Budapesti Hírlap, 1901. május (21. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-10 / 127. szám

1901. május 10. BUDAPESTI HERLAP. (127. sz. — Har­assóssörény vármegye törvényhatósági bizottság, mint Lugosról jelentik, Pogány Károly fő­ispán elnöklésével közgyűlést tartott, melyben a románok ingerülten támadták a megyei közigazga­tást. Bredicianu arra utalt, hogy a románok gyüle­kező jogát elkobozták. Kérdi a főispánt, hogy tett-e a miniszternek jelentést a románoknak er­ről a panaszukról. Kérdi továbbá, hogy van e kilátás arra, hogy a választások tiszták lesznek. A főispán azt válaszolta, hogy hozzá kérdések nem intézhetők, a panaszról különben a minisztert a közgyűlési jegyzőkönyv kapcsán értesítették. Arról biztosítja a felszólalót, hogy a választások úgy a megyében, mint az egész országban törvényesen fognak lefolyni. Majd az alispáni jelentés kapcsán Bredi­anu és utána Petrovics dr. szóvá tették Pulszkynak a múltkor itt tartott felolvasását a nemzetiségekről. Felolvastak belőle egyes részeket, melyeknek tartalmát valótlanoknak mondották. Az egyik részt, mely a románok Magyarországba való beolvadásának megjutalmazásáról szól, Bredicianu renegátságra való felbujtásnak mondja. A románok szívesen látják Pulszkyt mint felolvasót, de ne jöjjön ilyenekkel, a választások előtt. Ezután sorba felszólaltak a román szóvivők, különféle közigazga­tási sérelmeket panaszolva föl, mire az alispán megnyugtató felvilágosításokat adott. Heves jelenet következett azután amaz indítvány kapcsán, mely a megyei hirdetéseknek román nyelven és román lapban való kiadásáról szól. Az indítványt, vita nélkül, szavazás útján, elvetették. Bredicianu erre ingerülten kifogásolta, hogy a románokat egysze­rűen leszavazzák. Az alispáni jelentést tudomásul vették. Azután Bordán Oktávot bozovicsi szolga­­birónak, Pausán Virgilt árvaszéki jegyzőnek válasz­tották meg. Elhatározták még, hogy az alispáni jelentést magyarul és románul nyomatják ki. * — Az erdélyrészi szász daloskörök pünkösd ünnepén Segesvárit tartják meg szokásos dalos ünne­püket. Segesvárit, mint onnan jelentik, nagy előké­születeket tesznek az ünnepre. * — Állásától fölfüggesztett jegyző. Kis­­jenőről táviratozzák. Csukay Jenő kisjenői főszolga­bíró ma Pali Pál simonyifalvai jegyzőt több rend­beli önkénykedésért állásától fölfüggesztette. KÖZGAZDASÁG, Budapest, máj. 9. — A pénzpiac. A belföldi pénzpiac vigaszta­lan helyzete az utolsó szelvényhatáridő lejártával mind vigasztalanabbá válik. A hónap végén a jegy­bank 35/8 százalékos kamatlába a szabad forgalom­ban még tartható volt annyiban, hogy ezen az áron még tekintélyes váltóanyagot szerezhetett magának, míg a konkurrens intézetek 38 százalékos ajánla­tokat tettek. Ezek azonban utóbb már 31/8 száza­lékig hanyatlottak és a bank is kény­telen volt 38/8 százalékig visszamenni, de jóformán bizonyos, hogy sem az egyik, sem a másik kamatlábnak nem lesz nagy vonzóereje a váltóajánlatokra. A kamatláb további hanyatlása azonban alig várható. Az olcsó kamatláb nem a pénzbőség jele, a­miről Ausztriában alig lehet szó, hanem annak,­ hogy egyetlen gazdasági téren sem használható föl. Olyan üzleti csönd, erőtlenség, indo­lencia kapott lábra minden téren, a­minőre az utolsó harminc esztendő legkritikusabb szakában sem volt példa. Az olcsó kamatláb különös karaktere lesz ennek az esztendőnek. Az elsőrangú intézetek zálog­leveleit, a­melyek bonitásához szó sem fér, már nem tekintik alkalmas tőkebefektetésnek. A záloglevél­piac teljesen meg van rontva. Járadékok sem von­zanak túlságosan, mert minden tőkepénzes tudja, hogy egy újabb, sokáig már nem