Budapesti Hírlap, 1896. december (16. évfolyam, 331-360. szám)
1896-12-01 / 331. szám
4 BUDAFESTI HÍRLAP. (331. sz.) 1896. december 1. grófra 210, Lakatos ""Miklósra 211, Tóth Jánosra 8, Hock Jánosra 2szavazat. E szerint Esterházy Kálmán, Josipovics Géza, Lehoczky Vilmos, Molnár Antal, Teleky Sándor gróf , és Lakatos Miklós választattak meg jegyzőkül. (Éljenzés.) A háznagyra beadatott 215 szavazat, ebből Csávossy Bélára esett 189, Tóth Jánosra 26, e szerint Csávossy Béla háznagynak megválasztatott. (Élénk éljenzés.) Ezzel be van fejezve mindaz a teendő, amit a házszabályok szerint a Ház alakulásának előkészítése végett nekem és fiatal képviselőtársaimnak, mint körjegyzőknek, végeznünk kellett. (Éljenzés.) Mielőtt elhagynám e díszes helyet, a magam és körjegyzők nevében hálás köszönetünket fejezzük ki tisztelt képviselőtársainknak, hogy szíves elnézésükkel és nagybecsű támogatásukkal kegyeskedtek megkönnyíteni munkánkat, amit mi legjobb lelkiismerettel és igyekezettel kívántunk végezni. (Élénk éljenzés.) Mülön ezúttal t. képviselőtársainknak, nagybecsű jóindulatát továbbra is kérjük, ama forró óhajtással hagyjuk el helyeinket, hogy a" Mindenható áldását áraszsza a Ház munkálkodására, hogy azhazánk fölvirágzását és nemzetünk erősbödését mozdítsa elő. (Élénk éljenzés.) Most pedig fölkérem a Háznak megválasztott tisztviselőit, hogy helyeiket elfoglalni , méltóztassanak. (Megtörténik. Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Az elnöki megnyitó: Szilágyi Dezső elnök: Mielőtt. képviselőtársaim, én és megválasztott tiszttársaim helyünket elfoglalnék, engedjék meg, hogy tiszteletteljes köszönetünket fejezzem ki azért a kitüntetésért, amelyben részesítettek. Mily mélyen érezzük mi ezt a kitüntetést, azt a Ház meg fogja ítélni abból az odaadásból, amelylyel ez állásunkhoz fűződő kötelességeket teljesíteni igyekezünk. (Éljenzés a jobboldalon.) Rajra leszünk mindnyájan teljes őrejükből és pártatlanul (Éljenzés balfelöl.) hogy amennyiben a mi feladatunk, megtartassanak a Ház szabál lyai és rendje, megóvassanak jogai és méltósága és biztosíttassék tanácskozásainak sikere. (Helyeslés.) Ebben az igyekezetünkben, kérnünk kell és ezennel kérjük, ism. képviselőtársaink mindegyikének naponkint, megújuló támogatását. Csak igy leszünk képesek föladatainknak megfelelni és meggyőződésem szerint csak igy lesz képes a Ház megoldani föladatait: az a Ház, amely hatalmát a nemzettől nyerte (Mozgás a baloldalon.) és amely a nemzet törvényhozó jogait és ellenőrzését gyakorolja (Igazi Úgy van! jobbfelől). A parlamenti élet nagy küzdelmei közepette t. Ház, van egy, amely biztosítja, hogy a nagy tanácskozó testületek feladataikat méltóan megoldják és ez az a tudat és az az érzék, hogy a megbízásunkhoz fűződő jogok és kötelességek egyenlők és mindnyájunknak felelőssége a nemzet irányában egyenlő. (Igaz! Úgy van!) Ennek tudata felemel mindnyájunkat és meggyőződésem szerint, ha elevenen él a Ház minden tagjában, meg fogja óvni a magyar képviselőházat' 'sok 'árnyoldalától a tanácskozó gyülekezeteknek és biztosítani fogja egymás kölcsönös kihallgatását és megteremti azt a törekvést, hogy egymást igazságosan ítéljük meg."