Budapesti Hírlap, 1904. szeptember (24. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-11 / 251. szám
1904. szeptember 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (251. sz.) koskodás meggátlására kellő biztosítékot nem ad, a munkát nem kezdhetik meg. Erre kötelesek már a társadalmi rend érdekében is. Az épitőmunkások is gyűlést tartottak ma délután s megválasztották a maguk részéről a békéltető-bizottságba Halupka Nándort, Seidli Jánost, Kis Ferencet, Garbai Sándort, Majduna Józsefet és Stassay Józsefet. A gyűlésen azután a munkásokat további ellenállásra buzdították vezéreik. (A klanti veszedelme.) Firenzéből írják nekünk: Olaszországban a külföldi embernek, főként a magyarnak, a turini tirmös mellett legkedvesebb itala a kianti-bor. Az olaszok is nagyon kedvelik. A kianti a Firenzétől délre levő hasonló nevű völgyben terem, nem túlságosan nagy mennyiségben, ami valószínűvé teszi, hogy nagyban hamisítják. A kivitelre meglehetősen kevés kerül belőle, mert jó áron fogyasztják el otthon, s literjét egy lírán alul kisebb vendéglőkben is alig kapni. Olaszország sok vidékét megkímélte a filoxéra, de most megtámadta a Kianti-völgyet. Eddig Greve és Rufali tájékán mutatkozott. Nyomban a kormány segítségéhez fordultak, amely nagyszámú munkást rendelt ki, szakértők vezetése mellett. Ezeknek a feladatuk lesz a megtámadott területet elszigetelni, s más szigorú óvórendszabályokat végrehajtani. Az olaszok azonban nem igen bíznak a sikerükben, mert ezek a módok eddig más országokban is alig vezettek a filoxéra kipusztítására, s így el lehetünk készülve arra, hogy a hires kianti-bort is tönkre fogja tenni a filoxéra, amint nem kímélte a legnemesebb magyar fajborokat sem. (Orvosi műszer egy asszony testében.) Szegedről írják nekünk: Lédecziné-Ehmann Terézen, egy ármentesítő társulat gépészének a feleségén három évvel ezelőtt Dollinger professzor budapesti klinikáján nagyobb operációt végeztek. Az asszony meggyógyult és azóta két egészséges, ma is élő gyermeknek adott életet. Most a nyáron I.édeczinénak ismét gyermeke született. E mellett azonban benső daganata támadt, amely még a gyermek születése előtt állítólag magától kifakadt. Kezelő orvosa, Balasa Béla dr. bácsföldvári orvos, néhány napig gyógyította az asszonyt, azután öt nappal a gyermek születése után, kocsira tette, másfél órai kocsizás után pedig az óbecsei vasúti állomásról hat óráig tartó utazással bevitte a szegedi kézikórházba, ahol Eisenstein dr. főorvos sebészeti osztályára került. Eisenstein dr., mint tudósítónk előtt kijelentette, megütközött azon, hogy az asszonyt nyílt sebbel e hosszú és fáradságos utazás veszedelmének kitették, de nem volt módjában ezt a veszedelmet elhárítani, mert csak az elutazás idejében értesült a dologról s igy még távirati uton sem akadályozhatta volna meg a beteg elszállítását. Balasa Béla dr. azt jelentette Eisenstein főorvosnak, hogy ő a nő testében egy orvosi műszert talált, amelyet azonban, bár próbálta, nem volt képes eltávolítani. Eisenstein dr., az asszony súlyos állapotára való tekintettel, csakis úgy volt hajlandó az orvosi műszer eltávolítására, ha könnyen, nagyobb operáció nélkül lehetségesnek ígérkezik. Megvizsgálván a beteget, csekély operációval eltávolított a belsejéből egy érccsiptetőt, amely a három év előtti operáció alkalmával maradt az asszony testében. De a szegény asszonyon már ez az operáció nem segített, mert bár közvetetlenül utána megkönnyebbült, csakhamar ismét rosszabbul lett és két nappal az operáció után meghalt. A szegedi kórház orvosai fölboncolták a holttestet és megállapították, hogy fertőzéses hashártyagyuladásban halt meg. Bírói eljárás ebben az ügyben ezideig nem indult meg. Orvosok