halasztható 46­0-os koronakötvény kibocsátása esetén ennek árfolyamát olyképpen fogják meghatározni, hogy az új köt­vénynek előzetesen nagyobb rentabilitást tulajdoní­tanak. A járadék­kötvények tehát később olcsóbban lesznek kaphatók, mint ez idő szerint. Senki sem lesel­kedik a befektetésért, ritkán és kérésén a spekulá­ciós piacért. Mindenki várj­a a parlamenti viszonyok fejlődését. Budapesten végre szintén némi pénz­­szükség állott be, ennek az oka azonban az, hogy a fővárosi kölcsönre jegyzett összegeket át kellett venni. Az így 3*/8 százalék mellett elhelyezett budapesti váltók összege azonban nem több három millió koronánál. A nemzetközi pénz­piacról fölemlítendő, hogy m­íg néhány hét előtt a magánkamatláb Londonban, Berlinben és­­Bécsben ugyanaz, 30a% volt, ma Bécsben 61/2, Berlinben 11­, Londonban még mindig 3 1/2 száza­lék. Föltűnő, de nem megmagyarázhatatlan, hogy London legjobban tartózkodik a hivatalos kamatláb további leszállításából. A­míg a délafrikai háború véget nem ér, az angol bank és pénzpiac helyzete mindig bizonytalan lesz. Az európai nagy bankok legutolsó kimutatása a következő : A francia bank­ kimutatása, mint Pak­sból je­lentik, ez: A bankjegyforgalom aránya a pénz­készlethez 84­92, kamat- és leszámítolási jövedelem 623.000 frank. Emelkedés: pénzkészlet (ezüst) 5.276.000, Csökkenés: pénzkészlet (arany) 443.000, váltótárca 167.015.000, magánszámlák 23.735.000, bankjegyforgalom 83.551.000, előlegek aranyrudakra 872.000, trésor 889.000 frank. A német birodalmi bank kimutatása, mint Berlin­ből jelentik, május 7-étől a következő : Aktívák : Érc­­készlet árfolyamképes német pénzben, aranyrudakban vagy külföldi érmékben, fontját 1392 márkával szá­mítva 919,407.000 (4­­6,028.000), birodalmi pénztár­jegyek 26,626.000 (­(- 442.000), más bankjegyek 12,189.000 (+ 1,063.000), váltótárca 737,528.000 (— 32,332.000), lombard-kö­vetelések 61,847.000 (— 7,912.000) márka, értékpapírok 92,820.000 (— 19,838.000) márka, egyéb aktívák 94,698.000 (— 2,512.000) márka. — Passzívák: Alaptőke 150.000. 000, tartalékalapok 40,500.000, bankjegy­forgalom 1148,862.000 (—27,525.000) márka, egyéb, napról-napra esedékes kötelezettségek 583,764.000 (— 27,588.000) márka, egyéb passzívák 21,489.000 (+ 47.000) márka. Lomlonból jelentik: Az angol bank kimutatása ez : Összes tartalék 23,520.000 (4­­52.000). Bank­jegyforgalom 29,72­9.000 (— 18.000). Bank­készlet 35,474.000(4­­34.000). Váltótárca 28,019.000 (— 2,715.000). Magánosok követelése 39,718.000 (—540.000). Az államkincstár követelése 7,664.000 (4­­2,172.000). Bankjegytartalék 21,538.000 (4­­28.000). — A mid­­lingi Turul-cipők. Lapunk mai számában megemlékeztünk már arról, hogy Frankl Alfréd medlingi cipőgyárostól, a­ki egyúttal a temes­vári államilag szubvencionált T­u­r­u­l-cipőgyár rész­vénytársaság alapítója és igazgatótanácsosa. Mödling­­ből 1887 kilogram súlyú hét láda a Turul védője­gyével ellátott cipő érkezett Szegedre, a temesvári gyár eladóhelyisége címére. Ezt most megerősíti a kö­vetkező távirat, melyet Kalmár István, a szegedi iparhatóság nevében intézett ma Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterhez. Az államilag szubvencionált temesvári Turul­­cipőgyár Szegeden fiókraktárt akart fölállítani, mely­nek fölszerelésére az áruk már megérkeztek. Ez al­kalommal az iparhatóság útján hivatalosan megálla­­píttatott, hogy a Tom 1-gyár Frankl Alfréd möd­­lingi gyárából hozatja a saját cégjegyével előállított cipőket, a­mennyiben Szegedre e hónap­ban direkt Mödlingből 1887 kgr. súlyú 7 láda cipő érkezett a Verkaufsstelle der Turul Schuhfab­rik­s. A­c­t­i­e­n-G­e­s­e 