Budapesti Hírlap, 1897. november (17. évfolyam, 304-332. szám)

1897-11-24 / 326. szám

1897. november 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (826. sz.) hete, hogy a kormány, ha egyébre nem, legalább a mezőgazdasági s illetve állatforgalmi viszonyokra való tekintettel, nem tenne eleget az állatorvosi akadémia tanári kara előterjesztésének és az állat­orvosok óhajának. Hajnal József, városi állatorvos. — A magyar beruházási kölcsön kibocsátása. Értesülésünk szerint a 31/2°/0-es magyar beruházási kölcsön emissziója, mely az európai piac indiszpozíciója miatt hónapról­­hónapra halasztódik, már ebben az évben nem történik meg. A kölcsön aláírás alá bocsátását újév utánra tervezik. — Hajózási szerződésünk megújítása. Megírtuk annak idején, hogy az osztrák Lloyd nem volt hajlandó belemenni az osztrák-magyar hajózási szerződés változatlan meghosszabbításába, hanem szubvenciót követelt Magyarországtól, s e tárgyban memorandumot is menesztett a magyar kormányhoz. A sokáig húzódó tárgyalások ered­ményeképp a magyar kormány engedett. Mindenek­előtt 30.000 forintot adnak a jövőben a Lloyd­­nak feketetengeri szolgálatáért, a­melyet az új magyar keleti tengerhajózási társasággal közösen fog ellátni; ezenfelül a Lloyd-hajókon szállított magyar áruk után a kormány a szuezi csatorna­díjat megtéríti. A­mi az első engedményt illeti, az csakugyan fölösleges volt. Nekünk van hazai társa­ságunk, miért nem látja el az egymaga a fekete­­tengeri szolgálatot, a­mint tervezve volt? Miért kell az említett magyar társaságnak ilyképp fölszabadult negyedik hajóját a Fekete-tenge­ren kívül, megint külön szubvenció, mellett fogalkoztatni ? A­mi a szuez-csatornai illeté­kek megtérítését illeti, ezzel is jelentékeny kötelezettséget vállalt magára Magyarország. Az az illeték 10 frank tonnánkint s igy ha a cukorexport olyan élénk lesz Keletindiába, mint hiszik, el lehetünk készülve e réven is 50—100.000 forint évi kiadásra. Hogy a keleti hajótársaság (illetve Adria) és a Lloyd mit főztek ki egymás között a kormánynyal megindított tárgyalások előtt, persze nem tudjuk. De tudjuk azt, hogy míg a Lloyddal szemben mi vagyunk a kárvallottak (értve a feketetengeri szolgálatot), a Lloyd más idegen társaságokkal szemben áldozatot hoz s például a a Navigatione Generale Hallanának évi 100.000 lírát fizet csak azért, hogy ne csináljon neki kon­­kurrenciát Triesztben. Az is érthetetlen, hogy az Adria szolgálatát Triesztben intenzívebbé teszik, mint eddig volt, de azért nem kötöttek ki semmi­féle osztrák szubvenciót. Pedig az Adria föntartása drága pénzébe kerül az országnak. — A monarkia kereskedelmi mérlege. Bécsb­ől táviratozzék: Az osztrák-magyar monarkia külkereskedelméről szóló október hónapi kimutatás szerint a bevitel 65-4 millió forint volt (+ 40 millió a múlt év október hónapjához képest) ; a kivitel 75-5 millió forint volt (vagyis 6 millióval kevesebb, mint 1896. októberben). E szerint e hó­napban a kivitel 100 millióval haladta meg a be­vitelt, (múlt év októberében 20­2 millióval). Január­tól októberig a bevitel összege 608-6 millió forint volt, (+ 38-4 millió a múlt évhez képest); a kivitel 639-7 millió forint (+ 8 millió a múlt évhez képest). A kereskedelmi mérleg aktívuma e szerint 30­9 millió forint, (szemben a múlt évi 51­3 millió fo­rinttal).­­ Diáktermelésünk érdekében még igen kevés történt, pedig az ország klíma- és talajviszonyai na­gyon kedvezőek a máktermelésre. Próbálkoznak ugyan az ország számos részében a mák termelé­sével, de bizony az egyetlen Torontál vármegyét kivéve,­ a­hol eléggé kiterjedten űzik a produkciót, sehol sem valami kielégítő eredménynyel. Oka pe­dig ennek az, hogy a legtöbb helyen silány magot használnak vetésre és a talaj előkészítése módjával sincsenek a gazdák teljesen rendben. — Magyar­­országban évenként mintegy 30.000 métermázsa mákot fogyasztanak ; ez a cikk tehát legalább is 600—800.000 