Budapesti Hírlap, 1899. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
Budapest, 1899. XIX. évfolyam 251. sz. Kedd, augusztus 1. Budapesti Hírlap Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. » Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frb, negyedévre 3 írt 60 kr., egy hónapra 1 frf. 20 kr. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Telefon: szerk. 64—03, kiadók: 66—05, igazg. 65—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előzetés- és hirdetés-fölvétel: ugyanezen Kis József-körut 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések ára : 3 egy ezer kr., Vi stegabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparetlle számítással díjszabás szerint. Egy haza, egy nemzet. Budapest, jul. Bl. Nincs Magyarországon idegen. Magyarország képviselőházának megbizott alelnöke belefonta koszorújába az itt élő nemzetiségek kegyeletét valamennyiét s letette a hazafiság e zálogát Petőfi síroszlopjához. Amit Tallián Béla mondott, történeti nagy igazság: „Magyarnak születni vegyes vérből, sőt idegen alakkal is lehet“. Egy kötelességgel jár mindenkor mindenkire nézve, ki itt született, legyen szerb, horvát, tót, német, vagy oláh, „e hazát lángolóan szeretni, érte mindent föláldozni, ha szükséges, jogaiért meg is halni“. Ezt tanuljátok meg Petőfitől, ki Petrovicsnak született. Származásra atyai ágon délszláv, anyai ágon tót, mégis magyar egészen, testtel, lélekkel, életében, halálában hit és hazafi a legkitűnőbb, legnagyobb magyarok sorában. Nem kényszerítve, önként, szabadon, egész szívvel és minden gondolatával egyesült a magyar nemzettel és hazájával küzdeni a közös jogért és a közös szabadságért. És az ő példája nem kivétel, hanem általános szabály, mert ezer év eseményei azt bizonyítják. Munka és társadalmi élet összekeverte a földön mindazokat a népeket, melyek itt laktak s a bevándorolt idegeneket magyarral. Házasságok összevegyitették vérüket s minden csatamező porában ismét összevegyült hazáért és szabadságért kiontott vére magyarnak, tótnak, szerbnek, németnek, oláhnak és idegennek. Hiába tagadjátok, mert nem nektek, hanem nekünk adnak igazat Hunyadi János, a Zrínyiek, Damjanich, Bem, Leiningen s mindazok, kik török, német és muszka ellen Magyarországot harcokban védték. És a tanácsban, az országgyűlésen, a vármegyében a Karok és Rendek közt a nemes nációt nem együtt tették-e mindazok, a kik kitűntek, bárhonnét származtak, bármely nemzetiséghez tartoztak? Tele van históriánk ilyenekkel s a ki közéletünket megismerte és benne szerepelt, úgy áldja őket a nemzet és a történet dicsőséggel, ha el nem pártoltak a magyartól idegen császárok és érdekek szolgálatába. Hát a magyar kultúra, tudomány, művészet, irodalom nem dicsekszik-e minden itt élő fajból nagy nevekkel, kik a hazát, a közjót, a magyar nyelvet és a haladást szolgálták. Mindezeknek közös nagy munkája a magyar nemzet múltja, jelene, jövendője, a haza népének megkülönböztetés nélkül való joga, java, műveltsége, boldogulása, szabadsága. Akik pedig ellenkezőjét cselea politika, Málczai Pál fölemelkedése arra a küldetésre, amelynek fiatal lelkét eljegyezte. Az író ott válik meg hősétől, ahol ennek politikai küzdelme következnék. Könnyű észrevenni, hogy a regény két tartalma gyöngíti egymást. Tartalmasabbá teszi a hős lelkét, de soványabbá a történet bonyodalmait, eseményeit és lehetetlenné a kifejlődését. Tanulságul azt lehet levonnunk belőle, hogy, aki a nemzet lovagjává avatja magát, annak a közsorsbeli emberek egyéni boldogságairól le kell mondania. Mellettem, mondja a nemzet ezeknek, faragott isteneid ne legyenek, hogy azokat imádjad. Valósággal, aki a közszolgálatban magának gondviseléses szerepet kiván, annak elsőbben függetlenségét kell megszereznie. Mi pedig a függetlenség? Nem hatalom, nem gazdagság, nem állás, nem tekintély, hanem a lemondás. Mindenről le kell mondani tudni, elsőbben is a legnagyobbról, legemberibbről, hogy férj, atya, hogy ember legyen az ember, hogy teljesen független lehessen. Egy asszonynak a férje, egy gyermeknek az atyja, kezében minden kincsesel és hatalommal, nem független ember. Csak akinek magának semmire sincsen szüksége, az követelhet bátran mindenkitől mindent a haza, a nemzet nevében. Kemechey Jenő Grünwald Béla élete tartalmát és törekvéseit használta föl hőse számára regénye anyagául. De különös, hogy a mi minden poétát legjobban izgatott volna : e néhai jeles emberünk tragikus és titokzatos halálát hagyta fölhasználatlanul. Gyöngédségből, számításból-e, pályájának hirtelen való letörését elengedte neki, ott hagyja el őt erkölcsi diadalai tetején. Talán, hogy a nemzeti hős csalódatlan, megtöretlen, ép erejében és ijedtek ezeknek, kik faj és nyelv szerint gyűlölködve kiváltak, azok saját maguk és népük vesztére hazaárulók lettek. Nevükre szégyent hoztak, szerencsétlenséget családjukra és mindazokra, kiket elcsábítottak. Még sem téphették szét e hont, melyet Isten egynek teremtett és nem törhették le a magyart, melyet a Gondviselés ide rendelt s erőt adott, mint a mágnesnek, mely magához vonzza a vasat s erejét kölcsönzi mindazoknak a részeknek, melyek hozzája csatlakoznak. