Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)
1913-03-01 / 52. szám
s, nának ? A valóság az, hogy kezelésben nem volt komoly oka az ellenzéknek az obstrukcióra, azután mindig több és súlyosabb okot csinált rá magának, amíg a mai helyzetbe jutottunk. De itt nem iskolásfiúkról, nem büntetésről, nem megsértett magánemberekről van szó, hanem a nemzet nagy javairól. Ha az ellenzékipártoknak igazuk van abban, — ami azt jelenti, hogy a nemzetnek hasznára van az — hogy nem mennek be a Házba, akkor százféle elégtételt adhat nekik a kormány ,és pártja, mégsem szabad bemenniük. Ha mdndig nincsen ebben igazuk, akkor elégtétel nélkül is be kell menniük, mert hiszen arra küldettek, hogy minden körülmények közt teljesítsék a nemzet szolgálatában a kötelességüket. Ugyanez áll a kormánypártra is. Ha azt a kötelességet, hogy a kormányzás és törvényhozás rendjét biztosítsa, nem tudta másképpen teljesíteni, mint erőszakosság útján, ez az erőszakosság az ő felelősségére ment. Történelem és nemzet számon fogja tőle kérni. De ha nem csupán azért erőszakoskodott, hogy erőszakoskodjék, hanem azért, hogy vállalt kötelességeit, kitűzött kormányzati és törvényhozási feladatait teljesítse, akkor ismét világos,-. hogy addig fogja folytatni erőszakosságát, amig fönnáll az ok, a mely az erőszakot provokálta, s amig feladatát el nem érte. Jogosult bírája csak a lelkiisismerete és a nemzet lehet. De a nemzet ítélete elé csak akkor mehet, amikor kitűzött célját elérte, s megkérdezheti a nemzetet: megérte-e az eredmény az erőszakot. Mindezek úgy az ellenzékre, mint a kormánypártra nézve tisztán állanak előttünk, akik objektíve nézzük mindeniket. Természetesnek találjuk azt is, hogy mind a két félnek erkölcsi kötelessége, hogy egymásra nézve lehetetlenné ne tegye, sőt, ha lehet, megkönnyítse a rendes viszony helyreállítását. Ehhez természetesen nem csak találékonyság kell, hanem magábaszállás, önzetlenség és nagy önmeggyőzésre képes hazaszeretet. Hogy mindebből még mennyi maradt meg a pártokban, azt nem tudjuk. De meg vagyunk győződve, hogy az a meghasonlás, a lelkiismeretnek az a hánykódása, amely oly mélává és meghatóvá tette Sennyey Miklós báró mai felszólalását, marcangolja más, egyelőre szótalan hazafiak lelkét is és sokan vannak, akik magukban mondják:/: kárhozat, hogy idáig kellett jutnunk, imm ‘ ■ arra (BUDAPESTI HÍRLAP (52. sz.) 1913. március 1. A katolikus papság panasza. A Budapesti Hírlap mai számában közzétettük egy katolikus áldozó pap levelét, amelyben arról panaszkodik, hogy a protestáns lelkészek már megkapták a 2400 koronás kiegészítést, mig a katolikus papokról megfeledkeztek. Illetékes helyről arról értesítenek bennünket, hogy a panasz alaptalan. A kultuszminiszter — Ugyanis — addig is, mig a lelkész ilytetményeknek kárpótlékok útján történő emeléséről » szóló törvény megalkotható lesz, két 400 koronáiig menő ötöd-, éves pótlékot tett „folyóvá. Ennek következtében valamennyi felekezetiül az ötéves szolgálattal bio lelkészek jövedelmi minimuma 200((1 koronárajl a tíz éves szolgálattal bíró lelkészek jövedelmi miinimuma 2400 koronára emelkedett. A folyósított összegek már az egyházi hatóságoknál vannak. Pártértekezlet. A Kossuth-párt már elU. sodikán, vasárnap,, este hat órakor jpártértséiel,jele tart. Zágráb — Ausztriában?Lapunk, február hónap 23-iki számában Györffy István dr. kolozsvári egyetemi tanárnak hozzánk intézett levelét közöltük, melyben egy osztrák növénytárái szakújság ama hírében, hogy „a bécsi tudományegyetem növényfiziológiai intézetének egyik tanársegédjét középiskolai tanárrá nevezték ki s a zágrábi tudományegyetem növénytani intézetéhez helyezték , igen helyesen közjogi botlást lát s azt a kérdésig veti föl, hogy mióta tartozik Zágráb Ausztriához? Jf erre a levélre, illetőleg az abban idézett ujságközle idényre vonatkozóan zágrábi jól értesült forrásból most a köz vetkező hiteles adatokat közükt velünk: " A szóban forgó