Budapesti Hírlap, 1892. május (12. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
1892. május 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (121. sz.) Ez az egész nagy reformnak vázlata. Tehát a tananyag nem változik semmit, mert a szakoktatás szempontjából azt változásnak nem tekinthetjük, hogy ezentúl hit- és erkölcstant is fognak tanítani, valamint, hogy azokat a kereskedelmi törvényeket is tanítani fogják, melyek 1875 óta alkottattak, hisz jó tanár ezekre reform nélkül is kiterjeszti tanítását. A címbeli konfúzió nem változik meg; a jövendőbeli kereskedelmi akadémiák három alsó osztályának elvégzése után a növendékek olyan végbizonyítványt fognak kapni, hogy az akadémia harmadik osztályát lefejezték — vagyis, hogy akadémiát végeztek; míg kik ugyanazon tananyagból ugyanazon tanfelügyelő előtt egy közép kereskedelmi iskola helyiségében teszik le a vizsgálatot, csupán közép kereskedelmi iskolai bizonyítványt nyernek. Ez kézzel fogható képtelenség. A kereskedelmi tanoktatás reformja szükséges ; szükség van arra is, hogy kétféle, alacsonyabb és magasabb fokú tanintézeteink legyenek, de ezek között a különbséget az elvégzendő tananyag s a különböző nevelési irány adja meg. Szükségünk van egy alsó kereskedelmi iskolára, melynek növendékei a praktikus kereskedelmi élet számára legyenek nevelve s ha onnan kikerülnek, tudjanak jól könyvelni és hiba nélkül csinosan levelezni. Szükségünk van aztán egy felsőbb kereskedelmi iskolára, hová amannak abszolválása után lehessen feljutni s ahol mindazt el lehessen sajátítani, a mire a közgazdaság terén vezérkedőknek szükségük van. A reform ezt a célt elejti. Szóbeliség a sommás eljárásban. — A képviselőház igazságügyi bizottságából. — Budapest, ápr. 30. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bökrös Elek elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalását. Fading Teofil elismeri, hogy nehézségekkel fog járni a rendszerváltoztatás, de bármikor történnék ez, a nehézségek mindenképp előállanak s annak folytán, hogy egyelőre az egyes bíróságoknál hozzák be a szóbeliséget, mindenesetre kisebbek lesznek a nehézségek. A javaslatot elfogadja. Polónyi Géza általánosságban sem fogadja el a javaslatot, mivel a kadatolásai részben általánosak, részben személyesek. Legfőbb megokolása az, hogy parciális processzuális reformot sohasem hajlandó elfogadni. Csak a teljes szóbeliség s nem az ily szurrogátumok képesek igazságszolgáltatásunkat reformálni. A miniszter iránt, midőn állását elfoglalta, nagy várakozással volt az ország. s benne e javaslat bizonyos keserű csalódást keltett, ő a minisztertől nem ily sporadikus javaslatokat hanem nagy alkotásokat vár. E javaslattal szemeiben kisebbedik a miniszter, mert nem vállalkozott arra, amit tőle joggal lehetett várni. Neumann Ármin elfogadja általánosságban a javaslatot. Szükségesnek tartja, hogy bizonyos előiskolán menjen át a bírói kar, hogy képes legyen a teljes szóbeliség igényeinek megfelelni. Kapocssy Jenő általánosságban sem fogadja el a javaslatot. Elismeri, hogy a múlt évben alkotott törvény nagy előmenetelt jelent, de ma még nincsenek meg a bírói szervezetben azok a kellékek, melyek alkalmassá tennék a parciális ugyan, de mégis nagyon széles körű reform kielégítő végrehajtására. Mohay Sándor szerint igaz, hogy a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése folytán ezek sokkal több munkával lesznek megterhelve, mint eddig voltak , de éppen a járásbíróságok azok, ahol leginkább lehet a létszám szaporításával segíteni, anélkül, hogy az állam pénzereje túlságosan igénybe vétetnék. Elfogadja a javaslatot. Chorin Ferenc végzettszerű lépésnek tartaná, ha a szóbeliség behozatalára vonatkozó ez első lépés nem részesülne a bizottság által erőteljes támogatásban. Gyökeres, a végleges perrendbe beilleszthető, helyes elveken nyugvó, a valódi szóbeliséget behozó javaslat fekszik előttünk s mely egyfelől mentesíti a felső bíróságot azon ügyektől, melyek oda nem valók s lehetővé teszi, hogy