forintot forgat ; ha azonban nem kel­lene az ország szükségletének kielégítésére 20— 22.000 métermázsa mákot importálni, de az utolsó métermázsáig mindennemű mák itt termel­tetnék — tudvalevő, hogy a magyarországi mák kitűnő kvalitású — akkor bizonyára a mák is na­gyobb értéket képviselne. A jobb és termőbb vidé­keken a mákot kiterjedtebb termelésre kellene ajánlani nemcsak a kormánynak, hanem és főképp a gazdasági egyesületeknek, a­melyek hivatva vol­nának minden olyan ág meghonosítására törekedni, a­melyért különben a külföldnek rengeteg pénzt dobnak ki. A múlt évben is csak 6750 métermázsa mákot produkáltak az országban s ennek a meny­­nyiségnek is nagy része (3291 mm.) torontáli pro­duktum volt, — melyhez azonban be kellett hozni az országba 21.112 métermázsát 410.000 frt értékben. Kivitelünk mákból úgyszólván semmi­sem volt. — Kamara a Zsartel ellen. A szegedi ke­reskedelmi és iparkamara ma tartott teljes ülésé­ben megváltoztatta a kartelkérdés tanulmányozá­sára kiküldött bizottság véleményét és a kartel ellen a törvény­hozás szükséges volta mellett nyi­latkozott. Tudósítónk jelentése a következő: A kartelkérdésről előzőleg a közös bizottság­ban folyt terjedelmes vita a kereskedelemügyi miniszter leirata fölött, szükséges-e a kartelek kor­látozására törvényhozási intézkedés. Megokolt és részben igen érdekes írott véleményeket küldtek be a kamarai tagok, melyekkel együtt a közös bi­zottságnak az a szótöbbséggel hozott javaslatát adták elő, hogy a teljes ülés terjeszszen föl meg­okolt véleményes jelentést arról, hogy a kamara nem kívánja a kartelek korlátozására tervbe vett törvényes intézkedéseket, mert fontosnak tartja, hogy az ipar fejlődésének minden irányban a leg­messzebb menő szabadság adassák. Beható vita után a kamara teljes ülésének többsége mellőzte ezt a javaslatot és fölterjesztést tesz, hogy a kar­­telek korlátozására törvény hozassék és kartelható­­ság létesíttessék. — Gabonaüzlet. A kontinens piacain a ten­dencia lanyhább. Budapesten a mai forgalom cse­kély volt. Az árakban nem történt lényegesebb változás. Bécsben ismét pang az üzlet. Berlinben ösztönzés híján a hangulat változatlan. Az árak gyengén tartottak. Párisban 5 szantim volt a búza áremelkedése. Londonban a vevők tartózkodók, a búza részben 3 pencével drágább volt, a tengeri ára is emelkedett. Liverpoolban a búza ára 3/8 penny­vel magasabban zárult. Newyorkban tegnap a búza 14 centtel, Chicagóban 1/2 centtel emelkedett, a tengeri változatlan volt. San­ Franciscoban az árválto­­­zás jelentéktelen. — Fadesztillálás — titokban. A vasárnap Illarda ebben a híres kis községben a legnagyobb titokban, a nyilvánosság kizárásával tartotta ala­kuló közgyűlését a Magyar fadesztilláló részvénytár­saság, melynek gyári telepeit a kasseli törkölyszállító részvénytársaság rendezte be. Az új részvénytársa­ság igazgatóságába beválasztották Schmidt Adolfot, a baseli törkölyszáritó részvénytársaság igazgatóját, Kubinyi országgyűlési képviselőt, Exner igazgatót a Lipcsei Bank részéről, Szalavszky r. b.t. t. Pozsony­ból, Krausz József dr. a bécsi Boszniai faértékesitő részvénytársaság elnökét, Lumper Arnold greis­­waldi lovagvár tulajdonosát, Anersperg Antal grófot Lédecről, Henser illavai gyárigazgatót, Landau Miksa dr. bécsi iparost és Schenk Róbert lédeci birtokos. A társaság alaptőkéje 1.900.000 korona, mely 1.200.000 teljesen megfizetett részvény és 700.000 korona elsőbbségi kötvényre oszlik. A tár­saság gyára már néhány hete ü­zemben van. A nemzetközi társaságnak remélhetőleg nincs mit tit­kolnia a magyar közönség előtt, hogy alakulásánál olyannyira kerülte a nyilvánosságot, melynek ellen­őrzését kizárni amúgy sem lehet.­­ A gabonapiac helyzete Angliában, Londonból írják a következőket : A gabonaárak föl­tartóztathatatlanul emelkednek ; november hónap 13-án érte el a búza ez évben jegyzett legmagasabb nívóját : kvarterenként 34 shillingen hozták forga­lomba. Egy hónap lefolyása alatt tehát 21/2 shilling- gyip——a 11 . Regény-Csarnok. SÁRA TÖRTÉNETE. Regény két kötetben. Irta: Beniczkyné Bajza Lenke. 