Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-16 / 41. szám

1913. február 16 BUDAPESTI HÍRLAP (41. sz.) fordulatot előidézni, a hatalmak diplomáciai akciója nemsokára újra meg fog kezdődni. Albánott a szerbek ellen. Belgrád, febr. 16. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai értesülések szerint a szerbek által megszállt albán területeken komály fölkelés kezdődött. Az utóbbi hetekben szá­mos irreguláris bandák támadtak s ezek a két-há­­romszáz emberből­ álló csapatok megállapított terv szerint­­járnak el az idegen okkupáló csapatok ellen. Ezek az irreguláris albán csapatok modern ismétlő puskával és kézi gránáttal vannak ellátva és jól van­nak ruházva. A gyakovai, ipekei és lyumai kerületek­­ben mutatkoztak először nagyobb tömegekben ezek az albán bandák, a­melyek a szerb csapatokat lépten­­nyomon­ nyugtalanítják. Okrida és Monasztir környé­kén is megkezdték a szerbek ellen műveleteiket és sok helyen már harc is folyt. A szerb katonai körök aggódva nézik ezeket a mozdulatokat és energikus eljárásra határozták el magukat. Harc a görögökkel. Az epiruszi harcok. Atén, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) A trónörökös napiparan­­csot adott ki, a­melyben a hadseregnek kitartást, bá­torságot és önmérséklést ajánl. A főparancsnok egye­dül képes, a támadásra a kellő pillanatot meghatá­rozni, a­melyet más hadi akciókkal kapcsolatosan kell megállapítania. A trónörökös azt mondja végül, hogy ’Janikát a­ görögök minden oldalról körülzárták, úgy, hogy az epiruszi háború nemsokára véget fog érrni. . . 7 " " /■ 4 . ", Szaloniki sorsa. London, febr. iá. « (Saját tudósítónktól.) A nottinghami keres­kedelmi kamara Greif Edvárd államtitkárhoz azzal a kéréssel fordult, hogy igyekezzék oda hatni, hogy Szalonikit, a­mennyiben nemzetközi állapotát egyáltalában meg akarják változtatni, szabad kikötővé tegyék. Oroszország és Ausztria és Magyarország. Hohenlohe herceg pétervári küldetése. Bécs,­­febr. 15. A NI. IV. Tgbl. mai száma kitűnően tájé­kozott helyről jelzéssel cikkelyt közöl, a­mely­­ben ez foglaltatik. A főbb politikai körök mind egyetértenek ab­ban a fölfogásban, hogy ő felsége sajátkezű levelé­nek kizárólagos célja az volt, hogy Ausztria és Ma­gyarország és Oroszország régi barátságos viszonyát a külpolitika új fázisaiban is dokumentálja, leszö­gezze: tekintettel arra a nagy misszióra, mely e két államra a nemzetközi helyzet további kialakulásánál és új tájékozódásánál hárul. A vezető irány az euró­pai béke fontolitása volt, a­mely különben vezéres­­­mese uralkodónknak és utolérhetetlen államférfim bölcsességében. Ilyképpen a felség sajátkezű levelét tisztán és­ kizáróan akképpen kell megítélni, hogy­ a függő kérdések szükséges, rendezésénél és elintézésé­nél, melyeket a legutóbbi hónapok eseményei akuttá és bonyolulttá tettek, mint vademekium a béke irá­nyában erőteljes hatást fog gyakorolni. A nagyhatal­mak­ együttműködése a viszályok elintézésére biztosí­­tottnak látszik­,ha Hohenlohe herceg küldetése si­kerrel járt. Erre vonatkozólag csak annyit lehet mondani, hogy­ mértékadó helyen meg vannak elé­gedve ennek a­­küldetésnek lefolyásával, és erősen hangoztatják a reményt, hogy­ a barátságos érzület energikus dokumentálása tovább fog hatni és­ a leg­őszintébb barátság fogadalmai, melyek ez uralkodói levelekben, napjaink történelmének e históriai ok­iratokban és nagy eseményeiben le vannak fektetve, a differenciák elintézésénél az aktuális kérdésekben határozott erőtényezőknek fognak­­ bizonyulni. Ausztria és Magyarország és Oroszország közös eljá­rása biztosítottnak látszik a két uralkodó e formára és nemzetközi és udvari praxisra nézve legerősebb békenyilatkozatánál fogva, mely a függő kérdések elrendezésének­­és„ tisztázásának „ jelentékeny meg” könnyítését foglalja magában. Nem tévesztendő szem elől, hogy­ a békés iránynak ez az összhangja, mely Pétervárott és Bécsben ünnepies megerősítést nyert, kitűnő fogadásban részesül Berlinben, a­hol mindig súlyt vetnek arra, hogy