Budapesti Hírlap, 1899. május (19. évfolyam, 137-149. szám)
Budapest, 1898 XIX. évfolyam S20. sz Hétfő, május 1. * Megjelenik mindennap, házion és ünnep után való napon is. E10Szete.il árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Telefon: szerk. 64—03, kiadók: 66—06, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Hökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és türdetés-föltétel: Ugyanezen Kás József-körut 5. sz. 1. oldalán. Rákosi Jenő: Apróhirdetések ára: Egy szó 8 kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonpareille számítással díjszabás szerint. Tsz. Budapest, ápr. 30. Forró lángok tengere árasztja el az emberek lakását, magasra szálló füstfelhők borítják el az eget, riadalmas sietséggel menekül a nép, a rémület eszét veszi az asszonyoknak és gyermekeknek, a férfiak lázas küzdelemmel harcolnak a hatalmas elemmel, mentve mások életét és vagyonát, a maguk életét kockáztatják. Ma Budapesten egész nap égett egy gyár és leégett. A legjobban szervezett tűzoltóság a Duna vizével sem bírta eloltani a vészt. A kár, amely a nemzeti vagyonban esett, nem kisebb azzal, hogy a biztosító társaságok megfizetik a részvényeseknek. Hány munkáscsalád veszti kenyerét! De mennyivel nagyobb az a szerencsétlenség, amely Guta községet érte. Az egész helység fekete romhalmaz s a temetőben fris sírok hosszú sora jelzi az emberáldozatokat, kiket sírva-irva kisért ki a lakosság, panaszolva a halottakat és az élőket. Éhezik ott a gazdag és koldussá lett a szegény. Egyre-másra jelentik a tűzeseteket az ország különböző megyéiből már most. És, ha beköszönt a forró nyár, amikor szárazabbak a szalma- és nádtetők s a lakosság künn a mezőkön dolgozik, olyankor még több a borzasztó tűzvész Magyarországon. Azt mondja az országos statisztikai hivatal kimutatása, hogy az 1898. évben tizenháromezerötszázhatvan tüzeset fordult elő ! Mit mond további Megbecsüli a kárt s hivatalosan tizenhat millió hatszáznegyvenhétezer négyszázharmincnyolc forintban állapítja meg. Tehát a tűz miatt a nemzet vagyona tizenhétmillióval csökkent egyetlen esztendőben. A statisztikai hivatal a nemzetgazdasági veszteséget nézi és a tetemes kárt, amelyet az állam szenved. De mi inkább fájlalja fisel az egyes családok tönkrejutását. Az állam és a nemzet csak elbírná valahogy a veszteséget, de az egyes polgárok minden vagyona és boldogsága elenyészik. József magyar királyi herceg, ez a nagy emberbarát, régen fölfogta nagy jelentőségét a tűznek s élére állott a tűzoltóságnak. Évtizedek óta mindent elkövet, hogy szervezze és népszerűvé tegye ezt a honvédséget, melynek csapatai a legkegyetlenebb ellenség ellen otalmazzák meg hazánk polgárait. Nagy az ő érdeme, de még mindig nincs úgy szervezve a tűzrendőrség Magyarországon, mint kellene. Van ugyan egy kormányrendeletünk az 1888-ik évből a tűzrendészet preventív intézkedéseiről, hogy minden községnek legyen fecskendője és tűzoltó szere s a rendelet nem rész, csakhogy nincs végrehajtva. Egyes szolgabirák vagy tűzoltóbajtársak jószántára van bízva. A kis községeknek nincs pénzök s a községi elüljáróságnak nincs rá gondja. A körjegyző, ez az országos omnibusz, nem lehet egyszersmind tűzoltó szakértő. Neki egyéb dolga van, hogy is érjen rá tiz felföldi kis községnek tűz ellen való védekezésére ügyelni. Az ő kötelessége elsősorban engedelmeskedni a szolgabírónak, azután eljárni az adó és illeték ügyekben, a katona állításban és népfölkelésben. Neki kell vezetni az anyakönyvet, halál esetén fölvenni a hagyatékot, intézkedni árva- és gyámügyekben, elvégezni a községi rendészetet és a mezei rendőrség dolgát. Ügyelnie kell, hogy a közutak és vicinális utak jó karban legyenek, az állategészségügy szintúgy foglalkoztatja, mint az iskolaügy és ipari ügyek, községi bíráskodás és a falu lakosságának a hatóságokkal való mindenféle dolga s még mindezek fölött a statisztikai kimutatásokat is neki kell beszolgáltatni — mindezek után a tűzoltás nem lehet a tollforgató körjegyzők mestersége. Márpedig a tűzrendészet kormányrendelet végrehajtásához és foganatosításához szakismeret is kell. Minden tűzoltó tanúságot tehet erről. A legtöbb falusi tűz korlátlan pusztítását annak kell tulajdonítani, hogy az emberek vagy nem értik, vagy nincsenek fegyelmezve és begyakorolva. Nincs is kilátásunk arra, hogy a tűzesetek száma az országban apadjon, míg a tűzrendészet kormányrendelet, legyen bár hiányos, nincs végrehajtva. Regény-Csarnok. AZ ÖRVÉNY FENEKÉN. — Regény. — Irta: Olmer György. 