Budapesti Hírlap, 1897. január (17. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-01 / 1. szám
1897. január 1. BUDAPESTI HIRLAP,1. sz.) dolog érdeméről, az egyetlen a maga nemében az egész világon, hogy Magyarországon, ahol a katolikusok miséznek ószláv, miséznek oláh, miséznek örmény nyelven, ezen a Magyarországon mindenkinek a nyelve templomképes legyen, csak a magyaré nem. Ez az az elnyomás, ez az a magyarosítás, amelynek hírével telehazudják Európát. Aki még hiszi, hogy a görög katolikus egyházat latinizálni lehet, az ám iparkodjék föntartani a mostani állapotot, mert annak az álláspontjában van észszerűség. De XIII. Leó, aki a horvát katolikusoknak most engedte meg, hogy a latin nyelvet fölcseréljék a glagolit liturgiával: nincsen arra hivatva, hogy kiközösítse a magyar nyelvet a jognak oly mértékéből, aminőt minden nemzetiség nyelve élvez ebben a hazában. Vaszary Kolos prímás., hoz egy atyai szeretettől sugárzó levelet intézett a pápa az év fordulása alkalmából, s benne áldását küldi nekünk. Vaszary Kolos, aki a szív jegyében uralkodik egyházán, hivatott tolmácsa lesz a magyar nemzetnek abban, hogy mi ennek a nemzetnek az áldás és mi nem áldás. És Bánffy Dezső báró miniszterelnök remélhetőleg hova hamarabb alkalmat nyer arra, hogy e kérdésről nyilatkozzék s eldöntöttnek ne tekintse, ami csak a magyar nyelv és a nemzet nagy sérelmével dönthető el eképpen. Budapest, dec. 31. A főispán fizetések, melyeket tudvalevőleg az illető vármegyék lakosságának számarányához képest állapítanak meg, az 1897-iki esztendőre ekként vannak előirányozva. Ötezer forintos fizetést fognak kapni Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bereg, Bihar, Hont, Jász-Nagykun, Szolnok, Krassó-Szörény, Nyitra, Pest- Pilis-Solt-Kis-Kun, Pozsony, Somogy, Szatmár, Temes, Torontál, Vas, Zala és Zemplén vármegyék főispánjai. A többi vármegyei főispánok fizetése négyezer forint. Mindenik főispánnak, amennyiben nincs természetben lakása, hatszáz forint szálláspénz jár. Ezenfölül Békés, Mármaros, Trencsén és Vasmegyék főispánjai bér, kötelességtudó katona, a Tuileriákban nem ten szert hitelre, gyanúsnak látták, gyanús módjára bántak el vele. Az udvari tanácsban nem hallgatták meg, Palikao hadügyminiszter meghallgatása nélkül intézkedett. A fővárosban tehát nem különbek a viszonyok, mint a táborban; itt is villongás, intrigya, vetélkedés, bizalmatlanság mindenfelé. Azonban Párist mind a mellett is nyakra-főre erősítik; hihetetlen gyorsasággal emelnek védelmére kilencvennégy rondellát. A sietség nem volt hiábavaló. Szédületes gyorsaságban közelednek : Szedán, a császárság bukása, Páris, körülzárolása. A háború kezdetétől számítva, hat hét alatt megbukott a császárság, megszületett a harmadik francia köztársaság, két hónap alatt körül van zárva, el van vágva a világtól Páris. Amidőn a császárság a szedáni vereség hírére szeptember 4-én megbukott, bár mint mentegetőzzék is Trochu, nem exponálta magát érdekében és legalább is közömbösen viselkedett. Valószínűen okosan cselekvők, ha számítani akart a jövőben, ha szolgálni akart Franciaországnak. Nyilván ez a közöny, a mellőzés emelte őt a royalizmus gyanújában állót, a nemzeti védelem fejévé. A csecsemő respublika, bár születése alkalmával a legbuzgóbban Jules Favre, Ferry, Gambetta, Jules Simon forgolódtak körülötte, Trochut bízta meg a védelem és az ideiglenes kormány vezetésével. Ilyen példátlanul súlyos, végzetes körülmények között tette a francia nemzet sorsát egy férfi kezébe, aki erejének még nem adhatta próbáját, akit erre a nehéz állásra csupán katona talentumának hite és becsületessége ajánlott. Ez a bizalom volt aztán ok és ürügy, hogy a császárság hívei a császárság árulójának kiáltsák ki. Meglehetősen a Pilátus módjára jutott a krédóba, minthogy a császárságért soha sem exponálta magát, megalapításakor ellene szavazott s mint Páris helyparancsrészére ezer-ezer forint pótlék van preliminálva. A városi főispánok kategóriájában Budapest főpolgármestere ötezer forint fizetést és háromezer forint pótlékot, a többi négy városi főispán közül három — Szabadka, Baja, Versec és Szeged, Hódmezővásárhely főispánja — ötezer, Újvidék főispánja pedig négyezer forint fizetést kap s hozzá valamennyi lakáspénz fejében hatszáz forintot. A főispáni fizetések, pótlékok és szálláspénzek együttvéve nem kevesebb, mint 322.600 forintra rugó összeget fognak az 1897-ik esztendőben igénybe venni. A balkáni fejedelmek tanácsa. A bolgár főváros diplomáciai köreiben, mint a Kel. Ért.