Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-18 / 42. szám
18 BUDAPESTI HÍRLAP (42. sz.) 1913. február 18. kezetét Mágocsy-Diesz Sándor dr. rendes tan mutatta be. Szerző kimutatja, hogy az élettani reakciókban az egyéni eltérések a külső körülmények hatásai alatt változnak: legcsekélyebbek, ha a külső körülmények a legkedvezőbbek. A végzett kísérletek a hőmérsékváltozás határaira vonatkoznak. Tangl Ferenc dr. rendes tag Berczeller László Sók hatása az oldatok fetizinfeszültségére cimű értekezését mutatta be. Reinheld Béla dr. kolozsvári egyetemi tanár Adatok a methaemoglobin ismeretéhez cimű munkáját Udránszky László dr. terjesztette elő. Szerző az oxyhaemoglobin és ferrocián közölt végbemenő reakció-viszonyokat tanulmányozta spek- trofotométeres és gázméréses módszerekkel. Kossatorni Tamás dr. levelező tag A búzamag proteinkomplexusa című dolgozatát ismertette. * (Pályázat Lotz Károly életrajzára.") A Képzőművészeti Társulat ötvenéves jubileumának alkalmából Halmos Izor fölajánlotta ezer koronás pályadíjra pályázatot hirdet a következő föltételekkel: A pályamű legalább nyolc és legföljebb tizenkét ívre terjedő Lotz-monográfia megírása. A monográfiának a mester egész életét és munkásságát föl kell ölelnie. A pályaművek megírásánál szem előtt tartandó, hogy a pályadíjjal kitüntetendő mű esetleg a mester rajzainak, vázlatainak és kisebb alkotásainak válogatott gyűjteményével illusztrálva fog megjelenni. A pályaműnek idegen kézzel írva, lapszámozva, összefűzve vagy bekötve, a pályázó nevét és pontos lakáscímét tartalmazó jeligés levéllel együtt 1914 szeptember 1-én délelőtt tizenkét óráig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, Városliget, Műcsarnok) kell beküldeni. A pályamunkákat Alexander Bernát dr., Beötha Zsolt dr., Berzeviczy Albert dr., Lyka Károly és Szmrecsányi Miklós dr. bírálják el. A pályázatban minden magyar honos részt vehet és a pályadíjjal kitüntetett mű a szerző tulajdona marad. * (Képzőművészet.") Richter Aurél rajzolóművész a Vasárnapi Újság munkatársa, a jövő hónapban ünnepli meg művészi pályafutásának húszéves jubileumát. Ebből az alkalomból a Vasárnapi Újság szerkesztősége, valamint tisztelői és barátai Richter Aurélt meleg ünneplésben fogják részesíteni. Strobentz Frigyes, Münchenben élő festőművész hazánkfia, a müncheni festőakadémia tanára pár nappal ezelőtt Budapestre érkezett rokonainak látogatására. Strobentz itthon való tartózkodását fölhasználja arra is, hogy előkészítse a legközelebbi müncheni nemzetközi tárlat magyar kiállítását. — Az Ernst-muzeum Iványi—Grünwald Béla kiállításán tegnap az állami művásárló-bizottság megjelent. A bizottság tagjai voltak: Benczúr Gyula, Czakó Elemér, K. Lippich Elek, Téren Gábor dr., Teles Ede s a bizottság, jegyzője Huszka Jenő dr. A bizottság kiválasztotta a megvásárlásra előterjesztendő festményt. Az Iványi—Grünwald-kiállítás a mai napon bezárult és a muzeum azonnal hozzáfogott Ferenczy Károly kiállításának rendezéséhez. — Gerevich Tibor dr. szerdán délután fél hét órakor a Középponti Egyetem kupolatermében előadást tart az olasz művészetről. * (Tudományos élet.) A Matematikai és Fizikai Társulat e hónap 2- án, csütörtökön délután hat órakor a tudományos egyetemi fizikai intézetében rendes ülést tart, amelyen Bálint Elemér tart előadást A válás együtthatós egyenletek pozitív gyökeinek meghatározásáról. — A Magyar Nyelvtudományi Társaság e hónap 18-án délután hat órakor a Tudományos Akadémia hetiüléstermében fölolvasó ülést tart, melyen Gombocz Zoltán: A finn-magyarság legrégibb