Budapesti Hírlap, 1897. augusztus (17. évfolyam, 212-242. szám)

1897-08-01 / 212. szám

1897. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (212.­ sz.) Szavai egy részét, azokat, mikor a kvóta min­den lényeges emelését veszedelemnek mondotta, az ellenzék is helyeselte. Ezután áttértek a szeszadó-javaslat tárgya­lására. Farbaky előadó rövid ajánló beszédére kitört újra a harc a kibékült felek közt. Az ellenzék zokon vette, hogy a szabadelvű­ párt tegnapi értekezletén csakúgy dobálóztak a klo­­türrel, s a cifra fenyegetéssel, sőt határozatot is hoztak a jövendő kényszerítő rendsza­bályokról. Polónyi Géza hozta ezt a dolgot szóba s az ellenzék zajos helyeslésre fakadt, mikor azt mondotta, hogy ha a többség a harcot akarja, ám jöjjön a harc mindjárt hol­nap. Nagyon harcias kedv azonban a kor­mánypárton sem lehet, mert mikor Polónyi a Ház köztiszteletben álló elnökét említette, a­kiről nem lehet föltenni, hogy a házszabályok részhiszemű alkalmazásában segédkezet adjon az ellenzéknek (ezt a vádat Szemere Attila röppentette ki a világba), tüntető éljenzés dör­­gött a Ház minden oldalán. Szólt most Bánffy Dezső báró. Előbb méltatlankodott egy kicsit, hogy ezt a kérdést fölöslegesen a Ház elé hozták, azután azt mondta, a klotárt nem célnak, hanem eszköz­nek tekinti és ez inkább csak programja lehet pártjának. — Szép program! kiáltottak az ellen­zékről. A miniszterelnök végül erősen hang­súlyozta, hogy kijelentéseit tegnap komolyan tette s az azokon való változtatást nem tartja szükségesnek. Szenzációs momentum szövődött ebbe a vitába Kubinyi Géza beszédével, kit Polónyi provokált szólásra. Kijelentette, hogy ő nem kormánypárti, hanem szabadelvű ember és ezért szíve, lelke egész hevével üdvözölte a miniszterelnök és Tisza Kálmán ama kijelenté­sét, hogy ők a klotür behozatalát szükséges­nek nem tartják. Szemere Attila kijelentését pedig, melyben ő a maga és nem tudja kinek a nézetét tolmácsolta, sem a pártban, sem sehol magáévá tenni nem fogja. Kubinyi e szavait viharos helyesléssel fogadta a szélsőbal, míg a kormánypárt részben meglepődve, részben ér­deklődő nagy mozgással hallgatta. Még azzal is megtoldotta Kubinyi szavait, hogy a klo­zárt elveivel, meggyőződésével összeegyeztethető­­nek nem tartja s csak fájó szívvel, kényszer­esetben fogadná el. Kubinyi Géza beszéde óriási hatást tett a Házra. Mindenki látta, mily egyetértő lel­kes hadsorok követték volna a miniszterelnö­köt a klotar­ háborúban. Kossuth Ferenc, Szentiványi Árpád és Rakovszky István egymásután szólaltak föl, hogy pártjuk részéről visszautasítsák a sza­badelvű klubbeli fenyegetést. A miniszterelnök pedig arra kérte az ellenzéket, hogy ne foglal­kozzék tovább a kérdéssel, ha a békét komo­lyan akarja. A vita után a folyosón Andrássy Gyula gróf fölvilágosította Polónyit, hogy a szabad­elvű pártban a klotürról határozatot nem hoz­tak és az erről szóló félhivatalos értesítés hamis. A folyosón még sokáig vitatkoztak az incidensen, de aztán elsimult a háborgás és a­míg odabenn a rendes mederben folyt a vita, künn elcsöndesedett a világ. A folyosó elnép­telenedett. A két hónapi küzdelemben kifáradt képviselők a pályaházba siettek, hogy a déli vonattal hazautazzanak. A szeszadó-javaslathoz hozzászólt Kossuth Ferenc, Lukács László pénzügyminiszter. Az államvasutak beruházási kölcsönéhez Tolnay Lajos előadó, Konkoly-Thege Miklós, Jagics Jó­zsef, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, Kos­suth Ferenc. Mind a két javaslatot elfogadták általánosságban