Budapesti Hirlap, 1896. január (16. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-07 / 6. szám
. London, jan. 6. (Hivatalos.) Sir Cecil "Rhodes lemondott fokföldi miniszterelnöki állásáról. Robinson kormányzó elfogadta a lemondást. London, jan. 6. Rhodes utóda Sir Gordon Strigg lett. London, jan. 6. A Reuter-ügynükségnek jelentik Johannesburgból dec. 31-iki kelettel. A helyzet nagyon súlyos. A nemzeti unió elnöke a város számára ideiglenes kormányt proklamált. Ultimátumot küldtek a transvaali kormányhoz. Folyton toborzanak újoncokat. Már ezer felfegyverkezett férfit toborzottak öszsze. Egy-egy férfi egy font sterlinget és ellátást kap. A befolyásos lakosok többsége támogatja a kormányt. Krüger tábornok holnapra a központi bizottságot értekezletre hívta egybe, a bizottság tagjai azonban biztos kíséret nélkül nem akarnak Pretoriába menni. A bizottság elhatározta, hogy az összes bányákban megszünteti a munkát. Bécs, jan. 6. Nyomban ama távirat megérkezése után, amely Johannesburgnak függetlenségi nyilatkozatát hozta, a N. W. T. egyik munkatársa fölkereste Holub Emil Afrika-utazót, aki több évet töltött Transvaalban. Holub szavával kezeskedik érte, hogy Anglia semmit sem tudott a közelmúlt napokban végbement eseményekről. Ezeket az eseményeket a végtelenül dicsvágyó Rhodes és intimusa, Jameson idézte elő, tudva, hogy az angolok nem szándékoznak magukat az ő ügyeikbe beleártani. Ami Johannesburg függetlenségi nyilatkozatát illeti, Holub azt hiszi, hogy ez nem egyéb álomképnél, mely csakhamar szét fog oszlani. Holub nem tartja komolynak a dolgot és azt hiszi, hogy a boerok ostromolni fogják Johannesburgot. Ha ez megtörténik, akkor Johannesburg nem lesz képes magát tartani, annyival kevésbbé, mert valószínűleg az oranje köztársaság is támogatni fogja Transvaalt. Berlin, Jan G. Krüger délafrikai köztársasági elnök Vilmos császárnak a következő táviratot küldötte: Fogadja fölséged, mélyen érzett legbensőbb hálámat őszinte szerencsekivonatáért. Reméljük, hogy Isten segedelmével tovább is meg fogunk tenni minden tőlünk telhetőt drágán vett függetlenségünk és köztársaságunk föntartására. A császár délután 1 órakor kihallgatásra fogadta Leydset dr. a délafrikai köztársaság államtitkárját. Hivatalosan kijelentik, hogy a német kormány nem gondolt arra, hogy Transvaalban elvállalja a protektorátust, csak arról van szó, hogy Transvaalban az eddigi konzuláris képviselet helyébe rendes diplomáciai képviseletet fognak rendszeresíteni. János Albrecht mecklenburgi herceg tiszteletbeli elnöklésével bizottság alakult, amelynek egyebek közt nagy bankintézetek a vezetői az igazgatói, s amely felhívást bocsátott ki a krügersdorfi csatában megsebesült transvaaliak és a foglyok családjainak segítésére. „Budapesti Hírlap“ Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük december végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Lakóhelyváltozás esetében úgy helybeli, mint vidéki előfizetőinket arra kérjük, hogy előbbi címüket velünk közölni szíveskedjenek. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy minden reklamációhoz és a 1898. január 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Előfizetési ára: Egy hónapra ... 1 Art 20 kr. Egy negyedre ... 3 „ 50 „ Félévre.........................7 „ — „ Egész évre . . . . 