Pörbe is fogták, a kilmainhami börtönbe vetették s soha ezen vádak alól egészen magát nem tisztázta. De aki — ha igaz — a politikai gyilkosságig tudott menni céljai követésében, heveskedni nem tudott soha sem az angol parlamentben, mikor az obstrukciót csinálta, sem a népgyűlések verekedései közt, sőt még a szerelemben sem, miként O’Shea kapitány válópörében a leghidegvérűbb csábitónak bizonyult, úgy látszik, erkölcs kevés volt benne. Sokszor volt baja az angol törvényszékekkel. Barátait és ellenségeit megcsalta s párthívei inkább féltek tőle, mint szerették. De oly csodálatos hatalma volt észbeli tehetségének, hogy az ir képviselőket kényszerítette szavának engedelmeskedni , mert belátták, hogy neki van igaza és sikert csak vele lehet aratni. Az ír nép pedig azelőtt annyira bálványozta, hogy midőn a fogságból kikerült, melyben Gladstone angol miniszterelnökkel, ki őt elcsukatta, paktumot kötött, a szegény írek 400,000 forintot gyűjtöttek a szegény Parnellnek nemzeti ajándékul. Később a népnek e kegye tőle elfordult, a minek botrányos szerelmi históriájával maga volt oka, mert az asszonyok neki estek s az ir papság ellene prédikált. Parnell — a mi elég különös — angol szülőknek volt gyermeke, kik Írországban bírtak földet s maga is protestáns volt és maradott. Ennek ellenére a katolikus íreknek fejévé lön s hazájának politikai elválasztását Angliától tűzte élete feladatául. De hogy az ir népet úgy meg tudta nyerni, annak alapját azzal vetette meg, hogy a földbirtoknak a bérlők tulajdonába bocsátását követelte az izgatás minden eszközével a parlamentben és azonkívül mindaddig, míg keresztülvitte, hogy az angol kormány maga törvényt hozott, mely a bérlőket a birtokban védte s nekik jogot adott a birtoknak örök áron megszerzésére az állam közvetítése és könnyű, törvényesen megszabott feltételek mellett Ezzel, ha nem is érte el az angol tulajdonosok kiűzetését s az íreknek a föld birtokába egyszerű visszahelyezését, a sok száz éves elkobzás után olyan igazságot, hogy Írország földje a hódítók unokáitól visszakoboztassék s az elüzöttek unokáinak, kik most bérlők, ingyen kiadassák , mégis az agrárkérdésnek Írországban egészséges alapokon megoldását készité elé s megindította azt a gazdasági mozgalmat, mely a föld munkásait tulajdonhoz juttassa s Írországot az íreknek megszerezze. Ez volt legnagyobb sikere s ez oly gazdasági reform, mely folytatva, hivatva van az irek nyomorúságát megszüntetni. Ezzel egyszersmind a fénnek gyilkos szövetkezetei fölöslegessé váltak s a „holdvilág-lovagok“ éjjeli támadásai az angol földbirtokosok és gazdatisztjeik ellen. De Parnell nemcsak gazdasági, hanem politikai nagy célokat is követett. Átment Amerikába segítséget kérni az ottani gazdag ír gyarmattól az anyaország felszabadítására. Ez óta a pártkassza mindig tele volt New Yorkból küldött pénzekkel, melyeket agitacionális célokra fordítottak. A költséges angol választásoknál azóta az írek mindenütt, mint külön párt szervezve és fegyelmezve mennek szavazni s mert az angol városokban is sokan vannak. Angliában többnyire az a párt győz, melynek jelöltjeire az ír vezérbizottság rendeletéből az írek szavaznak. Ez erős pozíció nekik s Parnell igen jól fel tudta ezt használni, hogy felváltva az angol kormányokat megbuktassa, melyek az ő politikájának nem engedelmeskedtek. Erre még egy eszköze volt: ő találta fel az obstrukciót, a törvényjavaslatok agyonbeszélését s midőn a klotárt behozták, agyonmódositását és agyonszavaztatását. 68 ír képviselő élén kezdte 700 között taktikázását az angol parlamentben, utóbb 85 ir képviselőnek lehetett vezére s ez a kisebbség sokszor dominált a világ leghatalmasabb államában és parlamentjében. Az angolok ezért méltán haragudtak, de nem jutott eszük ágába sem azért neheztelni hogy egy kisebbség minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy magát érvényesítse s mint ellenzék a kormányt és a többséget letörje. Az angolok ezt a mérkőzésben igen természetesnek találták és parlamentarizmusuk felett nem estek kétségbe, így elhatalmasodva Parnell oly önkormányzatot követelt Írországnak, mint van Magyarországnak, külön minisztériummal és külön parlamenttel, az ír megyékben az angol kormánytól független önkormányzattal s az angol rendőrség helyett ir rendőrséggel, a közös ügyekre nézve pedig az ir parlamentből az angolba küldendő követekkel, miként Horvátország a magyar országgyűlésen képviseltetik. Gladstone Mai számunk 14 oldal.