az Oroszországgal való ha­gyományos jóviszonyt ne tegyék ki semmiféle meg­zavarásnak. Ezzel a német császár kipróbált, ha köz­vetítő munkájának útja egyengetve van, így erősbö­­dik a remény, hogy a nagyhatalmak egységesek ma­radnak békehajlandóságukban és e hajlandóság gya­korlati érvényesítésében. A román-bolgár Konviktus. A szófiai tárgyalás. Szófia,, febr. 15. A román és bolgár delegátusoknak teg­napra összehívott ülését mára halasztották nyil­ván azért, mert bolgár részről alaposan meg akarják tárgyalni a választ a román követelé­­sekre, melyek, formájukat és tartalmukat te­kintve, láthatóan hatást gyakoroltak. Illetékes helyről hire jár, hogy a tárgyalásban már a legközelebbi időben pozitív vagy negatív értelmi­ döntés lesz. Ausztria és Magyarország, valamint több más nagyhatalom ismételten tanácsadá­sokkal szolgált abban az értelemben, hogy lehe­tővé tegyék a konfliktus békés megoldását. Bécs, febr. 15. (Alkalmi tudósítónktól.) Dancv visszaér­kezett Szófiába és résztvett a ma délután négy órakor kezdődött bolgár-román egyezkedő tár­gyaláson. Szófia, febr. 15. Ghika román követ délután négy órakor újból tanácskozott Szaratovval. A tanácskozá­son ez alkalommal Danev dr. is részt vett. A ta­nácskozás körülbelül másfél óra hosszáig tartott. Izgalom Romániában. Bécs, febr. 15. (Saját tudósítónktól) Diplomáciai körökből je­lentik, hogy Dancv hirtelen elutazása közvetettén­ül­ a meginduló tárgyalás előtt a román irányadó kö­rökben nagy megütközést keltett. Dancv viselkedésé­ben elsősorban illetlenséget látnak, de azt is lehető­nek tartják, hogy ez a váratlan és megokolatlan el­utazás a bolgár kormány által eddig követett halo­gató­­ politika érdekében történt, egyidejűen megál­lapítják, hogy Bulgária a hetek óta,húzódó tárgya­lás folyamán konkrét ajánlatot még egyáltalában nem tett és így érthető a román közvélemény inge­rültsége, a­mely az utóbbi napokban a kormány egyes tagjaira is átragadt. Bukarest, febr. 15. , (Saját tudósítónk­tól.) A román közvéle­ménynek a bolgár bonyodalom dolgában tanú­sított türelmetlensége miatt a helyzet válságossá lett. A lapok közlése szerint nincs kizárva, hogy a román hadvezetőség holnap, vasárnap, szét­­küldi a katonai behívókat és hétfőn a hadsereg már hadiállományban lesz. Az oka ennek a for­dulatnak az, hogy a Szófiában most újra folyó tárgyaláson megállapították, hogy Bulgária semmiképpen sem hajlandó Szilisztriát áten­gedni, míg másfelől a román kormány sem mondhat le erről a követeléséről. Félhivatalos közlések megállapítják, hogy a román kormány két ízben kérte Ausztria és Magyarország, ille­tően a hármas­ szövetség közbelépését. Az első esetben arra kérte a bécsi külügyi hivatalt, hogy a román-bolgár tárgyalás gyorsabb lebonyolí­tása érdekében lépjen közbe Szófiában, a má­sodik esetben pedig arra irányult a kormány kérelme, hogy a monarkia hasson oda, hogy Bulgária a Románia részéről megállapított bá­zison engedékenységet tanúsítson. Ausztria és Magyarország mind a két esetben eleget tett Ro­mánia kívánságának és Berchtold gróf közös külügyminiszter hosszabban tanácskozott a bécsi bolgár követtel, a­kinek útján arra kérte a szófiai kabinetet, hogy a béke, valamint a Ro­mániával való jó szomszédi viszony fentartása érdekében ne zárkózzék el a román kívánságok teljesítése elől. Hasonló utasítást küldött Berch­told gróf a monarkia szófiai követének is. A mi Ausztriának és Magyarországnak a bukaresti kormánynál tett lépését illeti, ennek tisztán a jó barát tanácsának karaktere volt s arra irányult, hogy a román kormány türelemmel tárgyaljon Bulgáriával és ne sürgesse mindenáron a tár­gyalásnak mostan való befejezését, mert nem­sokára elkövetkezik az ideje annak, a­mikor a szövetséges balkáni államok a meghódított ter­­ületek fölosztásáról fognak tárgyalni s ez az idő meghozhatja azt az alkalmas pillanatot is, a­mikor Bulgária az adott helyzet miatt hajlan­dóbb lesz a román követelés teljesítésére. Ezzel a türelmes várakozással Románia semmit sem kockáztat, sőt