Budapesti Hírlap, 1891. október(11. évfolyam, 269-299. szám)

1891-10-09 / 277. szám

Budapest, 1891. Péntek, október 9 XI. évfolyam 277. sz. MB——OHM—B—1———i—mmKI Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Parnell. Budapest, okt. 8. Egy pártvezér halt meg, ki nagyobb szerepet játszott Anglia és a világ tör­ténetében, mint akárhány miniszter: Parnell, az írek volt vezére. Téves és erlátolt felfogás azt hinni, hogy csak miniszterek lehetnek államférfiak és hogy csak a kormányhatalomból lehet nagy dolgokat művelni. Ez bürokratikus, copfos nézet, melyet a história lépten­­nyomon megcáfol. A valódi államfér­fiak nem a hivatalokban születnek, ha­nem az ellenzéken s a legnagyobb dol­gokat nem azzal művelik, hogy ha a kormányzat teendőit végzik, hanem hogy ha a nemzetek elhatározásaira gyakorolnak befolyást, sorsuk jövőjének szabnak irányt. Ész kell ahhoz nagy po­litikusnak lenni akár a kormány, akár az ellenzék élén. Parnellnek egyéniségében rejlett ereje. Negyvenöt esztendős volt most, hogy meghalt s tizenöt esztendeig, 1875 óta uralkodott az ir nemzet felett mint pártvezér, Írország, koronázatlan l­íra Iga, m­íg tavaly egy botrányos házasságtö­rési pörben tekintélye megtörött. Ama ir vezérek közé sorakozik, kik O’Connell óta dicsőséges rendben következnek hazájuk függetlenségéért, nemzetük sza­badságáért és jóllétéért küzdve,a leg­hatalmasabb angol nemzettel. Örökös kisebbségre kárhoztatva a gyűlölt an­golok parlamentjében nagy sikereket vívtak ki igazságos ügyük mellett ügyességgel és kitartással. De senki annyira nem vitte fel Írország ügyét, mint Parnell, ki az ír kérdést elsőségre emelte Angliában, hogy az most vá­lasztó vonala az angol pártoknak. Ki ez által hol a liberálisokkal, hol a kon­­zervatívokkel szövetkezve a helyzetnek az angol parlamentben urává vált s az angol kormányoktól oly koncessziókat csikart ki hazájának, melyeket soha ezelőtt senki kivívni nem tudott. És még az ir kérdés most is előtérben áll s Parnell halála után politikájának örökösei azt folytatni fogják az ál­tala kijelölt irányban és követett mó­dokon. Igen érdekes történelmi alak az övé. Már arca is különösen jellemző : az előrehajlott fej a magas homlokkal, melyet egy kis kopaszodás még maga­sabbnak tüntet fel s a gyér szőke für­tök árnyék nélkül hagynak; kék szemei mereven tekintettek a levegőbe, nem árulva el gondolatait; hosszú, finom, kissé hajlott orra szépséget kölcsönzött arcának és eleganciát, miglen zárt aj­kai inkább hallgatagságra mutattak, mintsem elárulták a nagy szónokot. Pedig az volt, nagy szónok, de hideg , mégis fanatikus lelkesedésre tudta bírni az íreket. Igen, mert e hidegség mögött nagy szenvedély lakott, melyet mértéktelen ambíció táplált. Vezér tu­dott lenni azért, mert legjobb politikai számító volt az angol parlamentben és mert szívós akaratban senki felül nem múlta. Azt mondják, hogy a főnix-parki gyilkosságban, midőn a férnek az ir alkirályt Dublinban leszúrták s egyéb politikai gyilkosságokban, melyek Íror­szágban történtek, részes volt mint az összeesküvők ligájának feje. Pörbe is fogták, a kilmainhami börtönbe vetet­ték s soha ezen vádak alól egészen magát nem tisztázta. De a­ki — ha igaz — a politikai gyilkosságig tudott menni céljai követésében, heveskedni nem tudott soha sem az angol parla­mentben, mikor az obstrukciót csinálta, sem a népgyűlések verekedései közt, sőt még a szerelemben sem, miként O’Shea kapitány válópörében a leghi­­degvérűbb csábitónak bizonyult, úgy látszik, erkölcs kevés volt benne. Sokszor volt baja az angol tör­vényszékekkel. Barátait és ellenségeit megcsalta s párthívei inkább féltek tőle, mint szerették. De oly csodálatos ha­talma volt észbeli tehetségének, hogy az ir képviselőket kényszerítette sza­vának engedelmeskedni , mert belátták, hogy neki van igaza