Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-13 / 38. szám

iák. A szerzett jogok a jövőre nézve a személyi pót­lékkal egyenlíítetnek ki. Hajlandó továbbá a mi­niszter a jövőre a törvényben biztosítani, hogy a lakószobák alapterü­lete együtt 40 négyszögméternél kevesebb ne lehessen. A kántortanítókra vonatkozóan tett javaslatot sajnálatára nem fogadhatja el, mert a kántori funkció eminenter egyházi funkció és a­mit e tekintetben, tehetett, az, már a jelen törvény­­javaslatban, benne foglaltatik. A minősítésnél az is­kolaszék beavatkozási szerepét már a közoktatás­­ügyi bizottság által elfogadott módosítással mellőzte. Elismeri ugyan, hogy a mostani törvényjavaslatból kifolyóan a hitfelekezeti és községi iskoláknak adott állami segítség tetemesen növekedik, az államosítás azonban az államra elkerülhetetlen terheket róna.­­ Egyébként az állam az emelkedés arányában több befolyást biztositott. A segítési kérvényeket szigo­rúan bírálja el a tekintetben, várjon azok az isko­lák, melyek a segítést kérelmezik, megfelelnek-e az 1907. évi XXVII. törvénycikkben megállapított kí­vánalmaknak. Nagy Ferencnek azt a javaslatát, hogy a jelen javaslatból eredő többletek ne hivatalosan folyósíttassanak állami segítségképpen, hanem újból való kérelemre, főleg adminisztratív szempontból nem tartja elfogadhatónak, mert adminisztratív szempontból óriás terheket róna a középponti igaz­gatásra egyrészt, másrészt pedig ezek amúgy is nem­rég elbírálást nyertek és a miniszternek módjában van az ellenőrzés révén az iskolák működését meg­figyelni, a­mennyiben pedig valamely iskola ellen panasz merülne föl, esetenként intézkedni. A bizottság ezután a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során a bizottság a közoktatási bizottság módosításainak elfogadása mel­lett a következő újabb módosításokat tette: Az állami iskolai tanítókra vonatkozóan az ötö­dik paragrafusnál a sémát oly irányban módosí­totta, hogy a fizetések és a lakáspénzek tekintetében a férj- és a nőtanítók között fönnálló diszaparitás megszűnjék. Az 1893-ik évi október 1-je elött, eltöltött szol­gálati idő rekompenzálásáról szóló szakaszt olykép­pen módosította, illetve egészítette ki, hogy a tíz év­nél kevesebb szolgálattal bíró érdemes tanítóik sze­mélyi pótléka nem lehet több 200 koronánál, a 10—15 évi szolgálattal bíró tanítóké 400 koronánál és a 15 évet meghaladó szolgálattal bíró tanítók sze­mélyi pótléka nem lehet több 600 koronánál. Fölvétetett az is, hogy a jövőben létesítendő tanítói lakások két szobájának együttes alapterülete legalább 40 négyszögméter legyen. A községi és a hitfelekezeti tanítókra vonat­kozóan a törvényjavaslatban a nők és férfiak kö­zötti diszparitás az államiaknak megfelelően módo­síttatott a lakáspénzre vonatkozó rész kivételével, úgyszintén a lakás nagyságéra vonatkozó megállapí­tás is analóg módon történne. A 22-ik paragrafusban Nagy Ferenc módosító javaslatának elfogadásával kimondatott, hogy az is­­kolafentartók az államsegítség­et a többlet erejéig csak akkor kaphatnák meg, ha szegénységük mel­lett megfelelnek az 1907. évi XXVII. törvénycikkben megkívánt egyéb föltételeknek is. „. .­­j * . ” Az állami tanítók országos egyesületének vá­lasztmánya mai ülésén köszönetet szavazott Tisza István grófnak, a kinek jóakaratú fáradozása sok­ban hozzájárult a fizetésrendező javaslatnak a ta­nítókra nézve kedvező módosításához. A bécsi merénylet. Budapest, febr. 12. Az a borzalmas merénylet, a­melynek Schumayer képviselő áldozatául esett, Valósággal forrongásba hozta az osztrák főváros népét. Pártkülönbség nélkül mindenki elítéli a me­rényletet, a­melynek indítóoka az volt, hogy a merénylő, munkást, mint a keresztény-szocialista párt együk ismert emberét, minden gyárból, a­hol dolgozott, kiüldözték meggyőződése miatt. Most már kétségtelen, hogy nem csupán megse­besíteni, h­anem­ megölni akarta áldozatát. A golyót, a­melyet áldozata fejébe röpített, ke­resztbe metszette, úgy hogy az szilánkokká szakadva, össze-vissza roncsolta a szerencsétlen osztrák képviselő fejét. Schumayer volt az osz­trák színtelen parlament egyik legérdekesebb s kétségtelenül nagytehetségű tagja. Afféle self made man volt, a­kit