Budapesti Hírlap, 1896. március (16. évfolyam, 60-90. szám)
1896-03-01 / 60. szám
1896. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) miniszter Bécsből s Goluhovszki külügyminiszternek üzenetét hozta, hogy a magyar kormány szólaljon föl a monarkia politikai és gazdasági egységének védelmére. A Bánffykormány e kívánságnak engedett, de, mint a pénzügyminiszter ur magát kikorigálta, „kifejezése nem volt szerencsés.“ Mindenesetre a polémiában Lukács László gyöngébb, mint Horánszky Nándor, ki Apponyi helyett is megfelelt neki egy beretvaélességűt cáfoló beszédben, mely a kiegyezés egész kérdésével, a kormány magatartásával, a szabadelvű párt politikájával s az összes kormánypárti szónokok beszédeivel behatóan foglalkozott s igen nagy hatást tett. Mert nem csak vitatkozott, hanem Ausztriával szemben a magyar érdekeket okadatolva pártolta. E hosszú beszéd a pénzügyminiszter rövid felszólalását és Tisza István békítő nyilatkozatát megelőzte. Még előbb a volt kereskedelmi miniszter, Lukács Béla felelt közfigyelemtől kísérve Hock Jánosnak a magyar folyamhajós-társaság ügyeit fölfedező beszédére. Egyben-másban cáfolta , hogy törvénytelenség nem történt, igazolta, de hogy minden helyesen történt volna, ő sem bizonyította, némely állitást felelet nélkül hagyott s leginkább csak arra szorítkozott, a mit ő mint miniszter tett. Emelkedett hangon azzal fejezte be beszédét, hogy mily szükséges egy, magyar Dunagőzhajós társaság folyóink forgalmára s kivitelünk biztosítására, s hogy az ily hajós vállalatnak erősnek és hatalmasnak kell lenni. Kétségbevonhatatlan igazságok ezek, de nem igazolják azt, ha a finanszirozásnál s a hajópark beszerzésénél hibákat követnek el s az állami szerződések illetéktelen kedvezményeket adnak. Az ülés elején a kvótabizottságot választották meg tíz tagból, nyolc kormánypártit s két nemzeti pártit. A szélsőbal nem vett részt a választásban s részt venni a bizottságban sem kivánt. Rajta tehát sérelem nem esett. A szabadelvűek egykori vezérüket, miniszterelnöküket, egy évig földmivelési és hét évig pénzügyminiszterüket, Szapáry Gyulát nem eresztették be a kvótabizottságba s ezért a pártonkívülieknek nem adtak helyet, kik e dologért nagyon neheztelnek és méltán. Ez silány személyi politika. Kossuth Ferenc okolta meg röviden indítványát, hogy a milleniumra a külföldi parlamenteket is hívják meg. Bánffy kijelente, hogy a kormány ez értelemben el fog járni, mely ígéret folytán Kossuth Ferenc indítványát visszavonta. Az ülés végén pedig Sima kiáltotta Perczel Dezső egyik fülébe Stomfát, a másikba Nopcsát, amely interpellációra a belügyminiszter azonnal fölpattant. Rövid csetepaté után a többség a miniszter válaszát tudomásul vette. • Ugrón és a zárószóval bíró Apponyi nagy kiegyezési beszédei hétfőre maradtak. Ezután szavaztak a szent koronát kisérő és a kvóta-bizottság tagjaira. Az eredményt később hirdették ki. A képviselőház ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. Az elnök: T. Ház! Hivatalos jelentés alapján értesítem a Házat az uralkodóház körében fölmerült gyászesetről. Ama ragaszkodás és kegyeletnél fogva, melylyel a nemzet és igy annak a képviselőháza az uralkodóház iránt viseltetik, bizonyára egyetért velem a Ház, midőn Albrecht Szalvátor kir. herceg halála alkalmával, kit kora ifjúságában annyi remény és annyi ragaszkodás közül magához hivott a Gondviselés, javaslatba hozom, hogy a t. Ház a fenséges kir. herceg halála fölött való fájdalmas részvétének és mély fájdalmának jegyzőkönyvben adjon kifejezést és azt felséges