tulajdonképpeni feladatuknak szentelhessék tevékenységüket s másfelől behozva a szóbeliséget a törvényszékeknél, legalább is annyi garanciát nyújt az illető ügyekre nézve, mint amennyivel eddig bírtak. Megengedi, hogy a járásbíróságokhoz utalt ügyek növelni fogják azok tevékenységi körét s ez esetben kétségkívül szaporítandó lesz a személyzet, de a bírói szervezeten változtaztatást tenni nem lesz szükséges. Nyerni fogunk e javaslat által jobb eljárást, jobb bizonyítási rendszert s azt, hogy az ügyeket jobban fogják tárgyalni, mint ahogy eddig történhetett. A Kúriának az lesz a befolyása, hogy a nagy ügyekben hozott határozatai által befolyásolja a bíróságok joggyakorlatát; kisebb ügyekben egy állam sem volt képes annyira szaporítani bírói karát, hogy minden ügy hozzá legyen felvihető s erről nekünk is le kell mondanunk. A miniszter figyelmébe ajánlja azt, várjon szükséges-e birtokpereket s örökösödési pereket 300 órtig anyagi törvények meghozataláig a járásbiróságokhoz utalni ? Továbbá a felebbviteli eljárásra vonatkozó dispoziciók tekintetében is azt az aggodalmat fejezi ki szóló, hogy azok könnyen megronthatják a szóbeliség jó hatását s hogy kívánatos lenne, miként itt is a tiszta szóbeliség alkalmaztassák. Bármiként döntessenek is azonban el e részletkérdések, szóló a javaslatot őszinte örömmel üdvözli s általánosságban elfogadja. Veszter Imre azt kérdi, vájjon nem lenne-e helyes a vegyes rendszerrel szakítani, s az elsőfokú bíráskodást tisztán egyes bíróságokra ruházni ? Azt hiszi, hogy a szóbeliség behozatalával megszűnnek azok az okok, melyek az eddigi vegyes rendszert motiválták. Jó juszticiánk csak úgy lehet, ha az összes polgári perekben az első fokon egyes bírák ítélnek. Nem tartja helyesnek a bifurkáció további fentartását s a reformnak az egész vonalon való behozatala mellett foglal állást. Csak akkor fogadja el a javaslatot, ha a szükséges szervezeti változtatásokat beleillesztik. Matuska szerint igen könnyen életbe lesz léptethető a rendes perekre nézve is a szóbeli eljárás. Elfogadja általánosságban a javaslatot. Komjáthy Bélának bár aggodalmai vannak a javaslat elfogadását illetőleg, mégis kész belemenni a részletes tárgyalásba, de annak eredményétől teszi függővé végleges szavazatát. Görgey Béla általánosságban elfogadja a javaslatot, mert oly dispozíciókat talál benne, melyek hazai talajon nőttek. Karuch általánosságban hozzájárul a javaslathoz. Bölönyi Ödön a mostani reformot mint egy alkotandó nagy műnek kiegészítő részét ítéli meg s igy reá nézve Polónyi személyes érve sem lehet indító ok arra, hogy a javaslatot el ne fogadja. A törvényjavaslatot átalánosságban elfogadták s részletes tárgyalásának megkezdését a kedden d. u. fél 5 órakor tartandó ülésre tűzték ki. Különben minek állunk meg a földi kémiánál ? Ki bizonyítja be, hogy az elemek csakugyan egyszerű testek ? Hogy a hidrogén, a karbónium, az oxigénium, a kén nem összetettek, holott fajsúlyuk a hidrogéniumnak 16-szorosa, 8-szorosa, 14-szerese és 82-szerese ? És vájjon maga a hidrogénium is a legegyszerűbb elem volna ? Hiszen minden egyes molekulája atomokból vagyon. És ne lenne olyan valóban egyszerű atom, melynek geometriai csoportosulásai, különböző rendezkedései alkotják az egyszerűeknek vélt elemek molekuláit? Csak az bizonyos, hogy a színképbontás csodálatos fölfedezései nem tesznek tanúságot, mint annyian állítják, az égitestek kémiai alkotásának egyneműsége és teljes azonossága mellett. Épp ellenkezőleg. Naprendszerünk bolygói között igen fontos különbségeket derített ki a vizsgálat. Például Jupiter színképén egy ismeretlen test hatása mutatkozik bizonyos vörös vonalak erős fölszívódásában. Ez a gáz, mely a földön nincs meg, még világosabban mutatkozik a Szaturnusz és az Uránusz levegőjében. Ez utóbbi csillag levegője, kivéve az egy vízgőzt, semmiben sem azonos a miénkkel. Egyébaránt magában a nap színképében is látni egy ismeretlen testet, mely a földön nem fordul elő s melyet héliumnak neveznek. A bolygók