Budapesti Hírlap, 1907. március (27. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
1907. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (52. sz.) dületden ragaszkodásáról, bizalmáról és tiszteletéről. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy a határozati javaslatot küldöttségileg fogja Kossuth Ferenccel közölni és ez után hívja föl az ország összes függetlenségi pártjait, hogy az alattomban működő darabont-had elnémítására, amely nem kíméli immár a magyar nemzet legszentebb érzelmeit sem, a legerélyesebb eszközök alkalmazásával állást foglaljanak és tiltakozzanak. A határozatról a legközelebbi napokban küldöttség értesíti Kossuth Ferencet. A tásrendészeti törvényjavaslat tárgyalását ma folytatták a belügyminisztériumban. Az értekezleten Bölcs Gyula tanácsos elnöklésével Óvári Ferenc dr. országos képviselő, Lukáts Gyula és Szily József dr. vettek részt. A mai tárgyalás főpontja az önkéntes tűzoltói intézménynek a törvényjavaslatba való beillesztése volt, ami Óvári tervezete alapján sikerült is. A marostordai fölfordulás. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő a következő sorok közlésére kért föl bennünket: A marostordai küldöttség két tagjának a Budapesti Hírlap mai számában közölt nyilatkozatára, amennyiben az én személyemre vonatkozik, nem kívánok reflektálni, mert ízléstelennek tartanám, ha a magam részéről annak taglalásába bocsátkoznám, hogy a vármegye ellentálló küzdelmében mennyi részem volt. Azt gondolom, odahaza úgyis tudják, mi az igazság, s azt hiszem, hogy végre az ország éber közvéleményét sem lehet megtéveszteni, a legfurfangosabban stilizált nyilatkozatok utján sem. Tisztelettel Budapest, 1907 febr. 28. Urmánczy Nándor: A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága március 2-án délután öt órakor az Országházban, az új helyiségben (bejárat a főlépcső mellett) ülést tart. Az ülés tárgya a tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó 410. , 411. sz. törvényjavaslatok. A IV. bíráló bizottság március 4-én délután négy órakor az Országház IV. osztályú termében ülést tart. Tárgy: Popovics György képviselő választása ellen beadott panasz. A szakosi mandátum. Szluha országgyűlési képviselő és tolna megyei földbirtokos ajánlatára a szakcsi kerület függetlenségi pártja ma egy küldöttséget menesztett Budapestre, amelyik Ereky Károly mérnököt negyvennyolcas képviselőjelöltnek kérte föl. Ereky a hét folyamán már lemegy a kerületbe. A kiegyezés tárgyalása. Budapest, febr. 28. A Bécsben időző magyar miniszterek az osztrák miniszterekkel ma megkezdték a kiegyezési tárgyalást. Bevezető aktusa volt a tárgyalásnak az a tanácskozás, amelyet Wekerle Sándor miniszterelnök Beck báróval, az osztrák miniszterelnökkel folytatott. A két miniszterelnök megállapodott a további tárgyalás módozatai dolgában. Beck báró azután kihallgatásra ment a királyhoz, délután pedig újból és igen hosszasan tanácskozott Wekerlével. A délután folyamán tárgyaltak Kossuth és Darányi az osztrák szakminiszterekkel és meglátogatták Aehrenthal báró külügyminisztert is, akinél másfél órát töltöttek. Tudósításaink szerint a mai eszmecserék vitájában az önálló vámtarifa és a közös bank dolga volt állandóan homloktérben. Amennyire eddig látható, az osztrákok erősen ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz. Politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak Beck báró mai kihallgatásának s annak a látogatásnak, melyet Kossuth és Darányi a külügyminiszternél tett. Úgy mondják, az uralkodó azt a kívánságát fejezte ki az osztrák miniszterelnök előtt, hogy a nagy állami kérdések megoldását végre biztosítva óhajtja látni. Aehrenthal báró pedig a magyar miniszterek előtt kifejtette, hogy milyen nehéz helyzetben van ő a hatalmak előtt, mint külügyminiszter, amikor az általa képviselt két állam a legélesebb differenciában van egymással. Hogy a király és a külügyminiszter közbelépésének milyen sikere lesz, kitűnik majd az érdemleges tárgyaláson, amely holnap kezdődik, amikor a magyar és az osztrák miniszterek együttes tanácskozásra ülnek össze. A mai nap eseményeiről tudósítóink