Budapesti Hírlap, 1913. február (33. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-13 / 38. szám
iák. A szerzett jogok a jövőre nézve a személyi pótlékkal egyenlíítetnek ki. Hajlandó továbbá a miniszter a jövőre a törvényben biztosítani, hogy a lakószobák alapterülete együtt 40 négyszögméternél kevesebb ne lehessen. A kántortanítókra vonatkozóan tett javaslatot sajnálatára nem fogadhatja el, mert a kántori funkció eminenter egyházi funkció és amit e tekintetben, tehetett, az, már a jelen törvényjavaslatban, benne foglaltatik. A minősítésnél az iskolaszék beavatkozási szerepét már a közoktatásügyi bizottság által elfogadott módosítással mellőzte. Elismeri ugyan, hogy a mostani törvényjavaslatból kifolyóan a hitfelekezeti és községi iskoláknak adott állami segítség tetemesen növekedik, az államosítás azonban az államra elkerülhetetlen terheket róna. Egyébként az állam az emelkedés arányában több befolyást biztositott. A segítési kérvényeket szigorúan bírálja el a tekintetben, várjon azok az iskolák, melyek a segítést kérelmezik, megfelelnek-e az 1907. évi XXVII. törvénycikkben megállapított kívánalmaknak. Nagy Ferencnek azt a javaslatát, hogy a jelen javaslatból eredő többletek ne hivatalosan folyósíttassanak állami segítségképpen, hanem újból való kérelemre, főleg adminisztratív szempontból nem tartja elfogadhatónak, mert adminisztratív szempontból óriás terheket róna a középponti igazgatásra egyrészt, másrészt pedig ezek amúgy is nemrég elbírálást nyertek és a miniszternek módjában van az ellenőrzés révén az iskolák működését megfigyelni, amennyiben pedig valamely iskola ellen panasz merülne föl, esetenként intézkedni. A bizottság ezután a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során a bizottság a közoktatási bizottság módosításainak elfogadása mellett a következő újabb módosításokat tette: Az állami iskolai tanítókra vonatkozóan az ötödik paragrafusnál a sémát oly irányban módosította, hogy a fizetések és a lakáspénzek tekintetében a férj- és a nőtanítók között fönnálló diszaparitás megszűnjék. Az 1893-ik évi október 1-je elött, eltöltött szolgálati idő rekompenzálásáról szóló szakaszt olyképpen módosította, illetve egészítette ki, hogy a tíz évnél kevesebb szolgálattal bíró érdemes tanítóik személyi pótléka nem lehet több 200 koronánál, a 10—15 évi szolgálattal bíró tanítóké 400 koronánál és a 15 évet meghaladó szolgálattal bíró tanítók személyi pótléka nem lehet több 600 koronánál. Fölvétetett az is, hogy a jövőben létesítendő tanítói lakások két szobájának együttes alapterülete legalább 40 négyszögméter legyen. A községi és a hitfelekezeti tanítókra vonatkozóan a törvényjavaslatban a nők és férfiak közötti diszparitás az államiaknak megfelelően módosíttatott a lakáspénzre vonatkozó rész kivételével, úgyszintén a lakás nagyságéra vonatkozó megállapítás is analóg módon történne. A 22-ik paragrafusban Nagy Ferenc módosító javaslatának elfogadásával kimondatott, hogy az iskolafentartók az államsegítséget a többlet erejéig csak akkor kaphatnák meg, ha szegénységük mellett megfelelnek az 1907. évi XXVII. törvénycikkben megkívánt egyéb föltételeknek is. „. .j * . ” Az állami tanítók országos egyesületének választmánya mai ülésén köszönetet szavazott Tisza István grófnak, a kinek jóakaratú fáradozása sokban hozzájárult a fizetésrendező javaslatnak a tanítókra nézve kedvező módosításához. A bécsi merénylet. Budapest, febr. 12. Az a borzalmas merénylet, amelynek Schumayer képviselő áldozatául esett, Valósággal forrongásba hozta az osztrák főváros népét. Pártkülönbség nélkül mindenki elítéli a merényletet, amelynek indítóoka az volt, hogy a merénylő, munkást, mint a keresztény-szocialista párt együk ismert emberét, minden gyárból, ahol dolgozott, kiüldözték meggyőződése miatt. Most már kétségtelen, hogy nem csupán megsebesíteni, hanem megölni akarta áldozatát. A golyót, amelyet áldozata fejébe röpített, keresztbe metszette, úgy hogy az szilánkokká szakadva, össze-vissza roncsolta a szerencsétlen osztrák képviselő fejét. Schumayer volt az osztrák színtelen parlament egyik legérdekesebb s kétségtelenül nagytehetségű tagja. Afféle