és sikert csak vele lehet aratni. Az ír nép pedig azelőtt annyira bálványozta, hogy midőn a fogságból kikerült, melyben Gladstone angol miniszterelnökkel, ki őt elcsu­­katta, paktumot kötött, a szegény írek 400,000 forintot gyűjtöttek a szegény Parnellnek nemzeti ajándékul. Később a népnek e kegye tőle elfordult, a mi­nek botrányos szerelmi históriájával maga volt oka, mert az asszonyok neki estek s az ir papság ellene prédi­kált. Parnell — a mi elég különös — angol szülőknek volt gyermeke, kik Ír­országban bírtak földet s maga is pro­testáns volt és maradott. Ennek elle­nére a katolikus íreknek fejévé lön s hazájának politikai elválasztását Angliá­tól tűzte élete feladatául. De hogy az ir népet úgy meg tudta nyerni, annak alapját azzal vetette meg, hogy a föld­birtoknak a bérlők tulajdonába bocsá­tását követelte az izgatás minden esz­közével a parlamentben és azonkívül mindaddig, míg keresztülvitte, hogy az angol kormány maga törvényt hozott, mely a bérlőket a birtokban védte s nekik jogot adott a birtoknak örök áron megszerzésére az állam közvetí­tése és könnyű, törvényesen megszabott feltételek mellett Ezzel, ha nem is érte el az angol tulajdonosok kiűzetését s az íreknek a föld birtokába egyszerű visszahelyezését, a sok száz éves elkob­zás után olyan igazságot, hogy Írország­­ földje a hódítók unokáitól visszakoboz­tassék s az elüzöttek unokáinak, kik most bérlők, ingyen kiadassák , mégis az agrár­kérdésnek Írországban egész­séges alapokon megoldását készité elé s megindította azt a gazdasági mozgal­mat, mely a föld munkásait tulajdon­hoz juttassa s Írországot az íreknek megszerezze. Ez volt legnagyobb sikere s ez oly gazdasági reform, mely folytatva, hi­vatva van az irek nyomorúságát meg­szüntetni. Ezzel egyszersmind a fénnek gyilkos szövetkezetei fölöslegessé vál­tak s a „holdvilág-lovagok“ éjjeli tá­madásai az angol földbirtokosok és gazdatisztjeik ellen. De Parnell nemcsak gazdasági, ha­nem politikai nagy célokat is követett. Átment Amerikába segítséget kérni az ottani gazdag ír gyarmattól az anya­ország felszabadítására. Ez óta a párt­kassza mindig tele volt New­ Yorkból küldött pénzekkel, melyeket agitacio­­nális célokra fordítottak. A költséges angol választásoknál az­óta az írek mindenütt, mint külön párt szervezve és fegyelmezve mennek szavazni s mert az angol városokban is sokan vannak. Angliában többnyire az a párt győz, melynek jelöltjeire az ír vezérbizottság rendeletéből az írek szavaznak. Ez erős pozíció nekik s Parnell igen jól fel tudta ezt használni, hogy felváltva az an­gol kormányokat megbuktassa, melyek az ő politikájának nem engedelmes­kedtek. Erre még egy eszköze volt: ő ta­lálta fel az obstrukciót, a törvényjavas­latok agyonbeszélését s midőn a klo­­tárt behozták, agyonmódositását és agyonszavaztatását. 68 ír képviselő élén kezdte 700 között taktikázását az an­­­­gol parlamentben, utóbb 85 ir képvise­­l­­őnek lehetett vezére s ez a kisebbség­­ sokszor dominált a világ leghatalma­sabb államában és parlamentjében. Az angolok ezért méltán haragudtak, de nem jutott eszük ágába sem azért ne­heztelni hogy egy kisebbség minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy magát érvényesítse s mint ellenzék a kormányt és a többséget letörje. Az angolok ezt a mérkőzésben igen természetesnek találták és parla­­mentarizmusuk felett nem estek két­ségbe, így elhatalmasodva Parnell oly ön­­kormányzatot követelt Írországnak, mint van Magyarországnak, külön miniszté­riummal és külön parlamenttel, az ír megyékben az angol kormánytól füg­­­­getlen önkormányzattal s az angol rendőrség helyett ir rendőrséggel, a kö­zös ügyekre nézve pedig az ir parla­mentből az angolba küldendő követek­kel, miként Horvátország a magyar or­szággyűlésen képviseltetik. Gladstone Mai számunk 14 oldal.

Next