Budapesti Hírlap, 1894. június(14. évfolyam, 150-179. szám)
1894-06-01 / 150. szám
Budapest, 1894. XIV. évfolyam 150. sz. Péntek, junius I. Előfizetési árak: Egész évre leírt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfietése!, apróhírdetéset fölvétetne! József-lamt 5. a. a. utcai itelyiségtünbet is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Bökk Szilárd-utca 4. sz. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvételne! József-törnt 5. sz. a. utcai folyoséafiniben is. A döntés: Budapest, máj. Bl. Este jelenti egyik tudósítónk Bécsből, hogy Wekerle ma beadta a kormány lemondását. A dolog híre a fővárosban elterjedt, ámbár, mint idevaló egyik tudósítónk alábbi soraiból kitűnik, a kormánypárt köreibe nem jött róla hír. Nem is tudjuk még, várjon ez a hír az akut kabinetválságot jelenti-e, vagy csak abbeli kijelentését a miniszterelnöknek a korona előtt, hogy előterjesztéséhez a kormány állását köti. Tudósítónk csak azt tette még híréhez, hogy ő felsége holnap fog a kérdésben dönteni. Ez azt látszik bizonyítani, hogy nem az egész minisztérium formális lemondásáról van még a szó, csakis bejelentéséről annak, hogy a kormány ragaszkodik állása árán is pozíciója integritásához és jelenti egészben azt, hogy a döntés utolsó órájához értünk. Amit az ellenzékek hirdetnek, beteljesedni látszik, értesüléseik az udvar köréből beválnak. Az igazat megvallva, ezt a momentumot, melyet ime mostan megérünk , az úgynevezett liberális pártnak és utolsó kormányának összeomlását nem így képzeltük évek során át folytatott harcaink alatt. Ez a párt 19 éven át a nemzeti szempontok elhullatása mellett éppen a szabadelvű intézmények és elvek elhanyagolásából tartotta fenn magát. Ebből eredtek bűnei és hibái és most egy csodás fordulattal éppenséggel a szabadelvűségnek nagyon is merész akcentuálásáért bukik el. Kimerült lelkét és megdúlt testét a szép és népszerű zászlóba takarja, midőn bukásába hanyatlik. Nincsen tragikum nélkül a sorsa. Hozzájárul, hogy a kormánynak, mely e jelszók alatt az utolsó, néhány igen népszerű tagja is van, akiket az ellenfél is sajnálattal lát elesni az áldatlan ütközetben, melyet fejére idézett a párt. A helyzet, amely e bukás folytán előáll, igen súlyos és vigasztalan. Egyik legnagyobb bűne volt a szabadelvű státus férfiaknak, hogy uralkodásuk egész ideje alatt a párturalomért dolgoztak. Oly erős pártszervezet tartotta fenn a szabadelvűeket, mely elfojtott minden más életet s vele szemben nem érvényesülhetett más, csupán a függetlenségi fanatizmus, a közjogi ellenzék. Így történhetik csak meg, hogy abban a pillanatban, amidőn a kormány bukni készül, nincsen kész örököse, a politikusok töredékekre vannak szakgatva. Alkuk, koalíciók, szövetkezetek, vagy fúziók ama kisegítő eszközök, melyekhez folyamodni kell, melyek azonban egyelőre kizárnak minden nagyobb szabásúpolitikát, minden nagyobb erőt, egységes irányt, ami nélkül nagyobb tehetségű embernek alig érdemes országos szerepre vállalkozni. Átmeneti időnek kell következni, amely tán tiszta levegőt bocsájt be közénk, hogy viszonyaink kiépülhessenek eredendő betegségükből s egy egészséges pártalakulás tegyen lehetségessé egészségesebb politikai életet és fejlődést. Igaz, hogy az a nép, amely a parlamenti kormányforma mintáját adta, százados harcokban vívta ki magának e becses intézményt; igaz az is, hogy más kontinentális népek is, amelyek átvették az angoltól, nem tudták neki megadni azt az egészséges életet, amelyben angol földön lélegzik , tehát nincs jogunk felettébb zúgolódni, hogy nálunk sem valósult meg huszonhét évi praxis alatt a parlamentarizmus ideálja. De bizonyos, hogy elfajulásához tetemesen járult kettő : az 1875-ig tartott közjogi oppozíció és az 1875-ben kezdődött fúzió és szabadelvű korszak, mely hatalmát nem intézmények alkotására fektette, hanem a legridegebb párturalomra. Ennek az iránynak és szellemnek a mostani krízissel véget kell érnie. Politikusaink közül a komolyabb férfiak erre fordítják figyelmüket. Az egészséges parlamentarizmus és azoknak, a kik a parlamentáris elvért küzdöttek: e század jobbjainak szabadelvű és demokratikus hagyománya és a nemzeti aspirációk táplálása és érvényesi ! A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Magyar orvosi irodalom. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Panasz, mindig csak panasz hallott eddig, ha magyar orvosi irodalomról szóltunk, sőt idevágó panasz volt a vége sok más irányú fejtegetésnek is. Belejátszott ez még a nemzetgazdaságba is. A balneológiai egyesületben például igen szép értekezést hallottunk arról a szomorú jelenségről, hogy a mi közönségünk nem a hazai fürdőkbe jár, nem a hazai ásványos vizeket iszsza — miért ? — mert orvosaink külföldre küldik, külföldi vizeket rendelnek neki — miért? — mert ők maguk is csak német könyvekből ismerik a fürdőket és német könyvek tanácsai szerint rendelik az ásványos vizeket. Már-már csüggedtünk, hogy ilyen kis nemzet irodalma meg sem birkózik s talán azzal a feladattal, hogy működő orvosainknak magyar nyelven szerezze meg a tudományban való haladhatást, orvosnövendékeinknek pedig magyar tanító könyveket adjon kezébe, hogy anyai nyelvükön műveljék magukat orvosokká. Irodalmunkra a német irodalom átka nehezedett, ez bokózta meg a magyar gondolkozást, ez követelte meg, hogy ifjúságunk tanuljon meg jól németül, különben tudomány nélkül való marad. De már virrad. Az orvosi tudományok mind több-több részére ráteszi kezét a magyar orvosi írók kisded csoportja. Megírják legalább az első szükségre való útmutató könyveket, e mellett szorgalmasan munkálkodván a magyar orvosi lapok hasábjain. Sőt ide odáig jutottunk, hogy valóságos irodalmi eseményt üdvözölhetünk a magyar orvosi tudomány terén. Megjelent A belgyógyászat kézikönyve címü gyűjteményes nagy vállalat első kötetének első fele 500 nyomtatott oldalon. Az egész mű 240 nyomtatott ívre van megállapítva s 6 vaskos kötetben jelenik meg. Árát 32 írtra szabták. Kiadását a Dobrovszky és Franke céggel szövetkezett Magyar orvosi könyvkiadó-társulat tette lehetővé, melynek tagjai az egész művet a szokásos évi tagsági díj fejében kapják. Legkiválóbb orvosi íróink között osztotta szét a szerkesztőség az egyes fejezetek kidolgozását. Nem lesz meg talán a teljes egyöntetűség stílusban, fölfogásban, kidolgozásban, mert a szerkesztőség a kellő határokig megengedi a szerzőknek az önálló munkálkodást; de annál becsesebb tulajdonsága e munkának, hogy írói nem lesznek kénytelenek a nem egészen saját szakjuk tárgyait más művekből böngészni össze. Önálló magyar munka lesz minden izében. Híven visszatükrözi legjobb orvosi íróink tudományát, gondolkozását, gyógyításuk módját, szóval olyan művet ad az olvasó és tanuló kezébe, amely a magyar orvosi iskolának lesz hű kifejezője, hirdetője. A mű szerkesztőségét két legjelesebb belorvosunk, Kétli Károly és Korányi Frigyes, a belorvoslat két egyetemi professzora és Bókai Árpád a gyógyszertan egyetemi professzora alkotja. Ez utóbbiról külön is meg kell említenünk azt a fáradhatatlan tevékenységet, melyet mint a Magyar Orvosi Archívumnak, a Pallas Lexikona orvosi részének, valamint az Orvosi Hetilap egyik melléklapjának szerkesztője fejt ki a magyar orvosi tudomány föllendítésében. A most megjelent rész előszavában a szerkesztők érdekesen fejtegetik a magyar orvosi irodalom állapotát. Méltatják a Magyar orvosi könyvkiadó társaság tevékenységét, melylyel a magyar orvosi könyvirodalom alapját megvetette. Utal az elüljáró beszéd arra a mostoha állapotra, mely önállóbb buvárlatokra alkalmas tudományos intézetek hiányában szinte reménytelenné tette a magyar orvosi tudomány felvirágzását. Ezt az állapotot legjobban megvilágosítja az az adat, hogy a 60-as években az egyetlen magyar egyetem elfért az Újvilág utcának egy kétemeletes házában. Egy darab művelődéstörténelmet jelent a könyv ajánlása: Trefort Ágoston emlékének. A szerkesztőség elismerő szavakkal méltatja Trefort működését, melylyel a magyar orvosi tudományt európai színvonalra segítette emelni. Az ő határozott akarata és tettereje hárította el az akadályokat, melyeket az elmaradottság és balítélet gördítettek eléje. Az ő érdeme, hogy a kellően fölszerelt klinikákon olyan tevékenység indult meg, mely a külföld méltánylását is kivívta. A miniszternek jobbkeze volt Markusovszky Lajos, kinek gondolkozásában amagyar orvosi tanítás és tudományfejlesztés reformtervei fogamzottak. Az orvosi tudomány fejlesztésének anyagát megadta a székesfőváros nagyszabású fölvirágozása. Ma Budapest területén két bel trai számunk 16 oldal.