14 „ — „ BUDAPESTI HÍRLAP. (6. v.) 1896. január 7. lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásokhoz szíveskedjenek egy egy cimszalagot mellékelni. Krónika. Budapest, jan. 6. A ki önök közül emlékszik még a Jules Verne könyvére, a Nagy utazók-ra, a kinek megvan Stanley útja a legsötétebb Afrikába, aki szeretettel gondol vissza a népszínház látványos utazó darabjaira, Fidensz Foggra, Sztrogoff Mihályra és a kornevilli márkira, szóval aki érdeklődik az utazások iránt, az olvassa el a hétnek ez egyszerű történetét, amelyben csupa utazó szerepel. Igen, ha önök figyelemmel kísérték ezen a héten a személyi híreket, igen sokszor olvashatták benne ezt a négy szót: Bánffy miniszterelnök Bécsbe utazott, vagy Fejérváry miniszter Bécsből ideérkezett. Megtalálhatták a hírek közt azt a jelentést is, hogy Ugron Gábor Székely-Udvarhelyről a fővárosba érkezett. Nem is említve a három Zichyt: Jenőt, aki ezóta a Kaukázusban kóborol, Bélát, aki Amerikából jön haza és Jakabot, aki Budapest és a Szepesség között vasutazott. Aztán vannak utazások, amelyek nem kerülnek a nyilvánosság elé, de azért érdemesek arra, hogy na nem is egy vastag kötetben, megörökítsük két-három sorban a történelem múzsája számára. Ilyen például a Nopcsa báró utazása, illetőleg utazgatásai az operaház és a nemzeti színház között. Igen rövid utazás ez — fogják mondani önök kicsinylőleg — különösen ha az intendáns ur a síp utcán vág keresztül és nem kerül az Andrássyúton a Károly-körútra. És mégis igen drága utazás ez — mondjuk mi — olyan drága, hogy abból évenkint lehetne szervezni egy kis afrikai expedíciót. Mert az intendáns ur reform-uyításai közül megszületett az első gyümölcsöző, évenkint 2000 forintot gyümölcsöző njitás, ő szakított elődei hagyományával (akik között pedig két gróf és egy báró is volt), nem jár többet gyalog : 6000 forintnyi fizetését önmagának kocsipénz címén fölemelte 8000 forintra. A 2000 forintból egy napra öt és fél forint esik. Ez tudvalevőleg a budapesti legelegánsabb frakkernek félnapi dija. Az intendáns hivatalos órái szintén egy félnapot, a délelőttöt veszik igénybe. Már most mi következik ebből? Az intendáns vagy azon a félnapon kocsikázik, amikor nincs hivatalban s akkor nincs joga a 2000 forintra, vagy azt a félnapot tölti a frakkerjében, amikor hivatalban kellene lennie s akkor a fizetése, a 6000 forint nem dukál neki. Méltóságos báró úr, tessék választani! A Bánky utazásai, azok már komoly utazások. És főleg olcsóbbak, mint a Nopcsáci. Bécsbe, meg visszaröpül egyre a vörös bársony bélésű szalonkocsi, amelyért utasa semmit sem fizet. S mialatt a síneken rohanó kerekek a maguk egyhangú nótáját kattogják végig, Bánffy fejében ravasz tervek születnek meg. Idebenn már eléggé lejártam magamat — gondolja titkon — ideje, hogy külpolitikára adjam magamat. S amit az agyafúrt erdélyi kigondol, nem marad meg gondoláinak. Fogja magát, egy és ugyanazon a napon meglátogatja a földi és az égi hatalom képviselőit, Rothschild bárót, a Pénzt, és Agliardi nunciust, a pápa követét Némelyek szerint nagy egyházi kölcsönt akart kieszközölni a bárótól a pápa számára, mások szerint pedig Rothschildnak is, Agliardinak is különböző egyházpolitikai ígéreteket tett. A valóság pedig az, hogy az új kiegyezés dolgában jár-kel a miniszterelnök. És mi elég meggondolatlanok voltunk azt írni előbb, hogy az ő utazásai olcsóbbak, mint az intendánséi. A másik miniszter — Fejérváry — utazásai, a kószáló hírek szerint, kerülnek igazán sokba, szerencsére csak a miniszternek magának. Amikor ugyanis a király elbocsátotta a kihallgatásról s megkérdezte, hogy hova utazik, Fejérváry állítólag ezzel a régi mondással felelt: — Penzióba felség! Hanem azért ne örüljön Kasics Péter. Az övéinél sokkal finomabb és fehérebb kezek szőtték a hálót, amelyben a honvédminiszter megakadt. Színész körökben elterjedt vélemények szerint Henri, marquis de Corneville folyamodott a belügyminiszterhez, hogy nevét régi francia nemességének épségbentartása mellett Zichy-re változtathassa át. Magyarországon ugyanis ez a nagyúri