tanár, Vouk Vaje dr. horvátországi, goszpicsi születésű és ugyanodavaló islelőségű. Nem osztrák állampolgár, már atyja magyar állampolgárrá lett a határőrvidék bekebelezésekor, 1878-ban. Egyetemi tanulmányait a zágrábi egyetemen kezdte, a bácsin fejezte be,, hol bölcsészeti doktorrá avatták s 1911 februárjába,,,, a növényélettani intézet tanársegédjévé nevelték ki, még pedig az osztrák közoktatásügyi miniszter 1897. évi január hónap elsején kelt rendeletének második pontja alapján, aray az idézett rendelet első pontjával szemben kiiorunoja, hogy „osztrák honos pályarok bant abar, kivételesen és kisegítésül kellően képesített más állampolgárai is kinevezhetőek egyetemi tanársegédekül.“ A horvát-szlavén országos kormány vassasy- és közoktatásügyi osztálya ezekután 1918. évi december 4-én 30.387 sz. a. kelt rendeletével a Bécsben működő Vouk doktort középiskolai tanárul tilkalmaztatta s a zágrábi Ferenc József-egyetem növényélettani intézetéhez osztotta be. E kinevezéssel tehát sem illetékességi, sem közjogi sérelem nem,történt. Vonk doktort, a magyar állampolgárt az arra illetékes országos kormány nevezte ki a zágráyi egyetemhez, semmiféle osztrák hatóságnak ez áthelyezésnél, helyesen kinevezésnél szerepe vagy helyeszólása nem volt. ORSZÁGGYŰLÉS. / Budapest, febr. 28. / Ha a szövetkezett ellenzéki pártok nem is vesznek részt a képviselőhöz tanácskozásaiban. Ellenzéki képviselők mégis járnak az ülésekreés a mai ülésen el is, hangzott néhány olyan beszéd, mely mindösszében ellenzéki volt. A mai ülés előtt a Ház folyosóin bizonyos feltűnést keltett Szabó István megjelenése. A kisgazdapárt fezére, bár nem csatlakozott az ellenzéki szövetséghez, eddig nem vett részt az üléseken. Ma azonban megjelent az ülésen nagy ialcsomóval a hóna alatt és kijelentette az újságírók előtt, hogy fel is fog szólalni a közös legelőkről szóló törvényjavaslat ellen, részt vesz a tárgyalásban, de azért az ellenzék álláspontját is helyesli.. A kisgazdapártból Herczeg Sándor is ott volt, továbbá Giesswein kanonok, aki egyedül képviseli a keresztényszocialista pártot. Jelen volt továbbá Lengyel Zoltán és néhány nemzetiségi képviselő is. 14 Az ellenzékiek száma eggyel szaporonlt ma a Házban: Sennyey Miklós báró, aki 111 pártonkívüli függetlenségi, de két cikluson ,10 Kossuth-párti programmal képviselte Zemplén vármegye királyhelmeci kerületét, megjelent a mai ülésen, sőt Tisza István gróf engedelmével ,a napirend előtt fel is szólalt. Sennyey báró rövid, de annál érdekesebb beszédében kifejtette, hogy azért lépett ki a Kossuth-pártból, mert az obstrukciót elitélte és veszedelmesnek tartotta. Majd kijelentette, hogy a választójogi reformnak az ellenzék távollétében való tárgyalását helytelennek tartja. Az ellenzéken kétségtelenül sérelem esett, hogy az ellenzék visszatérhessen, a sérelmet föltétlenül reparálni kell bármi módon, ha pedig ez nem lehetséges, akkor föl kell oszlatni a Házat: döntsön a nemzet! A Ház nagy figyelemmel hallgatta a be- és újabb elemek vándorlása, míg végre sikerült nekik, magát, a büszke Bizáncot is hatalmukba ejteniük, amivel Kelet és Nyugat között egy még kényelmesebb hidat, egy még jobban kitaposott utat nyitották meg. A Helleszpontus megszűnt két világrész közötti út lenni. Partvidéke elnéptelenedett, apró kis falvak jelezték régi nagyvárosok, mint Trója és Gallipoli helyét és csak a lerongyolódott, elszegényedett görög pásztor, emlékezett meg a régi dicsőségről, a Helleszpontus mellékén megvnvott harcokról. A zajgó tengeren is alig járt egy-egy hajó. Jobbára halászbárkák szelték át a vizeket, mikor az enoszi öbölben lenyugvó nap utolsó sugarai megaranyozták az Ida-hegység meredek sziklacsúcsát. Ki járt volna e barátságtalan partokon, ki kereste volna föl a ragyogó felületű Márványtenger túlsó felén fekvő Konstantinápolyi, ahol évszázadokon át csak hódításra és pusztításra gondoltak büszke nagy urak és a jövővel nem törődő szolgái. Csak