Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
Budapest, 1920. Megjelenik hétfa kivételével nincesaep. KulMtiit érák: £«**.» íti» r» k»ren», fé'í.rrk US k«r. BsCredirr* M kér. *Sz fcónepr* 90 kor., arán éra haljkaa, Tílekeo »» , pityeadrarekeB 80 ftUér. Bir4*t*Mi amUax4t*r ■simítással, *ij»z*bi« axertat Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csathay Ferenc /i #«" ■ '?■ 'N hl / ÁT VOIt XL. évfolyanH^ szám, Kedd. március 2. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd-atca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám Telefenszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. A kormányzó. »«MlApest márt. 1. ... % A nemzet gyma megválasztotta Magyarorszá^/*^rmányzóját ír orl hy Mislós sjeiítelvében. A választás nem égi fagyományok, nemzeti szokások és ősi törvények biztos, köztudatban élő ünnepi simaságával ment végbe, hanem új dolgok, kísérletezések és bizonytalanságok némi döcögésével és habozásával, amiről tudósítóink számolnak be. Ránk itt a tény és valóság tartozik, hogy Magyarországnak mától fogva államfője van, aki egyetemben az új nemzetgyűléssel ennek az országnak szuverenitása teljességét képviseli, sőt jelenti. Minden kezdetnek kezdete ez, és a nemzet megnyugvással és bizalommal várhatja a további fejleményeket. Ezek a fejlemények attól függenek, hogy ez a két tényező: nemzetgyűlés és államfő, miképp teljesítik további feladatukat. Ha fölemelkednek az ország gyászos és szomorú helyzetének kilátást kereső magaslataira, akkor megfakadható nemzeti egünk hajnala. Ha nem, akkor tovább fogunk bolygani sivár éjszakánkban. Mert ne feledjük el egy pillanatig se, hogy egy borzalmas betegség után még mindig a rokonvaleszcencia első napjait éljük. Aki vezetni akar,bennünket, elerettenedett beteget, a teljes egészség felé , annak elszánt, világos akaratra, céltudatosságra, emberfeletti tapintatai, kérlelhetetlen igazságosságra és törhetetlen érénvre van szüksége. A doktor a betegtől, nem azt ‘kérdezi, hogy mit akar, hogy mit'szeretne, mire van étvágya, hanem csak azt, hogy hogy van, mije fáj, mit ‘érez, mennyi ereje van és azután — rendel. *' - ' 1 . “ *** . . Ez a nehéz feladat. vár kormány-' zóra és nemzetgyűlésre. Nehéz, felelősséggel teljes', ‘ Következményeiben nem évtizedekre, nem évszázadokra szóló, háttéra döntő a magyarság, a magyar nemzet egész jövőjére, arra az egész iszonyú valóságra nézve, hogy éljen-e vagy ne éljen tovább az Árpád, a Szent István által alapított magyar nemzet. Nem arról van tehát ma szó, hogy itt tovább folytassuk, alkotmányosdi kis játékainkat. Nem arról, hogy melyik párt akarata és iránya érvényesüljön. Nem arról, hogy itt milyen kurzus szerint táncoljon politika és, társadalom, hanem csakarról, hogy összeszedjük erkölcsi és gazdasági erőink minden, kis maradékát, amít - idő, Viszonyok, ellenség, és önmagunk még el nem pusztítottunk és szolgálatába állituuk a nemzet -nagy múltjának és kivánatos jövőjének. A nemzetgyűlés pártjaira vár különösen a magábaszálás nagy kötelessége. Ha ez a testület megmarad két, szinte egyenlő párt hatalmi versengése porondjának, akkor nem lesz alkalmas arra, hogy e nehéz időket sikeresen kiszolgálja. Lármás ülésekkel, nagyhangú, kérkedő beszédekkel, klub-bizalommal, pártintrikákkal, kilépésekkel és belépésekkel, miniszteri tárcákon és egyéb állásokon való barátságos osztozkodással nem lehet ma az országon segíteni. Ide egy cél, egy akarat, egy férfin, egy egész ember a talpán kell s ha valakit