(Élénk helyeslés.) Merész reményt táplálok-e t. Hát, ha azt hiszem, hogy ez az érzés és ez a tudat ebben a Házban soha meggyöngülni nem fog és abban a biztos reményben és azzal az óhajtással foglalom el aHáz akaratából székemet, hogy legyen ennek az országgyűlésnek működése ,minél gazdagabb igazi és maradandó sikerekben. (Általános élénk éljenzés és taps.) Ezután a mandátumok beadására és igazolására vonatkozólag ismétli a korelnök már megtett nyilatkozatait s jelenti, hogy még a következő 8 kerület nincs képviselve a Házban : Szigetvár, Breznóbánya, Kálpin, Ugod, Szentes, Paks és Csaca, így tehát az 1896. évi november 26-ára egybehitt országgyűlés képviselőházát, törvényesen megalakulnak és ama képviselőket, kiknek megválasztása ellen eddig kérvény nem adatott be és a kiknek megbízó levele ellen az osztályok kifogást nem emeltek, végleg igazolt képviselőknek jelenti ki. Egyúttal kijelenti, hogy a most végleg igazolt képviselők választása ellen többé kérvény nem fogadtatik el. Mielőtt — úgymond rfc- előterjesztésemben tovább mennék, bizonyára a Ház érzelmeit fejezem ki, midőn t. korelnökünk iránt, (Élénk éljenzés) ki régi tagja a , magyar parlamentnek és kinek egyéniségéhez mindig rokonszenv és tisztelet fűződött a Ház részéről (Igaz! Úgy van!) méltó jutalmául egy igénytelen, de hazaszeretetben és a kötelesség teljesítésében nemesen eltöltött életnek, ha, mondom, ő neki és azután a közjegyzőknek, akik első föllépésükkel a Ház rokonszenvét meg tudták nyerni, a Ház elismerését kifejezni javaslom. (Élénk helyeslés.) A Ház tehát elismerését fejezi ki és ez jegyzőkönyvbe fog iktattatni. A házszabályok további rendelkezése értelmében fölhívom ama képviselő urakat (Csávossy Gyula háznagy belép a terembe. Élénk éljenzés), akik két kerületben választattak meg, hogy megbízásaik igazolásától számított 8 nap alatt nyilatkozzanak, melyik választókerület képviselőségét fogadják el. Továbbá mindama végleg igazolt képviselőknek, akik a képviselőséggel össze nem férhető állást foglalnak el, figyelmét fölhívom a törvény ama rendelkezésére, mely szerint a végleges igazolástól számított 8 nap alatt kötelesek állásukról lemondani, ezt az elnöknek bejelenteni és ugyancsak a törvény rendelkezései szerint a lemondás bejelentéséig a Ház tárgyalásaiban és a szavazásban részt nem vehetnek. A házszabályok 22. §-a értelmében javaslatba hozom a Háznak, hogy a Ház megválasztott tisztviselőinek, elnöknek, alelnökeinek, jegyzőknek és a háznagynak nevei a felségének legmagasabb tudomására hozattassanak. (Helyeslés.) A határozatot ez értelemben kimondom. Elhatározták ez után, hogy a vasár és ünnepnapok kivételével délelőtt 10 órától délután 2 óráig tanácskozik a Ház, szerdán és szombaton interpellációs napok lesznek, ez utóbbi napokon tárgyalják a kérvényeket is, kapok és " 10 milliót zsebre vág". Mária Lujza, Napóleon második felesége, negyven millió frankkal menekült Bloisba a császárság utolsó napjaiban. Ez a kis summa szépen elkallódott a kezéről. Megosztozkodtak rajta Talleyrand, Metternich, Castlereagh, Wellington és az orosz követek. Metternich a nápolyi királynénak, Bonaparte Karolinának, Napóleon legifjabb húgának, a Murat feleségének, akivel meghitt viszonyban volt, egy milliót juttatott a zsákmányból. Ezek a tudott és ismert dolgok a Barras által közölt jegyzék hitelességét bizonyítják. A borravalók végsummája, amiben a már előbb említett harácsolások nem foglaltatnak, 117 millió, 690 ezer frank, ám néhány tétele a luneville-i békétől a bécsi kongresszusig, tehát körülbelül tizenöt évnyi időről. A luneville-i békében Asztria fizetett 38 millió hadi kárpótlást, ebből Talleyrand magának tartott 3 milliót. A direktórium alatt a portugáll kormánytól