Budapesti Hírlap, 1913. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)
1913-09-14 / 218. szám
14 BUDAPESTI HÍRLAP (218. be.) ,913. szeptember 14. A Budai Színkörben holnap, vasárnap délután a Kozáklakodalom operett kerül szélire, este és csütörtökön a Boccaccio-t ismétlik. Hétfőn a Bent az erdőn című drámának lesz az ötödik előadása. Kedden a Színházi képtelenségek című énekes bohóság van a műsoron, kabaré-előadással egybekötve. Szombaton Offenbach Orfeusz az alvilágban címü operettjét újítják föl. * (Operaház.) Hetedszer hullatta már szirma fehér havát a bódító illatú szakura, a virágba borult japán cseresznyefa, mióta először sirattuk meg a kis Cso-cso-szán szomorú tragédiáját. Maga Puccini jött el akkor hozzánk, hogy színpadon és zenekarban elénk varázsolja Pierre Loti ragyogó keleti poézisének bűbájos levegőjét. Heteken át dolgozott a maesztro gondosan ügyelve muzsikájának leghalaványabb árnyalatára s a dráma legapróbb mozzanatára. Az idő azonban megőrölte a Pillangó kisaszszony zenei és színpadi beállítását. Az Operaház vezetősége most felfrissítette az előadást: a darabot betaníttatta Tango Egisztóval, Puccini rendezését pedig átjavíttatta Anisz Aladárral. Hogy még több remény legyen a sikerre, a címszerepet Medek Annának osztotta ki és a Puccinitől eszközölt változtatásokat is bemutatta. Ez az átdolgozás egészen jelentéktelen, jóformán csak a második felvonás egyik új jelenetére s a finale első részére vonatkozik. De zeneileg nem ad sem értékeset, sem újat s csak arra való, hogy a lassan dolgozó Puccini révén ily módon is jövedelemre tehessen szert a Ricordi cég. Mert a drága zenekari anyagot a színháznak újra meg kell vennie . . . Medek Anna alakítása komoly, öntudatos művészi munka eredménye. Kivált a drámai jelenetekben megkapóan hatott hangjának kifejező erejével. De hiányzik hangjából és egész egyéniségéből az az erotikus báj, amely mint valami fluidum sugárzik ki Madame Chrysahtheme gyöngéd, törékeny lényéből. Maszkja főképp az első felvonásban túlságosan japáni akar lenni, megnehezít minden arcjátékot s szinte eltorzítja a művésznő vonásait. Nem az etnografikus hűségben, hanem a belső megérzésben kell törekedni a couleur focalera. Alakítása kissé józan, sőt hideg. Nincs meg sem énekében, sem játékában az a puha melegség, az a gyöngéd odaadás, mely néhol extatikus rajongássá fokozódik. Marguerite Carré Butterfly-jára gondolok, erre a legtökéletesebb színészi produkcióra, melyből csak úgy árad a szerelmes nő misztikus varázsa ... A beiktatott új jelenetnek Butterfly és Szuzuki a cselekvő, Goro a szenvedő résztvevői. Valami szóbeszéd miatt kegyetlenül eldöngeti a két hölgy Gorot. (Amire különben ma este Goro személyesítője. Déri ugyancsak rászolgált, mert sem szavát, sem hangját nem lehetett hallani és érteni.) A zenekarban néhány brutális rézfúvó-akkord. Bátran elmaradhatott volna az egész komédia. Új szereplő volt még Pogány (a császári biztos), Toronyi (Yamdori) és Bodor Karola (Kate). A régiek közül Mihályi pompás konzuljáról emlékezhetünk dicsérettel. Székelyhidy (Pinkerton) tenorjára fátyolt vont az indiszpozíció. A díszleteken aránylag nem sokat változtattak. De ez a változtatás sem szerencsés. Az első felvonás háttere kék ég holdvilágos zöld tengerrel. A régi dekoráció, a nagaszaki öböl kivilágított apró házaival az esthomályban, hasonlíthatatlanul festőibb volt. A régi kasírozott fák és virágok megmaradtak. A második felvonásban a szoba interieurje éppen oly nagy, mint azelőtt, csak színei változtak tarkára. Valami Hokuszáj-szerű, gyöngy szürke tónusban szeretnék látni a falakat. Érthetetlenül sokféle szín és fény mozgott ma este a színpadon. És ezek a szín- és fényfoltok nemcsak mozogtak, de még beszéltek is, mikor a pianisszimó részeknél hallhatóvá lett a reflektorok szénpálcikáinak bántó sercegése. A rendező kétségkívül nagy és nehéz, de érdekes feladat előtt állott. Puccini zenéjének ritmikai figuráit