mondják, hogy Lédecziné esete éppen nem páratlan. Csaknem minden nagyobb operatőr praxisából vannak esetek följegyezve, amelyekben az operált beteg belsejében orvosi műszer maradt. Nagyobb operációknál ugyanis oly nagyszámú műszert, különösen a számos vérző ér lecsípésére szolgáló ércsíptetőt használ a sebész, hogy számontartásukrakülön asszisztens van kirendelve, s még ilyen óvatosság mellett is megesik, hogy a lázas munkában, a vértől borított sebben egy csíptető benne marad. Minthogy a sebészi műszerek teljesen sterilek, csiramentesek, veszedelmet nem okoznak. Lédecziné is három évig minden baj nélkül hordta magában a műszert. Az emberi szervezet azonban az ilyen idegen vendéget nem tűri meg végleg magában, igyekszik magából kiküszöbölni, ami rendi körülmények között meg is történik. Az orvosnak rendesen csak az a feladata, hogy ezt a kiküszöbölést elősegítse és befejezze. Különös szerencsétlenség az, ha e közben fertőzés éri a beteget, ahogy a szegény Lédeczinét érte, mert rendesen halálos veszedelmet okoz. (Ég az Átosz-hegyre.) Konstantinápolyi levelezőnk írja, hogy az Átosz-félszigeten, a melynek hegyei között sok görögkeleti görög-szerb, bolgár és román kolostor van s a melyet ezért szent hegységnek neveznek,— nagy tűz pusztít. A tűz a Vatoped görög kolostorban támadt s gyorsan elharapózott a félsziget erdeiben. Több mint harmincezer szerzetes foglalkozik a tűz oltásával, de eddig eredmény nélkül. (Az automobil a háborúban.) Magyarország-Ausztria és Olaszország között feszült a viszony, ezt eltagadni nem lehet; a Corriere della Sera nevű milánói újság pedig már nyíltan megírja, hogy Itália nagyban vásárolja a lovat, sőt katonai célra automobilt is szerzett. Most, mint nekünk jelentik, Brescia vidékén automobil-gyakorlatot végez a katonaság. A gépkocsikat önként ajánlották fel a kormánynak gazdag automobil tulajdonosok, mert az olaszok nyíltan megvallják, hogy kincstáruknak nincsen pénze drága automobilra. A gépkocsi természetesen felderítő szolgálatra való. Körülbelül ötven automobil fog gyakorlatot végezni a mondott vidéken; a gépkocsikat olasz hazafiak Itália minden vidékéről ajánlották fel a kormánynak, de közülük csak a legjobb ötvenet válogatták le; nyolcban kizárólag katonatisztek fognak ülni, míg a többiben maguk az automobil tulajdonosok, akik tartalékos katonák. A gépkocsik ereje tizenhat és negyven lóerő között váltakozik. Az automobilok kipróbálása elé nagy érdeklődéssel néznek Olaszországban. Ezt a katonai automobil-gyakorlatot különben kínosan lepte meg a mantonai magisztrátusnak határozata. Hozzáfordultak ugyanis Brescsiából, hogy a megye útjait a gyakorlatra hozassa rendbe s az Utak mentére rendelje ki örökül az úrmestereket és útkaparókat. A mantovai magisztrátusnak többség© azonban szocialista s egyszerűen megtagadta a kérelem teljesítését. Nyilván nemcsak a szocializmusnak háborúellenes törekvései sugallták ezt a határozatot, hanem az a körülmény is, hogy a nép mindenütt, s különösen Olaszországban antiptásával van az automobil iránt, amelyet a gazdag burzsoák járóművének tart. (A csornai szerelmi dráma.) Megírtuk, hogy Csornán a minap Bella Lajos gépészmérnök agyonlőtte Páncz Aurélia vasúti pénztárosnőt, azután magamagát ölte meg. Mint tudósítónk írja, a megölt leány előkelő győri családból származott. Atyja, Páncz József lovag, államvasuti tisztviselő. Bella Lajos régóta szerelmes volt s bár a leány viszonozta érzelmeit, nem akart hozzá feleségül menni, mert két évvel idősebb volt a mérnöknél s attól félt, hogy házasságuk e miatt boldogtalan lenne. Amikor a mérnököt értesítette erről a leány, a fiatalember Csornára sietett ,s ott agyonlőtte szerelmesét, azután pedig öngyilkossá lett. (A szerb