Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-02 / 244. szám
1915. szeptember 2. IUDAPESTI Emiki? (244. sz.) Dardanella területén az angolok és a franciák közt keletkezett, most is megvan. A törökök ellen való minden kudarc csak kiélesíti a kölcsönös izgatottságot. A támadók rengeteg vesztesége. Konstantinápoly, szept. 1. A Dardanelláktól érkezett további hírek szerint az angolok és franciák részéről az Anafortánál lefolyt legutóbbi harcban szenvedett óriás veszteség mindjobban és jobban szembetűnik. Aszmagder etől északra, ahol az ellenség támadásai aránylag, gyengébbek voltak, 3-100 halottat számláltunk. Az ellenség vesztesége azokban a szakaszokban, ahol a harc a leghevesebb volt, még sokkal nagyobb. s a nagy támadás nagy kudarca. Berlin, szept. 1. (Saját tudósítónktól.) A Tägliche Rundschau írja: Az angol és a francia sajtó ama görcsös erőlködése után, hogy a Gallipoli-félszigeten lefolyó legutóbbi harcot legalább valamiféle sikernek tüntesse föl az ostromlókra nézve, ugyanaz a sajtó már meglehetősen leplezetlenül bevallotta, hogy most sem lett semmi sem a győzelemből és hogy az ostromlókat a valóságban a régi kudarcok után új kudarc érte. Mégis érdekes lesz, ha megbízható jelentések alapján megírjuk, hogy milyen az igazi helyzet a Dardanelláknál. Az angolok augusztus 6-án öt gyalogoshadosztályt szállítottak partra, valamint gyalogsági szolgálatra egy lovashadosztályt ló nélkül és azonkívül kisebb angol és ausztráliai csapatokat, egészben százezer embert erős tüzérséggel. A partraszállást angol és francia hadihajók erős tüze támogatta. A partraszállás a Suvla-öbölben és attól délre történt, Kabatefetől kissé északra. A szövetségesek déli csoportjai a szemben álló török erőket heves támadással le akarta kötni. Az eredmény, nagy veszteseg a támadókra nézve, egyetlen egy talpalatnyi földet sem foglaltak el és semmiféle más sikerük sem volt. Az északi csoportnálaz angoloknak augusztus 6-ika előtt hídfőszerű állásuk volt, amelynek kiterjedése körülbelül öt kilométerre terjedt. A legelül lévő vonaluk egy kilométer távolságban volt a tengertől. Azzal az új százezer emberrel, akiket a Suvla-öbölben és attól délre különböző helyeken szállítottak partra, az angoloknak az első nekirohanásban sikerült a török jobbszárnyat, valamint az ezekhez csatlakozó gyenge partvédő csapatokat visszaszorítani. De az azonnal előrevont török csapatok nemcsak hogy mindenütt megállították az angolok előrenyomulását, hanem sok helyen jó messzire vissza is verték őket. Az eredmény: az angolok a hídfőszerű állást kiterjesztették észak felé és pedig először a Kocsasementepe magas, sziklás nyugati lejtőin át és azután a mögötte lévő meglehetősen sík, mélyebben levő területen át. Keletre elfoglalták a kiszáradt sóstó területét és végül átjutottak a kirestepei meredek magaslati hátán egészen az Anaforta mellett lévő nyugati nyúlványokig. Az angolok új állása tizenhat kilométer széles és legelül lévő vonaluk két kilométernyire van a tengertől. Az egész állást körülzárja a magasabban lévő erős török állás. A magaslatok mindenütt a törökök birtokában vannak. Az angolok részben mélyen a törökök alatt vannak és a tenger felé való összeköttetésüket csaknem mindenütt éri a törökök tüze. Világos, hogy ez rossz taktikai helyzet az angolokra nézve. Az angolok sikere tehát a százezer emberrel megkísérelt meglepő támadás és a nagy véráldozat ellenére is jóformán semmi. Nevetséges túlzás az, ha a törökök elvágásáról beszélnek. Bizonyos, hogy ez volt az ellenség szándéka, de ez a szándék meghiúsult és érzékeny vereséggé változott. A törökök helyzete Gallipolin semmiféle módon sem lett rosszabb, a törökök állása éppen olyan erős, mint azelőtt, bárha az angol front szélesebb lett is. Sőt azt lehet mondani, hogy a front kiterjesztése bizonyos tekintetben roszszabbá tette az angolok helyzetét. A helyzet a balkáni államokban. Bulgária és az antant. Bukarest, szept. 