Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-10 / 83. szám
Budapest, 1919. XXXIX. évfolyam, 83. szám. Cenzúrát: Spatis Péntek, október 10. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 220 korona, fél évra 110 kor., negyedévre 111 kor., egy hónapra 20 kor., Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetésere milliméter számítással, dijszakác szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csaithav Farsne Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Instiintare. Trupele de ocupatiune románe, prin consiliul comunal al Capitalei a rechizitionat in mai multe lcuiinte particulare, apartamente pentru ofiteri. Comenduirea Pietei románe (Veres Pálné-n. t.) someaza pe propietarii sau chiriasii camerilor rechizitionate, ca in decurs de 24 de ore dupa aparitia acestei instiintari sa de urmatoarele date pe adresa de mai sus: 1. Numele propietarului sau chiriaistului; 2. Adresa exacta a camerei; 3. Numele compiect al ofiterului ce ocupa cariera, gradul si Regi, unde in prezent nu sa afla ofiter cauza de sub Nr. 3, se va nota cu cuvantul sol“. Cei ce vor neglija acest lucru, se vor pedepsi uniform prescriptiunilor ordonantei relativ la cartiruire. Comand. Pietei B. Pesla Colonel P. Iván. Sef. Bír. Cart. Sít. I47o Eligsn. Hirdetmény. A megszálló román csapatok tisztjei részére a fóvárosi tanács több magánlakásban lakrészeket foglalt le. A román térparancsnokság (Veres Pálné u. 1.) fölhívja a foglalt lakások főbérlőit, hogy 24 órán is túl jelentsék be a fenti címre egy negyedéves fapon-r a következőket: 1. a főbérlő neve; 2. a lakás pontos elme; 3. a benne levő tiszt teljes neve, rangja ás ezrede, ahol jelilleg nincs tiszt, ezt a 3. tétel alatt ,ires szóval jelzik. A mulasztók a lakásadásra vonatkozó rendelet értelmében bűntettetnek. P. Iván ezredes, Budapest sérparancsnoka. Liza Eugen hadnagy, a beszállásolási hivatalfőnök. Egy szőke leány. írta Gyöaglyesy László. A nagy lengyelországi előretörés idején egyik magyar ezredünk hosszas és fáradságos wars után elfoglalta a megjelölt helyeket ágyúival, lovasságával egy kis lengyel falu környékén. Alig pihenték ki magukat,egy előkelő úr jelentkezik, nyájas, piros arcú, de teljesen ősz, sellemes, könnyed mosolygással a parancsnokságnál. A világfi jártasságával mutatkozik be az ott lévő tiszteknek . . . szky gróf, magánosan és kastélyában, lengyel vendégszeretettel hívja őket estére otthonába, amelynek rézvitorlái kilátszottak a jegenye és a fenyőfák közül. Nyájasan, mosolygósan beszélgetett az urakkal, s mikor előkelő bucsúzkodás után elvált tőlük, az volt az általános vélemény, hogy igen rokonszenves világfi, akinek meghívását nem lehet visszautasítani, így az ezredes vezetése alatt a szolgálatban nem levő tisztek elindultak a zegzugos falun és a közepén levő ősi parkon keresztül a homokos uton iparkodtak az emeletes, tornyos, régi épület felé, ahol a lépcsőkön már várta őket előkelő hajlongással a lengyel főur, folytonosan mosolyogva és mindegyikhez volt egy szives szava. Az urakat már készen várta a beleütött tokaji bor és a dohányzás kellemetességei.A szives, vendéglátó gazda nem mulasztotta el Megemlíteni azt a régi, lengyel dalt. A magyar, lengyel régi testvér, Kardjuk, kulacsuk világot ér. Szóval már a vacsora előtt kitűnő volt a hangulat, hát még vacsora közben. No, bizonyos, hogy a gróf úr a legszeretetreméltóbb házigazda a világon. Zongora és lengyel népmuzsikusok hangja mellett magyar és lengyel dalok egymást érték. Csak egy hiányossága volt a mulatságnak: a felszolgáló, csinos lengyel leányokon kívül hölgy nem mutatkozott a társaság előtt. A gróf úr egy pár érzékeny szavából megértették a vendégek, hogy felesége már meghalt, leánya nincsen itthon, fiairól azonban nem nyilatkozott." No, de így is nagy vigassággal voltak. Még a leányképű kis kadét is szürcsölgette a bort, s arca, szeme nevetett a gyönyörűségtől. Kicsi, de hajlékom, csupa izom testével könynyen forgolódott az urak között, akik becézve integették, hogy vigyázzon magára, mert a sok kicsi, de jó, megárt neki. — Árt, dehogy árt — vélekedik felhéjázóan a gyerek hadfi. Csak egy baj van, hogy nincs kinek udvarolni! Nagyot nevettek rajta. Zajosan koccintottak rája. A kadét az asztal túlsó végén állt poharával, mikor újra ivott belőle. Egyszer csak tekintete, mintha ráparancsoltak volna, egy nyíló oldal kis ajtóra tévedt és egy aranyszőke leányfej jelent meg rajta. Az arca rózsás volt, akárcsak a grófé, de villogó, fekete szeme kutatóan