és részleteiben. Az ülés végén Olay Lajos és Rakovszky István interpelláltak. A Ház Lepsényi Miklósnak a börzeadó beho­zatala iránt beadott határozati javaslatát, mely fö­lött szó szerinti szavazás volt, 36 szavazattal 159 ellenében, tehát 123 szótöbbséggel elvetette, vala­mint Blaskovich Ferenc határozati javaslatát is. A cukoradó meghosszabbításáról szóló javas­latot a Ház többsége elfogadta, s ezzel a többi ha­tározati javaslatot elvetette. A részletes tárgyalás során fölszólal Lukács László pénzügyminiszter és ezt a két módosítást nyújtja be . Az egyik, melynek az aggodalmak el­oszlatása a célja, ez : Mondassák ki a törvényben, hogy a­mennyiben Ausztriában az 1896. XIX. tc.­­nek megfelelő törvénynek hatálya a jövő év július 31-ike előtt bármely okból megszűnnék, a mi tör­vényünk is elveszti érvényét, illetőleg az ország szabad rendelkezési joga e kérdésben visszaáll. — A másik módosítás : A cukoradóról szóló 1888. évi XXIII. te. némely határozmányainak időleges mó­dosítása iránt rendelkező 1896. XIX. te. intézkedései az 1897. évi augusztus 1-től kezdve visszah­atólag, 1898. évi július 31-ig érvényben tartatnak, elvesztik azonban érvényüket a jelzett időpont előtt is abban az esetben, ha a birodalmi tanácsban képviselt király­ságok és országokban egyidejűleg teendő és a jelen tör­vénynek megfelelő jogi rendelkezések hatálya az 1898. évi julius 31-ik napja előtt megszűnik. Az 1888. évi XXIII. t.-c. 1. §-nak 1. pontjá­ban megjelölt nemű mindama cukortermelvények, a­melyek az 1897. évi augusztus 1-től a jelen törvény kihirdetése napjáig terjedő idő alatt valamely cu­korgyár-telepről vagy cukor tartására rendelt sza­bad raktárból 100 kg. tiszta súly után 11 forint fogyasztási adó lefizetése vagy hitelezése mellett elszállíttattak, minden 100 kg. után a pénzügymi­niszter által rendeleti után meghatározandó módon befizetendő két forintnyi pótadó alá esnek. Polónyi Géza a házszabályokhoz szól. A pénzügyminiszter előterjesztése kétségtelenül más, mint a­mit a javaslat tartalmaz. Fontos alkotmány­­jogi kérdés van érintve, a­mennyiben, ha jól hal­lotta, rendeleti úton szándékoznak életbeléptetni adó­intézkedést. A komoly parlamenti tanácskozás érde­kében kéri a módosítás kinyomatását, szétosztását s csak azután való napirendre tűzését. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bánffy Dezső báró miniszterelnök hozzájárul Polónyi indítványához, hogy a javaslat folytatólagos tárgyalása elhalasztassék esetleg a hétfői ülésre. (Általános helyeslés.) Lukács László pénzügyminiszter annak ki­jelentésével, hogy a Ház tagjait tájékozatlanul hagyni nem óhajtja, bejelentette, hogy a javaslat második szakaszához is lesz egy módosítása, mely szerint a törvény hirdetése napján lép életbe. Kéri e módosítás kinyomatását is. Az elnök: Formaszerűleg módosítás­ához a szakaszhoz, a­mely tárgyalás alatt nem áll, nem nyújtható be, hanem ez a t. Háznak tudomására hozható és előzetes kinyomatásáról gondoskodás történhetik, de formaszerű módosítás csak oly sza­kaszhoz adható be, a­mely tárgyalás alatt van. (Helyeslés.) Mielőtt átmennénk a másik tárgyra, az ezen törvényjavaslat fölötti vita közben tett kifejezé­sek szempontjából Láng Lajos képviselő úr szemé­lyes kérdésben kíván szólani, kétségbe vonták, új alap állíttassék. Midőn az egyik oldalon teljesen a jogosság és méltányosság fegy­vereivel akarunk küzdeni, a másik oldalon is oda kell terelni a kérdést. (Nyugtalanság a szélsőbal­­oldalon.) Az elnök : A képviselő úr megígérte, hogy