Budapesti Hírlap, 1895. február (15. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-20 / 50. szám

10 1895. február 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (50. sz.) és vaskereskedelemben űzött visszaéléseket, statisztikai adatokkal mutatta ki azt a veszélyt, mely ebből kifolyólag a közegészségügyet és a közönség anyagi érdekeit sérti. Az értekezlet — ez alapon — két napig tartott tanácskozáson elfogadott egy oly tervezetet, mely 1. a tej termelési viszonyainak már az istállóban kezdődő pontos ellenőrzésére nézve, 2. a nyilvános forgalomba bocsátott tej vizsgálatát illetőleg, 3. a vajhamisítás meggátlása, illetve a vajutánzatok forgalomba hozatalának szabályozása tárgyában intézkedik s az eddig űzött visszaélésnek megszüntetését és a közfogyasztásra kerülő ilynemű élelmi cikkek megbízhatóságát hivatva van előidézni. Általában, de különösen az utóbbi pontnál, mely a margaringyártással és kereskedelemmel is foglalkozik, bár az értekezlet eltérő érdekeket képviselni hivatott tagokból állott, mégis közmegegyezéssel sikerült a" közérdekeket szolgáló tervezetek megalkotására. E megállapodások végleges szövegezését egy e célra kiküldött bizottság azonnal foganatosítani fogja s remélhetőleg rövid idő alatt törvényjavaslat alakjában fognak a törvényhozás elé kerülni. Ezer hold a szocialistáknak. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a mai napon rendeletileg utasította a püspökladányi uradalmi felügyelőséget, hogy addig is, míg legközelebb ez óriási kiterjedésű birtokok bérletei letelnek, a jelenleg házi kezelés alatt álló földbirtokokból mintegy ezer holdat a nyomorral küzdő munnkásnép között a legméltányosabb módozatok mellett öszszen ki s egyúttal tegyen hozzá javaslatot az általánosnak nevezhető munkásnyomor enyhítése céljából. — A hazai konyakipar érdekében. A hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről Szóló 1890. évi Xvi. t. c. 1. szakaszának d) pontja szerint a konyakgyárak állami kedvezményekben részesittetnek. Minthogy azonban a pénzügyminisztériumnak tudomására jutott, hogy a tiszta borból főzött konyakmennyiségeken kívül, a konyakgyárak, majdnem kivétel nélkül, bizonyos konyakmennyiségnek hideg időn való előállításával is foglalkoznak, vagy legalább is előállítanak olyan konyakot, mely alkoholtartalmát részben közönségesfinomított szesznek köszöni; végre hogy úgynevezett facson-konyakot hoznak forgalomba, amelynek származása közönséges finomított szeszre és főleg a borkosavgyárak borolaj mellékterményeire vezethetővissza, a hazai konyakipar érdekében s különösen azért, hogy a magyar konyak jó hírnevének ezen a néven forgalomba kerülő, de konyaknak nem minősíthető gyártmányok ne ártsanak, a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumokkal egyetértésig a pénzügyminisztérium szükségesnek tartja, hogy az Gábor, István megnézte a meghívót, az másnapra szólott. Előkereste köpönyegét s lefeküdt a kockás tölgyfa-padozatra s estétől másnap délig aludt. — Legalább elmúlt az idő jórésze, — monda, midőn felébredt. Az estélyre kissé későn érkezett, a meghívottak már mindnyájan jelen voltak. Maga a báróné mutatta be vendégének : — Gábor István, Magyarországról. A vendégek a legelőzékenyebben fogadták s rövid társalgás után bámulni kezdték e magyarországi vendéget, kinek feltűnő alakja önkéntelenül kedves vonzalmakat gerjesztett anőiszivekben, nem kevés féltékenységet a férfiakban. Mert ahhoz, hogy társaság központjává váljon, mindennel bírt Gábor István. A nők rendkívüli, hatalmas alakját, a férfiak nagy ismereteit kezdték bámulni. A férfivendégek közül egy huszárőrnagy tűnt ki, kinek alakja vetélkedett az új vendégével. úgy látszott, az őrnagy bizalmasabb vendége a bárónénak. Leginkább együtt beszélgetnek. — Asszonyom, miféle ur ez Magyarországon, én nekem nincs szerencsém ösmerni nevét? — Talán fél tőle? — Enyelgette vele a báróné. — No hát az az ur akárki legyen, végre is nem asszony, hogy félhetnék tőle. — Kérem, az egy ácslegény és most már földbirtokos Magyarországon. — Ácslegény. — Az. — Ne tréfáljon. — Mondtam