urunk és királyunknak a szokott módon legmagasabb tudomására hozza. (Helyeslés.) A Ház ezt a javaslatomat helyeselvén, azt mint határozatot kimondom. A Ház Kemény Endre bárónak két havi szabadságidőt ad. Az elnök bemutatja a főrendiház elnökének átiratát, mely szerint a főrendiház részéről a kvótabizottságba: Szmrecsányi Pál, Dessewffy Aurél gr., Gajzágó Salamon, Lukács Antal és Pallavicini Ede őrgróf, a koronát kísérő országos küldöttségbe pedig: Majláth György gr., Révay Gyula br., Karátsonyi Aladár gr. és Pallavicini Sándr őrgróf választottak meg. Az elnök bemutatja Szepes megye és Pozsony város kérvényét, melyben a vámszövetség megújításánál Magyarország közgazdasági érdekeinek megóvását kérik. Kiadják a kérvényi bizottságnak. Az interpellációs könyvbe Sima Ferenc jegyzett be interpellációt. A parlamentek meghívása. Kossuth Ferenc: Az állami létnek két rendbeli nyilvánulása van: az egyik a külföld felé való, a másik a belföld felé való. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ami a belföldet illeti, erre nézve az állami létnek nyilvánulása egészen magánügyünk; ezt a magánügyünket úgy rendezhetjük, amint akarjuk; a mi bajunk, a mi szerencsétlenségünk, sőt hozzáteszem, hogy a mi szégyenünk, ha nem bírjuk úgy rendezni e magánügyünket, amint ez, az állami létnek első nyilvánulását megilletné állami létünk második ezredévének küszöbén. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) De az állami létnek nyilvánulása kifelé nem a mi magánügyünk, minthogy ezt nem rendezhetjük, nem intézhetjük kellőleg, hogy ha ehhez nem járulnak hozzá a külföldi nemzetek. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nekünk nincs más mód rendelkezésünkre, hogy a külföldi nemzetek tudomást vegyenek a mi állami létünk ezredéves ünnepéről, mint az, hogy a magyar országgyűlés nevében a kormány hívja meg a külföldi nemzetek parlamentjeit. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hívja meg mégpedig azért, mert a külföldi államok szuverenitásának egyenlő rangú képviselői közül, vagyis a külföldi államfők és a parlamentek közül, mi csak az utóbbiakkal éphetünk viszonyba, de az előbbiekkel nem. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nem csak tanácsos, nem csak opportunus, de egyszerűen illendő dolog az, hogy az európai államok társaságába történt belépésünk ezredik évi évfordulóját eme államok képviselői társaságában üljük meg és velük ünnepeljük meg. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon. Ajánlom tehát indítványomat a t. Háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bánffy Dezső b. miniszterelnök: T. Ház! Hozzájárulok Kossuth Ferenc t. képviselő úrnak ahhoz az indítványához, hogy a kormány utasíttassék az ezredéves ünnep és kiállítás alkalmából a külföldi nemzetek parlamentjeit meghívni. Erre való hajlandóságát a kormánynak ezennel kijelentem (Helyeslés.) és a mennyiben kijelentem, és így amennyiben az indítvány érdeméhez hozzájárulok és abban az értelemben a kormány el is fog járni, kérem a t. Házat, méltóztassék eltekinteni attól, hogy az indítvány érdemleges tárgyalásra napirendre tűzessék, mert az indítvány érdemének elfogadásával a kormány a kívánságnak megfelelően fog eljárni. (Általános élénk helyeslés.) Kossuth Ferenc: T. Ház ! Tudomást veszek a t. miniszterelnök úr nyilatkozatáról és bízván abban, hogy csakugyan meg fogja a kormány tenni az intézkedéseket arra, hogy meg legyenek híva a külföldi államok parlamentjei, visszavonom indítványomat. (Helyeslés.) A kereskedelmi költségvetés. Lukács Béla kijelenti, hogy