nemzetség az, amely mindig utazik és sohsem habozik. Zichy Jenőről mindenki tudja, hogy visszament az új ezredév elől a régibe, Ázsiába. Zichy Herman meg hazajön ünnepelni Amerikából. Lehet, hogy egy hajón jövelen Zichy Béla, elhozván magával házastársul Fernando el Izneyn volt nejét, a ki az ő kedvéért lett budhistából kereszténynyé. Zichy Jakab gróf a Szepességből hoz magának házastársat, egy fiatal protestáns leányt, aki egész családjával együtt katolizált a vőlegénye kedvéért. Vájjon milyen vallásfelekezetet hoz majd magával ázsiai útjából Zichy Jenő ? Még egy utazásról kell beszámolnunk. Egy utazásról, amely csak lesz. Hanem akkor aztán nem is utazás lesz, hanem költözködés bútorszállítószekerek segítségével. A legelőkelőbb fővárosi gavallér holmijával tele bútorszállitó szekerek a fővárosból a Tisza mellé mennek egy kis városba , ott is nem kastélyba rakják be a tartalmukat, hanem egy szerényebb házba, a mely eredetileg ispánlak volt, s az osztozkodás alkalmával a család másik ágának jutott. A kastélyt, mely eddig a gavalléré volt, megvette most ez a másik ág 30.000 forintért s ráadásul adta az ispánlakot. Itt lesz nekem télen-nyáron lakásom . . . dúdolja melankolikusan az uj gazdája. Még egy úti kaland, amely majdnem csattanósan végződött. Ezelőtt egy héttel történt, szilveszterestén a nemzeti színházban, a kulisszák mögött. Valami rég elfelejtett darabot adtak, amelyről egyik színész és színésznő sem tudott semmit. A gyér publikum mulattatására, a színpadon a következő hangos párbeszéd volt hallható, akárhányszor az est folyamán: — No, mondd már . . . — Ej, hisz ez a te szereped. — Csak tudom, melyik az én szerepem. — De az enyém sem . . . — Becsületszavamra nem az én szerepem. A súgó elájult, az egyik színész pedig, akiknek főerössége mindig a szerepnemtudás, hangosan beszólt a kulisszák közül a játszó színésznőnek, akit sokan szeretnek a legszebbnek is nevezni: — Ha valaki a szerepét nem tudja, tűrhető, de hogy a nemzeti színházban ne tudjanak magyarul, az blamázs! A szép színésznő, alig várta a jelenése végét. Aztán mint a funa rohant egyenesen a színészhez : — Maga beszél így velem, maga ilyen, olyan és amolyan . . . Ha még egyszer a szájára vesz, úgy ütöm pofon. . . Másnap délelőtt. A nemzeti színházban izgatottan tárgyalják az esetet. Mi lesz? Törvényszék, följelentés, párbaj a színész és a színésznő férje közt? Amikor az udvaron kart karba fűzve egy mosolygó pár jelenik meg: a botrány hősei. A színész láthatólag udvarolt a szép asszonynak, a színésznő pedig hamisan nevetett . . . Hogy ez miért utazás ? Nos, ez a színész az, aki állandóan veszekedésekben és kibékülésekben — utazik. Bob. TÁVIRATOK. A kubai lázadás. London, jan. 5. A Reuter-ügynökség jelenti, hogy Havannából érkezett távirat szerint a felkelők Havanna városát kezdik bekeríteni. A spanyol csapatok, úgy látszik, még jó messze, Havannától keletre tanyáznak. Madrid, jan. 6. Az Agence Fabra jelenti: Havannából érkezett táviratok szerint a fölkalók a luesiata-Puerto-Principe vasútvonalon a sínekre tett dinamit bombával, melyet villamossággal robbantották fel, légbe akartak röpíteni egy vonatot, melyen 300 utas, közte számos katona volt. A vonat egy része elpusztult. A katasztrófa pillanatában a felkelők eltűntek egy közel levő erdőben. Idejekorán oda érkezett csapatok megakadályozták az utasok lemészárlását. A fűtő életét vesztette. Több utas megsebesült. A Correspondineia-nak mai kilettel jelentik Havannából,hogy a felkelők be akarnak törni Pinal del Rióba, hogy egyesüljenek párthíveikkel és ellenállásukat új területen folytassák. Havannában nagy az izgatottság. A felkelők megtámadták Melena városát de visszaverni