ezt jelentik: A Ebes. febr. 28. (Saját munkatársunktól.) A kiegyezés második olvasása, ahogyan Bécsben mondják, megkezdődött és pedig azzal a világos célzattal, hogy rövidesen megállapítsák, vájjon nem utolsó olvasás-e egyúttal a ma megkezdett munka. Serény fáradozást láttunk ma a magyar kormány tagjai részéről, akik nem haboztak, hanem rögtön megkezdték a részletekben menő tárgyalást az osztrák kormány tagjaival. Ma, a tárgyalás első napján, nem mondhat még senki ítéletet a felől, hogy a legközelebbi napok mit fognak hozni. Sok jelünk van azonban arra, hogy fordulat lehetőségével számolnunk kell. A pár nap előtt tapasztalható igen komor kilátások ma kevésbbé voltak pesszimisztikusak. Föltűnt, hogy az osztrák sajtó hangja lényegesen enyhült, sőt egyes osztrák lapokban közvetítő indítványok nyomát lehetett tapasztalni, így a Neues Wiener Tagblatt egy cikkében azt az eszmét vetették föl, hogy az osztrák kormány hajlandó arra, hogy rövid lejáratú kiegyezésbe menjen bele, ha a magyar kormány ezzel szemben engedményekre hajlandó. Természetes azonban, hogy az ily tapogatózásnak a tárgyalás mostani stádiumában taktikai jelentőséget szabad csupán tulajdonítani. A magyar kormány körében nem is tulajdonítanak, sem ennek, sem más jeleknek, amelyeket más oldalon fontosaknak mondanak, különösebb súlyt. Wekerle miniszterelnök kezdte meg a tárgyalás sorát délelőtt tizenegy órakor az osztrák miniszterelnökkel, akivel teljes két óra hosszat tanácskozott. A tanácskozást az osztrák miniszterelnök kihallgatása szakította félbe, amelyben Beck báró miniszterelnök az uralkodó előtt a kiegyezés kérdésében elfoglalt álláspontjáról számolt be. A tanácskozás két óra hosszat tartott és így nem mondható helyesnek az a fölfogás, amely szerint a két miniszterelnök ez alkalommal csupán azt vitatta meg, hogy milyen legyen a tárgyalás rendszere. Ezen a kérdésen valószínűleg már egy előbbi tanácskozáson esett át a két miniszterelnök. Ez alkalommal elvi kérdések kerültek szóba, amelyek eldőlte nélkül a szakminiszterek előzetes tárgyalást sem kezdhettek volna meg. Valószínű, hogy a két miniszterelnök arról tárgyalt, hogy mely kérdések dolgában kell már a mostani tanácskozásban dönteni és főképpen, hogy mely kérdések függnek szorosan össze a vámtarifa dolgával. A magyar kormány itt, mint halljuk, azt az álláspontot képviseli, hogy a bankkérdés egybekapcsolása a vámtarifa dolgával nem egyezik meg a kiegyezés természetével. Egy órakor Wekerle miniszterelnök visszatért a magyar palotába és közölte az ott rá várakozó miniszterekkel tanácskozása eredményét. Ezután a magyar miniszterek és államtitkárok megreggeliztek, utána pedig folytatták munkájukat. Wekerle újból fölkereste Beck bárót, akivel azután egészen a késő délutáni órákig tanácskozott. Kossuth Ferenc rövid látogatást tett a külügyminisztériumban, azután Szterényi államtitkár kíséretében az osztrák kereskedelmi minisztériumba hajtatott, ahol Forst osztrák kereskedelmi miniszterrel megkezdte a tanácskozást a kiegyezésnek tárcája körében eső kérdéseiről. Darányi Ignác földmivelési miniszter már a délelőtt folyamán hosszasabban tanácskozott Auersperg gróf osztrák földmivelési miniszterrel. Kossuth Ferenc még Dersatta osztrák vasutügyi miniszterrel is fog tanácskozni. Wekerle a Beck báróval folytatott tanácskozás után" Korifovszki osztrák pénzügyminiszterhez ment, akivel késő estig tárgyalt. A miniszterelnök ma összesen, öt óra hosszat tárgyalt Beck báróval és legalább két órát Koritovszkival. Este a magyar politikusok közös vacsorára ültek össze. Holnap a magyar és az osztrák miniszterek együttes tanácskozásra jönnek össze. Bécs, febr. 28. (Saját tudósilónktól. Beck báró osztrák miniszterelnököt a király ma délután egy órakor magánkihallgatáson fogadta. Bécs, febr. 28. (Saját munkatársunktól.) A kiegyezés állásáról kitűnő forrásból a következő tájékoztatást kaptuk: A mai tárgyalásnál az előzetes elvi kérdések voltak homloktérben, mégpedig megfelelően a Budapesti Hírlap mai értesülésének: a pénzügy-politikai dolgok. A magyar és osztrák kormányférfiak eszmecseréjénél a politikai elem foglalta