akkor ijedtek meg, mikor egyszerre csak idegen flotta, jelent meg Sztambul alatt és az orosz ágyuk torka meredt a szultán palotájára. Ez is csak úgy történhetett, hogy a Dardanellákra senki nem ügyelt föl és senki sem akadályozta meg az orosz flotta átvonulását. Most, hogy látnják, mily fontos a Dardanellák őrzése, egyszerre csak jelentőséget nyert az elhanyagolt tengerül és élet vonullt be kihalt partjaira. Megkezdték a Dardanellákat elzáró erődök építését. Hol kisebb, hol nagyobb buzgalommal, de csak fölépültek. Katonaság is vonult be, az elhagyott falvak lassanként benépesedtek és ahol azelőtt csak pár juh és kecske legelt, most virágzó városok keletkeztek. A tenger is megélénkült. Agöz uralma csodát művelt. Egyre több hajó igyekezett át a tengereket és világrészeket összekötő szoroson és az eddig oly derült eget gyakran besötétilelte a gőzhajók gomolygó fekete füstje. Élet, gazdagság, mozgalmasság költözött be a Dardanellák vidékére.Az a lázas előfeltörekvés, mely az egész föld kerekségén egyaránt jelentkezett, a síelleszpontust is bevonta forgatagába és a tengerek sűrű forgalma lerótta fd Dardanelláknak is a maga adóját. Van olynap, amikor husz-harminc hajó halad át a Dardanellákon s a szoros fölött állandóan fekete felhő lebeg és a partok sziklái sokszorosan verik vissza a hajók tülkölését, a mint a Kále/Szuttánk-erőd fölött lobogó török zászlót köszöntik. A régi idők képe újul meg előttünk, a mikor a Helieszperitusz láncokkal zárták el ellenséges hajók éjig]. Most erődök teszik meg ugyanazt a szolgálatot, de sokkal hatásosabbal .Egymás ijMSSeti sorakoznak úgy az európai, mint az ágijai oldalon, ugy hogy ágyúik ferde szög alatt érik egymást és minden irányban uralkodhatnak a tengerszoroson. Jaj annak a hajónak, mely tüzelésük közé kerül. Négy-öt erőd kereszttüze hamarosan végez vele. Természetesen, ha látják, mert az éj leple alatt könnyen átsikolthat a szoroson. Ezért is a Dardanellákon csak nappal szabad áthajózni. Ahogy leszáll az éj homálya, a Dardanellák két bejárójánál fekvő erődnél megállítanak minden hajót és reggelig vesztegelni hagyják. Mióta az erődöket felszerelték villamoslámpákkal, hatalmas reflektorok világítják meg a vízfelületet és vigyáznál arra, hogy egy csónak se menjen át észrevétlenül. Hogy ez a vigyázat nem mindig valami hatásos, mutatja az olasz torpedóflotta merész vállalkozása, hogy egy éjszaka sikerült észrevétlenül áthaladniuk az erődök vonalán és bántatlanul épp úgy vissza is térni. A hősiesség és vakmerőség le tud küzdeni minden akadályt és így nagyon kétséges valami nagyon bizakodni csupán a Dardanellák erődítéseiben, ha nincs hős szív és bátor kar, mely az erődítések nyújtotta előnyöket ki is tudja használni. Ama régi idillikus idők, amikor a Dardanellák partjain háborítatlanul legelésztek a nyájak, immár a múlthoz tartoznak. A Dardanellák kérdése nemzetközi jelentőségre tett szert. Alig van hely, melyre féltőbb gonddal tekintenének az emberek, mint e tengerszorosra. A nemzetközi politika egyik legkényesebb része a Dardanellákat érinti. Nemzetközi határozatok, tiltó pontok, diplomáciai iratok foglalkoznak vele, védik, féltik, óvórendszabályokkal veszik körül. De nem maga a Dardanellák, hanem a háta mögött rejtőző fontos érdekek miatt. Azt az utat, melyet a tenger dacos küzdelemmel ásott ki magának két világrész között, elzárták a hadihajók előtt, hogy az orosz kolosszust visszaszorítsák feketetengeri birtokára. De az orosz kolosszus egyre csörteti láncait, amelyekkel meg akarják akadályozni szabad mozgását és ha már maga nem tépheti szét e láncokat, maga helyett küldi védencét, a bolgárt, hogy próbálja meg ő, hátha sikerül ledönteni a Dardanellákat elzáró várakat és szabaddá teheti vele az utat nemcsak a kereskedelem, hanem az orosz hatalmi törekvések számára is. A történelem megismétlődését látjuk magunk előtt. A Nyugat újból küzd a Kelettel és újból a Helleszpontusnál ütköznek össze az.