Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-16 / 41. szám
1913. február 16 BUDAPESTI HÍRLAP (41. sz.) fordulatot előidézni, a hatalmak diplomáciai akciója nemsokára újra meg fog kezdődni. Albánott a szerbek ellen. Belgrád, febr. 16. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai értesülések szerint a szerbek által megszállt albán területeken komály fölkelés kezdődött. Az utóbbi hetekben számos irreguláris bandák támadtak s ezek a két-háromszáz emberből álló csapatok megállapított terv szerintjárnak el az idegen okkupáló csapatok ellen. Ezek az irreguláris albán csapatok modern ismétlő puskával és kézi gránáttal vannak ellátva és jól vannak ruházva. A gyakovai, ipekei és lyumai kerületekben mutatkoztak először nagyobb tömegekben ezek az albán bandák, amelyek a szerb csapatokat léptennyomon nyugtalanítják. Okrida és Monasztir környékén is megkezdték a szerbek ellen műveleteiket és sok helyen már harc is folyt. A szerb katonai körök aggódva nézik ezeket a mozdulatokat és energikus eljárásra határozták el magukat. Harc a görögökkel. Az epiruszi harcok. Atén, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) A trónörökös napiparancsot adott ki, amelyben a hadseregnek kitartást, bátorságot és önmérséklést ajánl. A főparancsnok egyedül képes, a támadásra a kellő pillanatot meghatározni, amelyet más hadi akciókkal kapcsolatosan kell megállapítania. A trónörökös azt mondja végül, hogy ’Janikát a görögök minden oldalról körülzárták, úgy, hogy az epiruszi háború nemsokára véget fog érrni. . . 7 " " /■ 4 . ", Szaloniki sorsa. London, febr. iá. « (Saját tudósítónktól.) A nottinghami kereskedelmi kamara Greif Edvárd államtitkárhoz azzal a kéréssel fordult, hogy igyekezzék oda hatni, hogy Szalonikit, amennyiben nemzetközi állapotát egyáltalában meg akarják változtatni, szabad kikötővé tegyék. Oroszország és Ausztria és Magyarország. Hohenlohe herceg pétervári küldetése. Bécs,febr. 15. A NI. IV. Tgbl. mai száma kitűnően tájékozott helyről jelzéssel cikkelyt közöl, amelyben ez foglaltatik. A főbb politikai körök mind egyetértenek abban a fölfogásban, hogy ő felsége sajátkezű levelének kizárólagos célja az volt, hogy Ausztria és Magyarország és Oroszország régi barátságos viszonyát a külpolitika új fázisaiban is dokumentálja, leszögezze: tekintettel arra a nagy misszióra, mely e két államra a nemzetközi helyzet további kialakulásánál és új tájékozódásánál hárul. A vezető irány az európai béke fontolitása volt, amely különben vezéresmese uralkodónknak és utolérhetetlen államférfim bölcsességében. Ilyképpen a felség sajátkezű levelét tisztán és kizáróan akképpen kell megítélni, hogy a függő kérdések szükséges, rendezésénél és elintézésénél, melyeket a legutóbbi hónapok eseményei akuttá és bonyolulttá tettek, mint vademekium a béke irányában erőteljes hatást fog gyakorolni. A nagyhatalmak együttműködése a viszályok elintézésére biztosítottnak látszik,ha Hohenlohe herceg küldetése sikerrel járt. Erre vonatkozólag csak annyit lehet mondani, hogy mértékadó helyen meg vannak elégedve ennek aküldetésnek lefolyásával, és erősen hangoztatják a reményt, hogy a barátságos érzület energikus dokumentálása tovább fog hatni és a legőszintébb barátság fogadalmai, melyek ez uralkodói levelekben, napjaink történelmének e históriai okiratokban és nagy eseményeiben le vannak fektetve, a differenciák elintézésénél az aktuális kérdésekben határozott erőtényezőknek fognak bizonyulni. Ausztria és Magyarország és Oroszország közös eljárása biztosítottnak látszik a két uralkodó e formára és nemzetközi és udvari praxisra nézve legerősebb békenyilatkozatánál fogva, mely a függő kérdések elrendezésénekés„ tisztázásának „ jelentékeny meg” könnyítését foglalja magában. Nem tévesztendő szem elől, hogy a békés iránynak ez az összhangja, mely Pétervárott és Bécsben ünnepies megerősítést nyert, kitűnő fogadásban részesül Berlinben, ahol mindig súlyt vetnek arra, hogy