Budapesti Hírlap, 1907. március (27. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

1907. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (52. sz.) dületd­en ragaszkodásáról, bizalmáról és tiszteletéről. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy a határozati javaslatot küldöttségileg fogja Kossuth Ferenccel közölni és ez után hívja föl az ország összes függet­lenségi pártjait, hogy az alattomban működő dara­bont-had elnémítására, a­mely nem kím­éli immár a magyar nemzet legszentebb érzelmeit sem, a leg­­erélyesebb eszközök alkalmazásával állást foglaljanak és tiltakozzanak. A határozatról a legközelebbi napokban kül­döttség értesíti Kossuth Ferencet. A tásrendészeti törvényjavaslat tárgyalá­sát ma folytatták a belügyminisztériumban. Az ér­tekezleten Bölcs Gyula tanácsos elnöklésével Óvári Ferenc dr. országos képviselő, Lukáts Gyula és Szily József dr. vettek részt. A mai tárgyalás fő­pontja az önkéntes tűzoltói intézménynek a tör­vényjavaslatba való beillesztése volt, a­mi Óvári tervezete alapján sikerült is. A marostordai fölfordulás. Urmánczy Nán­dor országgyűlési képviselő a következő sorok közlé­sére kért föl bennünket: A maros­tordai küldöttség két tagjának a Budapesti Hírlap mai számában közölt nyilatkoza­tára, a­mennyiben az én személyemre vonatkozik, nem kívánok reflektálni, mert ízléstelennek tarta­nám, ha a magam részéről annak taglalásába bocsát­koznám, hogy a vármegye ellentálló küzdelmében mennyi részem volt. Azt gondolom, odahaza úgyis tudják, mi az igazság, s azt hiszem, hogy végre az ország éber közvéleményét sem lehet megtéveszteni, a legfurfangosabban stilizált nyilatkozatok utján sem. Tisztelettel Budapest, 1907 febr. 28. Urmánczy Nándor: A képviselőház bizottságaiból. A képviselő­ház pénzügyi bizottsága március 2-án délután öt órakor az Országházban, az új helyiségben (bejárat a főlépcső mellett) ülést tart. Az ülés tárgya a ta­nítók fizetésének rendezésére vonatkozó 410. , 411. sz. törvényjavaslatok.­­ A IV. bíráló bizottság március 4-én délután négy órakor az Országház IV. osztályú termében ülést tart. Tárgy: Popovics György kép­viselő választása ellen beadott panasz. A szakosi mandátum. Szluha országgyűlési képviselő és tolna megyei földbirtokos ajánlatára a szakcsi kerület függetlenségi pártja ma egy küldött­séget menesztett Budapestre, a­melyik Ereky Ká­roly mérnököt negyvennyolcas képviselőjelöltnek kérte föl. Ereky a hét folyamán már lemegy a ke­rületbe. A kiegyezés tárgyalása. Budapest, febr. 28. A Bécsben időző magyar miniszterek az osz­trák miniszterekkel ma megkezdték a kiegyezési tárgyalást. Bevezető aktusa volt a tárgyalásnak az a tanácskozás, a­melyet Wekerle Sándor mi­niszterelnök Beck­ báróval, az osztrák miniszter­­elnökkel folytatott. A két miniszterelnök meg­állapodott a további tárgyalás módozatai dolgá­ban. Beck báró azután kihallgatásra ment a ki­rályhoz, délután pedig újból és igen hosszasan tanácskozott Wekerlével. A délután folyamán tárgyaltak Kossuth és Darányi az osztrák szak­miniszterekkel és meglátogatták Aehrenthal báró külügyminisztert is, a­kinél másfél órát töltöttek. Tudósításaink­ szerint a mai eszmecserék vitájában az önálló vámtarifa és a közös bank dolga volt állandóan homloktérben. A­mennyire eddig látható, az osztrákok erősen ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz. Politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak Beck báró mai ki­hallgatásának s annak a látogatásnak, melyet Kossuth és Darányi a külügyminiszternél tett. Úgy mondják, az uralkodó azt a kívánsá­­gát fejezte ki az osztrák miniszterelnök előtt, hogy a nagy állami kérdések megoldását végre biztosítva óhajtja látni. Aehrenthal báró pedig a magyar miniszterek előtt kifejtette, hogy milyen nehéz helyzetben van ő a hatalmak előtt, mint külügyminiszter, a­mikor az általa képviselt két állam a legélesebb differenciában van egymással. Hogy a király és a külügyminiszter közbe­lépésének milyen sikere lesz, kitűnik majd az érdemleges tárgyaláson, a­mely holnap kezdő­dik, a­mikor a magyar és az osztrák miniszterek együttes tanácskozásra ülnek össze. A mai nap eseményeiről tudósítóink