11 s­c­h­a­f­f­t címre. A Möd­­lingből érkezett cipőkbe a Turul-gyár védjegye van nyomva. A visszaélés nagyfokú és országosnak mutat­kozik, mert a Turul-gyárnak sok helyütt vannak fiókjai, a­hová bizonynyal Mödlingből küldik a cipő­ket, mert tömeges és gyakori szállításról tesz bizony­ságot az, hogy a Mödüngben kiállított fuvarlevélben a címzett neve bélyegzővel van lenyomva. Tekintettel arra, hogy iparosaink mostoha helyzetét e nagyfokú visszaélés nagyon súlyosbítja, mert a nevezett gyár az osztrák gyártmányok értékesítésénél még a magyar ipar pártolása iránti kedvező hangulatot is kihasz­nálja, tekintettel arra, hogy a Turul-gyár az­­amúgy is kisiparosaink hátrányára élvezett állami támogatás­sal legrutabbul visszaél és így az államot kijátszsza, ezennel följelentjük az esetet és esedezünk Nagymél­­tóságod előtt, hogy a nevezett gyár ellen szigorú vizs­gálatot és megtorlást alkalmazni, az iparosság érdeké­ben pedig szigorúan intézkedni méltóztassék, hogy az ország többi városaiban a hasonló visszaélések meg­akadályoztassanak. Hegedűs­­Sándor kereskedelmi miniszter e feljelentés következtében sürgős rendelettel utasí­totta a szegedi kereskedelmi és iparkamarát az ügy megvizsgálására. Ezenkívül a temesvári kamarához már megérkezett szintén Hegedűs miniszter rende­lete, melyben elrendeli a gyár hivatalos megvizsgá­lását. A kerületi iparfelügyelő pedig az iránt kapott távirati utasítást, hogy a gyár mai üzeméről tegyen jelentést. A félhivatalos Magyar Nemzet ez ügyről a következőket írja: A temesvári cipőgyár állítólagos visszaéléséről ad ma hírt, szegedi tudósítások lévén, néhány napilap. A medlingi cipőgyár ugyanis Temesváron cipőgyár­­részvénytársaságot alapított azzal a kötelezettséggel, hogy hazai gyártmányokat fog előállítani. Ez a gyár Szegeden fióktelepet nyitott s az első cipőszállítmány, mely odaérkezett, Mödlingből jött. Minthogy a gyár állami szubvenciót nyert, most csalással és visszaélés­sel vádolják. Az eset részleteit mi nem ismerjük, any­­nyit azonban tudunk, hogy a temesvári gyár még nincs teljes üzemben, s ezért állami szubvenciót még nem utaltak ki neki. Arról tehát, hogy a gyár becsapta a kereskedelmi minisztert, szó sem lehet. A kereske­delmi miniszter nagyon is óvatosan jár el az iparpár­­tolási szubvenciókkal, s módjában van olyan ellenőr­zést gyakorolni, hogy a visszaélés lehetősége ki van zárva. Ebben az esetben sem lehet tehát még most visszaélésről vagy becsapásról szó.­­ Egy másik félhivatalosnak, a B­u­d. Tu­d.-nak ez ügyről a következőket táviratozzák Temes­várról: Szegedi és budapesti lapok azt a hírt közüik­, mintha a Temesvárott állami támogatással alapított T­u r­u­­-cipőgyár szegedi raktárába csak mödlingi gyártmányt küldött volna eladásra. A temesvári ke­reskedelmi és iparkamara, mint ebben a dologban ille­tékes hatóság az ügyről hiteles információt tesz közzé, a­melyből kiderül, hogy a gyár eljárása sem a közön­séggel, sem a kormánynyal szemben nem megtévesztési A temesvári gyárra nézve, a­mely 1.200.000 korona teljesen befizetett alaptőkével jött létre, a mely ösz­­szegből 400.000 koronát a nagyarányú gyárépület, és mintaszerű gépberendező abszorbeált, kezdettől fogva nagyfontosságú volt az, hogy azokat az elárusít­óhe­­lyeket, a­hol eddig mödlingi cipőket adtak el, a készí­tendő hazai gyártmányok számára is biztosítsa. Mint­hogy pedig a temesvári gyár csak fokozatosan ren­dezhető be és hozható üzembe, a régi elárusítóhelyek az átmeneti időben a mödlingi gyár készítményeit kapták, melynek tulajdonosai tudvalevőleg egyszer-,­smind a Turul-gyár alapítói is. Azonban úgy a gyár