Budapesti Hírlap, 1898. december (18. évfolyam, 332-360. szám)
1898-12-01 / 332. szám
1898. december 1. büntetésekre vagy elzárásra? Mert a rendőr bíróság nemcsak pénzbüntetést, hanem elzárást is szabhat ki, amazt háromszáz forintig emelhető összegben, az elzárást két hónapig terjedhető időre. Csodálatos, hogy a rendőri bíráskodásnak ilyetén kiterjesztése és gyakorlása ellen nálunk a társadalom oly kevéssé reagál. Pedig a példák özöne nap-nap után bizonyítja, hogy a biráskodás önkényével szemben senki sincs biztosságban s hogy másfelől: a rendőri biráskodás gyakran éppen oly esetekben mondja föl a szolgálatot, mikor szigorú gyakorlása a közérdekben nagyon is szükséges volna. Minő eredményt mutathat föl például a közigazgatási hatóság bíráskodása az országszerte garázdálkodó borhamisítókkal szemben. Sikerült-e eddigelé, habár csak egy nagyobb borhamisító céget leleplezni és hamisításra alapított üzlete folytatásában meggátolni? Pedig látjuk, hogy a följelentések egymást értik. A közönség ismeri a hamisítókat, a rendőrség is bizonyosan ismeri, de azért megbüntetésük s hamisított boraik elkobzása még mindig késik. Mire jó tehát a rendőri bíráskodás, ha ilyen életbevágó esetekben csütörtököt mond. Legfölebb arra való, hogy alkalmilag büntetésekkel is megtorolhassa azokat, akik a rendőrség iránt tiszteletlenül viselkedtek s a kik tüntetések alkalmával a rendőrség fölhívásának nem engedelmeskedtek. Ezért talán mégsem érdemes oly eminens jogot, mint a bírói hatalom gyakorlása a kihágásoknak csaknem egész területén, teljesen avatatlan s foglalkozásuknál fogva is szükségképp elfogult egyénekre bízni. A társadalom biztossága követeli, hogy ez az ázsiai állapot végre megváltozzék. Tudjuk, hogy a mostani idő legkevésbbé alkalmas ily eszmék propagálására és érvényre juttatására. De azért nem meddő dolog ezeket hangoztatni s újra meg újra követelni a törvényhozástól, hogy térjen vissza arra a tisztultabb álláspontra, amelyről az utóbbi évtizedek alatt Tisza Kálmán politikája elterelte. A társadalom nagy érdeke forog itt kockán. Ha maga a társadalom nyugodtan tűri leigázását, úgy megérdemli sorsát; ha azonban öntudatra ébred s mindannyiszor fönhangon követeli a visszaéléseknek tág kaput nyitó rendszer megszüntetését, valahányszor erre alkalom van , akkor a visszatérés a jogállam eszméjéhez el nem maradhat, harcra lelkesítse őket. A népgyűlés a javaslatot elfogadta s elhatározta továbbá, hogy az ellenzék feliratát és Apponyi tegnapelőtti beszédét megküldi minden egri polgárnak. Végül a Kossuthnótát énekelték és Bánffyt abcugolták. A gyűlésből kifolyólag a következő táviratot küldték el Horánszky Nándor címére : Eger város nagy számmal egybegyűlt ellenzéki polgárainak mai gyűlése egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadott Üdvözlő irata elküldése előtt ezennel távirati úton is üdvözölni kívánja az ellenzéki pártokat hazafias küzdelmük alkalmából. Zalár József elnök, Csutorás László dr. jegyző. Budapest, nov. 30. A vidék és az obstrukció. Bács-Bodrogmegye törvényhatósági bizottsága hétfőn tárgyalta a csongrádi és Pécs városi átiratot. A közgyűlés termét a bizottsági tagok egészen megtöltötték. Érdekes volt, hogy a közgyűlés többsége, amely utóbb hozzájárult a csongrádi átirathoz, annak a hangoztatásával, hogy a vármegye közönsége a parlamenti szólásszabadságot fönn akarja tartani, figyelemmel hallgatta az ellenzéki fölszólalásokat, nevezetesen Lovász Márton doktorét és Faresetlek Lászlóét, akiknek tárgyilagos hangja igen jó hatást tett. Ők nem a közgazdasági javaslatok sürgős elintézése, hanem az ország érdekeinek Ausztriával szemben való legenergikusabb megvédése érdekében szólaltak föl. Farcselich László különösen azt hangoztatta, hogy legalább Ausztriához hasonló erővel kell védenünk jogainkat és akkor nem fogunk a híres angol államférfi Salisbury szavai szerint a hanyatló nemzetek közé tartozni, hanem a szilárdan haladók közé. A népgyűlés Egerben. Egri levelezőnk jelenti: Az idevaló ellenzék ma nagyon látogatott népgyűlést