ezt jelentik: A Ebes. febr. 28. (Saját munkatársunktól.) A kiegyezés második olvasása, a­hogyan Bécsben mondják, megkezdődött és pedig azzal a világos célzattal, hogy rövidesen megállapítsák, vájjon nem utolsó olvasás-e egyúttal a ma megkezdett munka. Se­rény fáradozást láttunk ma a magyar kormány tagjai részéről, a­kik nem haboztak, hanem rög­tön megkezdték a részletekben menő tárgyalást az osztrák kormány tagjaival. Ma, a tárgyalás első napján, nem mondhat még senki ítéletet a felől, hogy a legközelebbi napok mit fognak hozni. Sok jelünk van azonban arra, hogy for­dulat lehetőségével számolnunk kell. A pár nap előtt tapasztalható igen komor kilátások ma ke­­vésbbé voltak pesszimisztikusak. Föltűnt, hogy az osztrák sajtó hangja lényegesen enyhült, sőt egyes osztrák lapokban közvetítő indítványok nyomát lehetett tapasztalni, így a Neues Wiener Tagblatt egy cikkében azt az eszmét vetették föl, hogy az osztrák kormány hajlandó arra, hogy rövid lejáratú kiegyezésbe menjen bele, ha a ma­gyar kormány ezzel szemben engedményekre hajlandó. Természetes azonban, hogy az ily tapogatózásnak a tárgyalás mostani stádiumában taktikai jelentőséget szabad csupán tulajdonítani. A magyar kormány körében nem is tulajdoní­tanak, sem ennek, sem más jeleknek, a­melyeket más oldalon fontosaknak mondanak, különösebb súlyt. W­ekerle miniszterelnök kezdte meg a tár­gyalás sorát délelőtt tizenegy órakor az osztrák miniszterelnökkel, a­kivel teljes két óra hosszat tanácskozott. A tanácskozást az osztrák minisz­terelnök kihallgatása szakította félbe, a­melyben Beck báró miniszterelnök az uralkodó előtt a kiegyezés kérdésében elfoglalt álláspontjáról számolt be. A tanácskozás két­ óra hosszat tartott és így nem mondható helyesnek az a fölfogás, a­mely szerint a két miniszterelnök ez alkalommal csupán azt vitatta meg, hogy milyen legyen a tárgyalás rendszere. Ezen a kérdésen valószínű­leg már egy előbbi tanácskozáson esett át a két miniszterelnök. Ez alkalommal elvi kérdések ke­rültek szóba, a­melyek eldőlte nélkül a szakmi­niszterek előzetes tárgyalást sem kezdhettek volna meg. Valószínű­, hogy a két miniszterelnök arról tárgyalt, hogy mely kérdések dolgában kell már a mostani tanácskozásban dönteni és főkép­pen, hogy mely kérdések függnek szorosan össze a vámtarifa dolgával. A magyar kormány itt, mint halljuk, azt az álláspontot képviseli, hogy a bankkérdés egybekapcsolása a vámtarifa dol­gával nem egyezik meg a kiegyezés természe­tével. Egy órakor Wek­erle miniszterelnök vissza­tért a magyar palotába és közölte az ott rá vára­kozó miniszterekkel tanácskozása eredményét. Ezután a magyar miniszterek és államtitkárok megreggeliztek, utána pedig folytatták munká­jukat. Wekerle újból fölkereste Beck bárót, a­ki­vel azután egészen a késő délutáni órákig tanács­kozott. Kossuth Ferenc rövid látogatást tett a külügyminisztériumban, azután Szterényi ál­lamtitkár kíséretében az osztrák kereskedelmi minisztériumba hajtatott­, a­hol Forst osztrák kereskedelmi miniszterrel megkezdte a tanács­kozást a kiegyezésnek tárcája körében eső kér­déseiről. Darányi Ignác földmivelési miniszter már a­ délelőtt folyamán hosszasabban tanácsko­zott Auersperg gróf osztrák földmivelési minisz­terrel. Kossuth Ferenc még Dersatta osztrák vasutü­gyi miniszterrel is fog tanácskozni. Wekerle a Beck báróval folytatott tanács­kozás után" Korifovszki osztrák pénzügyminisz­terhez ment, a­kivel késő estig tárgyalt. A mi­niszterelnök ma összesen, öt óra hosszat tárgyalt Beck báróval és legalább két órát Koritovszkival. Este a­ magyar politikusok közös vacsorára ültek össze. Holnap a magyar és az osztrák minisz­terek együttes tanácskozásra jönnek össze. Bécs, febr. 28. (Saját tudó­silónktól.