munkája természetét fogja megmagyarázni ama vádak ellenében, melyek ellene emeltettek. Meg vagyok győződve, hogy ama határok között fog maradni, hogy ezt megmagyarázhassa. (Derültség.) Láng Lajos: A másik főpont, a­mely körül­nézete szerint minden forog, az, hogy a kvóta kér­dése ne csúcsosodjék ki számbeli kérdéssé; ne az legyen a kérdés, hogy fél százalékkal több vagy kevesebb, hanem­ az, hogy oly alapot találjunk, a­melyet mindenki igazságosnak tart. Munkálatának célja az volt, hogy minden intéző tényezőt arra figyelmeztessen, hogy a kvótának minden lényeges emelése nemcsak Magyarországra, de a monarchára is veszedelemmel jár, mert Magyarország meggyön­­gítése egyszersmind a monarkia hadképességének, külügyi tekintélyének és befolyásának is vesze­delme. (Elénk tetszés. Egy hang balfelöl: Ez már beszéd!) Húsz év óta működik a közpályán s ezen idő alatt végzett egyes cselekedeteit tán politikai ellenfelei helyteleníthetik, de azt senki sem von­hatja kétségbe, hogy munkálkodásában mindenha tudományos alaposság és hazafias intenciók vezé­relték. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Sima Ferenc: Személyes kérdésben kérek szót. Az elnök: A képviselő úr megtámadva nem volt. (Derültség jobbról.) Sima Ferenc: Még­is meg akarom magya­rázni . . . Az elnök: Szóval szavainak értelmét akarja helyreigazítani. (Helyeslés.) Sima Ferenc csak azt konstatálja, hogy Láng maga beismeri, hogy az ő munkálata alapján föl le­het emelni a kvótát, nem­ két és nem három per­centtel, de mégis lehet. Ő sajnálja, hogy magyar államférfi ily dolog bizonyítására használja fel eszét és tudását. Az elnök : Következik már most a szesskontingentálás. Farbaky István előadó röviden elfogadásra ajánlja a javaslatot. Polónyi Géza: Annak kijelentése után, hogy a tárgyalás alatt levő javaslatot elvi okokból és a bizalom kérdése miatt nem szavazza meg, kéri a Házat, mivel a tegnapi eseményekkel kíván foglal­kozni, adja meg az engedelmet, hogy a tárgytól e végből eltérhessen. Az elnök : Megengedi a Ház, hogy a kép­viselő úr a napirendtől eltérve, más tárgyról be­szélhessen ? (Igen !) A Ház megengedi. A képviselőház ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Dajári Ödön a pénzügyi bizottság nevében be­nyújtja a budapest- angyalföldi elmegyógyító-inté­­zetben emelni való igazgatósági épületről szóló tör­vényjavaslat dolgában készült jelentést. A cukoradó meghosszabbítása. Az elnök: Következik a cukoradó meghos­- Szabbításáról szóló javaslatnak általánosságban való elfogadása fölött a szavazás. Beszéd a kvótáról. Láng Lajos : Sima Ferenc, mint maga is mondja, bizonyos közlések alapján azt állította a szólóról, hogy munkálatot dolgozott ki, melynek célja volna bebizonyítani és pedig részben titkos adatok alapján, hogy nem lesz jogosulatlan a kvóta fölemelése. A dolog lényegére nézve a pénzügymi­niszter volt szives nyomban nyilatkozni s kijelen­tette, hogy semmiféle titkos adatokat nem hasz­nált. Fölszólal ama vádak miatt, a­melyek hosszabb idő óta merülnek föl, különösen az ellenzéki sajtó egy részében s a­melynek csak visszhangja volt Sima Ferenc e nyilatkozata. A kvótatárgyalások alatt kötelességének tartotta a hallgatást, hogy a bizottság tömör ellenállását az alkudozásokban csorba ne érje különvélemény közzétételével. Ma már a kvóta kérdése tulajdonképpen új stádiumba jutott s ezzel megszűnt az a feszély, mely visszatarthatta a szólót, hogy nyíltan és őszintén megmondja, mit dolgozott. Az ellene emelt vádnak éle mindig az