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Mara rózsái. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Egy ábrándos ifjú emberről szól a történet, egy ifjúról, a ki első szerelmével nem az örök ideál felé fordul, hanem külön ideált teremt magának: a magyar nemzetet, hogy modern értelemben fölemelje régi, históriai nagysága polcára. Míg ezen jár fiatal lelke tele rajongással, ihlettel és gondolattal, a Gondviselés — mint ahogy egy virág hűl véletlenül az embernek éleibe, s az örök ideált dobja útjába Mara bárókisasszony bűvös alakjában. De a bárókisasszony, bár föllelkesül a fiatalember lelkesedésén, bár megérteni látszik őt, mint egy ősrégi törzsökös család ivadéka nem honorálhatja a közrendből fölemelkedett fint csak egy pár szál Niel-rózsával. Az ifjú sebzett szívvel indul nemzeti küldetésére és valahány fontos fordulója, diadala, vagy ünnepe van pályáján. Mara rózsái mindig megjönnek, bár maga Mara lélekben hervad. Mert férjhez menetelében rangja elégséget nyert ugyan, de sem szive, sem elméje nem találta meg, a mire méltó. Hősünk ezentúl még egy kalandos életű báró árvájának lesz a gyámja s gyámleánya érdekeit védi kalandor mostohaanyja ellen. Ebben a viszonyban újra megmozdul a szive, de ez csak utolsó vonaglása a szívnek, amely már Mara bársonykezei közt kiszenvedett. Ez úgyszólván polgári tartalma Kemechey Jenő elbeszélésének; e mellett párhuzamosan folyik Új mandátumok. Horváth Tholdy Lajos gróf örökét, a szászsebesi mandátumot, a kerület ma egyhangú választással Vészi Józsefnek, a B. Napló főszerkesztőjének juttatta. A bethleni mandátum, szintén gazdára vár Fejérváry Károly halála után. Mint bennünket értesítenek, tekintélyes választók Kovács Albertet, a volt nemzeti párt alelnökét szándékoznak fölléptetni szabadelvű programmal. Ez örvendetes jelölés volna, mert Kovács Albert kimaradása az utolsó két évben érzékeny hiány volt a képviselőházban; s ha a Bethlen grófok nem reflektálnak most, e rövid időre, a mandátumra, akkor egyhangú megválasztása biztosnak mondható, hitének glóriájában álljon meg az olvasó emlékezetében. Kedves, tanulságos, szellemes, iránya szerint nemes, olvasmánynak vonzó munka Kemnechey regénye. Mélyebb lenne a benyomása, ha tartalmának két patakja nem egymás mellett folyna végig, hanem ha szervesen egymásba kapcsolódnék. Egyik adná a másikhoz a motívumokat s egyetemesebb keretet kapna. Egyesek, családok, a sokaság csónakjának kell hánykódni azon, ami egy-egy korban egy nemzet sorsát mozgatja. Málczai nemzeti törekvései csak elméleti beszölések, nem lényege a regénynek. Nekem e törekvések oly nagyjelentőségű dolog, oly méltó célja egy nemzeti nagyságnak, hogy kisebbítésének tetszik, ha nem látom egyesek és sokak sorsának döntő tényezőjévé lenni. Látnom kell, hogy az emberek érte, vele, általa, ellene élnek és halnak, de az eszme ellenállhatatlanul, zsarnok hatalommal üli meg a szíveket és elméket és örök életet él, boldogságot dúlva, üdvöt teremtve. Bizonyos, hogy kényes egy előttünk lefolyt, mindnyájunk emlékezetében még élő életet regénynek földolgozni. De senki sem vár biográfiát a regényben. Mindenki tudja, hogy az élő csak az anyagot adta, a regényt a költő formálta, aki magának hozzá egy nemesebb célt fűzött. Kedves fantáziával sző regényes viszonyokat, találékonysággal és kitűnő megfigyeléssel szedi a magyar élet vonzó, mulatságos, jellemző vonásait egybe Kemechey. Nem is a tehetségén múlt, úgy látszik, hanem inkább a bátorságán, szerénységén és diskrécióján, hogy célját inkább csak mutogatja, semmint követi, azzal a kegyetlenséggel, a melyben iró és sors édes testvérek. Mai számunk 16 oldal. Budapest, jul. 31. Hohenlohe herceg és Groluhovszki gróf. Hohenlohe herceg német birodalmi kancellár — mint Ausseból táviratozzak nekünk — ma odaérkezett. Augusztus első felében Goluhovsstci gróf külügyminiszter meglátogatja a kancellárt.