39 ---- Homloka ráncba húzódott. Szabadsága borzasztó kötelességet rótt rá. Igazolnia kellett a valódi bűnös fölfedezése által. Szökésének nem volt egyéb mentsége, minthogy elküldi maga helyett az eddig büntetlenül élő vétkest, hogy elfoglalja helyét a fegyház kis cellájában, a kovácsranhely mellett, ahol a fegyencek maguk kovácsolják rabláncaikat. Ösztönszerűen kinyújtotta két karját és boldogan érezte, hogy megszabadult gyötrő bilincseitől. De csuklóján látszott és még sokáig fog látszani a nyomorúság karikagyűrűje által okozott forradás. Becstelenítő életének minden borzalmassága felújult emlékezetében , és megjelent előtte a tábori pap képe, mint az egyetlen emberé, aki nyomorúságán enyhíteni igyekezett. Ez a szent ember állította eléje, hogy a megnyugvásra buzdítsa, a Megváltó szenvedéseit és ő ért tette meg vele, hogy a meg nem érdemelt tortúrákkal, amelyeket el kellett szenvednie, régi bűneiért kell vezekelnie. Bizony, azokat súlyosaknak és számosaknak ismerte el és bűnbánatában fölfohászkodva az égre, kérte Istenét, hogy szenvedéseit fogadja el elmúlt élete váltságdíjául. Akkor még nem remélte sorsának semmiféle változását. Örökre elzártnak hitte magát ebbe a rémes pokolba, ahol a nyomorúság, a bűn és a fájdalom forrongtak és buzgó, alázatos szívvel hajolt meg rettenetes végzete előtt. Most a kitörő hála ragadta magával lelkét, tekintetét fölemelve az éj bűvös csöndjében miliárd csillagtól ragyogó égboltozatra, édes megnyugvással szívében, buzgó áhítattal adott hálát az isteni kegyelemért, amelynek megszabadulását köszönhette. A legény feljött, a kezesgyébe helyezte a tálcát, a harapni valóval, amit barátai küldtek neki, ő nem látta, nem hallotta. Elmerült tűnődéseibe. Az éj elborította homályával. A jakt kioltotta világait, hogy könnyebben kikerülje az esetleges üldözést. És a nyílt tengeren, a futás sebességében Jack lelke megnyugodott, megerősödött és megpihent az abszolút biztosságban. Már nem kételkedett többé, hogy ártatlanságát a legfényesebb bizonyítékokkal ki ne deríthetné. A kételyt, amely addig kínozta, míg végre maga is azt nem kezdte hinni, hogy tán valamely magánkívüli állapotában, amelyre nem bír emlékezni, követte el a gyilkosságot, amelyet tagadott, immár szilárd meggyőződés váltotta föl. Egészen más embernek érezte magát, egészen más, fölszabadult lelkiismerettel. Az elzárt rab csüggedését, amely annyira lenyűgözte, megsemmisítette, hogy szinte érzéketlenné tette az anyagi szenvedések és nélkülözések iránt, a testével és gondolataival szabad és független ember tiszta büszkesége váltotta föl. Egész éjjel, ugyanegy helyen maradt, gondolataiba merültem Az őrt álló matróznak a fedélzeten végig dobogó szabályos léptei sem zavarták tűnődéseiben. Egyszer sem fordította szemét a hídon álló kapitány felé, aki kettőzött figyelemmel kísérte hajója futását. Mint egy fölmagasztosult állapotban volt, amely minden külső benyomás iránt érzéketlenné tette, hogy csak benső impresszióinak éljen. És ezek édesek valának,mert megtalálta magában mindama kincsét a gyöngédségnek, hitnek és becsületnek, a melyeket azalatt a halálos két esztendő alatt kegyetlenül elraboltak tőle. A hajnal derengett, a csillagok elhalványodtak. A szél frisebb lett és a matrózok első csapatja jelent meg a fedélzeten. Jack nagyot sóhajtott. Megértette, hogy le kell szállnia a lényegtelen szférákból, a lelke a virrasztás óráiban annyira megpihent és felüdült és visszatérni az élet mindennapi sodrába. Fölállt, amint a nap hirtelen felváltotta az éjszakát. A hajó körül puszta volt a tenger. Jobbra tőlük, két mértföldnyi távolságban egy nehézkes gőzös iparkodott a Loyalty-szigetek felé. Mögöttük semmi gyanús hajó nem mutatkozott. Előttük a sík tenger, egy vitorla, egy kémény nélkül. •— Nos Jack! — mondotta Tragomer hangja. — Íme veszedelmen kívül vagyunk. Most már lélegzetet vehetünk. (Folyt. köv.) Mai számunk 12 oldal.