27 ------­— Mindez úgy van, grófnő, de valószí­nűleg kegyed még sok mindenfélével toldja meg azokat. — A hit, remény és szeretet szép fogal­mával. — Miben hisz? — kérdi elmosolyodva Fülöp. — A jóban és jutalomban és a bünte­tésben. — Miben remél? — A boldogságban. — És kit szeret ? — Minden embertársamat, ki megér­demli és . . — És? kérdi érdekkel Fülöp. — Istent és Jézust, mert az első boldog­nak teremtett s a második megváltott. Oly erővel, annyi bájjal és meggyőződés­sel ejte ki szavait, szeme oly lelkes fényben úszott s hangja oly meleg csengő, igaz volt, hogy Fülöp gyönyörködve szemlélte és nem bírván ellentállni a rászegzett lángoló tekintet­nek, helyeslőleg intett Sára nagy bámulatára, ki már előre retteget fivére feleletétől és cáfo­latától. De ez nem tett megjegyzést a szép Vanda szavaira s a legharmonikusabban folyt közöt­tük a társalgás egészen az éneklésig, melyben majdnem elérzékenyülve nyujtá Vanda Fülöp­nek kezét, megígértetvén vele, hogy nem uta­zik el búcsú nélkül ... A következő nap nem hozott semmi újat, Bogdányi kétségbeesett hangulatban volt s mint Sárának mondta, hasonló eset még soha sem történt vele s meg tudja róni szórakozottságának esetleges követ­kezményeit. Sára nem bírta megnyugtatni, annál is kevésbbé, mert ő maga is a legnagyobb izga­lomban töltötte a napokat, s csupán Alfrédnak sikerült őt olykor fölvidítani, ki megtartotta ígéretét, nem beszélt neki szerelméről, mert most már tudta, hogy az viszonoztatik, s ez nyugodttá, boldoggá tette és csöndes elége­dettségben töltötte a napokat, távolról sem sejtvén, mily lelki harc kínozza azt, kit minde­nek fölött szeretett. Lamberthy elutazása után harmadnap levél érkezett Sárának, melynek látása meg­remegtette őt, s nem merte a többiek előtt fölbontani. Az irás ismeretlen volt előtte, valamint a hely is, hol az föladatott. Nem kétkedett, hogy Lamberthy irt neki s megvárta az estét, midőn egyedül lesz szo­bájában, hol nem kell ijedelmét, kétségbe­esését titkolni. A tetetésbe már belefáradt s nem bízott erejében. Fülöppel együtt mentek lakására, ki tudott a levélről, de látta, hogy nővére azt nem bontja föl s annak okát is el­találván, hozzá csatlakozott az ebéd után, hogy együtt olvassák el a jó vagy rossz hírt, mit a levél tartalmaz. A szobába érve, mindketten az asztalon álló lámpához siettek s megvizsgálták az írást, de egyikük sem ismerte; azután Sára gyorsan feltörvén a borítékot, bámulva kiáltott föl. — Pál irta­s ime benne van fölbontva a nekem szóló s magával vitt levél. — Nyomorult, monda fogait összeszorítva Fülöp, Olvasd, mit ir. A leány remegő ajkakkal olvasta föl unokafivére sorait, mert a másik levélre pil­lantván, látta, hogy az, a mitől félt, bekövet­kezett. Eggenberg, XI/28. 18 . . . Kedves Sára! Ez idecsatolt levelet Bogdányi adta át, elutazásom napját megelőzős estén sötétben, mint nekem címzettet. Én a borítékot olvasat­­lanul föltörve láttam, hogy az neked szól s küldöm vissza. Bizonnyal az ügyvéd ismeretes szórakozottsága okozta ezt a tévedést s bocsá­natodat kérve, maradtam szerető rokonod Pál — olvasd a másik levelet, mondá izga­­tottan Fülöp. — Olvasd te, nekem nincs erőm. — Csak két sorból áll ez, viszontá az ifjú, átvéve s belepillantva a levélbe, de arra elég tartalmas, hogy minket végképp lesújt­son, Pált pedig nyomra vezesse. London, XI/21. 18 . . . Kedves Sára! Jöjjön azonnal vissza, Edgar szabad. Mary, Russel­ Street 34. — Szerencsétlen, még az utcát és ház­számot is megírta, hisz Pálnak most már könnyű játék lesz mindent megtudni, mormogá leverten Fülöp. Sára nem felelt, zokogott, nem a fölött, a mit fivére mondott, hanem a levél tar­talmán. — Mi lesz most? kérdő, arcát kezéből fölemelve s vonásai oly dúltak, oly kétségbe­

Next