már, állami kedvezményben részesített összes konyakgyárak szigorú ellenőrzés alá vétessenek, s a részekre biztosított állami kedvezmények megszoríttassanak oly módon, hogy az állami kedvezmények csakis az illető gyárban előállított és tiszta borból főzött konyakmennyiségekre terjedjenek ki. Az e végből szükséges intézkedések megtétele folyamatban van. — Új oláh pénzintézet. Német-Bogsánból jelentik, hogy ott tisztán csak az oláh lakosság hiteligényeinek kielégítésére szolgáló takarékpénztárat alapítanak, mely február 24-én tartja alakuló közgyűlését. A bajor mezőgazdák érdekében. A müncheni Neueste Nachrichten szerint a bajor miniszterelnök a mezőgazdák egyesülete nagybizottságának állítólag azt válaszolta, hogy a dunagőzhajós társaságnak ezentúl a passau-regensburgi vasúti szállításokért vagyononként 31 márkát kell fizetni 35 helyett. — A Száva szabályozása. A magyar mérnök- és építészegyesületben ma este Schönholcz Rezső műszaki tanácsos a Száva folyó rácsai szakaszán a hajózás érdekében megindított és 3 kilométerre terjeszkedő rendező munkálatokat és az eddig elért kedvező eredményt ismertette. Ezek a munkálatok azért érdekesek, mert ott a bajorországi Izár folyón alkalmazott Wolf-féle lebegő rőzseműveket Magyarországon először használták. A felolvasó egyúttal röviden megemlítette a boszniai kormány által a Drána folyón ugyanezzel a szabályozási móddal elért eredményeket. — Takarmánykivitelünk. Szomorú jelenség, hogy a gazdák jelentékeny része a takarmány hiánya miatt panaszkodik és mégis a szálas takarmány-kivitel szünet nélkül tart A magas, 3—4.50 filcos széna és 1.20—1.50 fitos szalmaárak megmozdítják a termelőket s ha csak tehetik, azaz, ha csak némileg is nélkülözhetik a takarmányt,sietnek azt eladni. Hogy megsinyli-e a jószág azután ezt, az már más kérdés. Két éve múlt, hogy a takarmány hiánya napirenden van s mégis a múlt 1894. évben több, mint egymillió mm. szénát és szalmát szállítottak ki Ausztriába és a külföldre. Ahelyett tehát, hogy a gazdák vásároltak és takarékoskodtak volna, még tömegesen el is adtak. Hogy nem volt okos cselekedet eladni a szálas takarmányt,mutatja az a körülmény is, hogy a jószágárak újabban már erősen csökkentek, s a tavaszig még inkább csökkenni fognak. Az a pár millió forintnyi látszólagos haszon, amely a széna és szalma után a külföldről befolyt, tízszeresen megboszulhatja magát. Vegyük pl. hogy a jószágárak csak 10%-kal csökkennek, 1 milliárd forint értékű jószágnál ez máris 100 millió forint veszteséget szült. Ebből is csak az tűnik ki, hogy a takarmányhiány megszüntetésére minden lehetőt el kell követni; az már elvitathatatlan tény, hogy a takarmány hiánya a mostani viszonyok mellett sokkal nagyobb baj, mint az alacsony gabonaár. A jószágot keresik és veszik szívesen úgy a belföldre, mint a külföldre, s a bízott és jó húsban lévő állatot jó árakon meg is fizetik, ellenben a gabonát még alacsony árak mellett sem keresik s a gazda a terményén csak keserves viszonyok mellett adhat túl. Ez bizonyára nagy különbség! Az elmúlt három évben kivittek szálas takarmányt Magyarországból métermázsákban . — Magyar kereskedelmi csarnok. Miután a főváros legjelentékenyebb likőrgyárosai és szeszkereskedői a magyar kereskedelmi csarnok kötelékébe beléptek, a szeszes italok újonan alakított szakosztálya e hó 18-án tartotta alakuló ülését, melyet a csarnok elnöke, haraszti Jelűnek Henrik nyitott meg. Az elnök utalt arra a működésre, amelyre ez a szakosztály épp ez idő szerint van hivatva, a midőn számos, e szakmát érdeklő ügy van készülőben. Örömét fejezte ki, hogy az érdekeltek az új szakosztályt megalakítják és ez által a kereskedelmi csarnoknak alkalmat szolgáltatnak arra, hogy működését e fontos üzletágra és kiterjeszthesse. Ezek után felhívta a szakosztályi tagokat, hogy saját kebelükből elnököt válaszszanak. A szakosztály elnökévé Adler Károlyt választották meg, aki is általánosságban jelezte azokat a konkrét kérdéseket, amelyekkel a Szakosztálynak már a legközelebbi időben foglalkozni kell. A szakosztály a legközelebbi napokban ismét