hirdetményeiben, mint az elárusítóhelyeken kifüg­­­gesztett táblákon kifejezetten hangoztatják, hogy a most eladásra kerülő áru Mödlingből való, míg a Tu­rul gyártmányai csak később kerülnek forgalomba. Ez pedig nem megtévesztés, annál kevésbbé, mert a Tu­rul alapítói a kereskedelmi minisztériummal­ kötött szerződésükben határozottan fönntartották azt a jo­gukat, hogy a temesvári gyár teljes üzembevételéig elárusítóhelyeiken, mint eddig, továbbra is mödlingi gyártmányt adhatnak el, nemcsak, hanem ebből, az okból az első évre lemondtak elárusítóhelyeik tekin­­tetében az adómentesség kedvezményéről. A jól szerve-­­zett elárusítási hálózatot az átmeneti időben semmi áron sem szabad elhanyagolni, mert közve­tetlen ve­szélynek tétetnek ki a nagy áldozatok árán alapított gyár exisztenciája. A mostani eljárás mellett a ma­gyar gyártmány, mely legkésőbb két hónap alatt­ va­lamennyi elárusítóhely szükségletét fedezni fogja, kész piacra fog találni. — A newyorki börzeláz. Lassacskán beáll már a reakció a newyorki börzén. A kontremin meg­kezdte ostromát, minek következménye, hogy az árfo­lyamok erősen hullámzanak, de végül mégis csökken­nek. A newyorki események hatását megérezte tegnap a londoni börze is, a­hol az amerikai értékek csökke­nése mellett az általános irány is nyomott volt és a pénz a nyíltpiacon drágult. A londoni piac különben is bajban van az amerikai értékek miatt. Az ameri­kaiak nyakra-főre vásárolják a saját papírjaikat Lon­donban és követelik a szállítást. A baj ebben a dolog­ban az, hogy Newyorkban minden nap történik a le­számolás, míg Londonban csak kétszer hónaponként. Ebből aztán sok kellemetlenség támad. A nagy esemé­nyek bár közvetlenül nem érintenek, mégis nagy óva­tosságra intenek bennünket, mert ha egyszer megin­dul a nagy krak, az óceán nem tartóztathatja föl ter­e­jedésében. Tegnapról a következőket telegrafálják Newyorkból: A délután folyamán pánikszerű félelem fogta el a spekulációt, a­melyre az szolgáltatott okot, hogy a Northern Pacific-vasut fölött való felügye­leti jog vitássá vált, a­mi felszámolásokat idézett elő. A Northern Pacific-vasut felügyeleti jogának vitás volta veszélyezteti a C h i k a g o-B u r­­ i n g k.t ó n and Quincy részvényekben kötött ügyleteket, 63 ezenfelül egyéb tervezeteket, a­melyeken az utóbbi időben fölépített spekuláció nyugodott. Northern Pa­­cific-részvények a megnyitást nyomban követő három perc alatt a spekulációring nyomása alatt 37 és fél százalékkal emelkedtek a tegnapi kurzushoz képest, ez a helyzet a baisse-pártot támadásaiban óvatosságra intette, a­mi azonban nem tartott sokáig, mert rövid idő múlva a nyereség-realizálásokból folyó kínálat több értékpapír árfolyamának 10—20 százalékos esé­sét idézte elő. A zárlat határozatlan. Részvényforga­lom 2.461.000 darab. ^ — Az új orosz kölcsön. A Kj­eIn. Ztg. teljesen megbízható forrásból arról értesül, hogy Vitte orosz pénzügyminiszternek sikerült Del­ C­a­s­s­é­t rábírni, hogy Oroszországnak nagyobb köl­csönt eszközöljön ki Párisban. Delcassé közvetet­­lenül Párisba való megérkezése után beszélt a legki­válóbb francia pénzemberekkel, a­kik hajlandóknak nyilatkoztak a kölcsön megadására, sőt a londoni pénz­piacot is bevonták spekulációjukba. A kölcsön négy százalékos lesz és 16—20 millió fontot fog kitépni •­ Az orosz ipar ezzel a kölcsönnel nagy veszedelemtől menekül meg, a­mely okvetetlenül bekövetkezett volna, ha az orosz állam nem tehetne nagy megrendeléseket. Pak­sból jelentik ugyanez ügyben. A jövő héten jelenik meg a cári ukáz, mely a 423 millió franknyi orosz kölcsön feltételeit megállapítja. Névleg a Roth- 11

Next