Budapesti Hírlap, 1902. március (22. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-13 / 71. szám
1902. március 13. BUDAPESTI HIRLAP. (71. sz.) — (Magyar zarándokok Rómában.) Rómából táviratoztak. Az országos Pázmány-egyesület zarándoklata ma reggel a Cattrauli templomba vonult, ahol magyar énekes mise volt. A magyar szentbeszédet Lányi József dr., a trónörökös magyarnyelvi oktatója mondotta, ami nagy lelkesedést keltett. Boldogasszony anyánk énekét mindnyájan énekelték. A pápa külön fogadja a magyarokat, pénteken délben pedig szintén külön fogadja a katolikus szerkesztőket. Fraknói püspök csütörtökre ebédre hívta a magyar történelmi intézetébe a zarándoklat vezetőit. (Földrengés Budapesten.) Veszedelemről szó sincs, mert szép fővárosunk alatt csak oly szelíden ingott a föld, hogy mindössze a földtani intézet pincéjében a földrengést jelző érzékeny készülékre volt némi hatása. A készülék azonban hűségesen följegyezte a távolról érkező gyenge földingás hullámait, s a szaktudósok konstatálták, hogy március ötödikén este kilencedfél órakor egy percnyi előrengés volt, majd 8 óra 57 perckor beállott a földrengés, s egyenletes hullámzással tizenhárom percig tartott. A március 9-diki rengés délelőtt kilenckor öt percen át volt észlelhető. Ezek voltak az első földrengést jelző följegyzések Magyarországon. A straszburgi nemzetközi földtani kongresszus tavaly kívánatosnak találta, hogy a földön mindenütt ilyen készülékeket állítsanak, hogy a planéta belsejét gondosabban megismerhessük. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter tervbe is vette Magyarországon több ilyen készülék fölállítását. (A székely kivándorlás helyi okai.) Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő mai fölolvasásában a székely kivándorlás általános és helyi okaival foglalkozott. Megállapította, hogy a székelyek kivándorlását, a tények és az okok egész szövedéke idézik elő és táplálják. Általános okok: a székelység földrajzi helyzete, vérmérsékletének eleven, sőt a nyugtalansággal határos mozgékony jellemvonása s bizonyos történelmi és kulturális tényezők. A helyi és részleges okok időnként változnak, függvén nemcsak a hazai, de a romániai közgazdasági viszonyoktól is. Rámutatott arra is, hogy különösen a székely közigazgatási körökben szokásos e betegségeit nemcsak szépíteni, de el is tagadni. Számos meggyőző és érdekes képben mutatta be azokat a viszonyokat, amelyek e népmozgalom hatásaképpen a Székelyföld gazdasági és társadalmi életében előállottak. Míg a székely munkás kivándorol, addig Szepsi-Szent-Györgyön valóságos ügynökség működik, mely a székely birtokosoknak mezei munkákra, kívánat szerint első-, másod- vagy harmadosztályú tótokat szállit, sőt az ellentét teljességének kedvéért, megemlékezik egy, a politikában is szerepelt székely birtokosról, ki egyenesen a Norddeutscher Lloyd-társasághoz fordult, hogy annak közvetítésével kínai kulikat hozasson munkásokul. Midőn a német hajózótársaság azt válaszolta, hogy nem tehet eleget kérésének, mert a magyar kormányrendeletek nem engedik meg a kínai kulik Magyarországba való szállítását, zokszóval panaszkodott a magyar szabadság ilyetén korlátozása miatt. Hegedűs e fölolvasása egyúttal magába foglalta a székelyföld gazdasági helyzetének mélyreható jellemzését is. Rámutatott arra, hogy a székely kivándorlás legifjabb hullámait éppen ez a gazdasági helyzet indította meg, s ez azért veszedelmesebb az eddigieknél, mert mozgásba hozta a székely kisbirtokos elemet is. Ha a segítség késik, akkor a székelység legértékesebb rétege pusztul el. A hallgatóság nemcsak nagy tetszéssel, de helyenként őszinte és mély megihletődéssel is hallgatta a minden izében bátor, de