tárgyalásokért 600 ezer, Hamburgtól 780, Velencétől 200 ezer frank. A nassau-orániai herceg 75 milliónyi kárpótlásából elkezel 17 milliót. A frankfurti Hirsinger-üigy jövedelmez 15 milliót, a spanyol tárgyalások, a hadjárat előtt, 1808-ig, 19 milliót, a restauráció hat milliót, a bécsi kongresszus 19 milliót. Vannak évjáradékai, amelyek hét év alatt meghaladják a négy milliót. Barras kárpótlása, amidőn visszavonul, 10 millió, amiből csak hármat kapott meg, a többin Fouché és Talleyrand megosztoztak. Adófizetői a német kisebb hatalmasságok: a rajnai szövetség 100 ezer, a bajor király 300 ezer, a darmstadti herceg 400 ezer, a nassaui herceg 500 ezer, a badeni őrgróf 100 ezer frankkal. Mózes a Sinai hegy lábánál hiába törte össze az arany borjút. Junius A bizottságok: Bánffy Dezső br. miniszternek indítványozza, hogy a holnapi ülésén válaszszák meg a következő bizottságokat: a 9 bíráló bizottságot 7—7 taggal, az igazságügyi és a közlekedésügyi bizottságokat 26—26 taggal, (Idáig 15 volt a tagok száma.) a közoktatásügyi és a törvényi bizottságokat 18— 18 taggal, (Idáig 15 volt a tagok száma. a gazdasági bizottság 9 tagja helyére 11 tagot, a naplóbíráló bizottságnak a házszabályokban előírt 25 tagja helyére 18 tagot, a könyvtári bizottságot ,a házszabályok szerint való 9 tag helyett 11 taggal, a mentelmi bizottságot 18 taggal, (ezelőtt 15 tag), a számvizsgáló bizottságot 9 tag helyett 11-el, a zárószámadási bizottságot 15 helyett 18 taggal, a közigazgatási bizottságot 15 helyett 26 taggal. Ezeken kívül válaszszon még a Ház vízügyi bizottságot 18, földművelésit 26, összeférhetetlenségi bizottságot 9, a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldendő bizottságot 4 rendes és 2 póttaggal, továbbá a valuta-arany fölhasználását ellenőrző bizottságot szintén 4 rendes és 2 póttaggal s végül indítványozza, hogy holnapután válaszszanak még két jegyzőt és a 21 tagú felirati bizottságot. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán : Bajosnak találja így minden meggondolás nélkül, meglepetésszerűleg szaporítani a bizottsági tagok számát. Kéri az indítványt kinyomatni, szétosztani és tárgyalásra kitűzni. Bánffy Dezső báró miniszterelnök dühösen fölkel, a kezében levő papírlapot az asztalra csapja és kijelenti, hogy az ő indítványa az eddigi gyakorlatnak megfelel. A Thaly indítványa olyan, mint ha „célzatosan méltóztatnék akarni“, hogy a Ház alakulása lassú és hosszadalmas legyen. Az elnök szintén hivatkozik arra, hogy az utóbbi évek minden országgyűlésén fölemelték némely bizottság tagjainak számát s a házszabályon semmi sérelem nem esik. Ezután kimondja, hogy a Ház a miniszterelnök indítványát elfogadja és a holnapi napirendre kitűzi először az osztályokbasorozást, másodszor a bizottságok megválasztását. Ezzel az ülést bezárta (Élénk éljenzés.) Az egyetemi tandíjak kérdése Ausztriában, Budapest, nov. 80. Nagy érdekű tárgyalás folyik most az osztrák képviselőházban. A tanári fizetéseket szabályozzák most ott törvényben, sokkal bőkezűbben és liberálisabb szellemben, mint nálunk s a birodalmi tanácsnak erre vonatkozó tárgyalásai oly magas szinvonalon állanak, hogy mi bizonyos irigységgel olvassuk a tudomány iránt viseltetett igazi tiszteletnek eme tanúbizonyságait. Szombaton az egyetemi tanárok fizetéséről folyt a vita, mely akkor még nem ért véget. Ott is megszüntetik a tandíjakat, mint nálunk s a vitában történt is hivatkozás Magyarországra. De ott a reform mégis igazságosabb szellemben történik. Ott is növelik a tanárok fizetését, de az alapfizetés nagyobb lesz, a pótlékok is tetemesebbek, a lakáspénz is a viszonyoknak megfelelőbb, ezenfelül a kormány felhatalmaztatik, hogy érdemes tanároknak rendkívüli pótlékot, azaz sokkal nagyobb fizetést adhasson. Az átmenet is helyesebben történik. A jelenleg működő tanároknak szabadságukban áll a mostani rendszernél megmaradni, úgy, hogy senki sem panaszkodhatik, hogy rövidséget szenvedett. Még egy fontos, igazságos elvet valósít meg a kormány javaslata. Minden egyetemen egyforma a fizetés, csak a lakáspénzben van némi különbség. A szombati vita szónokai közt messze kimagaslik Gautsch, kinek beszédje alapos, erős meggyőződéstől áthatott, magas színvonalon álló és formailag is fényes alkotás. Kifejtette, hogy a jelenlegi, egyetemi rendszer jótékony alapgondolatait a leckepénzek reformja nem érinti. Ezek az alapgondolatok: az egyetem a tudományos kutatás színhelye és a legfőbb tudományos oktatás székhelye ; e kereten belül a tanítás és tanulás teljes szabadságot élvez; csak oly tanárok alkalmazhatók, kik önálló tudományos munkában érvényesítették erejüket; csak bizonyos fokig szellemileg érett tanuló bocsátható az egyetemre; a magántanári intézmény gondoskodik a tanárság megújulásáról, a karok és a tanács a szervezés és kinevezésnél érvényesíti" befolyását. (Nálunk a magántanárokkal bántak el legmostohábban; a reform őket károsította kisebbnagyobb mértékben.) Gautsch ezután kifejti, hogy a tervezett reform a tanárok nagy többségének anyagi helyzetét tetemesen javítja; körülbelül 320 tanár fizetése tetemesen emelkedett és csak 50—54 kapna az új rend szerint kevesebbet. Fölhozták, hogy a reform ártalmára van a bécsi egyetemnek, mert ott az élet drágább lévén, a kisebb város egyetemének tanára voltaképp többet kap. Csakhogy a kormánynak módjában áll ezen segíteni, azonkívül a vizsgálati és egyéb díjak mégis Bécsben sokkal nagyobbak. A leckepénz államosítása ellen fölhozott okokat érdekesen cáfolgatja a miniszter. Azt mondják, hogy a kitűnőbb tanár a leckepénzben találja meg jutalmát. Csakhogy a filozófiai karon a leckepénzek nem igen számítanak, a jogin és orvosin pedig rendesen csak egy tanár adja elő a köteles tárgyat,akinek így óriásilag jövedelmező monopóliuma van. A hallgató tehát nem a legjobb tanárt választhatja, a tandíjak összege nem a tanár jelességének fokmérője. Különben is a tantermek zsúfoltsága akkora, hogy a hallgatók inkább kerülik az előadást és a tanár a segédre hárítja a munka terhének nagy részét. Mondják, hogy a tanárok függetlensége veszélyeztetve van. Csakhogy az eddigi rendszer mellett képzelt függetlenség igen szük korlátok közt mozog. Ha a kormány igazán meg akarja ezt a függetlenséget kímélni, akkor csak a vizsgálóbizottság vezetését kell megváltoztatnia. Inkább lehetne arról beszélni, hogy a leckepénz mai rendszere a tanárok függetlenségét lefelé, a hallgatókkal szemben korlátozhatja. A miniszter megcáfolja azt az aggodalmat, mintha a reform megakadályozná, hogy németországi professzorokat ausztriai egyetemekre meghívhatnák, ami egyik fő argumentuma a birodalmi tanács német pártjának. A kormánynak módjában lesz nagyobb fizetéseket adni az érdemesebbeknek. A magántanárok ügyén is lendít a reform. Ha a rendes tanárok ezentúl kevesebb előadásokat tartanak, a magántanárok hallgatóinak száma növekedik majd. —" Az érdekes vita még nem ért véget, de a N. F. Presse