-nek jelentik, teljes határozottsággal híre jár, hogy áprilisban a Balkán félsziget valamennyi fejedelme Szófiában tanácskozásra gyűl össze, amelynek célja az, hogy megállapodásra jussanak aspirációiknálls kölcsönös egyetértéssel való érvényesítése érdekében. E találkozásnak már szeptemberben kellett volna megtörténni, akkor azonban a Keleten fölmerült nehézségek miatt elhalasztották. „A nemzetiségi kérdésről.“ Dózsa Endre orsz. képviselőnek a minap a fenti címmel megjelent füzete érdekes adatokat tartalmaz az erdélyi oláhság terjeszkedéséről. Érinti a múltat, bővebben foglalkozik a jelennel. Rámutat a magyar állam elleni izgatás eredményeire, az elhintett és szívósan táplált ábrándokra, a padlásokon elrejtett román zászlókra, melyek kitűzésének idejét a memorandumper idejében a vérmesebbek már közeledni látták. A románok teremtettek maguknak külön történetet, saját pénzintézeteket, egyházi autonómiájuk nagyrészt politikai törekvéseik eszköze. Megalakulóban van az erdélyi külön román társadalom. A román nyelv túl a Királyhágón a nemzetiségek közti érintkezés eszköze. Ellenben a román ifjúság, sőt a papok és tanítók nagy része, 17 évvel az 1879. XVIII. t. c. után mit sem tud magyarul, mig a gör. kath. székelyek Szovátán, Erdőszentgyörgyön és számos más helyen a vallás révén eloláhosulnak. Ennek oka jórészt az erdélyi arisztokrácia és gentry, mely elzárkózik az oláhságtól. Ha az oláhság a törvény alapján igyekeznék jogait érvényesítni és nem lenne passzív, bizonyára megértenék egymást. Az állam egységének és magyar jellegének megőrzése mellett utat lehetne nyitni a nemzetiségek kulturális fejlődésének. Az erdélyi főiskolákban a német mellett kellene tanítani a románt is. Paptól, tanítótól viszont megkövetelni nyelvünk tudását. Okos mezőgazdasági és birtokpolitikával enyhíteni a föld népén. A társadalmi életben pedig közeledni egymáshoz kölcsönösen. nohának is meg van az a mentsége, hogy mellőzték, hogy sértegették, hogy a föltétlen bizalmat élvező hadügyminiszter hite és tudta nélkül hatáskörébe ártotta magát. Azonban Trochu a köztársaságnak tett szolgálataival sem szerencsésebb. Igaz, hogy Parisról a megpróbáltatást, az ötödfél hónapon át tartó ostromzárt nem háríthatta el, de hát nem állott módjában. Szinte csak tanulatlan úlonc és önkéntes polgárőrséggel tartotta magát a mondott hoszszú időn keresztül egy roppant világvárosban, amelyet nemcsak a győztes és gőgös ellenség ostromolt, de az éhség, a betegség, a forradalom is. Bizonyára nem pusztán az ő érdeme az az őrült heroizmus, amelylyel a Parisba szorult francia nemzet védte magát. Egyáltalán kérdés, hogy bármekkora zsenialitás is olyan ellenséges viszonyok között tehetett volna-e többet a Trochu becsületes és őszinte szándékánál ? Republikánus érzületét lehet gyanúsítani, nem sokat tartott a respublikáról, még kevesebbet a váltig dikciózó politikusokról, holott ő is közéjük tartozott, de igaz francia szivét nem. Páris és a francia nemzet a veszedelem, a nyomorúság legsivárabb napjaiban sem akart hallani arról, hogy területéből csak egy talpalatnyit is átengedjen a győztes ellenségnek. Az annyira oktalannak látszó dolognak, a minő Páris megostromlása volt, ez adott értelmet. • ■ A heroikus • és tiszteletreméltó hóbort azonban nem mentette meg Elzászt és Lotaringiát, Metzet és Straszburgot; el kellett szakadniok Franciaország testétől. Páris tiltakozott ellene, amíg csak módjában állott, amíg az emberáldozat nem volt tisztára őrültség, Trochu, amikor szükség, volt a fanatizálásra, fogadalmat tett, hogy a párisi hadsereg vezére nem kapitulál s amikor már vétek volt tovább harcolni, lemondott a vezérségről, hogy ne álljon útjában a kapitulációnak. Bármennyire komédiázásnak lássék ez a dolog, talán mégsem A főispán titkárok szaporítása. A főispánok mellett rendszeresített titkári állásokat, mint a M. É. jelenti, a jövő évben szaporítani fogják, de csakis ott, ahol ugyanaz a főispán két hatóságnak áll az élén, különösen Ugocsa- és Beregvám megyékben, itt a nagy munkát egy főispáni titkár képtelen volt elintézni. Dél Afrika Napóleonja. Éppen egy éve annak, hogy Jameson tranzvaali betörésével újévi meglepetést szerzett a politikai világnak. Rhodes Cecil, déli Afrika békéjének fölforgatója, alkalmasnak találta az időt, hogy kalózhadjáratának évfordulóját, messze híressé vált beszédével megünnepelje. Beszéde, melyet Port Elizabethben mondott el a minap, talpra állította ismét déli Afrikát, neki pedig ismét nagy hírnevet szerzett. Mindezek a dolgok egy jövőbeli nagy bonyodalomnak a magvát rejtik magukban. Fokvárosban a fölfogás e tekintetben egymástól igen eltérő. A Cap Times nevű újság karácsonyi számában elmondja a Jameson hadjáratának igazi történetét s Rhodes Cecilt minden hibától tisztára mossa, az Ons Land nevű boer-újság ezzel szemben azt az aggodalmát fejezi ki, hogy Rhodes Cecil beszédének és elvének még igen keserű gyümölcsei lesznek. Hogy Rhodes Cecil déli Afrikában a békétlenséget jelenti, az kétségtelen; ennek az embernek a dicsvágya örökös nyugtalanságnak a kutforrása. Nincs kizárva, hogy a Becsuana-országban kitört új fölkelés, nagy bonyodalmakat fog még előidézni. Az osztrák tartománygyülések rövid előzetes ülésszaka bevégződött. Az alsó-ausztriai tartománygyülés kivételével a tartományi képviseleteket elnapolták s csak január végső napjaiban, vagy február elején fogják ismét ülésre összehívni. A közfigyelem most a reikszrátra irányul, mely a legközelebbi héten ismét összeül. Azt hiszik, hogy a reikszrát januárban még körülbelül három hétig fog ülésezni. A katolikus szerzetesek vagyonszerzési joga. Figyelemreméltó elvi jelentőségű határozatot hozott legközelebb a győri kir. tábla egy hagyatéki ügy alkalmából, melyben a kőszegi járásbíróság megtagadta volt a hagyatéknak átadását azzal az indokolással, hogy az örökösök egyike, mint kegyesrendi szerzetes, ingatlan vagyon szerzését tiltó törvény hatálya alatt áll. Kimondta t. i., hogy a kát. szerzetesek nincsenek eltiltva attól, hogy ingatlan vagyont szerezhessenek, akár törvényből, akár végrendeletből, akár halálesetre szóló szerződésből az, talán kényszerűség volt, erősebb, hatalmasabb az ember akaratánál és bölcseségénél. Trochy azonban rövid félév alatt másodszor keveredett az árulás gyanújába. Most már a reszpublikát árulta el, mint előbb elárulta a császárságot. Ez a vád azonban nincs támogatva semmivel. Szó sincs itt az árulásról. Trochu föladata lehetetlenség volt. Talán csalódtak talentumában, többet vártak tőle, mint amennyit beváltott. Igazságtalanság azonban, amivel ellenségei vádolják, hogy proklamációkkal védte Párist, hogy proklamációkkal akarta megszalasztani a poroszokat. Valószínűleg tanultabb katona volt, mint leleményes és szerencsés hadvezér. Nem bírta megmenteni Franciaországnak Elzászt és Lotaringiát, Metzet és Straszburgot, de megmentette becsületét. A Trochu jelentős közpályája tulajdonképpen hat hónapra terjed. Szülőföldje Morbihán, derék breton testvérei elküldik a nemzetgyűlésbe, ahol hasztalan tisztázza magát az árulás vádja alól. A roppant csapás még sokkal élesebben fáj, semhogy a nemzetnek szüksége ne volna kézzelfogható okra. Trophy tehát leteszi a mandátumot és visszavonul Toursba, ahol elfeledetten haláláig dolgozik védelmén. Közel huszonöt évnyi munkásság eredménye az a két kötet, amelyet e futólagos vázlatban csak nagy vonásaiban ismertethettünk. Sajnos, hogy Trochát nagyon érdeklik a magára vonatkozó dolgok, hogy védelme kedvéért lemond a história - írásról, így könyve, noha sok érdekes részlettel, tömérdek értékes észrevétellel világítja meg a második császárság utolsó és a harmadik köztársaság első esztendeit, nem ad teljes képet. Mindazáltal e formátlanságában is becses adalék az ember egészen ki nem kutatható, teljesen meg nem világítható természetrajzához. Június. 3