ülést tart, amelyen megállapítja működési programját. A dél-orosz gabonapiacról, Odesszából írják a következőket: Az időjárás a lefolyt február első felében nagyon változó volt, gyakran az enyhe időt hirtelen, minden átmenet nélkül zord hideg váltotta fel s ez idő szerint is kegyetlen hideg időjárás uralkodik. A vetéseket nagyon féltik a gazdák , már most is igen sok helyen panaszkodnak a kifagyás miatt s valószinű, hogy a következő évre nézve a terméskilátások különbek lesznek áprilisban, mint voltak a múlt év megfelelő időszakában. A roszidő befolyásolja a gabonaüzletet is s most már határozottan konstatálni lehet, hogy a gabonaárak emelkedő irányzatban haladnak, noha a múlt hét folyamán is (egy hét alatt) 250.000 pad búza, rozs, árpa, zab és kukorica érkezett a helybeli kikötőbe a folyókon. A késői hajózásnak is tehát nagy hasznát vették a kereskedők. A búza ára 53—64 képekkel jegyeztetik; a rozs ára 44—47 kopekkel, a kukorica ára 57 —58 képekkel, a zab ára 42—43 képekkel s a takarmányárpa ára 60—61 képekkel padonkint. A szállítási díjak a tengeren soha talán még oly alacsonyak nem voltak, mint az idén. Rotterdam és Antwerpenbe egy tonna gabonáért fizettek 7 shillinget , 4,20 ktot, azaz méternázsánkint 42 krt. Az Elbe és Weser folyókba szállított gabonáért pedig 6—Q1/8 shillinget. A lefolyt héten hajóba raktak 591.170 pad hu szonát szalmát 1894-ben 874.458 452.607 1893-ban 412.937 319.258 1892 ben 201.101 121.688 — Asszonyom, ön tréfál. Az az ur egy délceg úri gavallér s úgy néz ki, mint közülünk senki; pedig magam is huszárőrnagy vagyok s jönbe Iharossi Leó gróf. — Lássa, az az úr pedig már negyvenkét éves és csakugyan ácsregény. — Nem lehet az. — De ha mondom! — És hogy került ide? — Én hittam meg. Nálunk növekedett, szegény fiú volt, ki most jött haza külföldi utazásaiból.— De mit gondol, közénk hívni egy ilyen embert. Hiszen ha azt akarja, hogy estéi- nek hírét hazavigyék a nép közé, fogadjon, kérem, magyar szobaleányokat, és bocsássa el őket félévenkint, azok majd el fogják mondani otthon. A szép asszony nevetett. — Leó! Tudja, mit akartam. Ez az ember nekem azt mondta már másodszor életemben, hogy szeret; azért nem házasodott meg. Elhívtam, hogy ön házamtól végképp elriaszsza, mert félek tőle, hogy csakugyan elszerűt. Tudja, édes Leó, mi gyengébbek vagyunk. Az őrnagy megcsókolta a szép asszony kezét s hidegen mondá : — Köszönöm. Sietett Gábor Istvánhoz, s megszókita : — Maga ács? Gábor István,aki a legderültebb hangulatban beszélt el éppen egy alföldi farkasvadászatot, könnyedén intett fejével: — Az vagyok. — Barátom, mulatott eleget, menjen el innen. Gábor István elhunyt, mint egy gyermek, s szó nélkül távozott. — Mi volt ez ? — kérdők az őrnagytól a hölgyek. — Egy ács, ismerőse a bárónénak és én elküldtem. Eleget látott már. Mindenki kacagott ez eseten. Egy idősebb alezredes tréfásan jegyezte meg: — Nem jó ízlése van a grófnak, hiszen Krisztus is ácslegény volt hajdan, és ő, úgy látszik, még szereti az e fajta társaságot. Egy óra múlva már nem is beszéltek róla. Gábor István kocsijába vete magát s haza hajtatott a fogadóba. Egy szó, egy haragos szó nem jött ajkára. Egy redővel sem lett több arcán, pedig egy férfi kiutasította , onnan, hova , meghívták. Úgy látszott, eszébe sem jut. Gondolatának egy olyan ismerős világba kellett járnia, hova egész lénye örülni, pihenni jár. Vannak emberek, kiknek két világuk van, és ez a két világ annyira el van szigetelve egymástól, hogy egyiknek ábrándozását, másiknak valóságát soha sem érintik össze. Csak másnap délelőtt indult meg. A vezérkari palotába ment, ott egyik ezredes után tudakozódott. Egy szolgálattevő hadnagy útbaigazitá. Beküldő, névjegyét. Az ajtónyitással együtt lépett ki az ezredes, s hangos kiáltással öletémeg. — Hol jársz itt, drága barátom ? —kiáltá igazi örömmel. — Hazajöttem, hozzátok. — Ennél nagyobb öröm nem érhetett volna. Jör pajtás be hozzám. Félbehagyom a munkámat, a tied vagyok. Hát nem felejtetted f el a te Stahl Francidal, de ? Édes, drága jó barátom. Néhány perc múlva a két jó barát telt