objektív fejtegetéseket. Hegedűs holnapután (pénteken) folytatja és fejezi be fölolvasásait, értekezvén a segítség eszközeiről és föltételeiről. (A szegedi árviz emlékünnepe.) Szegedről jelentik: A szegedi árviz mai emlékünnepén az összes templomokban mise, illetőleg istentisztelet volt. A középületeket föllobogózták. Délelőtt 11 órakor Vágó Pál bemutatta a közönségnek teljesen elkészült árvízképét. (Március 15.) A bezárt Egyetemi Kör helyett az idén a március 15-diki ünnepeket a Műegyetemi Kör rendezi, de természetesen az Egyetemi Kör tagjainak részvételével. Az ifjúság Rátkay László országgyűlési képviselőt kérte föl, hogy az ifjúsági matinén emlékbeszédet mondjon. Március tizenötödikét iskolai ünnepséggel ülik meg a következő fővárosi középiskolák: a H. ker. királyi egyetemi katolikus főgimnázium, a IV. ker. községi főreáliskola, mind a kettő 15-én délelőtt tíz órakor, és az V. ker. állami főreáliskola 16-án délelőtt tíz órakor. Ünnepséget rendez még március 15-én este nyolc órakor: a Ferencvárosi polgári kör és a Budapesti lakatossegédek beteg segítő, stb. társasköre, utóbbi Dohány utca 45. számú egyesületi helyiségében. — Az állatorvostanhallgatók köre március 15-én délután három órakor rendez ünnepséget az Állatorvosi főiskola dísztermében. Az ünnepi beszédet Rend Tihamér mondja. — A Bethlen Gábor-kör március 15-én este 7 órakor ünnepi fölolvasó-estét rendez. — A budapesti ev. ref. főgimnázium ifjúsága március 15-én délelőtt tiz órakor rendez ünnepet. — (Birtokvásárlás.) Esterházy Sándor gróf, kinek nagy birtokai vannak Vas, Veszprém és Zala vármegyében, most megvette a négyezerkétszáz holdas marcaltői uradalmat, a mely Veszprém és Győr vármegyékben van. A birtokon, mely kétmillió koronába került, szép kastély és park van. A gróf, mint nekünk írják, állandóan ezen a birtokán szándékozik lakni. (Ab oláh egyetemi ifjak.) A képviselőház mai ülésén Sebess Dénes országgyűlési képviselő a közoktatásügyi miniszterhez kérdést tett abban a dologban, van-e tudomása arról, hogy a magyar főiskolák oláh ifjúsága a szeptemberben Budapesten tartandó nemzetközi diákkongresszuson irredentista tüntetést akar rendezni. A nagyszebeni Tribuna ugyanis idkotytyantotta, hogy a magyarországi oláh ifjak az etnográfiai alapon a romániai oláh egyetemi hallgatókhoz fognak csatlakozni. Wlassies miniszter kijelentette, hogy nem fogja tűrni ezt az irredentista csínyt és csirájában el fogja fojtani, Vécsey egyetemi rektor pedig tudatta az ifjúsággal, hogy azokat az ifjakat, akik a tüntetésben részt vesznek, kizárják az egyetemről. Ludwig Rezső dr., a Nemzetközi diákszövetség elnöke levelet intézett hozzánk, melyben elmondja a diákkongresszus nemzetiségi kérdésének történetét. Ezt a kérdést már az 1898 novemberében Torinóban megtartott első nemzetközi diákkongresszuson fölvetették az oláh kiküldöttek. Ugyanis a szövetség elnökévé Tos dr.-t, a kongresszus eszméjének megpendítőjét kiáltották ki és ezenkívül minden képviselt nemzet tagjai sorából egy-egy alelnököt választottak. Az oláhok azt követelték, hogy az a megválasztott alelnökük a világ összes oláh ifjúságát, tehát a maryarországiakat is, képviselje. Heves vita után a kongresszus kimondotta, hogy az oláh alelnök csakis a romániai oláh egyetemi hallgatókat képviselheti. (Lásd az I. Nemzetközi diákkongresszusnak a Gorda Fratres című nemzetközi szemlében közzétett jegyzőkönyvét.) Ilyen volt a kezdet. Tos dr. kidolgozta a szövetség alapszabályait, azokat a szövetségtanács egyelőre elfogadta, de a párisi diákkongresszuson erős kritika tárgyává tették. A nagy gonddal készült alapszabályok több tekintetben meg nem felelőknek bizonyultak. Különösen homályosak az egyes osztályok alakulására