egymáshoz való rokonsága tagadhatatlan, mert hiszen mind egy atyának gyermekei. De azért mégis külömböznek, nem csupán helyzet, állás, nagyság, tömérdekség, sűrűség, hőmérséklet és levegő dolgában, fanem fizikai és kémiai alkotásra nézve is. És amire mi most a figyelmet felhívjuk, az, hogy e külömbözőség nem lehet akadálya az élet jelenségeinek, sőt új tért nyit az anyatermészet végtelen termékenységének. ❖ Midőn tehát gondolatunk elszáll nem csupán szomszédaink : a hold, a Vénus, a Mars, a Jupiter vagy a Szaturnusz felé, de a nap körül keringő ismeretlen világok millióihoz , semmi elfogadható okunk nincs azt képzelni, hogy ez égbeli földek lakói akár alakra, akár organikus alkotásra hasonlók mihozzánk. A földi ember teste a mi bolygónk elemeiből, főképpen karbóniumból áll. A földi ember alakja az ősállatok formáiból keletkezett, fokonként fejlődvén a folytonos átalakulásban. Igen jól tudjuk, hogy fejünknek, szívünknek, két tüdőnknek, két lábunknak és két kezünknek kell lenni. Pedig ez sem bebizonyított dolog. Ha alkotásunk olyan, amilyen, az csak azért van, mert az ősmajmoknak is volt feje, szíve, tüdeje, keze, lába ; persze kevésbbé elegáns, mint az öné, nagyság, de hiába csak tulajdona szerint az anatómia szerint való. És ma már a paleontológia segítségével könnyű visszamennünk egész az élet eredetéig. Amily bizonyos, hogy a madár organikus evolúció révén a csúszó-mászó állatból ered, épp oly bizonyos, hogy a földi emberiség legteteje a roppant családjának, melynek minden ága testvér s melynek töve a legelemibb organizmusok kezdődésében gyökerezik. A világok sokaságát szükségképpen minden elképzelhető és elképzelhetetlen alakok népesítik be. A földi embernek öt, vagyis jobban mondva hat érzéke van . . . Vájjon miért állott volna meg a természet ennél ? Miért ne lehetne például némely teremtésnek elektromos érzéke ? Vagy mágneses érzéke ? Vagy tájékozó érzéke ? Avagy olyan érzéke, mely megérzi az infravörös és az ultra-ibolyaszin éteri rezgéseit ? Miért ne hallhatna nagy meszszeségről, miért ne láthatna át a falon ? Mi úgy eszünk és emésztünk, mint az oktalan állat; vájjon ne lenne olyan világ, ahol a tápláló levegő fölmenti a boldog lakosokat e nevetséges robot alól ? A hitvány veréb, sőt még a csúnya denevér is külömb nálunk abban, hogy repülni tud. Nemde sok- skai csekélyebb világ lenne a mienknél az olyan, ahol a legfényesebb elméjű férfiak, a leggyönyörűbb nők a földhöz szegzetten mászkálnának, mint a hernyók. És ugyan kellemetlen dolog lenne olyan világon lakni, ahol az ember elszállhat oda, ahova akar ? A hol minden illat, minden kéj és a virágok elevenek ? A hol a szelek soha nem bírnak viharrá összekavarodni és több, mindenféle szinűi nap süt éjjel-nappal: gyémánt a rubint mellett, gyémánt a smaragd vagy a zafír mellet; a hol az éjszakák kékek, a nappalok skarlátpirosak s örök tavasz dicsőségében színes holdak hintik fényüket a vizek tükrére, a csillámló hegységekre; ahol a férfiak, nők vagy talán másnemű emberek is a levegőben laknak, alakra nézve tökéletesek, sokszoros érzékekkel fognak föl mindent, tetszésük szerint világítani bírnak, eléghetetlenek, mint az azbeszt s tán halhatatlanok is, ha ugyan nem ölik meg magukat csupa kíváncsiságból! Mi törpe parányiságok, győződjünk meg egyszers mindenkorra, hogy minden képzeletünk csupa meddőség a végtelenségnek közepette, melyet még a messzelátóval is alig sejtünk. És mikor az éjfél magányosságában a csillagos ég fenséges képét nézve az ismeretlen világokra gondolunk, melyek benépesítik a tért, győződjünk meg, hogy ott is vannak, vagy lesznek élő teremtések. Mert a csillagokbeli élet nem szükségképpen egyidejű a mi földünkével; oly véghetetlen sokféleség uralkodik az égen, mint a mi kertjeinkben. Vannak ott emberiségek, amelyek hasonlíthatatlanul előbbre haladtak a tökéletes sülésben, mint mi. A mi földünk egész politikai, szociális és vallási történetével együtt csak egy szegény kis hangyaboly, csak egy tiszavirág röppenése a a napsugárban. 3