1. (Saját tudósítónktól.) A Scara szófiai tudósítójának hiteles forrásból szerzett értesülése szerint teljességgel ki van zárva, hogy Bulgária — amint az európai sajtó egyik része az utóbbi időben föltevésszerűen hangoztatta, — a legcsekélyebb mértékben is az orosz kívánság felé hajoljon. Még ha Bulgária valamennyi követelését teljesítenék is, amire alig van kilátás, akkor sem történhetnék meg az, hogy Bulgária Törökországnak háborút üzenjen. A szobranje egybehívásának elutasítása, amivel az ellenzék csak zavart okozhatna, továbbá a török-bolgár megegyezés mai állása azt mutatja, hogy a helyzet Bulgáriában ma mindenkinek inkább kedvező, mint az antantnak. A Törökországgal való megegyezést még megkönnyítette az is, hogy a bolgár nemzeti politika teljes érvényesülése határozottan azt kívánja, hogy Törökország semmiképpen se kerüljön orosz befolyás alá. — Sem a király, sem a kormány — folytatja a tudósító, — nem gondol a négyes-szövetség érdekében való akcióra, ami ma határozottan népszerűtlen is volna Bulgáriában, mert a nép a sajtó eddig való közlései alapján a legnagyobb mértékben föl van háborodva a macedóniai bolgárokkal való kegyetlen bánásmód miatt. A bolgár népnek ma már úgyszólván nincsen forróbb óhajtása, minthogy Törökország segítségével fölszabadítsa idegen uralom alatt sínylődő testvéreit. Ami a négyes-szövetséget illeti, Bulgária csak akkor fog válaszolni a legutolsó jegyzékre, ha már Görögország és Szerbia válasza és végleges elhatározása ismeretes lesz. A szerb mesterkedés. Bukarest, szept. 1. (Saját tudósítónktól.) A szerb helyzetről a Searának a következőket jelentik Nisből: A szerb kormány a négyes-szövetség minden várakozása ellenére még most sem adott választ arra a javaslatra, amely egész Macedóniának Bulgária részére való átengedését kívánja. A válasz késése nagyon nyugtalanítja az antant diplomáciáját, amely rosszat sejt a halogatás mögött. Tudják ugyanis, hogy a válasz megszövegezése dolgában maga a szerb kormány is zavarban van, mert a szkupstina bizalmat szavazott ugyan a kormánynak, de ez a bizalom csak föltételes volt, amennyiben a szkupstina tagjai abban az értelemben szavazták meg, hogy a kormány az engedmények dolgában nem fog túlságosan messzire menni. Azt hiszik tehát, hogy Szerbia válasza, amelyet a jövő héten fognak átadni, inkább csak általános kijelentéseket fog tartalmazni s így tért fog engedni újabb tárgyalásra, amivel Szerbia tovább fogja halogatni a kérdés végleges elintézését. A Strázsa nevű újság, amely a kormány tagjaival közvetetten összeköttetésben van, már most ismerteti a válaszjegyzék tartalmát. E szerint a szerb kormány elvben el fogja ismerni azt a kötelezettségét, hogy Bulgáriának engedményt adjon, de azt a feltételt fogja hozzáfűzni, hogy a terület átadása csak a háború után történhetik meg s akkor is csak abban a mértékben engedhet át Bulgáriának szerb területet, amilyen mértékben maga Szerbia is kompenzációban fog részesülni. Végül utalni fog a válasz arra, hogy a Szerbia és Bulgária között esetleg fölmerülő vitás kérdések dolgában mindkét félnek a cár döntőbíróságát kell elismernie. Amint már ebből az ismertetésből is látható, Szerbia válasza lényegében nem lesz más, mint a négyes szövetség javaslatának udvarias elutasítása. Kétségkívül hamarosan ki fog tűnni, hogy az antant már Nisben sem dicsekedhetik valami túlságosan nagy tekintéllyel. A görögök fölzáborodása. Szaloniki, szept. 