self made man volt, akit gyári munkásból emelt föl a kitartó munka és a tehetség arra a polcra, amelyen állott. Mindössze negyvenkilenc esztendős volt és férfikora delén terítette le a halálos lövés. A halálhír nyomán mindenütt kitűzték a lobogót, így a parlament épületére, a városházára és a községi hivatalokra. Az elhunyt képviselőnek temetését a szocialista párt rendezi. . A merényletről ma a következő jelentéseket kaptuk: Bécs, febr. 12. Kunsákot. Schumayer gyilkosát az éj folyamán többször kihallgatták. A kihallgatások folyamán igen nyugodt volt és teljes vallomást tett. Elmondotta, hogy maga is szociáldemokrata volt és nagyrabecsülte Schumayert. Amikor differenciák miatt ki kellett válnia a pártból, a pártszervezet üldözte és hajszát indított ellene. Amikor kétezer márka megtakarított pénzével Németországból Bécsbe jött és itt ebből a pénzből élt, mindjárt azzal a tervvel foglalkozott, hogy a pénz fölemésztése után az egyik szociáldemokrata vezért megöli. Nem éppen Schumayerre gondolt, csak éppen valamelyik vezérre, akiben a pártot akarta sújtani. Tegnap a tettet öt lépésnyi távolságból teljes öntudatban követte el. A golyó a fülön keresztül az ágyba hatolt be és valósággal szétzúzta a fejet. Hogy a lövés hatását még borzasztóbbá tegye, Kansak a golyót d'dum-dum lövegek módjára keresztbe metszette, úgy hogy a golyó az áldozat fejét érintve, valósággal darabokra szakadt és széttépte az áldozat fejét. A holttestet valószínűen holnap fogjákfölboncolni. A rendőrségen megjelent Kunsak öccse, Kunsak Lipót községtanácsos és tartománygyűlési képviselő, aki már az éj folyamán is ott volt a főkapitányságon. Kunsak Lipótot megtörte az eset és nem tudja fölfogni, hogy bátyja miért követett el ilyen borzalmas cselekedetet. A gyilkost munkaszerető, takarékos embernek mondják, aki kifogástalan, rendes életmódot folytatott. Annak az egyre fokozódó energiával folytatott üldözésnek a részleteiről, amely a merénylő fémmunkást, megfosztván őt annak a lehetőségétől, hogy kenyerét megkeresse, gyilkos őrületbe hajtotta, a következőket jelentik: Kunsak a keresztényszocialista pártnak volt igen buzgó tagja és a merre járt, mindenütt ennek a pártszervezetnek igyekezett propagandát csinálni Ez a tevékenysége annál élesebb összeütközésbe hozta a szociáldemokratákkal, mert ezeknek egyik legerősebb csoportja a fémmunkások szakszervezete.Kunsaknak, sehol nem volt maradása, egyik gyárból a másikba kellett vándorolnia, mikor pedig két szociáldemokrata bizalmi ember ellen veszedelmes fenyegetés miatt följelentést tett, hazáját is el kellett hagynia és Németországban keresett munkát. A szociáldemokraták egy nyilatkozatban azt állítják, hogy csupán másfél esztendeje állott fönn a bojkott Kunsak ellen, ezzel szemben a keresztényszocialisták lapja úgy tudja, hogy teljes évtizede folyt ellene a kérlelhetetlen hajsza. Azt különben maguk a szociáldemokraták sem tagadják, hogy Kunsákot minden munkaalkalomtól meg akarták fosztani amiatt, mert szervezetükbe nem vetette föl magát. A merénylő munkás különben terhelt családból származik és azt hiszik, hogy a monopolizált munkának kegyetlen üldözése már korábban megfosztotta elméje épségétől és hogy gyilkos merénylete már bomlott agynak a műve. Bár magát, a gyilkos merényletnek tényét, mindenki fölötte sajnálatosnak tartja és mély megdöbbenéssel elítéli, mégis kínos feltűnést kelt a bécsi szociáldemokrata pártnak az az egykedvű nyilatkozata, amelyben leplezetlenül beismeri, hogy a merénylőt munkátalanságra, magyarul: éhenhalásra ítélték amiatt, mert nem akarta magát fölvétetni a párt szervezetébe. • , Bécs, febr. 12. Schumayer elhunyta alkalmából a második és tizenhatodik kerület községi hivatalain, valamint a középponti városházán gyászlobogók lengenek. Weisskirchner bolgármester elrendelte, hogy az özvegyhez részvéttáviratot intézzenek a községi képviselőtestület nevében. A képviselőtestület külön gyászjelentést fog kiadni. Az elhunyt koporsójára Bécs város nevében koszorút tesznek. A bécsi keresztényszocialista párt Weisskirchner elnöklésével ma a bécsi városházán gyűlést tartott, amelyen a pártvezetőség kifejezést adott