Budapesti Hírlap, 1911. szeptember (31. évfolyam, 207-232. szám)
1911-09-01 / 207. szám
1911. szeptember 1. BUDAPESTI H*ILAP (207. sz.) A kultuszminiszter Budapesten. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter holnap Marienbádból visszautazik birtokára, Nagylángra, a honnan Budapestre érkezvén, ismét átveszi minisztériuma vezetését. A miniszter szeptember 7-én az E. M. K. E. ünnepére Kolozsvárra utazik. Az osztrák refirát ülése. Bécsből jelentik nekünk: A birodalmi gyűlés október első felében fog ismét összeülni. A bécsi keresztényszocialisták. Bécsből jelentik: A bécsi keresztényszocialista párt ideiglenes vezetősége ma Steiner Lipótot választotta elnökké és elhatározták, hogy Lueger szellemében ragaszkodnak a párt programjához, folytatják kiépítését és szervezését és e tekintetben a többi német polgári párttal karöltve járnak el. A cseh helytartó a királynál, Ischlből jelentik nekünk. A király ma délelőtt tizenegy órakor külön kihallgatáson fogadta Thun herceg csehországi helytartót, aki a csehországi helyzetről és a kiegyezési tárgyalásokról tett jelentést. Közvetetlenül az audiencia után Thun herceg egy újságírónak a következőket mondotta: — Az uralkodó azért rendelt audienciára, hogy a cseh királyság politikai és gazdasági viszonyairól beható jelentést tegyek. Nagyon sajnálom, hogy többet erről a dologról nem közölhetek, de ön meg fogja érteni, hogy ez teljes lehetetlenség. Azután Thun herceg így folytatta: — Különben elsősorban kis leánykám kedvéért jöttem Ischlbe, akinek régóta hő óhajtása volt, hogy a királyt láthassa. Ez az óhajtása tegnap, amikor ő felsége vadászni ment, teljesedett, sőt az uralkodó kegyesen meg is szólította leánykámat. Ez az epizód az ischli társaság körében nagy feltűnést keltett. Egy másik isdili táviratunk szerint Thun herceg ma hosszabban tanácskozott Bilinszkivel, a lengyel klub elnökével, délután pedig részt vett a király villájában az udvari ebéden. "Achrenthal gróf külügyminiszter a Mendelről holnap délelőtt érkezik Ischlbe Gagern báró kíséretében. A külügyminiszter szeptember 2-án délelőtt fog a király előtt audiencián megjelenni. Idézetek az obstrukcióról. — ’A képviselőház ülése. — Budapest, aug. S1. Az obstrukció sivatagában egy kis oázishoz jutott ma a képviselőház: a sok unalom után ma végre egy érdekes beszédet hallottunk, melyről még sokszor lesz szó. Antal Géza munkapárti képviselő mondta ezt a beszédet. A saját tábora állandó helyesléssel és nagy vidámsággal hallgatta a tömérdek citátumot, melyekkel a szónok azt igazolta, hogy mennyire elítélték az obstrukciót, még nem is oly régen azok, akik most csinálják. Különösen Justh Gyulára olvasta rá Justhnak a saját szentenciáit, az obstrukció és a szocialisták ellen, és a házszabályrevízió mellett. A munkapárt rendkívüli tetszéssel, az ellenzék pedig rendkívüli nemtetszéssel fogadta Antal Gézának harmadfél óra hosszáig tartó beszédét, amelynek folyamán az ember szinte alig hitt a fülének: az obstrukció mai vezérei annyira kikeltek a múltban az obstrukció ellen. A mai ülés első órája különben szintén a technikai obstrukcióval telt el. Berzeviczy Albert elnök bemutatta Esztergom és Besztercenaszód megyék és Temesvár város föliratát az obstrukció ellen. Mádi- Kovács János indítványozta, hogy e föliratokat a közigazgatási bizottságnak is adják ki; ez ügyben húsz képviselő név szerinti szavazást kért, a szavazásnak holnapra való halasztásával együtt, amit az elnök el is rendelt. Ezután névszerinti szavazással elhatározták, hogy a kiskunmajsai népgyűlésnek a katonai javaslatok ellen irányuló