el a legtöbb tért. A ki tudja, hogy mily távolságok vannak egy osztrák államférfin és egy magyar politikus gondolatvilága között, annak lehet csak fogalma arról, mily nagy utat kell megtenni addig, amire például egy Kossuth és egy Fürst tanácskozásukban érintkező pontokat találnak. A magyar urak közjogi ellentétek sűrűje előtt találták magukat, amelyet át kell előbb vágniok és ki kell irtaniok, különben nincs világos látás, sem megegyezés. Bár külön-külön is tanácskoztak a magyar és az osztrák kormányférfiak, az uralkodó vonás mindezekben a tanácskozásokban a közjogi volt. Arról kellett az osztrák minisztereket meggyőzniük a magyaroknak, hogy az önálló vámtarifa becikkelyezése nem oly dolog, amiért Ausztriának kompenzáció jár és hogy a külföldi államokkal való szerződések megkötésénél Magyarország önállóságának kifejezésre juttatása is oly dolog, amelynek gyakorlásáért semmi áldozatra nem köteles Magyarország. Különösen heves harcot kellett folytatni az osztrák fölfogással a bankkérdésben. Az osztrákok szerint a magyar-osztrák bank közössége a hosszú lejáratú kiegyezés sorsától függve az osztrák kormánynak már most oka és módja van arra, hogy fölbontsa a bankközösséget azon a címen, hogy a rövid kiegyezés csak Magyarország gazdasági elszakadásának előkészítése lenne és erra Ausztria olcsó hitelt nem nyújthat tovább. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy a bankközösség a vámközösséggel kapcsolatos és amíg tényleg fönnáll a külső államokkal szemben az egybevágó vámszerződés és a két állam közt szabad az áruforgalom, addig a banknak is közösnek kell lenni. Három kiegyezés van mögöttünk: egyiknél sem érvényesítették az osztrákok azt az álláspontot, hogy mivel csak tíz évi vámközösség lesz biztosítva és azontúl az elszakadás lehetséges, tehát nem újítják meg a bankszabadalom közösségét sem. Ha akkoriban az osztrákok ezt az álláspontot nem érvényesítették, akkor most sem megokolt a lépésük. De viszont meg kellett mutatni az osztrák politikusoknak azt is, hogy az önálló bank nem tesz bennünket tönkre, ellenben az osztrák tőlke, ha visszavonul Magyarországtól, oly piacot veszt el, amelyen a törvények jobban védik, mint máshol. Ilyen és ehhez hasonló lehetett a magyar miniszterek érvelése a mai eszmecserék vitájában, amelyben, mint mondjuk, az önálló vámtarifa és a közös bank dolga voltak állandóan homloktérben. Amennyire ma estig megítélhető volt, az osztrák államférfiak meglehetősen ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz; természetesen az már nem ítélhető meg, hogy vájjon meggyőződésből teszik-e ezt, vagy taktikából, ámbár föl kell tenni, hogy az utóbbi áll. A holnapi együttes tanácskozáson már valószínűleg több eredmény fog napvilágra jutni. Bécs, febr. 23. (Saját tudósítónktól.) Annak a körülménynek, hogy Beck báró a tanácskozás után, amelyet Wekerlével folytatott, kihallgatásra ment a királyhoz és hogy a két miniszterelnök a déli szünet után újra tanácskozásra ült össze, kapcsolatban azzal a tanácskozással, amelyet ma Kossuth és Darányi Aekrenthal báróval folytatott, politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak. Beck báró audienciájának lefolyása természetesen el van vonva a nyilvánosság elől, valamint azt is csak sejteni lehet, hogy mit mondott Aehrenthal báró Kossuthnak és Darányinak, de általában bizonyosra veszik, hogy az uralkodó az osztrák miniszterelnök előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy a nagy állami kérdések békés megoldását végre biztosítva lássa és pedig úgy a saját érdekében, valamint a monarkia két államának érdekében. Ami a külügyminiszternél folytatott tanácskozást illeti, azt hiszik, hogy a külügyminiszter a magyar mi- niszterek előtt kifejtette, hogy mint külügyminiszter, a mostani állapotok mellett egyszerűen nem tud mozogni a hatalmak koncertjében és hogy valamely külső állammal való differencia esetében nem tudja pozícióját megvédelmezni, mert lépten-nyomon azzal az ellenvetéssel kell találkoznia, hogy az a két állam is, amelynek ő a képviselője, folytonosan a legélesebb differenciában van egymással. Politikai körök ehhez .