jövevényszavai címmel tart előadást. — A Magyar Földrajzi Társaság február 20-án, csütörtökön este hat órakor tartja legközelebbi előadását a régi képviselőház, üléstermében, amelyen Telek Pál dr., a társaság főtitkára tart fölolvasást Az Atlantitól a Csendes Óceánig címmel. Előadásában az amerikai földrajzi társaság tranzkontinentális kirándulásáról fog beszámolni. FŐVÁROSI ÜGYEK: A kijátszott főváros. Azok, akik a főváros autonómiáját folyton másoktól féltik, ahelyett, hogy „visszarettenést nem ösmerő elszántsággal""* — önmaguktól óvnák, az autotaxi-üzletben megint olyan szerződést kötöttek, amely sem a főváros anyagi érdekének, sem a kereskedelemügyi miniszter intenciójának, sem a magyar gyáriparosok testületi óhajtásának meg nem felel! Más alkalommal már elmondtuk, hogy a rendszámok kiosztásának módjával a főváros ezúttal is módot próbál nyújtani a magyar ipar kijátszására. A rendszámokat ugyanis olyan vállalatoknak adta, amelyek eddigi ténykedésük után csakis arra szövetkezhettek, hogy a kereskedelemügyi miniszter leiratát, mely a magyar gyártású gépkocsiknak biztosított feltétlen elsőbbséget, mennél sikeresebben játszák .l Hogy a főváros ezt a visszaélést minden erejével elő akarja segíteni, az abból is nyilvánvaló, hogy már az egész vonalon megtörtént minden arra nézve, hogy a kereskedelemügyi miniszter elé szánt felfolyamodásokat elposványosítsák a közigazgatási gépezet útvesztőjében. A Városházán ugyanis rettegnek attól a gondolattól, hogy a tető alá hozott üzletet megsemmisítheti a miniszter újabb leirata, azért mindent elkövetnek, hogy ez a leirat ne rövid úton, hanem vagy fél esztendő elteltével jusson a polgármesteri hivatalhoz, vagyis mikor már a dolgon változtatni többé nem lehetne a megkötött szerződés, melynek üzleti részleteiről még mindig nem tud a türelmes tanács (bár a tizenhat tanácsos nevében és erkölcsi felelősségével kötötték!), nemcsak a kereskedelemügyi miniszter intencióit játsza ki, hanem vakmerősége a főváros anyagi érdekét is eleve kinullázza. Aki ezt a szerződést a tanács nevében meg merte kötni, az bizonyára éppen olyan jól tudta, mint mi, hogy egy több milliós haszonnal kecsegtető vállalatot egy tál lencséért ajándékoz oda kiszemelt embereinek. Az a két adat, amit eddig erről a felháborító szerződésről tudunk, bárki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy itt a deficittel küzdő főváros anyagi érdekeinek rut arculcsapása történt. A három külföldi automobil ügynökségből álló új rendszámtársaság ugyanis a polgármester elé benyújtott ajánlatában azzal kecsegtette a fővárost, hogy négy millió alaptőkével fog létesülni, s az alaptőkéből 2.050.000 korona értéket, vagyis a részvények többségét ingyen engedi át a fővárosnak. Míg a tárgyalások folytak, ezzel az ígérettel bolondították a közvéleményt és a törvényhatóságot, melynek olyan befolyásos és éber tagját is, mint Vázsonyi Vilmos, így bírták megnyerni. Most aztán kiderül, hogy a törvényhatósági bizottsági tagokat, köztük Vázsonyit is, félrevezették, mert a három ügynökség látszólag az ígéret beváltása elől azzal tér ki, hogy — nem egyesül közös rendszámtársasággá. A főváros tehát ennek a vállalatnak üzletvitelére semmiféle befolyást a közigazgatásin kívül nem gyakorolhat, míg csak az „autonómia“ elszánt védője újra elő nem áll — a megváltás gondolatával. Vagyis attól a fővárostól, melyről fieldai főpolgármester székfoglalója csak a minap állapította meg, hogy milyen szegény és gazdasági problémája mennyi önzetlen lelkiismeretet követelne, ismét el fog halászni néhány milliót a