tartott. Ederkényi Nándor és Alföldi ügyvéd határozati javaslatot nyújtottak be, melyben azt indítványozták, hogy a népgyűlés külön-külön üdvözölje a parlamenti ellenzék vezéreit és a további BUDAPESTI EISE AP. (882. sz.) Budapest, nov. 30 Szilágyi Dezsőnek a Felség üdvözlésére vonatkozó előterjesztését a Ház elfogadta százötven többséggel, ellene csak huszonkilenc szélsőbali szavazott. Az indemnitihez csak egy képviselő szólott ma: Reitter János nemzetipárti, aki főképp a politikát csináló börzsánerek, vicinalisták, bankosok és provizionisták ellen kelt ki és a Rába-szabályozás hétmilliós kölcsönének konvertálását sürgette. Szívesen és figyelemmel hallgatták. Az ülés végén Sághy Gyula, szintén nemzeti párti interpellált a pécsi borhamisítás dolgában. Darányi miniszter erre azt a fölvilágosítást adta, hogy az Engel-cég lefoglalt bormintáinak kiadása helyrehozhatatlan hiba volt, de sikerült új bormintákat szerezni a pestmegyei alispán közreműködésével s most már Krecsányi kapitány kezében van az ügy. A Ház egyhangúlag tudomásul vette a válasznak Darányi eljárására vonatkozó részét, a Peresei miniszter közreműködését illető részt azonban az egész ellenzék nem fogadta el. A képviselőim ülése. Elnök: Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök kérvényeket mutat be, aztán elrendeli a szavazást Szalay tegnapi halasztó indítványára. (Megtörténik.) Jelenti, hogy a Ház 146 szóval 24 ellenében, az indítványt elvetette. Következik a szavazás az elnök tegnapi előterjesztésére. Akik elfogadják az elnöki előterjesztést, igennel szavaznak. Polonyi Géza: Az elnöki propozíciót előbb tárgyalásra kellett volna kitűzni. Az elnök iránt érzett mély tisztelete akadályozta meg abban, hogy a házszabályokból mutassa ki, mennyire szabályellenes az elnöki előterjesztésre való közvetetlen szavazás. Az elnök: A szavazást elrendelem. (Megtörténik.) Kijelentem, hogy a Ház 179 szóval 29 ellenében az elnöki előterjesztést elfogadta. (Zajos éljenzés.) Következik a felhatalmazási törvény általános tárgyalásának folytatása. Roitter János: A javaslatot nem fogadja el, mert nemcsak ezt a kormányt nem kívánja továbbra is rászabadítani az ország gazdasági és kormányzati életére, hanem ezt az erkölcseiben megromlott, működésében végzetes rendszert sem akarja megtűrni. A mai szörnyű helyzet közvetetlen oka Bánffy miniszterelnök, aki eltékozolta a Ház munkaidejét s képtelennek bizonyult a kiegyezés átérzésére és a parlament vezetésére. Mi tartja tehát a miniszterelnök mellett a kormánypártot? Hentaller Lajos: A konc! Reitter János: Bánffy mindig rendkívüli eszközökkel dolgozott, mint főispán, mint házelnök és mint miniszterelnök, rendkívüli volt az erőszakosságban, ne csodálja tehát, ha rendkívüli iránta az ellenzék bizalmatlansága is. (Helyeslés.) Míg egy hamis virágzás fényes képével kápráztatjuk el a külföldet, a való csupa nyomorúság és elégedetlenség. Igaz, vannak itt elégedett emberek is: az adómentességet élvező nagy gyárosok, a börzsánerek, a provizionisták. Meg vannak elégedve a miniszterek, a ténylegesek úgy, mint a nyugdíjasok és mindazok, akik a bankokban szedik politikai munkálkodásuk gyümölcseit, akik az állammal kötött hitelügyletekből és üzletekből ugyancsak nagy hasznokat húznak. De vannak még önérzetes férfiak, akik nem fogják tűrni a parlamenti és kormányzati zsarnokságot, akik elszánt harcot fognak folytatni mindaddig, amíg ezt a rothadt rendszert mindenestül el nem törlik a föld színéről, hasztalanul védi megható módon ezt a rendszert Tisza István. (Éljenzés az ellenzéken.) Hogy Bánffy mennyire azonosítja magát e rendszerrel, bizonyítja az is, hogy az összeférhetetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság még ma sem tett semmit. Elítélésre méltó a kormánynak a Rába-szabályozás hét milliós kölcsönügyénél való eljárása. Annak idején a törvényhozás kötelezte az érdekeltséget a szabályozásra. Uzsora-kölcsönt kellett fölvennie s most a kormány még csak a közvetítő szerepet sem akarja elvállalni arra nézve, hogy az érdekeltség