Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
Budapest, 1900. XX. évfolyam 59. sz. Csütörtök, március 1. Budapesti Hírlap megjelenik mindennap, házfon és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyen számára helyben 8 fil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utcai. sz. Előfizelő- és hirdetés-foltol: Ugyane ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 fll. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Az árvák. — Irta egy árvaszéki ülnök. — Budapest, febr. 28. Az ember életét elsősorban a saját vére iránt való szeretet irányítja ; célja, hogy gyermekei boldogulását előmozdítsa. Megfeszített munkával igyekszik vagyont szerezni; nem azért, hogy kényelmére szolgáljon, hanem hogy megtartsa és hátra hagyhassa utódainak. E törekvésében ereje fáradhatatlan. Mégis csodálatos, hogy milyen rövidlátó. Mintha nem tudná, hogy az ember élete hamar véget ér, a legtöbbé előbb, sem mint gyermekeit fölnevelhetné ? ! S ha tudja és látja, gondoskodása, aggodalma nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz halála után, ki fogja őt gyermekei mellett helyettesíteni? Elegendőnek tartja, hogy törvényhozás útján — úgy, ahogy — gyámhatóságot állított föl. De hogy ez minél tökéletesebb intézmény legyen s hogy a fönnálló szervezet minél szabatosabban működjék , ezt a többi életkérdés mellett oly alárendelt jelentőségűnek tartják s hogy alig törődnek vele. Pedig nagyon is szükséges volna, hogy e kérdésekkel mint elsőrangúakkal foglalkozzék a közvélemény. Mert a mostani állapot a lehető legsiralmasabb. Szerencsétlen gondolat az, hogy az árvák és elmebetegek ügyét az állam nem saját kezébe vette, és intézését nem bíróságaira, hanem a törvényhatóságokra és városokra bízta. A gyámsági és gondnoksági ügyek nem közigazgatási, hanem magánjogi természetűek. Ezeknél nem a köz, az állam, a vármegye és a város, hanem mindig az egynek, a magánembernek érdeke áll előtérben. Ámde azok a tisztviselők, kik a törvényhatóságok és városok élén állanak, továbbá maga a vármegye és város egyeteme, a közgyűlés, mindig csak közigazgatással foglalkoznak; ez a hivatásuk, ehhez szereznek képzettséget, ebben van gyakorlatuk. Természetes tehát, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek iránt nincs érzékük, ezek természetét nem ismerik, sőt bizonyos kicsinylést tanúsítanak az árvaszékek iránt. Kifejezésre jut ez leginkább akkor, a midőn azokat az embereket válogatják meg, — helyesebben mondva, nem válogatják — a kikre az árvaszék teendőit bízzák. .Kiket , választanak ,„meg árvaszéki ülnöknek, kiket neveznek ki kezelő hivatalnoknak, kint a községekben melyik jegyzőt bízzák meg az árvaügyek intézésével ? Azokat többnyire, akiket másra nem lehet használni. Aki a közigazgatási teendők végzésére képtelennek bizonyul, amelyik írnok nem tud írni, nem csapják el, hanem áthelyezik az árvaszékhez. Ide mindenki jó. Hozzájárul ehhez, hogy az árvákra és vagyonukra való közvetetten felügyeletet, ellenőrzést, a szükséges tárgyalásokat, kihallgatásokat, vizsgálódást és becslést mind a községi elüljáróságok — a közigazgatás és bíráskodás ez agyonterhelt omnibuszai — végzik. Mert rendszerint csak a városoknak van külön árvaszékük, míg a vármegye lakosságának túlnyomó részét magukban foglaló nagy és kisközségeknek olyan árvaszékük van, mely a központban székel. E vármegyei árvaszék az érdekelt felektől teljesen el van szigetelve ; a közvetetten érintkezést kénytelen a községi elöljáróságokkal végeztetni; a viszonyokat, melyeket rendeznie kellene, személyes meggyőződése alapján, nem ismeri, mégis határoz és intézkedik, holott csak papiroson látja a világot. Ilyen az első fórum. És melyik a második? A közigazgatási bizottság a törvényhozásnak ez a szörnyalkotása. Az a testület, mely mindent végez, bár semmit sem tud. Az a hatóság, melynek hatásköre kiterjed annyiféle életviszonyra, amennyit emberi elme meg nem bízhat. Az árvaszékről megfelebbezett ügyeket annak a közigazgatási bizott- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Úri tempó. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Gelencsér Kari szerencsés csillagzat alatt született. A pénzügyminisztérium komor épületének egy szobájában, melynek ablakaiból szép kilátás nyílna a Dunára s a Margitszigetre, ha a mondott ablakok rémséges piszkosak nem volnának, mély gondolatokba merülve ült egy vaskos és poros aktacsomóra hajolva. De nem a bonyolult adóügy gordiusi csomójának megoldásán törte nemes fejét, hanem ama nemrég vásárolt promesse szerencsés beütésének eshetőségén ábrándozott, mely fölszabadítaná nagyratörő lelkét a nem tehetés keserves bilincsei alól...............„esős időben bérkocsin lő a hivatalba .... kaszinó tag lesz .... belép a Park-klubba . . . kis feleségét nem visszi többé Pomázra vagy Dunakeszre nyaralni, hanem a wörthi tóra, . . . vagy elmennek Osztendébe . . . igy szőve tovább ábrándjait, midőn a sürgöny kihordó egy távirattal kopogott be ajtaján. Az elreppent délibábok után sóhajtva, egykedvűen irta alá a vevényt s fölbontotta a táviratot. Előbb elsáppadt, aztán kipirult; a szivéhez kapott, majd a fejét tapogatta. A sürgönyben röviden az állott, hogy egyik nagybátyja Torontóiban jobb létre szenderült s összes vagyonát végrendeletileg ráhagyta. Ötszázezer forint, vagyis a mint szebben hangzik: egy millió korona örökség ! Elfeledett kabátkefélést, kézmosást , és más, távozás előtti félhivatalos cselekményeket, fölkapta kalapját, kabátját s elrohant. Másnap hat heti szabadságot kért „családi ügyek rendezése céljából“. Azután elutazott Torontálba. Telekkönyv, ügyvédek, közjegyző, bérlők, takarékpénztár, mindez két hétnél is tovább tartotta távol Ibolya utcai kis otthonánától és feleségétől, ez alatt a jövő iránti tervei teljesen megérlelődtek és biztos formát nyertek agyában. Egy reggel végre hazaérkezett. Mikor a vén házmester kisántikált a kocsizörgésre, jó hangosan szólott oda neki, hogy az ételremben lakó szatócs is hallja: — Kérem, vegye le podgyászomat e szerencsétlen konfortálokról; borzasztó, hogy az ember a reggeli gyorsvonatoknál nem kap néha bulikért; ezután táviratilag fogok rendelni! Mikor aztán bement lakásába s a felesége a szakácsnő szeme láttára nyakába ugrott örömében, kibontakozva az ölelésből feddőleg szólt a viszontlátáson ujjongó kisasszonykához németül (hogy a cseléd ne értse): — Aber, aber . . nicht vor das Dienerschaft ! Szerencse, hogy Kati tényleg nem tudott németül, máskép még kijavította volna ura ékes németségét. Gelencsér Kari átöltözködött, aztán reggelihez ültek. Reggeli után elővett egy ezüst papírba csavart szivart, melyet a gyorsvonat étkező kocsijában vásárolt a pincértől s mely szemmel láthatólag mindenütt szeleit, csak éppen a két végén nem s rágyújtott. — Kedvesem, egy pár szavam van, legyen szives meghallgatni — szólt hátradőlve székében s egy füstöt fújva a meglehetős alacsony szobamenyezet felé. A felesége az ámulattól meredten nézett rá. Mióta magázza őt Kari ? Mit vétett, hogy ilyen hangon szól hozzá? Ezt kérdé magában. Hisz eddig tégeződtek! — Azt hiszem, természetesnek fogod . . . fogja találni, ha megváltozott anyagi viszonyainkhoz mérten, ezután egész más életmódot fogunk folytatni; ami engem illet, az rám nézve tulajdonképp nem változás, mert lelkemben mindig csak azok közt éltem, kik közé születésemnél és származásomnál fogva tartozom s jól tudtam, hogy a szerény polgárias visszavonultság nem tart örökké. De magának bele kell magát tanulnia az uj légkörbe. S mindenekelőtt egy pár nyárspolgári . . . izé . . . hogy is mondjam . . . dolgot le kell rázzon magáról. A kicsi asszony semmit sem értett s felkönyökölve az asztalra, hallgatta a férjét. Még egy teljes félóráig beszélt Gelencsér Károly pénzügyminiszteri segédtitkár az ő feleségének. Akkor aztán, amint magát kifejező, kocsi után nézett, hogy dolgait elintézze. Felesége, Mariska, kiment a konyhára, szokás szerint széjjel nézni, aztán ismét bejött, leült az ablakhoz, a lecsukott varrógép mellé, s gondolkozni kezdett arról, amit Kati mondott. Fölmondják a lakást az Ibolya utcában, leköltöznek a pesti oldalra, a körútra, Katit elbocsátják, más szakácsnőt, aztán komornát, inast fogadnak, nem tegezik egymást, az nem úri tempó .... sok volt ezt egyszerre megérthetni ! Mai számunk 20 oldal.