minisztertanács és a rablóbandák.) Ismeretes dolog már, hogy Szerbiában a rablók garázdálkodása miatt gyönge lábon áll a közbiztosság. Az eddigi intézkedések hiábavalóknak bizonyultak a bandák ellen, amelyek egyre növekedtek s kiterjesztették működésük színterét. Most már a kormány energikusabb intézkedésre szánta el magát. Belgrádból ugyanis azt jelentik, hogy a minisztertanács ma elhatározta, hogy ötvenezer dinár hitelt kér a rablóbandák kiirtására. (A japán csésze.) Egy königsbergi porcellánkereskedésben, mint onnan jelentik, furcsa háború kerekedett a minap. Egy fiatal orosz hölgy bement oda vásárolni s a német elárusitónő eléje rakott mindenféle portékát, a többi közt egy művészi kivitelű japán csészét is. Az orosz hölgy a japán csésze láttára hirtelen méregbe jött s a szép kis japán csésze a következő pillanatban ezer darabra törve hevert a padlón. — így járjanak azok az átkozott japánok is — mondta az orosz hölgy. Az elárusítónő nagyon elcsodálkozott az előkelő külsejű hölgy cselekedetén s kijelentette, hogy a csésze árát meg kell fizetnie. Az orosz hölgy fizetett is, aztán anélkül, hogy valamit vásárolt volna, kifelé indult a boltból. Az elárusítónő azonban utána sietett s átnyújtotta neki a csészéhez tartozó kis tányérkát, a mely épen maradt. Az orosz hölgy a tányérkát is földhöz vágta, szólván ekképen: — így járjanak azok az átkozott németek is! Az elárusítónő erre már szintén dühbe jött és arcul ütötte az orosz hölgyet, ezzel a szóval: — Így járjanak az oroszok! Az orosz hölgy bepanaszolta az elárusitónőt, de az esetnek hire ment s a porcellánkereskedés forgalma azóta megnövekedett, most mindenki akarja látni a gyorskezü elárusitónőt. — (A hóhér halála.) Párisból Írja levelezőnk: Párisban, a Billancourt-utcán, saját villájában nyolcvanegy éves,, korában meghalt Deibler Lajos Antal Szaniszló. Ő volt évtizedekig a francia igazságszolgáltatás halálra szóló ítéleteinek végrehajtója. Magyarul: hóhér, francia elkeresztelés szerint: Monsieur de Paris. Dijonban született 1823-ban. Asztalosmesternek készült. A hóhéri művészetben 1858-ban debütált Algériában. 1863-ban átvette atyja örökét, ki rennes-i alhóhér volt. Mikor avidéki hóhérságot 1871-ben megszüntették, Deibler birodalma Rennes és öt breton megye helyén egész Franciaország lett. Először első hóhérsegéd volt. 1879-ben főhóhér lett s húsz éven keresztül élt annak a hivatásnak, mely ismertté tette világszerte a nevét. A francia hóhér guillottine-nal dolgozik. Évtizedek alatt a gonosztevőknek hatalmas sorát végezte ki. Ezek között voltak Ravachol, Vaillant, Henry, Caserio anarkista gyilkosok is. Egy Carrara nevű rablógyilkost végzett ki utoljára. A gyilkos beteges, kis ember volt s úgy mondják, hogy meghalt még a kivégzés előtt. Szivszélütés érte: akkor a lapok nagy lármát csaptak volt, hogy Deibler halotton hajtotta végre az ítéletet. Nyugalomba is ment ekkor a hóhér s utódja fia, Deibler Anatole lett. Mióta Deibler Lajos Antal Szaniszló nyugalomban élt, nevezetessége még egyre nőtt. Az újságírók gyakran keresték föl, bár Deiblernek nagy diplomatákhoz méltó elvei voltak a sajtóval s az újságokkal szemben. Friss és egészséges volt mindvégig. Maga főzte meg az élelmét, emlékiratain dolgozott vagy kisebb és nagyobb kiránduló, sokat tett. Özvegyember volt. Felesége, Raseneuf, algériai hóhér leánya, már régebben meghalt. Egy fiuk és egy leányuk volt. A fiú a mai Monsieur de Paris. Nem volt hatalmas, vad külsejű férfiú, mint amilyennek a romantikus képzelődés a hóhért rajzolja. Jámbor, burzsoa megjelenése volt. Naiv, egyszerű és takarékos, mint egy kis párisi szatócs. A párisi újságok hasábokat írnak róla. Arcképét, autogramját _ közük. (Öngyilkos hajóskapitány.) Fiuméból