az Oroszországgal való hagyományos jóviszonyt ne tegyék ki semmiféle megzavarásnak. Ezzel a német császár kipróbált, ha közvetítő munkájának útja egyengetve van, így erősbödik a remény, hogy a nagyhatalmak egységesek maradnak békehajlandóságukban és e hajlandóság gyakorlati érvényesítésében. A román-bolgár Konviktus. A szófiai tárgyalás. Szófia,, febr. 15. A román és bolgár delegátusoknak tegnapra összehívott ülését mára halasztották nyilván azért, mert bolgár részről alaposan meg akarják tárgyalni a választ a román követelésekre, melyek, formájukat és tartalmukat tekintve, láthatóan hatást gyakoroltak. Illetékes helyről hire jár, hogy a tárgyalásban már a legközelebbi időben pozitív vagy negatív értelmi döntés lesz. Ausztria és Magyarország, valamint több más nagyhatalom ismételten tanácsadásokkal szolgált abban az értelemben, hogy lehetővé tegyék a konfliktus békés megoldását. Bécs, febr. 15. (Alkalmi tudósítónktól.) Dancv visszaérkezett Szófiába és résztvett a ma délután négy órakor kezdődött bolgár-román egyezkedő tárgyaláson. Szófia, febr. 15. Ghika román követ délután négy órakor újból tanácskozott Szaratovval. A tanácskozáson ez alkalommal Danev dr. is részt vett. A tanácskozás körülbelül másfél óra hosszáig tartott. Izgalom Romániában. Bécs, febr. 15. (Saját tudósítónktól) Diplomáciai körökből jelentik, hogy Dancv hirtelen elutazása közvetetténül a meginduló tárgyalás előtt a román irányadó körökben nagy megütközést keltett. Dancv viselkedésében elsősorban illetlenséget látnak, de azt is lehetőnek tartják, hogy ez a váratlan és megokolatlan elutazás a bolgár kormány által eddig követett halogató politika érdekében történt, egyidejűen megállapítják, hogy Bulgária a hetek óta,húzódó tárgyalás folyamán konkrét ajánlatot még egyáltalában nem tett és így érthető a román közvélemény ingerültsége, amely az utóbbi napokban a kormány egyes tagjaira is átragadt. Bukarest, febr. 15. , (Saját tudósítónktól.) A román közvéleménynek a bolgár bonyodalom dolgában tanúsított türelmetlensége miatt a helyzet válságossá lett. A lapok közlése szerint nincs kizárva, hogy a román hadvezetőség holnap, vasárnap, szétküldi a katonai behívókat és hétfőn a hadsereg már hadiállományban lesz. Az oka ennek a fordulatnak az, hogy a Szófiában most újra folyó tárgyaláson megállapították, hogy Bulgária semmiképpen sem hajlandó Szilisztriát átengedni, míg másfelől a román kormány sem mondhat le erről a követeléséről. Félhivatalos közlések megállapítják, hogy a román kormány két ízben kérte Ausztria és Magyarország, illetően a hármas szövetség közbelépését. Az első esetben arra kérte a bécsi külügyi hivatalt, hogy a román-bolgár tárgyalás gyorsabb lebonyolítása érdekében lépjen közbe Szófiában, a második esetben pedig arra irányult a kormány kérelme, hogy a monarkia hasson oda, hogy Bulgária a Románia részéről megállapított bázison engedékenységet tanúsítson. Ausztria és Magyarország mind a két esetben eleget tett Románia kívánságának és Berchtold gróf közös külügyminiszter hosszabban tanácskozott a bécsi bolgár követtel, akinek útján arra kérte a szófiai kabinetet, hogy a béke, valamint a Romániával való jó szomszédi viszony fentartása érdekében ne zárkózzék el a román kívánságok teljesítése elől. Hasonló utasítást küldött Berchtold gróf a monarkia szófiai követének is. A mi Ausztriának és Magyarországnak a bukaresti kormánynál tett lépését illeti, ennek tisztán a jó barát tanácsának karaktere volt s arra irányult, hogy a román kormány türelemmel tárgyaljon Bulgáriával és ne sürgesse mindenáron a tárgyalásnak mostan való befejezését, mert nemsokára elkövetkezik az ideje annak, amikor a szövetséges balkáni államok a meghódított területek fölosztásáról fognak tárgyalni s ez az idő meghozhatja azt az alkalmas pillanatot is, amikor Bulgária az adott helyzet miatt hajlandóbb lesz a román követelés teljesítésére. Ezzel a türelmes várakozással Románia semmit sem