Budapesti Hírlap, 1892. augusztus (12. évfolyam, 212-240. szám)
1892-08-01 / 212. szám
Budapest, 1892. XII. évfolyam 212. sz. Hétfő, augusztus , Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Reformator Germaniae. Budapest, jul. 31. Drezdából Bécsbe, Münchenbe, Kissingenbe, innét Jénába vezet Bismarck diadalútja Németországon keresztül. Mindenütt tüntetések mellette és a császár ellen. Ezrek, tízezrek, százezrek ünnepelik a bukott kancellárt, a távol városok küldöttségeket menesztenek hozzá, nagy urak és polgárok, az egyetemi fiatalság és a nép ujjongva fogadják, kisérik és búcsúznak tőle, mint egy uralkodótól, sőt ennél is nagyobb lelkesedéssel. Az elűzött Bismarckot a német nemzet vállaira emelte. Hatóságok tisztelegnek neki, jeles férfiak szónoklatokat intéznek hozzá, virágot szórnak neki az asszonyok s a német sajtó lázas idegességgel vitatkozik Bismarck izgató beszédei felett. A vaskancellárból néptribun lett. Ki meri II. Vilmos császárt megtámadni. Ez azt írta a müncheni vendégkönyvbe : „regia voluntas suprema lex.“ Bismarck meri, ki azt feleli Jénában, hogy „egy abszolút akaratnak nincs helye Németországban.“ A célzás napnál világosabb. Ezt Bismarck mondja, ki a saját akaratán felül soha mást nem ismert, ki húsz évig Németország diktátora volt. Ő, ki azt vallotta, hogy „a hatalom megelőzi a jogot“ (Macht geht vor Recht). Jénában arra tanítja a németeket, hogy „az alkotmányos állam lényege, hogy a fejedelem akarata a kormányzott nép meggyőződéseivel öszszeegyeztetendő.“ Ez is II. Vilmosnak szól, ki az „uj kurzust“ kitalálta s kijelenté, hogy a ki ellene lesz, azt „szétmorzsolja.“ Minden fenyegetésre Bismarck azt feleli, hogy „félelem nélkül épp úgy ki fogja mondani véleményét, mint magánember, a hogy mint kancellár tévé.“ Igaz, akkor is, most is kereste a konfliktust, szenvedélye volt másokat üldözni és ellenfeleit, kiket csak gyűlölni tudott, legyőzni. Most a császárt üldözi, vele keresi a konfliktust, II. Vilmost akarja legyőzni. A népet, a sajtót, a parlamentet hívja segítségül, s felismeri az igazságot, hogy „jövőre a politikai meggyőződések erősítése szükséges a sajtó és a parlament által.“ Nagyon igaz, nálunk is, de ki volt az, ki a parlamentarizmus ellen a leghevesebben küzdött Németországban , s a császári tekintélyt és kormány függetlenségét a pártok fölött szegezte ellene feloszlatván többször a képviselőházat és ki volt az, ki a hírlapírókat „elhibázott exisztenciáknak“ mondotta s a német sajtót a Welt-alap millióival korrumpálta? Oly feledhetetlen múltú ember, mint Bismarck, maga is emlékezzék vissza arra, hogy mi volt és miket beszélt hajdan; az ellentét az egykori aug. elején a városba bevonultak, 200.000 forint sarc vettetett rá, melyből 158.551 forintot 4 krt megfizetett, az elmaradt 41.448 frt 53 krt a felség az általános amnesztiakor elengedte. Ezt hosszas tárgyalás előzte meg A városi közönség t. i. küldöttség által folyamodott a felséghez, hogy 1. a kifizetett sarc fizettessék vissza, 2. a hátralék engedtessék el, 3. a termesztményekbeli szolgáltatások és katonai fölszerelvények ára az állampénztárból téríttessék meg. A felség kegyelmesen fogadta a küldöttséget s kérvénye 1849. nov. 30. azon felhívással küldetett le az erdélyi cs. kir. katonai és polgári kormányzósághoz, hogy bárha azt a kérdést nem teljesíthetőnek már kimondotta, mégis, szükséges lévén indokainak alapos földerítése, tegyen jelentést arról, mennyiben alapos a városnak méltatlanul vádoltatása? s váljon csekély jólléte, ipar és kereskedésbeli hiánya, az ország legfőbb kormányhatóságának s a felsőbb tanintézeteknek ottléte nem igazolnák a kíméletesebb eljárást ? E leiratból világos az uralkodónak segítési szándéka. De Szeben ellenségének nézte Kolozsvárt s a kormánzóság Szebenben szász tanácsosokra hallgatott. Az udvari kancelláriát helyettesítő cs. kir. belügyminisztériumnál, Szebenben a kormányzóságnál, Kolozsvárt a cs. kir. polgári és katonai parancsnokságnál mindenütt szászok voltak alkalmazva, utóbbi helyen Urbán oláh határőrségi ezredes, e vérszomjas második Básta. Ez ellenséges befogások meghiúsították a legfelsőbb jóakaratot, s elítéltették a ké-igyelmet kérő Kolozsvárt. A dolog így történt. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Kolozsvár 1848 49-ki történetéből. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Tudásunkat lassankint eltemeti a feledékenység, az írott emlékeket az újabb levéltári iratok halmaza, egyesek és községek, megyék és városok tettei, kezdeményezése és áldozatai, szóval ama nagy napok alatti történetei belevegyülnek a magyar szabadságharc történetfolyamába s a késő kor történetírója nehezen fogja megkülönböztetni tudni : ime e részecskéje a nemzeti önvédelemnek és dicsőségnek Kolozsváré és polgáraié ! Én itt elleneink által irt egy kis fényes lapot nyilvánosságra hozok. Ez megérdemli, hogy ismeretes legyen. Ki tudja, mi történik ezután a levéltárral, mely őrzi ? Nem selejtezik e ki éppen ezt? Akad-e később, akit ilyesmi érdekel, aki közleni fogná ? S várjon meg lesz e majd engedve visszafelé haladó világunkban ? Most még nappal van — munkálkodjunk. Ha sok közli, a mi becsest levéltára rejt, idővel pragmatikai történetírásunk böv anyagjára gyűl össze. Kolozsvár 1848—49-ben vagyonban és vérben kimondhatatlant áldozott. Ez kimerítette. Az abszolút kormány elébb 1848. nov. 18-án 62.000 forintig sarcolta meg, a Szamosfalván lefegyverzett könnyű lovas század (Chevaux Legers) fegyverzetes ruhái kárpótlásául ; később a magyar hadseregnek muszka erővel legyőzése után, midőn a császári csapatok 1849. és a mostani Bismarck közt különben nagyon rikító. A jénai szónoklat a személyes viszályt II. Vilmos császár és Bismarck között még jobban kiélesítette. Az ifjú császár távol tengereken utazgatott, miközben Bismarck ellene és Caprivi ellen bombákat beszélt. A volt kancellár a népre hivatkozott a császár elleni heves oppoziciója a nemzetre számít s nagy népszerűségétől várja az alkalmat a császár és a kormány várható támadása ellen. Jéna valóságos kihívás. Elfogadja-e I. Vilmos a hadüzenetet vagy sem ignorálhatja-e tovább az exkancellár sértegetését ? Mit fog tenni, hogy a hatalmas néptribun ellen tekintélyét fentartsa ? A világ roppant kiváncsi látni, hogy ebből mi lesz ? Az ifjú császár és a vén Bismarck engesztelhetetlen birkózásából a nyilvánosság előtt. Jénából Bismarck megy — a parlamentbe. Budapest, jul. 31. A zóna-díjszabás reformja. A félhivatalos Nemeset mai számában a következőket írja : „Csak nem régen cáfoltuk meg azokat a híreket, amelyek szerint a vasúti személydíjszabás tételeinek fölemelése terveztetnék. Hanem az a körülmény, hogy a zóna fölemelését, vagy elvi megváltoztatását illetékes helyen senki nem tartja szükségesnek, nem zárja ki Az erdélyi kormányzóság dec. 18. 1849. egy utasító rendeletet adott ki a kolozsvári katonai és polgári parancsnokságnak, mellékelve a város felségi kérvényét, s bizalmasan felhívta arra, hogy az abban foglalt okokra és körülményekre tényekkel feleljen s mind mellette, mind ellene szóló indító okokat saját nézetei kíséretében fejtse fel. Fogalmazója Haupt Frigyes szász volt, a ki rámutatott, mily irányban nyomozódjék s tegyen jelentést Urbán ezredes. „A mennyiben előttem tudva van — mondatja a kormányával Haupt fogalmazó — Kolozsvár s az ottan lakó nemesség adta a legelső lökést még az 1848-ik év első hónapjaiban Erdélynek Magyarországggal egyesítésére s az ellenkezőleg gondolkozók megfélemlítésére; ő fogadta lelkesedéssel az Unió Magyarországról bejött barátait s tűrte, hogy a nép nyilván kiabálhassa az utcákon: „Unió vagy halál!“ Sőt maga is visszhangoztatta azt. Kolozsvár kísérlette meg a visszautaztában levő gránátos zászlóaljnak a magyar önkéntesekhez áttérítését, nemzetőrsége lefegyverezni segítette a Ferdinánd Miksa könnyűlovasok (Chevaux Legers) néhány szakaszát, akik a forradalomhoz nem csatlakoztak és eltávoztak, vagy valami okból onnan elmenve, többé vissza nem tértek, nyilván hazaárulóknak kiáltották ki s javaikat lefoglalták, amint ez a kolozsvári lapokban olvasható. Kolozsvárott a magyar minisztérium felhívására kihirdettetett, hogy hét nap alatt minden nyilatkozzék, Ausztriával tart-e vagy Magyarországgal ? A magánházakon, sőt a tanácsházon is már rég ki volt tűzve a három szint nemzeti zászló; kitüzetett a katonai főőrhelyre, sőt a Maii számunk 8 oldal.