és a nemzetiségi diákok hovatartozására vonatkozó paragrafusok. Noha a megmásíthatatlanoknak kimondott alapelvek határozottan kizárják a szövetségből a politikai és felekezeti kérdéseket , a torinói kongreszszus elvi jelentőségű határozatként kimondotta, hogy a jelenleg fönnálló határokat föltétlenül respektálja, az alapszabályokból a nemzetiségi alapon való szervezést éppen úgy ki lehetett olvasni, mint a nemzeti, illetőleg állami alapon valót. Nagyon természetes, hogy könnyen be lehet csempészni a nemzetiségi, tehát politikai kérdéseket a kongresszus tárgyalásába, ami a nagyjelentőségű és nemes célra alakult szövetség halálát jelentené. Érezte ezt a párisi kongresszus is és mikor a világ minden részéről összesereglett diákok a már huszonnégy osztályt (nemzetet) magában foglaló szövetség elnökévé Lading Rezső dr.-t, a magyar ifjút megválasztotta, egyszersmind megbízta, hogy az alapszabályokat dolgozza át. Ludwig dr. a megbízásnak már a múlt év folyamán eleget tett és tervezetében a nemzetiségi alap teljes mellőzésével a politikai államok szerint való szervezés alapjára helyezkedett. Ennek következtében például a magyarországi oláh egyetemi hallgatók csak mint a magyar osztály tagjai szerepelhetnek a szövetségben és kongresszuson. Igaz, hogy ezzel egyes, önálló léttel nem bíró nemzetek ifjúságát a szövetségben nélkülözni kell, ami őszintén fájlalt dolog, de más észszerű megoldást a tervező nem tudott találni. Az említett alapszabály-tervezet lesz a budapesti nemzetközi diákkongresszus legfőbb tárgya és az alapszabály-tervezet az, mely ellen az oláhok szervezkednek , akciójuk érdekében már most keresik a szövetségeseket. A küzdelem bizony heves és elkeseredett lesz, de az elnökség a legenergikusabban meg fogja akadályozni azt, hogy a vitába politikai kérdéseket vonjanak. Trudwig dr., a nemzetközi diákszövetség elnöke nem teszi föl Románia egyetemi hallgatóiról, akiket eddig műveit és szeretetreméltó ifjaknak ismert, hogy a magyar diákok vendégszeretetével tapintatlanul és csúfosan visszaéljenek. Inkább azt hiszi, hogy a Tribuna közleményével azt akarja elérni — amint leplezetlenül kizárja is ezt a hő vágyát — hogy a magyar ifjúság tüntessen az oláh diákok ellen . Így vélik a külföld előtt a magyar barbárságnak már hitelét vesztett meséjét igazolni. Megemlítjük itt, hogy a Corda Fratres nemzetközi diákszövetség, amelynek elnöke Ludvig Rezső dr., Szemenyey Kornél dr., a magyar osztály elnökének vezetésével ma ülést tartott, amelyen a diákkongresszus rendező bizottságát egészítették ki. Elnökké Zsembery Istvánt, osztályelnökökké ifjabb Daniel Gábort, Wlassics Tibort, Hindy Zoltánt, Mándy Sándort és Kováts Lajost választották meg. (A dobsinai jégbarlang látogatói.) A dobsinai jégbarlang híre egyre növekedik. Az elmúlt esztendőben 3964-en nézték meg a jégbarlangot s az 1901. év ebben a tekintetben első helyen áll. A látogatók közül 2618 magyar volt. Fölfedezése óta 1870- ben 73.305-en nézték meg ezt a ritka természeti látványosságot. (Egy város pusztulása.) Szűkszavú táviratok adtak hírt a múlt hónap végén Semaha pusztulásáról, egy nap alatt, egy egész város, harmincezer lakosával együtt, megsemmisült. Most érkeznek Tifliszből a bővebb tudósítások. Ötezer tetemet ástak már ki a romok alól, három hete ég, amit a földrengés megkímélt, rothadás és döghalál, hideg, éhínség a néhai város környékén, százával bolyonganak a romok közt, akiket a csapás megőrjített. A veszedelmet többször megjósolták már a geológusok, de a fatalista tatár-török lakosság nem sokat törődött vele. A Kaukázusnak az a vidéke s a szomszédos Kis-Ázsia valósággal szülőföldje a vulkanikus földrengésnek. Alig néhány hónapja annak, hogy