a kereskedelmi minisztérium költségvetését ama részletes program alapján, melyet a kereskedelmi miniszter a tárgyalás elején a Házban kifejtett, elfogadja; azokat a határozati javaslatokat pedig, melyeket a tárgyalás folyamán több oldalról benyújtottak, annak a megokolásnak alapján, melyet a napokban Tisza Kálmán kifejtett, el nem fogadja. Azután rátért Hock Jánosnak a beszédére. Tagadja, hogy a folyam és tengerhajós részvénytársaság tönkretenné, vagy oly nagyon megkárosítaná a magánhajózást. Abba a jegyzékbe, mely állítólag megkárosított magánhajós vállalatok hajóit összeírja, belevették azokat a hajókat, melyeket a társaság működése abszolúte nem érinthet: a balatoni hajózást, a budapesti propellereket, az állami kotróhajórajt, az építési vállalkozóknak és különféle építési vállalatnak a hajóraját, melyek mind különleges célokat szolgálnak, továbbá a fahajókat, a káposztát, almát, követ, gabonát szállító vízi járóműveket. Tulajdonképpen csak két vállalat közvetített jelentékeny forgalmat: a győri társaság és a Luczenbacher-féle vállalat, de ezeket beleolvasztották a magyar folyam- és tengerhajós részvénytársaságba. Ezeken kívül még csak két némileg számottevő vállalat van: az Eggenhoffer-féle hat régi gőzhajóval, ezek ketteje is csavargőzös és a többi lóereje sem valami jelentékeny és a Guttentag-cég egynéhány 1859—1874-ben épült hajóval. Ezekkel konkurrál tehát az uj társaság, de ezek is megélhetnek, ha nem akarnak nagy hajós politikát csinálni, ami nem is nekik való. A fahajóknak és a fauszályoknak nem fog az uj társaság ártani, mert a vontatásnak költségei a konkurrencia folytán csökkennek. Hock János: De fölemelték a vontatás költségeit. Lukács Béla: Ez csak momentán intézkedés lehet. Kijelenti továbbá, hogy a társasággal való átrakodási egyezmény irományai — mert csak az lehet a Hock által említett állítólagos titkos egyezség — a tárgyalások idején a Házban — rendelkezésére állottak minden képviselőnek. A szolgáltatások, melyeket az államvasutak a társaságnak tesznek, nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. Ilyen, hogy a társaság az államvasutak vízi állomásainál a tüzelőanyagokat az önköltségek és a kezelési költségek megtérítésével igénybe vehetik. Ez nem teher az államvasutakra nézve. Hock János: Tönkreteszik vele a magánvállalkozást. Lukács Béla: Hát a fahajóknak adjuk a szenet ? Mit csinálnak azok vele ? A 40.000 forintot, melyet Hock említett, azért adják a társaságnak, mert a külső államokban, kivált a keletiekben a folyam - és tengerhajós társaság az államvasutak helyett és nevében az ügynöki és áruszerzési szolgálatot ellátja. Ezek a költségek azonban a kereskedelmi tárcában az államvasutak budget budgetjében preliminálva vannak. Aztán így folytatja a szóló: T. Ház! A magyar hajózásnak létesítését meggyőződésem szerint kisszerű szempontokból egy pár magánhajósnak, mondjuk, privát érdekéből fölfogni nem lehet. Nagy célok és nagy feladatok lebegtek a kormány előtt akkor, mikor ennek a hajós vállalatnak létesítéséhez hozzáfogott, minden nehézség ellenére, melyekkel ennek ennek a kérdésnek megoldásánál találkoztunk. A magyar forgalmi politika mindig hiányos volt és hiányos is mindaddig, míg egy, a magyar állam föltétlen rendelkezése alatt álló, versenyképes kellő tőkével ellátott nagy hajósi vállalat nem áll a magyar forgalmi politikának rendelkezésére. (Helyeslés. Úgy van jobbfelöl.) Mindig ki voltunk és ki vagyunk szolgáltatva a külföldi államok, illetve külföldi vasutak forgalmi politikájának és a magyar forgalmi