kérvényét a kérvényi bizottsághoz utasítják. Mivel a mai ülésre kitűzött többi névszerinti szavazásra irányuló kérelmüket az obstruálok visszavonták, a Ház tizenegy órakor áttérhetett a védőerő-javaslat tárgyalására. Antal Géza a Ház engedelmével visszatért a Ház július 17-iki ülésén történt incidensre; ő akkor azt mondotta, hogy tisztességes vita ellen senkinek sincs kifogása. Az ellenzék emiatt nagyon fölháborodott, zárt üléseket provokált, és azt hangoztatta, hogy nem tárgyalhat addig a Ház, míg ezt a sérelmet nem reparálják. A fenyegetést azonban nem váltotta be az ellenzék, hanem három nap alatt meggondolta a dolgot és mindent elfelejtett. Ez is azt bizonyítja, hogy a szónok közbeszólását, melyben semmi sértés nem volt, csak ürügyül használta föl a technikai obstrukcióra. A szónoknak ma is az az álláspontja, amit a július 17-iki zárt ülésen kifejtett: a házszabály nemcsak arra való, hogy a kisebbséget védje, hanem arra is, hogy a többség akaratát érvényesítse. Az 1908-iki obstrukciót még Andrássy, Apponyi, Wekerle és Kossuth egyaránt elítélte, a néhány tagból álló balpárt kivételével az egész Ház tüntető tetszése és tapsa mellett. Maga Justh Gyula 1908-ban makói beszédében így nyilatkozott: „Tavaly a makói függetlenségi Pártgyűlésen nyíltan megmondottam, hogy a nehéz helyzetből nem látok más kivezető utat, mint a házszabályok megszorítását.“ (Derültség jobbfelől.) És szintén nem itt az ülésteremben, de a Házban történt Justh Gyula. képviselő úrnak egy másik nyilatkozata, amikor tudniillik a folyosón arra emlékeztettek, hogy most három éve választották meg elnökké és ezt az évfordulót a házszabályrevízió tárgyalásával ünnepli meg a Ház. (Derülség a jobboldalok Erre Justh Gyula így felelt: Méltóbban nem is ünnepilhetnék.“ (Nagy derültség a jobboldalon. Fölkiálttstok a jobboldalon: Komédia! Az elnök csönget.) Horváth Gyula: Látszik, milyen tisztességes ember az a Justh Gyula! (Derültség és mozgás a jobboldalon. Fölkiáltások: Ki vonta kétségbe?) Ertsey Péter: Csak rossz politikus. (Terütség.) Antal Géza: . . . ,,a házszabályrevizióra feltétlenül szükség van. Aki emlékezik rá, tudhat , hogy én mindenkor ellensége voltam az obstrunak“ (Nagy derültség a jobboldalon. Fölkiáltások Boly dolog! Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. ..«És mindenkor ellensége voltam az obstrulis nem egyszer másfél órás beszédekben óvi a pártot.“ (Derültség jobbfelől.) — Bocsássák meg, — úgymond a »no! — de én az én naiv hitemben azt gondoltam, ha én egy tízperces beszédben ugyanazt mondom, amit Justh Gyula egy másfélórás beszédben a párt tagjai előtt elmondott, — az első, a ki engem üdvözölni fog és mint elvtársat meleg szeretettel fossad, éppen Justh Gyula lesz. (Nagy derültség és tapsba jobboldalon.) " Majd Apponyinak egyik beszédéből cittált a szónok. Apponyi Albert gróf a jászberényi programbeszédében ezt mondta: (olvassa) „Óhajtom, hogy pártunk erőteljesen járjon el, de nemerőszakosan, mert a közelmúlt tapasztalataiból megtanulhattuk mindnyájan, hogy az erőszak pillanatnyi sikerében nincs köszönet. Nem tartom a kormny hivatásának, hogy hatalmi eszközökkel menőtötbe a hatalmát, nem tartom az ellenzék hivatásának, hogy obstrukcióval vigye keresztül akaratát “ (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon és a közéle n.) „Minkét esetben a dolgok természetes fejlődése: zavartatik meg. Elég volt abból, hogy a kormány, és az ellenzék, — hogy úgy mondjam — labdáztál az erőszakkal. Menjünk ki ebből a circulus vitios tud. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. «^''derültség a jobboldalon.) Tudjunk kitartani és ved, ha kell, küzdeni, de mindig csak oly eszközök , melyek hazánkat nem sebzik meg.“ Ugyancsak Apponyi Albert gróf mondotta halasi beszédében a következőket (Olvassa! ..Sői leszek olyan parlamenti eljárás szószólója, meg lehetetlenné teszi a parlament működését“ Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon és a középen. Zaj hall elől.) Kossuth Ferenc ezt mondotta ceglédi beszédében 1908 március 15-én: (olvassa) „Az mgig ki van téve annak, hogy akármilyen célért egy cím alatt összeverődhetik 20 ember és tönkre teheti az országot azzal, hogy hónapokig, sőt évekig megakaszthatja a magyar törvényhozás működését.“ (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Mikosevics Kanut közbeszól. Lovászi Márton: Mit üzentek a zentaiak?! Mikosevics Kanut: Majd megmondom! Antal Géza ezután Kossuth 1910 május 23-iki monori beszédéből idézte a következő mondatokat: „A miniszterelnök forradalomtól félti az országot, attól az obstrukció-forradalomtól, amelyet a Justhpárt hirdet. (Derültség jobbfelől.) A miniszterelnök azonban összetéveszti a Justh-pártot a nemzettel, mert mindenesetre nagyobb része a nemzetnek nem fogadja el az obstruálást, mint rendes parlamenti fegyvert.“ (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen.) Csodálatos, hogy most Apponyi és Kossuth helyesli az obstrukciót. A szónok reméli, hogy Kossuth és Apponyi még meggondolja a dolgot. — Hiába dicsérsz. — szólt közbe Zlinszky István, — nem ejtjük ki szájunkból a sajtot! Antal Géza: Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltába a katonai javaslatokat, ezért a Justh-pártot terheli a felelősség. Ez a párt akaályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az ország gazdasági és szociális bajain segíthetne. Hock János: A katonai javaslat majd segít ezeken a bajokon. Antal Géza utal arra, hogy a 68-iki országgyűlés ugyancsak a nyári hónapokban foglalkozott a védőerőtörvénnyel, pedig akkor külömb szellemi munkát végzett a Ház, mint ma az ellenzék. (Derültség a jobboldalon.) A koalíció idején Wekerles Kossuth több ízben elismerte a védőerőreform szükségét. Zlinszky István: Nemzeti engedmények ellenében! Antal Géza: Az 1910-iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kormánynak, amely 1996-ban a koalíciótól a királlyal való békés megegyezést várta. Polemizál Andrássy Gyula gróf zédével, majd Justh Gyula beszédeiből idéz, aki a századnyelvet és Andrássy indítványát porhintésnek nevezte. (Derültség a jobboldalom.) A szónok közben szünetet kér. Az elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. A szünet után Antal Géza azt bizonyította, hogy a koalíció alatt 1904-től 1909-ig a katonai kiadások háromszázkilencvenegy millióról hatszázhuszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem foglalnak magukban nagyobb tehernövelést. Az ellenzék összekapcsolja a védőerőreformot a választói jog dolgával. Pedig a katonai javaslatokat éppen azért kellene a választói reform előtt elintézni, hogy ezután megtörténhessék az egészséges pártalakulás a választói jog különböző fölfogása alapján. (Helyeslés aobboldalon.) A mai pártalakulások minden tekintetben egészségtelenek, olyanok harcolnak együtt, akik a nemzeti ellentállás idején halálos ellenségei voltak s egymásnak. Fölkiáltások jobbról: Justhék együtt vannak Kristóf Tyékkal! (Nagy zaj a baloldalon.) Antal Géza: Mikor Justh Gyula a Tatterszallban a szocialistáknak szónokolt, elfelejtette egy régebbi beszédét, melyben 1908. március 15-én Makón így nyilatkozott: (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon!) ..Nagyon óvatosnak kell lenni — mondta — és meg kell fontolni, mily következményekkel jár a választási reform. (Derültség a jobboldalon.) Éppen ma is láttam egy nagy magyar városban lefolyt nemzeti ünnepet, ahol a munkások nem nemzeti szinű lobogóval, de vörös zászlóval, nem a nemzeti himnusszal, de nemzetközi himnuszt énekelve ünnepeltek. Sajnos, ha való, hogy ha a nemzetiség eszméje győz Magyarországon, akkor Magyarország elpusztul.