Arménia fővárosa, Erzerum, nagyrészt elpusztult. Szomorú, sivár vidék volt az már a katasztrófa előtt is, kilencven mérföldnyire Bakutól, nyugati irányban. A legközelebbi vasútállomás, Kurdamir, ötven mérföldnyire feküdt. Abich, a tudós geológus, már a múlt század felében megírta, hogy Semaha a fenyegető földrengés gócpontján fekszik s jó lesz onnan mentős előbb kiköltözni. Semaha lakosai megszokták a föld mozgását; az 1806., 1826., 1847., 1848., 1859. esztendőkben össze-leszédült a város egy része, de úgy okoskodtak, hogy több ember pusztul el éve akiit tífuszban, mint a mennyit a földrengés vitt el félszázad alatt. Hát maradtak. Az orosz kormány mégis megszivelte az 1859-iki tudós jövendölését, csomagolt , áthelyezkedett Bakuba. Azután be is következett két hatalmas földrengés (1869., 1872). Most, az orosz kalendárium szerint, 1902 január harmincegyedikén, szép csöndes délelőtt volt. Ember emberhátán a bazárokban, a fürdők teli aszszonynyal s gyereknéppel. Délután két óra tájt, megmozdult s mint a jövő víz, dagadt a föld háta, majd hullámokat vetett a hullámokon ingott az egész város. Semaha lejtőn épült, egyszerre földagadt a völgy, rácsapódott, házaival együtt a domboldalra, — úgyszólván saját magára feküdt a város és lehengeredett a lejtőn. E mozgás négyszer ismétlődött s a hengergő városban harmincezer ember ordított, küzködött a halállal. Tizenhatezer épületből összesen tiz maradt épen. És ez alatt mindent beborított a porfelhő s elnyelte azokat is, a kik a városból kifele menekültek; száz meg száz helyt gyűlt ki a rombadőlt város, mert a tatár nyílt tűzhelyet tart, s ritka ház, hogy tűz ne lett volna, mert hideg volt. A lecsapódó füst elfeküdt a romok fölött s estefelé már tűztengerben úszott Semaha. Két napig háborgott még a föld. Tifliszből csak február harmadikán érkezett az első segítség: katonák, tűzoltók, orvosok, némi élelem és egy kis izgalmas pénz. Ma már volna pénz bőven, de alig van rár kin segíteni pénzzel, ennivaló kellene, hajlék, orvos, orvosság, ez pedig nincs. Annyi fa sincs, hogy koporsó teljék minden halottnak. Csak a dermesztő szél, hogy összefagy a halott, mielőtt föloszlásnak indulhatna s a hó borít vastag szemfedel a pusztulásra. Kocsi sincs, jó sincs, hogy mehetnének a fekvő beteggel. Összeomlottak a kormányzóság hatalmas épületei is, össze a nyolcszáz esztendős mecset. Az iskolásgyerekek is ott vesztek az iskolákban. Két díszes török temetés volt éppen akkor, senki se menekült meg a gyásznép közül. Most meszes gödrökbe hányják a halottakat. A város környékén százával hever a megfagyott holttest. A cár hadsegédét, Obolenszky herceget küldte a katasztrófa színhelyére, sok pénzzel és kimerítő jelentést kivon tőle. Egy telegramunk hírt hoz egy másik város pusztulásáról is. Frankfurtból táviratoztak ugyanis nekünk, hogy a Frankfurter Zeitung értesülése szerint a Fekete-tenger mellett levő Csangri várost rendkívül erős földrengés teljesen megsemmisítette. A földrengés egy óra alatt hatszor ismétlődött és háromezer házat tett tönkre. Húszezer ember hajléktalan lett. A romok közül eddig száz sebesültet és négy halottat húztak ki. A nyomor óriási. (Lengyel diákok az orosz himnusz ellen.) Lembergből táviratozzák. A lengyel lapok jelentése szerint Lublinban a lengyel gimnáziumi tanulók vonakodtak a templomban az orosz cári himnuszt énekelni. A hatóság szigorú vizsgálatot indított. Több diáknál és Slovakievic könyvkereskedőnél házkutatást tartottak, mert azt hiszik, hogy a diákoknak titkos szövetsége van. Két lengyel diákot letartóztattak. Ezek eddig a német főiskolákat hallgatták, de utóbb, mintegy bele voltak keverve a thorni és pozeni diákperbe, menekülniök kellett Németországból.