kockáztat, sőt inkább csak nyerhet, a végső eszköz alkalmazása pedig sohasem lehet késő. A Szófiából érkezett legújabb hírek szerint Bulgária eddig annyiban közeledett a román állásponthoz, amennyiben hajlandó a Romániának átengedendő területet egészen a Fekete-tenger partján lévő Kaljakra helységig kibővíteni. Pétervári vélemény. Pétervár, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körökből jelentik: A Szófiában megindult bolgár-román tárgyalás még nem szakadt meg, hanem a nagyhatalmak beavatkozása nélkül függetlenül folyik tovább. ,A megegyezés lehetősége még mindig megvan, mind a mellett, hogy Románia újabb követelésekkel állt elő és most az egész határterületnek, egészen a Fekete-tengerig, Szilisztriával egyetemben való átengedését kivánja. A berlini román követ nyilatkozata. Berlin, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) Bél Simon berlini román követ egy újságíró előtt nyilatkozott a bolgár-román viszonyról s azt mondta, hogy a helyzet az utóbbi napokban nagyon kiélesedett. Románia lakosságának nagy része el van keseredve Bulgária halogató taktikája miatt. Gika szófiai követ tovább tárgyal ugyan a bolgár kormánnyal, de az általános izgatottság miatt nem remélhető a kérdés kielégítő elintézése. Romániában attól is félnek, hogy Bulgária Dobrudsát birtokába akarja keríteni. Meg kell gondolni, hogy Dobrudsának Bulgária által való fenyeegetése nem román-bolgár ügy, hanem európai fontosságú dolog. A követ ezután így folytatta: — Románia a mostani, keleti válságból nem fog megkisebbedve kikerülni. Meg vagyok róla győződve, hogy állásunk az alsó Dunán meg fog erősödni és hogy jelentőségünket a békekötés csak fokozni fogja.____ A mexikói forradalom. 11 Budapest, febr. 15 A mexikói fölkelők elérték céljukat, Madero elnök és kabinetje mára lemondott. A közvetítő a volt elnök és Diaz, a fölkelők vezére között De la Barra volt, aki azzal az érvvel tudott Diazra hatni, hogy a külföld — elsősorban az Északamerikai Egyesült Államok — intervencióját nem lehet megakadályozni, ha a kormány csapata és a felkelők legalább fegyverszünetet nem kötnek. Diaz vezér ádáz politikai és személyes ellenfele lemondását követelte, ami meg is történt. A nyugalom azonban Diaz minden igyekezete ellenére sem állott helyre; a felbőszült tömeg tovább rabol és gyilkol. Diaz, úgy látszik, hasztalan vágyik az elnöki székre, Madero utódja alkalmasint De la Barra lesz. Ha ugyan ezt a kombinációt is dugába nem dönti a fékevesztett mob. A mexikói helyzetről ma ezeket a táviratokat kaptuk: Madero lemondása. Mexikó, febr. 15. De la Barra ma reggel S. Angeles dandárparancsnok, a szövetségi csapatok vezére kíséretében Maderóhoz ment, akitől felhatalmazást kapott, hogy Diazzal tárgyaljon fegyverszünetről, valamint mindkét fél híveiből álló bizottság kiküldéséről a vitás kérdések rendezése végett. De la Barra a felkelők táborába ment és nyomatékosan érvelt Diaz előtt, hogy tekintettel a külföld fenyegető beavatkozására, járuljon hozzá a fegyverszünethez. Diaz késznek nyilatkozott erre, békekötésről azonban csak úgy akart tárgyalni, ha előbb Madero elnök, Suarez miniszterelnök és az egész kabinet lemond. De la Barra azt mondotta, hogy Maderó lemondó szándékáról mit sem tud, elismerte azonban, hogy Maderót hívei lemondásra akarják bírni. De la Barra ezután közölte a tanácskozás eredményét Maderóval. Az azóta beállott ágyúzást, mely szüntelenül folyik, azzal magyarázzák, hogy Madero meggondolta magát és nem mond le. Mexikó, febr. 15. , (Associated Press.) Madero elnök visszalépett. A belügyminiszter is beadta lemondását. A 20. gyalogezred egy csapata, melyet a nemzeti palota és az arzenál között állítottak föl, fellázadt és tisztjeit agyonlőtte. Megkísérelték, hogy Diazhoz csatlakozzanak. A lázadókat leverték és negyvenet közülük a palotába hoztak. A tegnapi haró, Newyork, febr. 13. Mexikóból jelentik, hogy műszaki csapatok tegnap dinamittal robbantották föl a nem