magánérdek olyasmiért, amit ingyen kellene megkapni! A szerződésnek azonban, melyet állítólag holnap végre a tanáccsal is közölni óhajt a polgármester, más sérelmes és képtelenül ajándékozó jellegű pontja is van Minden forgalomba kerülő autotaxi rendszám ellenében 500 koronát köt ki a főváros javára és azonkívül a bruttó jövedelem egy bizonyos hányadán felül 30 százalékot. Ez a két pont, ha nem ismerjük a külföldi példákat, s ha nem látnánk is be az efféle szemfényvesztő kikötés veséjébe, kecsegtetőnek látszik. Hogy is ne! A főváros, anélkül, hogy egy ujját is mozdítaná, 500 autótaxi után évente 250.000 koronát fog a rendszámtársaságtól kapni. Ez az összeg mindenesetre tekintélyes. De vájjon ez a negyedmillió korona elaltathatja-e a főváros edzett üzleti lelkiismeretét annak a ténynek tudatával szemben, hogy ezért a pénzért 1300 budapesti kocsis család kenyerét hagyja elvenni, mégpedig olyan nevetséges végkielégítésért, hogy ez a sok kisember-exisztencia fedezet nélkül a főváros nyakába szakad. Bécsben, mint a bérkocsi-iparosok előtt maga Bódy Tivadar dr. alpolgármester említette, a bérkocsi-iparosoknak minden rendszámért évi 3000 korona járadékot fizetnek a rendszámtársaságok. Azonkívül a városnak évi 85 koronát. Nálunk minden rendszámért egyszer és mindenkorra 1500 koronát a fővárosnak járó évi 500 koronán kívül. Az aránytalanság szembeötlő. Ha még a főváros részesedése lenne biztosítva, azt mondanók, hogy ,az exisztenciák föláldozásáért cserében legalább hasznot biztosít a köznek, hogy terhét könnyebben viselje. Mivel azonban a főváros a rendszámtársaság alapítására nézve nem kötötte ki magának az ellenőrző beavatkozás jogát, az a 30 százalék, amit a bruttó haszonból helyeznek kilátásba, silány hitegetésnél semmi egyéb ! Akik a kereskedelmi minisztert és a magyar ipar érdekét is ki akarják játszani, a fővárost is megkárosítják majd, mert nagy különbség az, hogy a rendszámtársaság 6000 koronával fogja-e beállítani az autótaxikat az alapítás mérlegébe, mint ahogyan a berlini, londoni és párisi autotaxi-vállalatok beállítják, vagy pedig a Városháza szemethunyásával 12—14.000 koronájával, amint a Benz, Al amag és a Westinghouse tervezik. Az első esetben az ötszáz kocsi ára csak három millió korona, az utóbbi esetben azonban ennek a kétszerese, vagy ennél is nagyobb fiktív összeg kerül kamatoztatásra a mérlegbe. A "főváros tehát így és más lehető mérlegvisszaélés esetén soha ahhoz a bizonyos 30 százalékos tiszta haszonhoz az eltüntetett bruttóból nem fog hozzájutni! Ezzel szemben, mint a bécsi taxivállalatok mérlegéből látjuk, a budapesti rendszámtársaság kocsijainak naponta átlag 35 korona bevételre, öszszesen tehát évi 6.387.500 korona nyers bevételre lehet számítaniuk, amiből a mindenféle üzemköltség napi 100 kilométerével évente 500 kocsinál öszszesen mintegy 3,8 millió koronára tehető. A budapesti rendszámtársaság évi tiszta haszna tehát közel fog járni a három millióhoz. Vagyis a főváros részesedése a tiszta haszon 10 százalékát sem fogja megközelíteni! És ezt a harácsot, mely 1300 családot kenyerétől fosztja meg, a főváros a jogosult magyar automobilgyárak visszaszorításával oly ügynökségek közt akarja megosztani, amelyeknek célja az idegen ipar hizlalása. Vájjon eltűrheti-e mindezt a kereskedelmi miniszter, és eltűrheti-e a törvényhatóság munkájának éber ellenőre, a belügyminiszter? — Az uj főpolgármester, Heltai Ferenc dr. főpolgármester ma vette át hivatala vezetését az uj városházán lévő hivatalos helyiségében. A mai napon fogadta az uj főpolgármester a polgármesterek, a