“ Győrffy Gyula: Vállalja ma is! (Zaj.) Egy hang (a középen) : Mondja ezt Bokányinak! (Nagy zaj.) Antal Géza... (tovább olvassa: „Ezek a jelszavak gátolják meg a magyar nemzeti eszmék diadalát.“ Emi hang a középen: Ezt még mindig Justh Gyula mondja? Antal Géza: Még mindig. (Derültség a jobboldalon. Tovább olvassa): „Nekünk kötelességünk, hogy a házszabályokat szigorítsuk.“ (Derültség és fölkiáltások a jobboldalon: Ahá! Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Ma is mondjuk! Vállaljuk!) Justh Gyula: Szigorítottuk is! Antal Géza . . . (tovább olvassa) : „És pedig úgy, hogy a nemzetiségiek és a nemzetközi szocialisták, ha ilyen csoport a Házba bejut, meg ne akaszthassák a parlament működését.“ (Derültség a jobboldalon és a középen.) Az a — mondhatnám — természetellenes pártalakulat, amelyet most látunk, hozza azután létre az ilyen helyzetet, hogy Kanosszába kénytelen menni az, akit a következetesség mintaképének szokott a maga pártja és sajtója jelezni. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Majd arról beszélt a szónok, hogy minden pártnak reális programot kell követnie. — Az a reális program, szólt közbe Kovácsi Kálmán, hogy ne gyilkoljuk a magyar érzést. — Az ideális programokat, folytatta Antal Géza, az idealizmussal együtt bízzuk a költőkre. — Persze, mi csak szavazzunk! — szólt közbe Justh János. — Az ideális politikusok — folytatta a szónok — többet árthatnak a nemzetnek, mint amennyit használnak. Egy reális program alapján találkozhatik Kossuth, Apponyi és Andrássy, akikre nekünk szükségünk van. Helyre kell állítani a harmóniát a király és a nemzet között, mert a nemzet mindig akkor volt erős, a mikor ez a harmónia megvolt. (Helyeslés a jobboldalon.) — A kormánypárt volt erős, nem a nemzet! — kiáltott föl Förster Aurél. — Szilágyi Dezső is azt hirdette, — folytatta a szónok, — hogy csak akkor erős a nemzet, ha a királlyal egy törekvésben egyesül, ha maga a király lesz vezére nemzeti törekvéseinknek. (Éljenzés a jobboldalon.) Mivel a védőerő-javaslat alkalmas arra, hogy a nemzet és a király között az egyetértést megszilárdítsa, s hazánkat ismét naggyá, nemzetközi pozíciónkat pedig tiszteltté tegye, a javaslatot elfogadom. A jobboldal zugó éljenzéssel és tapssal honorálta az érdekes beszédet. Mikosevics Kanut szólalt föl ezután személyes kérdésben; arra hivatkozott, hogy őt nem a zentai népgyűlés választotta képviselőnek, tehát a népgyűlés kívánsága nem elég arra, hogy letegye a mandátumát. Justh Gyula is fölszólalt. Azokra a támadásokra, úgymond, amelyeket Antal Géza intézett ellene, majd válaszolni fog a vita során, majd valamikor, egykor, ha rákerül a sor. — Ráérünk 1913-ig! — kiáltott föl a Justhpárti Manndorff Géza báró. — Antal Géza azt igyekezett bizonyítani, — folytatta Justh, — hogy én az obstrukció ellen nyilatkoztam és mindig elítéltem az obstrukciót. Mindenki tudhatja, úgymond, hogy én három obstrukciót rendeztem. Egyetlen egy esetben helytelenítettem az obstrukciót: mikor Széll idejében az indemnitás meghosszabbításáról volt szó. A pártértekezleten akkoriban Lengyel Zoltán indítványozta az oh- t