politika előtt mintegy rémkép lebegett mindig az az eshetőség, hogy akkor, mikor kivitelünknek, közgazdaságunknak talán leginkább érdekében van, hogy nyugat és kelet felé szabad legyen az út előttünk, talán éppen akkor zárják el, vagy teszik előttünk nehézzé az utat oly vasutak, amelyek nem a magyar államnak és nem a magyar kormánynak hatalmi szférájába esnek. Ennek a feladatnak, hogy pl. Pozsonyon túl is, Németországban is és Európának nyugaton szabad legyen előttünk az út, és hogy közlekedési politikánkat a vízi eleső utak fölhasználásával is közgazdasági érdekeinknek javára hasznosíthassuk, eme feladatnak tesz e hajós vállalat nagy szolgálatot. Már maga ez a puszta tény, hogy a magyar állam rendelkezik egy tíz millió frtnyi tőkével bíró hajós vállalattal, amelynek hajóparkja megfelel a mai forgalmi igényeknek, a kereskedelmi és hajótechnika előrehaladott követelményeinek, már ez biztosítja a mi javunkra azt a forgalmi politikát, amely a mi érdekeinknek megfelel, biztosítja azt, hogy esetleg a külföldi vasutak elzárkózó, vagy akadékoskodó velleitásaikkal, a mi kiviteleinket ne sértsék. És ismét. képviselőház, ami áll nyugat felé, az áll kelet felé. Hiszen mi sem fogunk talán örökké nyerstermelő ország maradni, már is van, adja Isten, hogy minél több legyen olyan iparcikkünk, amelyekkel külföldön is megjelenhessünk. Van például cukor-, vas- és szesziparunk, lisztiparunk, faiparunk stb. számos nagy, hatalmas lendületnek induló iparág, amelyeknél éppen az az érdekünk, hogy a lehető legolcsóbb szállítás útjait érjük el. Ennek is szolgálatot fog tenni ez a hajós vállalat. Maholnap a Lloyddal kötött egyezmény, amely Fiuméból látja el a keleti szolgálatot, le fog járni. Arra az eshetőségre nagyon jó szolgálatot fog tenni nekünk ez a hajós vállalat, amely úgy nyugat, mint kelet felé a legolcsóbb vízi utat hasznosítja forgalmi erdőinknek a megóvására. T. képviselőház, ilyen nagy feladatoknak a megoldását szem előtt tartó vállalatot nem lehet azokból a kisszerű szempontokból megítélni, amelyekből azt a t. képviselő úr tette. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Horánszky Nándor : A pénzügyminiszter tegnapi beszédével foglalkozik, aki oly vehemens támadást intézett az ellenzék, s különösen Apponyi ellen, a tárgyalás ötödik napján. Miért volt ez a támadás ? Hiszen Apponyi teljesen objektív, minden támadástól tartózkodó beszédet mondott! Számosan, kik ellenfelei Apponyinak, helyeselték beszédének tartalmát s a kereskedelmi miniszter is kijelentette, hogy teljesen egy nézetes: van Apponyival. Ivánka Oszkár : Szolidáris ez a kormány ? Horánszky Nándor : Hát nem egyezik meg a pénzügyminiszter nézete a kereskedelmi miniszter nézetével ? (Fölkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Dehogy egyezik !) A két miniszter nyilatkozata homlokegyenest ellenkezik. Minő incidens jött hirtelenében közbe az egyik és másik nyilatkozat között ? (Tetszés és derültség a baloldalon. Fölkiáltások . Bécsi hírek.) Azt mondta a pénzügyminiszter, hogy gyanúsítani nem akar. Hát mit jelent az a fejtegetése, hogy Apponyi pacifikus nyilatkozatában a kormányképesség csírái rejlenek ? A kormány rész néven vette, hogy az ellenzék végeredményben lehető egyöntetű megállapodásra jutva, fölhívta a kormányt arra, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget mondja föl. De Apponyi javaslatában rejlik az a nagy ravaszság, melyet a pénzügyminiszter öt nap alatt kibúvárkodott. Ő gyanúsítani nem akart, az intenciókat kétségbe vonni nem akarta, de hát mégis azt mondja, hogy 3