gyári munkásból emelt föl a kitartó munka és a tehetség arra a polcra, a­melyen állott. Mindössze negyvenkilenc eszten­dős volt és férfikora delén terítette le a halálos lövés. A halálhír nyomán mindenütt kitűzték a lobogót, így a parlament épületére, a városhá­zára és a községi hivatalokra. Az elhunyt kép­viselőnek temetését a szocialista­ párt rendezi. . A merényletről ma a következő jelentéseket kaptuk: Bécs, febr. 12. Kunsákot. Schumayer­ gyilkosát az­ éj folyamán többször kihallgatták. A kihallgatások folyamán igen nyugodt volt és teljes vallomást tett. Elmondotta, hogy maga is szociáldemokrata volt és nagyrabecsülte Schumayert. A­mikor differenciák miatt ki kellett válnia a pártból, a pártszervezet üldözte és hajszát indított ellene. A­mikor kétezer márka megtakarí­tott pénzével Németországból Bécsbe jött és itt ebből a pénzből élt, mindjárt azzal a tervvel foglalkozott, hogy a pénz fölemésztése után az egyik szociáldemo­krata vezért megöli. Nem éppen Schumayerre gon­dolt, csak éppen valamelyik vezérre, a­kiben a pártot akarta sújtani. Tegnap a tettet öt lépésnyi távolság­ból teljes öntudatban követte el. A golyó a fülön ke­resztül az ágyba hatolt be és valósággal szétzúzta a fejet. Hogy a lövés hatását még borzasztóbbá tegye, Kansak a golyót d'dum-dum lövegek módjára ke­resztbe metszette, úgy hogy a golyó az áldozat fejét­­ érintve, valósággal darabokra szakadt és széttépte az áldozat fejét. A holttestet valószínűen holnap fog­ják­­fölboncolni. A rendőrségen megjelent Kunsak öccse, Kunsak Lipót községtanácsos és­­ tartomány­­gyűlési képviselő, a­ki már az éj folyamán is ott volt a főkapitányságon. Kunsak Lipótot megtörte az eset és nem tudja fölfogni, hogy bátyja miért követett el ilyen borzalmas cselekedetet. A gyilkost munkasze­rető, takarékos embernek mondják, a­ki kifogásta­lan, rendes életmódot folytatott. Annak az egyre fokozódó energiával folytatott üldözésnek a részleteiről, a­mely a merénylő fém­munkást, megfosztván őt annak a lehetőségétől, hogy kenyerét megkeresse, gyilkos őrületbe hajtotta, a kö­vetkezőket jelentik: Kunsak a keresztényszocialista pártnak volt igen buzgó tagja és a merre járt, min­denütt ennek a pártszervezetnek igyekezett propa­gandát csinálni Ez a tevékenysége annál élesebb összeütközésbe hozta a szociáldemokratákkal, mert ezeknek egyik legerősebb csoportja a fémmunkások szakszervezete.Kunsaknak, sehol nem volt maradása, egyik gyárból a másikba kellett vándorolnia, mikor pedig két szociáldemokrata bizalmi ember ellen ve­szedelmes fenyegetés miatt följelentést tett, hazáját is el kellett hagynia és Németországban keresett munkát. A szociáldemokraták egy nyilatkozatban azt állítják, hogy csupán másfél esztendeje állott fönn a bojkott Kunsak ellen, ezzel szemben a keresztény­­szocialisták lapja úgy tudja, hogy teljes évtizede folyt ellene a kérlelhetetlen hajsza. Azt különben maguk a szociáldemokraták sem tagadják, hogy Kunsákot minden munkaalkalomtól meg akarták fosztani a­miatt, mert szervezetükbe nem vetette föl magát. A merénylő munkás különben terhelt csa­ládból származik és azt hiszik, hogy a monopolizált munkának kegyetlen üldözése már korábban meg­fosztotta elméje épségétől és hogy gyilkos merénylete már bomlott agynak a műve. Bár magát, a gyilkos merényletnek tényét, mindenki fölötte sajnálatosnak tartja és mély megdöbbenéssel elítéli, mégis kínos feltűnést kelt a bécsi szociáldemokrata pártnak az az egykedvű nyilatkozata, a­melyben leplezetlenül beismeri, hogy a merénylőt munkátalanságra, ma­gyarul: éhenhalásra ítélték a­miatt, mert nem­ akarta magát fölvétetni a párt szervezetébe. • , Bécs, febr. 12. Schumayer elhunyta alkalmából a második­­ és tizenhatodik kerület községi hivatalain, va­lamint a középponti városházán gyászlobogók lengenek. Weisskirchner bolgármester elrendelte, hogy az özvegyhez részvéttáviratot intézzenek a községi képviselőtestület nevében. A képviselőtes­tület külön gyászjelentést fog kiadni. Az elhunyt ko­porsójára Bécs város nevében koszorút tesznek. A bécsi keresztényszocialista párt Weisskirchner elnök­lésével ma a bécsi városházán gyűlést tartott, a­me­lyen a pártvezetőség kifejezést adott mély részvété­nek és