jelentik: Százötvenegy napi út után tegnap Iquiqueből egy négyárbocos angol vitorlás hajó érkezett ide, a mely salétrommal van megterhelve. A parancsnok a kikötőhivatalba ment s ott bejelentette, hogy a hajó kapitánya, John Tomson útközben a nyilt tengeren öngyilkosságot követett el, beleugrott a tengerbe s még holttestét sem bírták megtalálni. Az öngyilkosság okát nem tudják. (Vasúti szerencsétlenség.) Katarbából (Észak-Karolina) jelentik nekünk. A Portsmouthból Atlantába menő helyi vonat tegnap kisiklott. Tizenegy meghalt, húsz megsebesült. (A gyilkosok városa.) Rómából írják nekünk: Szicília szigetének nyugalmát nemcsak a maffia, meg a brigántik háborgatják állandóan. A Palizzolo-Notarbartolo, a Nazi-Szaporito botrányok után megint újabb került napirendre, amely éktelenül rossz világot vet a szicíliai értelmiség erkölcsi érzékére és politikai szenvedelmeire. Megölték ugyanis 1903 januárjában a Szirakuza melletti Carlentiniben Modica ottani földbirtokost és helyettes polgármestert. Azóta folyik már a vizsgálat, s eddig csak annyit tudtak megállapítani, hogy valószínűleg politikai gyűlölködésnek lett az áldozata. Elfogták először Scolari tanárt feleségestül, s azzal vádolták, hogy bűntársai a fiuknak, aki Modicát állítólag agyonlőtte. Később mindnyájuknak sikerült kiszabadulni a vizsgálati fogságból, s minden jel arra mutatván, hogy a vizsgálatot téves nyomra akarják vezetni, azt végre a katániai főügyészség vette a kezébe. Erre nagyon meglepő fordulat történt a dologban. Legutóbb elfogták ugyanis Matarazzo jártásbírót egész rokonságával egyetemben; az elfogultak között vannak Carlentini előkelőségei: néhány gazdag földbirtokos, a városi orvos, a telekkönyvvezető, több városi hivatalnok, úgy hogy a város közigazgatása is megakadt. Az olasz lapok különben nem akarják elismerni, hogy ezek a jeles férfiak Carlentini város maffiáját alkották volna, mert egyáltalán szeretnék, ha Európa nem beszélne többé erről a hírhedt maffiáról; s csak azt írják, hogy az a derék banda politikai szenvedelemből tette el láb alól Modicát, aki a városi gazdálkodást nagyon élesen bírálta, s az eddigi parlamenti képviselőt is meg akarta buktatni hatalmas befolyásával. (Lóverseny a kerékpárosok ellen.) Vasárnap délután négy órakor és hét órakor összesen nyolc versenyt tartanak a csömöri úti millenáris pályán Texas Tex a Prairy-élet mutatványain kívül. A versenyek a szokottnál is izgalmasabbak lesznek, mert a bravúros mexikói lovasnak nagyon erősek az ellenfelei. (A hegyek között.) Zágrábból írják: Reicher Sándor tartalékos hadnagy és Midzic Muharom bég, a 2. bosznia-hercegovinai gyalogezred hadapród tiszthelyettese augusztus 26-án kirándulást tettek a Pljesivicára, amely 1556 méter magasságban emelkedik Bihács és Korenica közt. Délelőtt szép idő volt, később azonban köd ereszkedett a hegyekre, majd pedig zivatar támadt. A két turista teljesen kimerülve a sziklák között egy barlangba menekült. Ott töltötték az éjt, de reggel atig indultak útnak. Midzic, aki egészen elgyöngült, eszméletlenül roskadt össze. Reicher a csutorájában megmaradt pálinkával megdörzsölte a fiatalember homlokát, halántékát, ütőerét, azután tovább ment, hogy segítséget hozzon. Nemsokára azonban ő is kimerült és összeesett. Amint később magához tért, egy hegyi kunyhóban találta magát, ahová a parasztok vitték, akik véletlenül ráakadtak. Reicher azonnal megkérte a parasztokat, hogy keressék meg Midzic béget, ő maga pedig sietett vissza Bihácsba, hogy jelentést tegyen az esetről. Bihácsról azonnal katonákat küldtek a hegyek közé, de bár a parasztok is már augusztus 27-én fölkeresték azt a helyet, ahol Midzic összeesett, őt magát nem sikerült megtalálni sem nekik, sem 13