mimikára és gesztusokra váltani, szín és fény hatásait hozzákapcsolni az akcióhoz. Mindebből vajmi keveset kaptunk. Nagy hiba volt, hogy a kórus megmaradt európainak, míg a Pillangó kisasszony hamisítatlan japán leány volt. A zene alkalmat ad, hogy a főcselekmény köré egész sereg apró mellékakciót fonjunk s a kórust individualizáljuk és ezáltal mozgalmasabbá, változatosabbá tegyük a színpadot. Erre úgy látszik nem volt a rendezőnek ötlete. A kergetőző, tipegő, bukdácsoló japániak mintha nálunk ólomlábon pukedliztak volna. Majdnem semmi stilizált mozgás. Az első felvonásban, mikor a vendégsereg távozik, a lampionok imbolygó leereszkedése a hegyoldalon, — mely oly csodálatosan hat az Opéra Comique-ban — teljesen elveszett. Tango a zenekarral néhány igen finom hatást produkált, bár tempói ma is önkényesek voltak. Túlságosan hangos zenekara pedig nem egyszer elnyomta a szereplők énekét. A közönség az est közreműködőit többször a lámpák elé hívta. * (Szent György Céh.) A Szent György Céh őszi szezonját nagyérdekű művészeti látogatás-sorozattal kezdi meg. Elsőnek Károlyi Mihály gróf bocsátotta a Céh vezetőségének rendelkezésére palotáját, melyet nemcsak a benne felhalmozott műkincsek tesznek nevezetessé, hanem az is, hogy a palota egyik legszebb képviselője a korai XIX. század magyar építőművészetének és iparművészetének. A Céh igazgatósága ez után is közli az érdeklődőkkel, hogy a palotába csak azok nyernek bebocsátást, akik névre kiállított igazolványukat a Szent György Céh igazgatóságánál (VIII. Üllői út 14. Telefon 152 —32.) szombat estig megszerezték. * (A XIX. század francia mesterei.) Úgy látszik, a baljóslatú, katasztrófákban bővelkedő esztendő nevét a művészetek terén meghazudtolja. Az új szezon eddigi kiállításai a legszebb reményekre jogosítanak, szinte azt kérdezhetnék, nem diktáltak-e oly iramot, melyet az utánuk következők nem tudnak többé megtartani. Az Ernszt Múzeum mai kiállítása vakító sziporkaözönhöz hasonlítható. A fényes nevek, elismert nagyságok oly sokaságával találkozunk, hogy csak elismerésünket nyilváníthatjuk a múzeum vezetőségének, amiért ezt a gazdag anyagot azoknak is hozzáférhetővé tudta tenni, akiknek nem adatott meg, hogy a legelső művésznemzet alkotásait saját otthonukban is tanulmányozhassák. A kiállítás azonban minden gazdagsága mellett is szinte keveset mutat. Aki a XIX. század francia mestereinek alkotásait eddig nem ismerte, a kiállítás aránylag kevés anyagából aligha tudja magának azt a szédületes nagyságot elképzelni, melyet éppen a francia művészek s éppen a XIX. században elértek. Pedig e művészek közül egy sincs, akinek neve ne volna benne a francia művészek panteonjában. Ingres, Manet, Delacroix, Daumier, Millet, Cour bet, Géricault, Puvis de Chavannes, Corot, Rousseau, Daubigny, Monet, Sisley, Renoir, Manet, Van Gogh, Gauguin, Cézanne, Picasso és a többiek ma már valamennyien klasszikusok s időrendi sorrendben a francia festészet történetének legszebb lapjait jelölik. Ha a kiállítás anyagát vesszük, elsősorban kell említenünk Géricault gyönyörű női fejét. A képet szemlélve a kritika eszébe sem jut a nézőnek. Néma elismeréssel adózik annak a művésznek, aki impreszszionista és kolorista tudott lenni akkor, amikor ezek az irányok még csak meg sem születtek. Megkapóan érdekes Millet rajzsorozata s a kiállítás legszebb darabjai Igrés, Puvis de Chavannes és Manet egy-egy képe. De legjobban mégis a XIX. század utolsó évtizedeinek fejlődése kisérhető szemmel. E néhány esztendőnek legjelesebb művészei vannak képviselve a kiállításon s műveiket is oly szerencsés kézzel válogatták össze, hogy a kiállítás e része befejezett egészet alkot. A sorban utolsónak nem hiányozhatik természetesen Picasso sem, mai materialista gondolkozásmódunk megtestesítője a művészetben. Az akvarell-festészetet Paul Signac több jó alkotása képviseli. Kisebb gyűjtemény keretében pedig Ilellen ismert női fejei, valamint Méryon