olcsóbb kölcsönnel kifizethesse a drága kölcsönt. Beadja ezt a határozati javaslatot. A képviselőház odautasítja a kormányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a jelzálog és hitelbankkal, hogy az 1885. évi KV. törvénycikkben nyert fölhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett banktól a Rába-szabályozó társulat terhére fölvett és ötven év alatt visszafizetendő 7.040.000 forint kölcsön konvertálható legyen; ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, úgy terjeszszen be sürgősen törvényjavaslatot az iránt, hogy ezt a kölcsönt az állam vállalja magára, a társulat pedig annak visszafizetésére új kölcsönt vehessen föl. (Helyeslés és éljenzés az ellenzéken). Az elnök: Az idő előrehaladt. A vita folytatását holnapra halasztjuk. Következik az interpelláció. A pécsi borhamisítás. Sághy Gyula beterjeszti ezt az interpellációját.. 1. Miféle intézkedéseket tett egyrészről a belügy- és másrészről a földmivelésügyi miniszter úr a pécsi Engel-céggel szemben fölmerült borhamisítási ügy földerítésére ? 2. Szándékoznak-e ezt az ügyet lehető gyorsasággal és erélylyel megvizsgálni , amennyiben a borhamisítás ténye beigazoltatnék, a legszigorúbb megtorló intézkedéseket alkalmazni ? (Helyeslés az ellenzéken). Darányi Ignác miniszter : A fővárosban és a környéken nagymértékű borhamisítás nyomaira akadtak. A vizsgálatot Krecsányi rendőrkapitány vezette. (Zaj az ellenzéken. Fölkiáltások: Ismerős név a teknikusok körében !) Igen erélyesen. A nyomok Pécsre, az Engel-cég borpincéibe vezettek. Ekkor illetékességi kifogás folytán, az ügyet a belügyminiszter áttette Splényi báróhoz, a negyedik kerületi kapitányhoz, aki azt a ki nem referálható hibát követte el, hogy az eljárást beszüntetvén, a korpusz deliktit, a bormintákat kiadatta az Engel-cégnek, amely azokat sietve megsemmisítette. A belügyminiszter erre magához kérette az iratokat, a Splényi báró ítéletét föloldotta, ellene a fegyelmi vizsgálatot megelőző vizsgálatot elrendelte s az egész ügy további ellátására Krecsányi kapitányt delegálta. Az Engel-cég új bormintákat ajánlott föl, de ő — a miniszter — azokat nem fogadta el, (Zajos tetszés,) hanem Pest megye alispánjának dicsérendő közreműködésével, a megyében szerzett bormintákat, amelyek most az országos vegykisérleti állomáson vannak. Perczel Dezső belügyminiszter: Az illetékességi kifogást kénytelen volt elrendelni. Borminták kiadását ő is helyrehozhatatlan hibának tekintette s ezért rendelte el a vizsgálatot Splényi ellen. Sághy Gyula: Darányi válaszát szívesen tudomásul veszi, a belügyminiszterét nem fogadja el. (Tetszés.) A Ház Darányi válaszát egyhangúlag, Perczelét szótöbbséggel tudomásul veszi. Az elnök : Az ülést bezárom. Az ülés délután 2 órakor végződik. Megint provizórium. Budapest, nov. 30. Kormánypárti forrásból kapjuk a következő értesülést: Bánffy báró miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter nem voltak jelen a képviselőház mai ülésén. Amíg a Ház névszerint való szavazással döntötte el, hogy mily módon emlékezzék meg a császári jubileumról, tanácsot ültek a budavári miniszterelnökségi palotában az osztrák kabinet fejével. Thun gróf a birodalmi tanács pihenőjét fölhasználta arra, hogy Budapestre jöjjön s a magyar miniszterekkel közölje és tőlük megtudja, hogy minő kilátásai vannak a kiegyezési törvényjavaslatok parlamenti elintézésének a monarkia mindkét államában. Vajmi kevés lehetett a biztató és vigasztaló abban, amit egymásnak elmondtak. Minálunk a kiegyezési előterjesztések átmentek ugyan már jó régen a bizottsági előkészítésen, Ausztriában pedig még ennyire sem jutottak, ám ezt a differenciát teljesen kiegyenlíti az a sajnálatos körülmény, hogy a parlamenti helyzet Ausztriában — legalább ez idő szerint — távolról sem oly súlyos és válságos, mint nálunk. Minda mellett Thun gróf is csak úgy, mint a magyar miniszterek, tagadó választ volt kénytelen adni arra a kérdésre, melyet a mai konferenciájukon elsősorban kellett fölvetniök, hogy várjon remélhető-e, hogy az év végéig 3