siklott végig a társaságon, mintha egy átható tekintettel végig akarta volna perzselni őket. Azután, mintha magától helyreigazodott volna az ajtó, még nyoma is eltűnt a szőnyegezett falon. ’A' leányfej is véle,' mint a látomány.A kis kadét néz, néz metően arra a helyre, ahol úgy hitte, látott, jól látott, s oly megdöbbenés rázta meg egész valóját, hogy a pohár csörömpölve kiesett kezéből. Míg lelki elfogódottságában még jobban megzavarodva, a pohár után hajolt, végtelenül rosszul estek neki bajtársai évődő kiszólásai. • Bárhogy erőlködött, nem tudott magához térni. A szeme káprázott, vagy valóság volt az a tünemény? Észrevétlenül arra törtetett, ahol a szőke leányfejet előtűnni látta, de még az ajtót se tudta az egyformán szőnyegezett falon felfedezni. Hát álomlátás vagy mámor káprázata? A feje zúgott, szédült, nem volt maradása a fényes, boltíves teremben. Egy tsigában ajtót lát, menedéket keres rajta. Egy sötétes, kisebb szobában találja magát. Ki, ki a szabadba, mert rádülnek a falak. De merre forduljon, a sötétben nem lát kijárást. Csak úgy találomra kezével keres kutat a falon. Valami kiállót érez, megnyomja. Felpattan egy kis oldalajtó. Bent valamibe belebotlik. Ejd, előveszi villamos lámpáját. A kis szoba tele van faragott bútorokkal, rajtok díszes, aranyos, keretű képek egymás mellé rakva, lefektetve felállítva. Látszott rajtok, hogy sietve rakták itt össze valamennyit. Nézegeti őket: a cárok, nagyhercegek, nagyhercegnek képei, orosz testőrtisztek olajfestési ábrázolásai. De miért rakosgatták ide? Tőlünk dugdossák? Nem volt maradása, mintha valami titkos erő hajtotta volna ki e kastélyból! Villamos lámpásával kijárást keres, végre több szobán keresztül egy toronyhelyiségbe ér, azon kikerül a park valamelyik zugába. A levegőn, mintha börtönből szabadul volna, nagyot lélegzik. ■ Halántékán lüktetnek dagadó erei. Szive vadul ver, mint a kit halálos veszedelem környéket. A szőke leányfej gyűlölködő, égő tekintete mintha körülötte lebegne Perzseli, égeti arcát. Pokoli sátánfajzat, a megrontására törekszik! Se face cunoscut, ca orcine va fi prins cu legitimatii false sau reclamatii ori cereri nefondate, va fi dat in judecata curtei martiali. A közönség tudomására hozalik, hogy mindazok, akiknél hamis igazolványok, reklamációk, vagy alaptalan kérelmek találtatnak, haditörvényszék elé kerülnek. Mi nem várhatunk. Budapest, okt. 9. A mai időket legjobban azzal lehetne jellemezni, hogy politikai pártjaink száma megfordított arányban van hazánk területével. Ahogy fogy a terület, abban az arányban növekszik pártjaink száma. (Van ma már vagy tizenöt.) Tetézi a dolgot, hogy ahogy egy-egy vármegyét elvesztünk, keletkezik érte egy új alapvállalat. Mintha ennek aszegény országnak immár most pártértekezletekből és újságcikkekből kellene megélnie. Igaz, az újsággal legalább tüzet lehet rakni. A pártértekezletek csak a versengő politikusokat fűtik. Beteges vergődés ez és szomorú bizonysága annak, hogy se a háború tapasztalatai, sea forradalom elfajulása nem tudtak bennünket évtizedes mániákus pári politikánk őrületéből kiábrándítani. Mily züllött állapotban volt már a háború előtt a nemzet lelki világa, semmi sem bizonyítja jobban annál a kegyetlen valóságnál, hogy oly világraszóló csapások, mint egyik háború elvesztése és a bolgzsevik-uralom hallatlan fölforgatása és dúlása anyagiakban és erkölcsiekben nem tudott bennünket egy gondolatra, és egy érzésre téríteni. A természet törvénye volna, hogy itt ma ne hallanánk egyebet, mint azt az egy mentő szót, amely föltámaszt bennünket; ne lássunk mást, mint versenygést abban, hogy engedelmeskedjünk ennek az egy kiáltó szónak. Ámde ehhez az egyetemes engedelmességhez, amit nem tudunk, még egy valamink hiányzik: férfiú, a ki megértvén az időt, parancsolni tud, s a kinek mi, megértvén az időt, szívesen és lelkesen engedelmeskednénk. Aki parancsolni akarna, az éppen annyi van, amennyien vannak azok, akik nem tudnak engedelmeskedni, és én híremben meginogva nézem azt a buzgó munkát, azt a nagy, vásári alkudozást, mellyel pártok és vezéreik az egyesülés szép ódáját zengve, egymást biztatják a haza megmentésére. A régi fővezérek (akik még megvannak, csalódásaik és bukásuk erkölcsi súlya alatt, nyögnek és vonakodnak a fórumra jönni. Az alvezérek ellenben itt sürögnek, forognak nagybuzgón. Vájjon csodálkozhatunk-e azon, hogy a közkatonák és a közönség vonakodnak vakon és könnyen követni őket. A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal