Budapesti Hírlap, 1892. november (12. évfolyam, 302-331. szám)
1892-11-08 / 309. szám
Kedd, november 8. Budapest, 1892. XII. évfolyam 309. sz. Métszetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr.______ A hamis lobogó. Budapest, nov. 7. A nagy mértékben dühöngő válságot semmi sem jellemzi jobban, mint az, hogy hazudott jelszók alatt kölcsön vett álruhában és festett álarcban jár közöttünk. E jelszó, ez álruha, ez álarc a polgári házasság, amely máról holnapra a legégetőbb kérdés, miniszterdöntő, válságintéző, országháborító fontosságra és sürgősségre jutott. A zászlót közéletünk kipróbált harcosa, Tisza Kálmán tartja kezében. A kormánypárt két nap óta fenekestül fel van forgatva. Darányi Ignác úgy fejezte ki erre nézve magát, hogy ennyi időn belül emberfölötti munkát végzett. Ez pedig azt jelenti, hogy Tisza Kálmán alkalmasnak látja a helyzetet arra, hogy a magyar liberalizmus valahára formulázza követeléseit a koronával szemben. E követelések egy alternatívában állapíttattak meg: vagy az 1868-as felekezetközi törvény fentartása és a fakultativ polgári házasság polgári anyakönyveléssel, vagy ama törvény elejtése és a kötelező polgári házasság. A szabadelvű pártban e zászlónak tiszteletreméltó számú zászlóaljat toborzani sikerült. Ez volt az emberfölötti munka. S ez a szabadelvű párti érdekeltség a válság lefolyását úgy képzelte magának, hogy Szapáry gróf meghozza ama követelésekre a szankciót, vagy nem hozza meg. Az első esetben a párt üdvözli a minisztert, a második esetben vagy kidobja a pártból, vagy pedig kivonul maga s átmegy ellenzéknek. Már ki volt jelölve a szónok is ez akcióra egy előkelő, szimpatikus fiatal politikus személyében, akit nem szívesen látunk e dologba belekeveredve. Ila ez árnyalat a döntő pillanatban elég hatalmasnak mutatkozik arra, hogy a szabadelvű párt tömegeit magához ragadja, akkor miniszterelnöki jelöltje elsősorban a mostani pénzügyminiszter. Hogy a kötelező polgári házasságban egy nagy elv rejlik, hogy az intézmény maga a legjelentősebbek közé tartozik s hogy behozatala — ámbár a király állítólag úgy nyilatkozott, hogy nem lesz meg, amíg ő viseli a koronát — mindazonáltal csak idő kérdése : mindez most nem komoly tárgya az elmélkedésnek. Most politikai életünk hazugságára kell csak rámutatnunk, hogy a válságot a maga színeiben tüntethessük fel. Mert hiszen hogyan van az, hogy Tisza Kálmán most látja elérkezettnek az időt a koronával szemben követeléseket formálni a polgári házasságra nézve, most, mikor más a miniszter és ő maga, 17 évig miniszterelnök és egy törhetetlen nagy párt vezére, a saját minisztersége alatt soha se időt, se alkalmat nem talált arra, hogy a koronát ebben az irányban megnyerje meggyőződésének. Már Deák Ferenc idejében a többség ez intézmény elvének álláspontján volt, de húsz egynéhány évig éppenséggel nem volt sürgős a dolog. Most lett volna oly sürgős, a kormány bukásának pillanatában ? Most nem lehetünk már el nélküle ? De mit mondok, nélküle! Hiszen nem is a polgári házasságról van a szó, csak újra arról, hogy az elv proklamáltassék párthatározatban. Azután nem bánja se Tisza, se senki, aki ma körülötte szolgálatot tesz, ha ismét alszik a dolog húsz esztendeig. Ez a polgári házasság ezúttal nem is egyéb, mint ama mórocskák egyike, aki hivatva van megtenni kötelességét, hogy aztán mehessen. Ez nem komoly ok, hanem felkapott ürügy, ez nem államférfiak politikája, hanem intrigánsok frivol játéka elvek, intézmények, férfiak és egy ország sorsával. Ez a játék hivatva van arra, hogy Magyarország politikai válságának igazságát elhazudja