nagyrabecsült, bámulatos precizitással készült rézmetszetei szerepelnek. Végül, — amit voltaképpen első helyen kellett volna említenünk — van a kiállításnak egy kiválóan értékes magyar darabja is: Paál Lászlónak Erdei út című képe, mely a magyar mestert méltó társul állítja oda a francia mesterek legjobbjai mellé. Jankovich Béla kultuszminiszter ma délután négy órakor meglátogatta a kiállítást. A miniszter fogadására megjelentek Térey Gábor, Meller Simon dr. és Rechner Ödön. A miniszter, akit Ernst Lajos és Lázár Béla dr. fogadtak, először is a nyáron szerzett új Korvinát tekintette meg. A francia kiállítás anyagában a miniszter érdeklődését főképp Puvis de Chavannes, Delacroix, Manet és Courbet egy-egy képe keltette föl. A miniszter elismerését fejezte ki az intézet vezetőségének a kiállítás rendezéséért. * (Zenekari hangversenyek.) A Filharmóniai Társulat idei tíz hangversenyén Kerner István karnagyon kívül még a következők fognak dirigálni: Weingartner Félix, a bécsi udvari opera volt igazgatója, Pierne Gábriel, a párisi Concerts du Chatelet karnagya, Steinbach Fritz, a híres Brahmschiiger és Szafonov Vaszilij, a nagy orosz karmester. Händel Makkabeus Judás című nagy oratóriumát Lichtenberg Emil vezeti. A közreműködő művészek egyelőre a következők: Weingartnerné-Marcell Lucy, Dohnányi Ernő, Keéri Szántó Imre, Gabrilovics Oszip, Telmányi Emil és Mallén Joan. Bérelni lehet Rózsavölgyi és Társa zeneműkereskedésében a régi bérleti árakon. — A Szimfóniás Zenekar idei bérleti hangversenyeinek érdekességét nagyban fokozza több kiváló magyar komponista olyan művének bemutatása, amelyeket szerzőik egyenesen a Szimfóniás Zenekar számára írtak. Ezeknek a hazai szerzőknek élén találjuk Crubay Jenőt, az illusztris mestert, akinek készülőben levő új Szvitje kerül bemutatóra. Közönségünket érdekelni fogja Szeghő Sándornak, a Báthory Erzsébet dalmű szerzőjének legújabb zenekari műve, az Éjféli párbaj is. Legújabb műveikkel szerepelnek továbbá a szimfonikusok idei programján a hazai gárda következő tagjai: Antaliig-Zsiross Dezső, Bródy Miklós, Lendvai Ervin, Siklós Albert, Szabados Béla és Szent- Gály Gyula, valamint újabb keletű szerzeményeikkel Major Gyula és Radnai Miklós. A Wiener Konzertverein december 12-én és 13-án, valamint február 6-án és 7-én négy bérleti hangversenyt rendez. A régi bérlők legnagyobb része már kiváltotta jegyét, ezenkívül igen nagy mértékben jelentkeztek új bérlők is, úgy, hogy az idén a hangversenyrendezőség a bérletet már október 1-én lezárja. Bérleti jegy *a négy hangversenyre 12—60 korona áron a Harmónia zeneműkereskedésében (Váci utca 20.) kapható. * (Budai Színkör.) A Dekameron halhatatlan poétája — születésének hatszázadik évfordulójára való tekintettel — a színpadon is aktuális az idén. Az Operaház fölvette műsorába Suppé híres operettjét s minden valószínűség szerint októberben be is mutatja. Addig is hors d’oeuvre-ként a Fővárosi Nyári Színház szolgált ma este a Boccaccio-val s a budai közönség, mely teljesen megtöltötte a nézőteret, kifogástalan előadásban élvezhette a bájos operettet. Krecsányi gondos rendezésének s a címszerepet alakító Bartkó Etelka intelligens, finom művészetének volt a legnagyobb része az est sikerében. A talentumos primadonna pompásan oldotta meg nehéz feladatát s mind játékban, mind énekben kiválót produkált. Mindegyik jelenését zajosan megtapsolták. Babics Vilma szépen énekelte Fiametta áriáit. Kedvesen játszott Kovács Vióra is, a férfiak közül pedig Bálint, Ocskay és Virág vették ki méltó részüket az est sikeréből. (Kg.) * (Az Erzsébet királyné-emlék.) Az Erzsébet királyné-emlékpályázat terveit a legutóbb megtekintette az emlék országos bizottságának elnöke, Tisza István gróf. A minszterelnököt a városligeti Műcsarnokban Forster Gyula báró, a végrehajtóbizottság elnöke fogadta és kalauzolta. Az emlék országos bizottsága most már tehát a legközelebb megtartja ülését és határozni fog a pályabiróság ja