1. (Saját tudósítónktól.) A görög közvéleményt rendkívül fölháborítja a római Tribuna jelentése, hogy a Törökországnak szóló hadüzenet maga után fogja vonni a Dodekanezosz megszállását is, mert most már megszűnt az az ok, amely Olaszországot eddig ettől a lépéstől visszatartotta. A Dodekanezosz eddig olasz közigazgatás alatt volt s a Tribuna szerint az annexió proklamálása már legközelebb meg fog történni. Bármennyire nyilvánvaló is, hogy az olasz ujján Ilire nem más, mint a megszokott olasz fenyegetőzések újabb változata, a hit mégis nagy megbot- ránkozást okozott Aténben. Főként a nép rétegeiben erősödik meg mindinkább a fölfogás, hogy Olaszország a hellénizmus legnagyobb és legveszedelmesebb ellensége. A Dodekanézoszt tudvalevően az olasz-török háború alkalmával szállották meg az olaszok, amit Törökország akkor gyenge tengeri hadereje miatt nem tudott megakadályozni. A lausannei szerződés egyik pontja szerint azonban Olaszország kötelezte magát, hogy a szigetcsoportot nyomban visszaadja Törökországnak, mihelytt az utolsó török katona is elhagyja Tripoliszt. A görögök azonban szintén jogot tartanak a szigetcsoportra, amelynek lakossága túlnyomóan görög és kétségtelen, hogy a mostani helyzetben Törökországgal meg is tudnának egyezni a szigetcsoport átadása dolgában. Amióta az olaszok megszállották a szigeteket, az ott élő görögök folyton panaszkodtak a brutális bánásmód miatt s főként Amenlio tábornok kegyetlen viselkedése ellen volt kifogásuk, akit át is helyeztek Tripoliszba. Minthogy a göröögök a Dodekanezoszt mindig a nemzeti Patrimonium kiegészítő részének tekintették s mindig azt hirdették, hogy a szigeteket Görögországhoz kell csatolni, érthető, mekkora megbotránkozást okozott a görög nép körében az a hír, hogy az olaszok erre a szigetcsoportra is ki akarják terjeszteni hódításukat. A harag és gyűlölet az olaszok ellen olyan nagy, hogy ha más nem, már ez is elég ok arra, hogy véglegesen elvegye a nép kedvét a négyes szövetség érdekében való síkraszállástól. Az epiróták a görög kamarában. Chiasso, szept. 9. (Saját tudósítónktól.) Rómában nagy elkedvetlenedést szült az a körülmény, hogy az epiróta képviselőik bebocsátást nyertek a görög kamarába. A sajtó egy része ezt nemcsak Olaszország megbántásának, hanem a londoni konferencia határozatával szemben is provokáló jellegű magatartásnak minősíti. M orosz topikril. Mi vagyunk az erősebbek. Hadisajtószállás, szept. 1. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Az elmúlt huszonnégy óra eredményei újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy az orosz harctéren az erőviszonyokban a szövetségesek javára változás állott be, amelynek következményeit az oroszok most már nem tehetik jóvá. A kelet-galiciai arcvonalon az oroszok hatalmas ellenoffenzívába léptek és helyi túlerejükkel sikerült is a Sztripa-szalvasz egyik pontján a szövetségeseket visszaszorítani. Ezután az oroszok erős tartalékot vetettek harcba, hogy a szövetségesek arcvonalának pillanatnyilag meggyengült részét áttörjék. A szövetséges csapatok felsőbbsége és túlnyomó ereje azonban már a rákövetkező huszonnégy óra alatt megnyilatkozott. Alig intéztek ugyanis oldaltámadást, az oroszok nem tudtak helyt állani. Föl nem tartóztatható előnyomulásunk nemcsak ismét a folyószakaszig tolta vissza arcvonalunkat, hanem egyes helyeken biztosítottuk a folyón való átkelés előkészületeit is és most az átjárókért változatlan hevességgel folyik a harc. A szövetségesek hadvezetésének felsőbbségére másik szenzációs bizonyíték Luck várának gyors eleste. A volhiniai várháromszögnek ez az északkeleti oszlopa nem mondható ugyan a modern várépítő teknika követelményeinek megfelelő elsőrendű várnak, de erős előállások és a vár területén kívül kedvező terepen jól elsáncolt katonaság védte, amely seregnek a vár sorsán kívül a saját visszavonulásáért is harcolnia kellett. Az erőd mégis oly rövid idő alatt esett el, amely az oroszoknak a háború elmúlt idejében arra is alig lett volna elegendő, hogy egy közönséges védelmi vonalat nyílt csatában elfoglaljanak. A Kobrin körül és a poléziai mocsarak közelében lévő orosz seregek helyzete is oly mértékben válik egyre kritikusabbá, amily mértékben a szövetségesek a nehéz üldözőharcok közepette teret nyernek. Az események eme példátlanul gyors fejlődésének titkát az osztrák és magyar csapatok támadásainak hasonlíthatatlan lövőerején kívül abban a körülményben kell keresni, hogy