a világ előtt. Tisza Kálmánt a Janszky-eset, a véderővita és a Kossuthkérdés buktatta meg, Szapáryt megbuktatta a Hentzi-eset. Mi köze ezeknek a dolgoknak a polgári házassághoz, amelyet zászlónak hurcolnak meg a hatalomért való siralmas dulakodásukban ? A tiszteletreméltó hazai közvéleményre átalakító hatást a nemzeti érzület és a nemzeti becsvágyak fölébredése gyakorolt. Ebből nyerte az ellenzék is erejét és ez az a vis movens, ez az a mozgató erő, a mely a válságokat kényszerű hatalommal csinálta. Sem Szapáry Gyula gróf apró sakkjátéka Bécsben, sem Tisza Kálmán gorombább várjátéka a szabadelvűek klubjában ez iránt az elméket nem tévesztheti meg. A hideg kirázta őket és ők azzal ámítják magukat és a világot, hogy derékfájás ellen gyógyíthatják magukat. Egyelőre megtehetik, de a hideg tovább fogja őket rázni és a foguk vacogni fog tőle, amíg meg nem adják magukat és azt a szert nem szedik, amely hideglelésről jó. Ez az egész elszomorító látvány, amelyet a kormánypárt ma nyújt, csak azt a tanulságot adja, hogy ime egy szabadelvű párt, amely nem tudott szabadelvűen élni, összeszedi magát utoljára, hogy legalább túltengő szabademiségben haljon meg. Óhajtjuk, hogy ez sikerüljön neki és reméljük, hogy életrevaló elemei a nemzeti törekvések szolgálatában fognak feltámadni. Mert ezek a mi időnk parancsai, legközelebbi jövőnk feladatai, ezek e kor célja és tartalma egyaránt. Aki nem viseli színeit, ezért bukik, akármit mondjon is halála okának. Mai számunk 16 oldal. A válság. Budapest, nov. 7. A mai nap nem vitt közelebb a megoldáshoz, hanem óriási arányokban növelte a bonyodalmat. Az általános zűrzavarból, mint pozitív tényeket, kiemeljük a következő főbb momentumokat: Szapáry sem tegnap, sem ma nem nyújtotta be a kabinet lemondását a királynak. A szakadás a kormánypártban nyilvánvaló, mégpedig a Tisza-tábor előnyomulásával. A képviselőház a válságra való tekintettel felfüggesztette üléseit. Részletes tudósításaink ezek : A kormány nem mondott le. Ő felsége vasárnap délelőtt 10 órakor egy órai külön kihallgatáson fogadta Szápáryt, de mivel döntés vasárnap nem történt, hétfőn délben ő felsége ismét fogadta Szápáryt. Döntés ezúttal sem történt. Tehát halasztási sakkhúzás Szápáry gróf részéről Bécsben és a Tisza-csoport nagyarányú agitációja Budapesten : ez a politikai helyzetnek két jellemző vonása. Szapáry gróf nem nyújtotta be a koronának a kabinet lemondását, hanem pártjának nyilatkozatát akarja provokálni, mielőtt a döntő lépésre reászánná magát; a Tisza Kálmán intimusai pedig gondoskodnak róla, hogy a párt túlnyomó többsége a leghatározottabban liberális választ adjon a miniszterelnök kérdésére. Rég nem folyt a kormánypárti körben oly kapacitálás, mint ma este. Teljes számmal rukkolt be a Tisza Kálmán régi párthiveinek tábora; a nagy számmal együtt levő képviselőket közrefogták s még az ingadozók legtöbbjét is sikerült meggyőzniök róla, hogy az egyházpolitikai kérdések megoldásának ama radikális megoldási programmja mellett, amelyet szolidárisan magáénak vallott az egész kabinet, állhatatosan ki kell tartaniuk a szerdai pártértekezleten. Jelen voltak a klubban azok a miniszterek is, akikről köztudomású dolog, hogy ehhez a programaihoz őszintén és teljes meggyőződéssel ragaszkodnak. Arról, hogy mi történt tegnap és ma Bécsben, úgy látszik, ők sem bírnak teljes tudomással, de tisztán kivehető egyes nyilatkozataikból, hogy csak oly kabinetben hajlandók megmaradni, amely egy hajszálnyira sem tagít a megállapított programjétól. Aligha csalódunk abban a feltevésben, hogy Szapáry gróf eljárása Bécsben, ha