mély részvétének és kijelentette, hogy Schumayer halálát nagy veszteségnek tartja. Bécs, febr. 12. Kunsakot ma délelőtt a rendőrségen újra kihallgatták. Kunsak megint hangoztatta, hogy a tettet, legbensőbb meggyőződéséből és érett megfontolás után követte el. Kunsak rámutatott arra, hogy Schumayertől tanulta indirekte első ízben a szabadelvű eszméket. Az ő beszédein lelkesült föl először. Később azonban Schumayer eszméi iránt nem érdeklődött többé és el is fordult a szociáldemokrata párttól. A vizsgálat megállapította, hogy Kunsak már 1911. decemberében foglalkozott tervének kivitelével. Lakásán száznál több, részben új és üres töltést találtak, amelyekkel kísérletet tett. Kunsak nagy töltés készletéből kiválasztott egy golyót, amelyet dum-dum módjára preparált. A golyót, amely Schumayert megölte, még nem találták meg; valószínűen még benne van az áldozat fejében. Kunsák Lipót képviselő Schumayer özvegyéhez levelet intézett, amelyben megtérve kér tőle bocsánatot szerencsétlen testvérének teljességgel érthetetlen tette miatt. Weisskirchner polgármester is nagyon meleghangú levelet írt az özvegynek, aki igen sok részvéttáviratot és levelet kapott, a többi közt Stürgkh gróf miniszterelnöktől és Bienerth báró helytartótól. Windischgrötz herceg, az urakháza elnöke is részvétét fejezte ki a képviselőház elnökének. Az áldozat temetése vasárnap délután lesz az ottakringi munkásotthonból s a hatóságok arra igen nagyszabású intézkedéseket tesznek. A merénylő teljesen nyugodt, tette semmi hatást sem gyakorolt rá, semmi lelkifurdalása sincsen és jó étvággyal eszik. Kunsak Linót képviselő lakása előtt nagyszámú rendőrség vigyáz, mert a szocialista munkások tüntetésétől félnek. A képviselő hosszabb szabadságra fog menni és egyelőre vissza fog vonulni a politikai élettől. BUDAPESTI HÍRLAP (38. sz.) 1913- február 13. Az új balkáni háború. Budapest, febr. 12. A stratégiai helyzet (Katonai vélemény.) Amennyire az eddig érkezett és egymásnak ellenmondó hírekből megállapítható, a hadviselő felek helyzete szerdáig a következőképpen alakult: Csalaidzsánál: a törökök hétfői támadásuk eredményeként a mocsaras Katarcsi patak völgyén át eljutottak azokra a magaslatokra, amelyek Kalikrácia,Csataldzsa és Alkalán községek vonalában húzódnak. A török lovasság ugyanazon a napon Bogadoszig nyomult előre. A legújabb hírek szerint a török centrum a Csataldzsától mintegy húsz kilométerre nyugatra — a vasút mellett — fekvő Szinekliig ért. Midiánál a partraszállás sikerült. Ezeket a híreket hivatalosan még nem erősítették meg és ezért csak fentartással fogadjuk őket. A bolgárok, úgy látszik, harcolva bár, de fokozatosan engednek a csataldzsai török sereg nyomásának és lassanként visszahúzódnak. Hogy hol választják az újabb ellenállás vonalát, vagy hogy szándékuk-e a támadásba átmenni, azt egyelőre biztosan nem lehet tudni. A további energikusabb ellenállás kifejtésére legalkalmasabbnak mutatkozik az a domborulat, mely általánosságban Csorlu és Szárát városok között, az Ergene-folyó mentén, húzódik. Itt újból hangoztatjuk, hogy a bolgároknak ez a visszavonulása eddig nem egy egységesen intézett vehemens török támadás kényszerítő hatásának a következménye, hanem inkább az önként elhatározott hátrálás benyomását kelti. Feltehető, hogy Számon tábornok a tráciai hadi színtéren egymástól nagy távolságra harcoló csoportokat kisebb területen akarja összevonni, ahol a kölcsönös támogatás lehetősége nincs kizárva. Drinápolynál a bolgárok nem tudtak eddig még jelntékenyebb sikert elérni, sőt konstantinápolyi hírek szerint az elfoglalt Bujukdombot is el kellett hagyniok. ’Janimnál a törökök és görögök elsáncolt állásaikban állnak egymással szemben. Jelentékenyebb esemény itt sem történt. A Gallipoli-félsziget torkánál a helyzet megállapítása nehéz, mert a török győzelemről szóló híreket a bolgárok energikusan cáfolják. Ebben a cáfolatban azonban olyan adatok fordulnak elő (a törökök 15.000 főnyi vesztesége!), amelyek feljogosítanak arra, hogy szavahihetőségében kételkedjünk. A törökök részéről 8-án és 9-ikén a Kumcsiflik és Kávák körül lefolyt harcokban — sokat mondva — legföljebb 30.000