kijelentette, hogy Schumayer halálát nagy veszteségnek tartja. Bécs, febr. 12. Kunsakot ma délelőtt a rendőrségen újra ki­hallgatták. Kunsak megint hangoztatta, hogy a tettet, legbensőbb meggyőződéséből és érett megfontolás után követte el. Kunsak rámutatott arra, hogy Schu­­mayertől tanulta indirekte első ízben a szabadelvű eszméket. Az ő beszédein lelkesült föl először. Ké­sőbb azonban Schumayer eszméi iránt nem érdeklő­dött többé és el is fordult a szociáldemokrata párttól. A vizsgálat megállapította, hogy Kunsak már 1911. decemberében foglalkozott tervének kivitelével. La­kásán száznál több, részben új és üres töltést találtak, a­melyekkel kísérletet tett. Kunsak nagy töltés készle­téből kiválasztott egy golyót, a­melyet dum-dum módjára preparált. A golyót, a­mely Schumayert megölte, még nem találták meg; valószínűen még benne van az áldozat fejében. Kunsák Lipót képvi­selő Schumayer özvegyéhez levelet intézett, a­mely­ben megtérve kér tőle bocsánatot szerencsétlen test­vérének teljességgel érthetetlen tette miatt. Weiss­­kirchner polgármester is nagyon meleghangú levelet írt az özvegynek, a­ki igen sok részvéttáviratot és leve­let kapott, a többi közt Stürgkh gróf miniszterelnök­től és Bienerth­ báró helytartótól. Windischgrötz herceg, az urakháza elnöke is részvétét fejezte ki a képviselőház elnökének. Az áldozat teme­tése vasárnap délután lesz az ottakringi mun­kás­otthonból s a hatóságok arra igen nagy­szabású intézkedéseket tesznek. A merénylő teljesen nyugodt, tette semmi hatást sem gyakorolt rá, semmi lelkifurdalása sincsen és jó étvággyal eszik. Kunsak Linót képviselő lakása előtt nagyszámú rendőrség vigyáz, mert a szocialista munkások tüntetésétől fél­nek. A képviselő hosszabb szabadságra fog menni és egyelőre vissza fog vonulni a politikai élettől. BUDAPESTI HÍRLAP (38. sz.) 1913- február 13.­­ Az új balkáni háború. Budapest, febr. 12. A stratégiai helyzet (Katonai vélemény.) A­mennyire az eddig érkezett és egymásnak ellenmondó hírekből megállapítható, a hadviselő felek helyzete szer­dáig a következőképpen alakult: Csalaidzsánál: a törökök hétfői támadá­suk eredményeként a mocsaras Katarcsi patak völgyén át eljutottak azokra a magaslatokra, a­melyek Kalikrácia,Csataldzsa és Alkalán köz­ségek vonalában húzódnak. A török lovasság ugyanazon a napon Bogadoszig nyomult előre. A legújabb hírek szerint a török centrum a Csa­­taldzsától mintegy húsz kilométerre nyugatra — a vasút mellett — fekvő Szinekliig ért. Midiá­nál a partraszállás sikerült. Ezeket a híreket hivatalosan még nem erősítették meg és ezért csak fentartással fogadjuk őket. A bolgárok, úgy látszik, harcolva bár, de fokozatosan engednek a csataldzsai török sereg nyomásának és lassanként visszahúzódnak. Hogy hol választják az újabb ellenállás vo­nalát, vagy hogy szándékuk-e a támadásba át­menni, azt egyelőre biztosan nem lehet tudni. A további energikusabb ellenállás kifejtésére leg­alkalmasabbnak mutatkozik az a domborulat, mely általánosságban Csorlu és Szárát városok között, az Ergene-folyó mentén, húzódik. Itt újból hangoztatjuk, hogy a bolgárok­nak ez a visszavonulása eddig nem egy egysé­gesen intézett vehemens török támadás kénysze­rítő hatásának a következménye, hanem inkább az önként elhatározott hátrálás benyomását kelti. Feltehető, hogy Számon tábornok a trá­­ciai hadi színtéren egymástól nagy távolságra harcoló csoportokat kisebb területen akarja összevonni, a­hol a kölcsönös támogatás lehe­tősége nincs kizárva. Drinápolynál a bolgárok nem tud­tak ed­dig még jelntékenyebb sikert elérni, sőt kon­stantinápolyi hírek szerint az elfoglalt Bujuk­­dom­bot is el kellett hagyniok. ’Janimnál a törökök és görögök­ elsáncolt állásaikban állnak egymással szemben. Jelen­tékenyebb esemény itt sem történt. A Gallipoli-félsziget torkánál a helyzet megállapítása nehéz, mert a török győzelemről szóló híreket a bolgárok energikusan cáfolják. Ebben a cáfolatban azonban olyan adatok for­dulnak elő (a törökök 15.000 főnyi vesztesége!), a­melyek feljogosítanak arra, hogy szavahihető­ségében kételkedjünk. A törökök részéről 8-án és 9-ikén a Kum­csiflik és Kávák körül lefolyt harcokban — sokat mondva — legföljebb 30.000

Next