­ Beck báró osztrák miniszterelnököt a király ma délután egy órakor magánkihallgatáson fogadta. Bécs, febr. 28. (Saját munkatársunktól.) A kiegyezés állásá­ról kitűnő forrásból a következő tájékoztatást kaptuk: A mai tárgyalásnál az előzetes elvi kérdések volta­k homloktérben, még­pedig megfelelően a Bu­dapesti Hírlap mai értesülésének: a pénzügy-poli­tikai dolgok. A magyar és osztrák kormányférfiak eszmecseréjénél a politikai elem foglalta el a leg­több tért. A ki tudja, hogy mily távolságok vannak egy osztrák államférfin és egy magyar politikus gondolatvilága között, annak lehet csak fogalma ar­ról, mily nagy utat kell megtenni addig, a­mire például egy Kossuth és egy Fürst tanácskozásuk­ban érintkező pontokat találnak. A magyar urak közjogi ellentétek sűrűje előtt találták magukat, a­melyet át kell előbb vágniok és ki kell irtaniok, kü­lönben nincs világos látás, sem megegyezés. Bár külön-­kü­lön is tanácskoztak a magyar és az osz­trák kormány­férfiak, az uralkodó vonás mindezek­ben a tanácskozásokban a közjogi volt. Arról kel­lett az osztrák minisztereket meggyőzniük a ma­gyaroknak, hogy az önálló vámtarifa becikkelyezése nem oly dolog, a­miért Ausztriának kompenzáció jár és hogy a külföldi államokkal való szerződések megkötésénél Magyarország önállóságának kifeje­zésre juttatása is oly dolog, a­melynek gyakorlá­­sáért semmi áldozatra nem köteles Magyarország. Különösen heves harcot kellett folytatni az osztrák fölfogással a bankkérdésben. Az osztrákok szerint a magyar-osztrák bank közössége a hosszú lejáratú kiegyezés sorsától függ­ve az osztrák kor­mánynak már most oka és módja van arra, hogy fölbontsa a bankközösséget azon a címen, hogy a rövid kiegyezés csak Magyarország gazdasági el­szakadásának előkészítése lenne és erra Ausztria olcsó hitelt nem nyújthat tovább. A magyar állás­­pont ezzel szemben az, hogy a bankközösség a vám­­közösséggel kapcsolatos és a­míg tényleg fönnáll a külső államokkal szemben az egybevágó vámszerző­dés és a két állam közt szabad az áruforgalom, addig a banknak is közösnek kell lenni. Három ki­egyezés van mögöttünk: egyiknél sem érvényesítet­ték az osztrákok azt az álláspontot, hogy mivel csak tíz évi vámközösség lesz biztosítva és azontúl az elszakadás lehetséges, tehát nem újítják meg a bank­szabadalom közösségét sem. Ha akkoriban az osz­trákok ezt az álláspontot nem érvényesítették, ak­kor most sem megokolt a lépésük. De viszont meg kellett mutatni az osztrák politikusoknak azt is, hogy az önálló bank nem tesz bennünket tönkre, ellenben az osztrák tőlke, ha visszavonul Magyar­­országtól, oly piacot veszt el, a­melyen a törvények jobban védik, mint máshol. Ilyen és ehhez hasonló lehetett a magyar mi­niszterek érvelése a mai eszmecserék vitájában, a­melyben, mint mondjuk, az önálló vámtarifa és a közös bank dolga voltak állandóan homloktérben. A­mennyire ma estig megítélhető volt, az osztrák ál­lamférfiak meglehetősen ragaszkodnak eddigi ál­láspontjukhoz; természetesen az már nem ítélhető meg, hogy vájjon meggyőződésből teszik-e ezt, vagy taktikából, ámbár föl kell tenni, hogy az utóbbi áll. A holnapi együttes tanácskozáson már valószí­nűleg több eredmény fog napvilágra jutni. Bécs, febr. 23. (Saját tudósítónktól.) Annak a körülmény­nek, hogy Beck báró a tanácskozás után, a­me­lyet Wekerlével folytatott, kihallgatásra ment a királyhoz és hogy a két miniszterelnök a déli szünet után újra tanácskozásra ült össze, kapcso­latban azzal a tanácskozással, a­melyet ma Kossuth és Darányi Aekrenthal báróval folyta­tott, politikai körökben nagy fontosságot tulaj­donítanak. Beck báró audienciájának lefolyása természetesen el van vonva a nyilvánosság elől, valamint azt is csak sejteni lehet, hogy mit mon­dott Aehrenthal báró Kossuthnak és Darányi­nak, de általában bizonyosra veszik, hogy az uralkodó az osztrák miniszterelnök előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy a nagy állami kér­dések békés megoldását végre biztosítva lássa és pedig úgy a saját érdekében, valamint a mon­­arkia két államának érdekében. A­mi a külügy­miniszternél folytatott tanácskozást illeti, azt hiszik, hogy a külügyminiszter a magyar mi-­ niszterek előtt kifejtette, hogy mint külügymi­niszter, a mostani állapotok mellett egyszerűen nem tud mozogni a hatalmak koncertjében és hogy valamely külső állammal való differencia esetében nem tudja pozícióját megvédelmezni, mert lépten-nyomon azzal az ellenvetéssel kell találkoznia, hogy az a két állam is, a­melynek ő a képviselője, folytonosan a legélesebb differen­ciában van egymással. Politikai körök ehhez .

Next