tanács és a kerületi aluljárók tisztelgését, tegnap viszont a gázművektől vett búcsút. Ibollait különben a fővárostól távollevő bizottsági tagok is tömegesen üdvözölték távirati úton. A különböző ünneplésről szóló tudósításunk a következő: A főváros küldöttségében, amely ma tisztelgett az új főpolgármesternél, a polgármester vezetésével az alpolgármesterek, a tanács tagjai, a kerületi elüljárók és a főtisztviselők vettek részt. A küldöttség nevében Bárczy István dr. beszélt és a Városháza mostani rendjéhez a főpolgármester hozzájárulását és támogatását kérte. A beszédre Heltai Ferenc dr. szíves szavakkal felelt, biztosítván a polgármestert és a többi tisztviselőt jóindulatáról. Az új főpolgármestert a tanács tagjai lelkesen megéljenezték. A fővárosi gázmű személyzetétől vasárnap délben búcsúzott el a volt vezérigazgató. A megjelent tisztviselők és munkások nevében Ripka Ferenc dr. cégjegyző-igazgató intézett beszédet az új főpolgármesterhez. Reánk is esik egy sugár, úgymond, abból a dicsőségből, amely a vezérigazgatót érte, mert alkotásainak legszóibbikét, sikereinek leggazdagabbját a mi körünkben, a mi munkánk igénybevételével érte el. Amennyire örülünk azonban annak, hogy vezérigazgatónkat ez a fényes méltóság érte, annyira fáj a válás, amikor búcsúznunk kell attól, aki mindnyájunk bölcs, igazságos és szeretetteljes vezérigazgatója volt. A szónok ígéretet tett, hogy a félbehagyott munkát úgy fogják befejezni, hogy méltó legyen ahhoz, aki megkezdette. Heltai Ferenc dr. főpolgármester meghatottan válaszolt az üdvözlésre. Megköszönte a tisztviselők és munkások becsületes, hű és odaadó támogatását, amelyben őt mindenkor részesítették. Tartozom kijelenteni, úgymond, hogy munkámat olyan tisztviselői kar és olyan munkásszemélyzet segítette megvalósítani, amelyre méltán büszke tehet a főváros és amely megérdemli a tiszteletet. Fölhívta a tisztviselői kart és a munkásszemélyzetet, hogy a jövőben is azzal a becsületes munkássággal, odaadó hűséggel szolgáljáka fővárosnak ezt az intézményét, amely odaadást és hűséget neki volt alkalma tapasztalni. Sohasem fogom elfelejteni azt az időt, jelentette ki a főpolgármester, amelyet a gázművek tisztviselői karának és munkásszemélyzetének körében töltöttem. A tisztviselők és munkások percekig tartó lelkes éljenzése volt a viszhangja a főpolgármester búcsúszavainak. Heltai Ferenc dr. főpolgármesterré történt megválasztása alkalmából számos üdvözlő iratot kapott. Ily módon üdvözölték: Szabó József, a közmunkák tanácsának tagja, Krémer Miksa, Biró Henrik és Topitsch József. Szentes városa nevében Mátéffy Ferenc dr. polgármester a következő táviratot küldte: Budapest székesfőváros főpolgármesterévé történt királyi kijelölése és megválasztása alkalmából szülővárosának közönsége nevében őszinte lelkesedéssel és örömteli szívvel üdvözli méltóságodat. Mátéffy polgármester. — A középponti választmány ma délelőtt ülést tartott, amelyben a IX. kerületben elrendelt képviselőválasztás küldöttségeinek egyes lemondott tagjai helyett küldöttségi elnökül Földváry Imrét, helyettes elnökül Székely Soma dr.-t és jegyzőül Vaszka Mihályt küldötték ki. A választmány ezután megalakította a jövő évi választói névjegyzékek kiigazítására kiküldendő összeíró küldöttséget. Az I. kerületben három küldöttség fog működni. Az első küldöttség tagjai: Kiasz Pál dr., Szatala Emil, Schlager Andor, póttag Makó Mihály. A II. küldöttség tagjai: Gabrovitz Ede, Wilinger Ferenc, Kisasszondy Sándor, póttag Kocsis Ferenc. A III. küldöttség tagjai: Báthory Károly, Arnold Ró-