inkább csak nyerhet, a végső esz­köz alkalmazása pedig sohasem lehet késő. A Szófiából érkezett legújabb hírek szerint Bulgá­ria eddig annyiban közeledett a román állás­ponthoz, a­mennyiben hajlandó a Romániának átengedendő területet egészen a Fekete-tenger partján lévő Kaljakra helységig kibővíteni. Péter­vári vélemény. Pétervár, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) Diplomáciai körök­ből jelentik: A Szófiában megindult bolgár-ro­mán tárgyalás még nem szakadt meg, hanem a nagyhatalmak beavatkozása nélkül függetlenül folyik tovább. ,A megegyezés lehetősége még mindig megvan, mind a mellett, hogy Románia újabb követelésekkel állt elő és most az egész határterületnek, egészen a Fekete-tengerig, Szi­­lisztriával egyetemben való átengedését kivánja. A berlini román követ nyilatkozata. Berlin, febr. 15. (Saját tudósítónktól.) Bél Simon berlini román követ egy újságíró előtt nyilatkozott a bolgár-román viszonyról s azt mondta, hogy a helyzet az utóbbi napokban nagyon kiélesedett. Románia lakosságá­nak nagy része el van keseredve Bulgária halogató taktikája miatt. Gika szófiai követ tovább tárgyal ugyan a bolgár kormánnyal, de az általános izga­tottság miatt nem remélhető a kérdés kielégítő el­intézése. Romániában attól is félnek, hogy Bulgária Dobrudsát birtokába akarja keríteni. Meg kell gon­dolni, hogy Dobrudsának Bulgária által való fenye­­­e­getése nem román-bolgár ügy, hanem európai fon­­tosságú dolog. A követ ezután így folytatta: — Románia a mostani, keleti válságból nem fog megkisebbedve kikerülni. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy állásunk az alsó Dunán meg fog erő­södni és hogy jelentőségünket a békekötés csak fo­kozni fogja.____ A mexikói forradalom. 11 Budapest, febr. 15 A mexikói fölkelők elérték céljukat, Ma­dero elnök és kabinetje mára lemondott. A köz­vetítő a volt elnök és Diaz, a fölkelők vezére között De la Barra volt, a­ki azzal az érvvel tudott Diazra hatni, hogy a külföld — elsősor­ban az Északamerikai Egyesült­ Államok — in­tervencióját nem lehet megakadályozni, ha a kormány csapata és a felkelők legalább fegyver­szünetet nem kötnek. Diaz vezér ádáz poli­tikai és személyes ellenfele lemondását köve­telte, a­mi meg is történt. A nyugalom azonban Diaz minden igyekezete ellenére sem állott helyre; a felbőszült tömeg tovább rabol és gyil­kol. Diaz, úgy látszik, hasztalan vágyik az elnöki székre, Madero utódja alkalmasint De la Barra lesz. Ha ugyan ezt a kombinációt is dugába nem dönti a fékevesztett mob. A mexikói helyzetről ma ezeket a távirato­kat kaptuk: Madero lemondása. Mexikó, febr. 15. De la Barra ma reggel S. Angeles dandár­parancsnok, a szövetségi csapatok vezére kísé­retében Maderóhoz ment, a­kitől felhatalmazást kapott, hogy Diazzal tárgyaljon fegyverszünet­ről, valamint mindkét fél híveiből álló bizottság kiküldéséről a vitás kérdések rendezése végett. De la Barra a felkelők táborába ment és nyo­matékosan érvelt Diaz előtt, hogy tekintettel a külföld fenyegető beavatkozására, járuljon hozzá a fegyverszünethez. Diaz késznek nyilat­kozott erre, békekötésről azonban csak úgy akart tárgyalni, ha előbb Madero elnök, Suarez miniszterelnök és az egész kabinet lemond. De la Barra azt mondotta, hogy Maderó lemondó szándékáról mit sem tud, elismerte azonban, hogy Maderót hívei lemondásra akarják bírni. De la Barra ezután közölte a tanácskozás ered­ményét Maderóval. Az azóta beállott ágyúzást, mely szüntelenül folyik, azzal magyarázzák, hogy Madero meggondolta magát és nem mond le. Mexikó, febr. 15. , (Associated Press.) Madero elnök vissza­lépett. A belügyminiszter is beadta lemondását. A 20. gyalogezred egy csapata, melyet a nem­zeti palota és az arzenál között állítottak föl, fellázadt és tisztjeit agyonlőtte. Megkísérelték, hogy Diazhoz csatlakozzanak. A lázadókat le­verték és negyvenet közülük a palotába hoztak. A tegnapi haró, Newyork, febr. 13. Mexikóból jelentik, hogy műszaki csapa­tok tegnap dinamittal robbantották föl a nem­

Next