volt, hogy munkálata a kvótának két-három száza­léknyi emelését foglalja magában. Ez igaztalan, a valóságnak meg nem felelő. A lapok kombinációja a 35 százaléktól a 33 százalékig terjedt. Az első megjegyzése, hogy javaslata a 33 százalékon is alul van. De a dolog lényege nem is ezen fordul meg, hanem azon, hogy a kvóta kérdése semmiképpen se bonyolíttassék össze a fogyasztási adó kérdésé­vel, érti ez alatt, hogy míg Magyarországnak jogos igénye van, a fogyasztási adók terén szenvedett károso­dások orvosolh­atására, addig nagy hiba volna, ha az e­ téren elért eredmények­ fejében bármily koncessziók léteznének a kvóta kérdésében. A harc azon a vonalon fog kifejlődni az osztrákokkal, hogy a fogyasztási adó körül való jogos követeléseink fejében más téren keresnek majd anyagi kárpótlást. Ezzel szemben a helyes taktika az, hogy ama alap helyett, mely különféle magyarázatokra ad alkal­mat, a­melynek minden tekinteten felül álló kifo­gástalanságát igen előkelő ellenzéki képviselők is A szabadelvű párt határozata. Polónyi Géza : Nemes igyekezetű és nemes célzatú férfiak közreműködésével sikerült a parla­menti élet-halál harcot kikerülni és a békességet helyreállítani. Ily viszonyok között rendkívül fon­tos, hogy a pártok intenciói és ez intenciók lojális elfogadása tekintetében kétség ne legyen. Mélyen sajnálja, hogy az ellenzéknek a tegnapi események súlyos aggodalomra adnak okot. Általában véve, általános viszonyok között sem nem ildomos, sem nem helyes a pártok belső életében történt esemé­nyekkel foglalkozni. Nem is szokás az a magyar parlamentben, de ott, hol a többség, a kor­mányt támogató, tehát a parlamentáris elvek sze­rint tényleg a kormányzó többség kebelében hatá­rozat keletkezik, az oly lényeges és fontos, hogy annak intenciója, lojalitása iránt teljes kötelessé­günk, különösen olyan parlamenti helyzetben, a­milyenben tegnap voltunk, fölvilágítást kérni. A Nemzet szerint a szabadelvű párt tegnapi értekezle­tén Podmaniczky Frigyes báró indítványára határo­zatot hoztak, melyben a többek közt az foglaltatik, hogy ha a viszonyok alakulása szigorúbb rendsza­bályokat kényszerítőleg szükségesekké tenne, azok keresztülvitelében számíthat a kormány annak ide­jén az egész párt odaadó támogatására. (Nagy zaj, nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) a­ határozat e ré­szére nézve, hogy intencióit világosan megértsük, szükséges kútforrására utalni. Ama békességes irány­zatok ellen, a­melyet tegnap konstatáltunk, fel­szólalások történtek a szabadelvű pártban és annak konklúzumaként hozatott e határo­zat, a­mely nem a konciliáns modor végre­hajtásával, hanem egy, a többség méltóságához nem egészen illő oly f­öntartással zárta be, a­melyet akceptálni az ellenzék részéről semmi körülmények között nem lehet, mert tegnap óta úgy állunk a többséggel szemben, hogy az a klotárt conna­c tartja. (Zajos helyeslés és tetszés a bal és szélsőbalolda­­lon.) Ez Kubinyi Géza és társai fölszólalásából ki­tűnt, akkor a válasz az lett volna, ám jöjjön a harc. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Ha kell ma inkább, mint holnap. (Úgy van! Úgy van!) Szemere Attila felszólalásában az foglaltatik, hogy a kisebbség a szólásszabadság ürügye alatt és a házszabályok rosszhiszemű fölhasználásával (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a törvényhozás egész organiz­musát magakasztó. Nem hiszem, hogy a mélyen t. többség — pedig Szemere képviselő úr a párt nagy többségének nevében látszott szólani (Ellen- 3

Next