megválasztunk az ország kormányzójának, akkor benne kell látnunk megtestesülve azt a célt, benne kell látnunk azt az egy akaratot, benne azt a férfiút. Ha pedig nem tudják benne látni, akkor az annyi, mintha nem is lenne meg benne. Ha pedig csakugyan úgy lenne, hogy nincs meg benne a hivatottságnak az a teljessége, amelyért szomorú helyzetünk égbe kiált , akkor a mi hitünk, a mi bizalmunk, a mi önzetlen odaadásunk, a mi önfeláldozó hazaszeretetünk vigye rá a többit, adjon erejének szárnyai, akaratának hatalmat, férfias elszántságának acélos erőt. Históriai jelentőségű és hihetetlenül magasztos elhivatás e pillanatban Horthy Miklós pajzsra emeltetése a magyar nemzet, által.. Katonanemzet voltunk szinte egy ezer éven át. Többel, mint a felét ez időnek éltük tán át meztelen karddal a kezünkben. Nem léha véletlenség tehát, hogy ismét katonát állítunk az ország élére, amikor egy ezeréves történet legborzalmasabb katasztrófájának a romjaiból kell magunkat kiásnunk egy uj jövő számára. Üdvözöljük jelenünk ködös, kínos, titokzatos óráin a magyar tengerészkatonát, kit nemzete ma felövezett karddal s kinek kezébe adta királyai jogarát. A nemzeti múlt minden hagyománya ihlesse meg őt. Szálljon rá a Szent, István, Könyves Kálmán, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc vitézsége, bölcsesége, igazságossága, hogy egykor bevihesse a Horthynevet a nagy magyarok nevének dicső sorozatába és éljen örök életet a nemzet emlékében. lí&f&MAn Lá Horthy - Magyarország Kormányzója. — A kormányfő eskütétele a nemzetgyűlésben. — 1ő eskütétele a nemzetgyűlésben. — Budapest, maré. I. Históriás napja vol tiki a nenzetgyülésnek és az országnak. A nemzetgyűlés ma választotta meg az ország kormányzóját s a választás — egy pár szavazatot kivéve — egyhangúan Hatmny Miklós fővezérre esett, vagyis megfelelta közérzésnek és az egész magyar közönség várakozásénak. A megválasztott kormányzó azután megjelent az ország házában s a nemzetgyűlés színe előtt ünneplésen letette az esküt az alkotmányra. Lelkes éljenzés és a Himnusz fenséges éneke volt rá a megindult magyar lélek izzó visszhangja. ■* A nevezetes esemény külső jelenségeken is tükröződött. A város forgalmasabb útvonalai fel voltak lobogózva s az országház előtti térsenyén élénk, változatos mozgalmasság jelezte a történelmi pillanat érdekességei. Díszruhás rendőrök és rohamsisakos katonacsapatok helyezkedtek el az útvonalakon s gondoskodtak a rend és közbiztosság megóvásáról. A közönség nagy sokasága sietett a Házba, elfoglalni helyét a karzatokon, hogy szemtanúja legyen a kormányzó esküt értéltek.* Délelőtt tíz órára volt kitűzve az ülés. De a parlament belseje már korábban benépesült. A folyosó nyüzsgött a képviselők és a hazai és külföldi újságírók sokaságától, mert a külföldi lapok is nagy számmal ide küldették tudósítóikat a kormányzóválasztás napjára. Lépfen-nyomos fotográfusok állványai láthatók. És ma katonatisztek színes formaruhája is élénkítette a folyosók változatos mozgóképét. A várakozás feszültsége tekint rád min,den arcról. A politikusok csoportjaiban már a kormányzóválasztás következményeiről pereg a szó és ömlik az eszmecsere. Kit fog a kormányzómegbízni a kormányalakítással? Ki lesz a miniszterelnök? Ez a legsűrűbben vitatott probléma. A már megszitált nevekhez új nevek járulnak s hallatszik a különböző vélemény és ellenvélemény. Az egyik nevet helyénvalónak fogadják el, a másikat lehetetlennek minősítik s ki-ki persze pártállása és egyéni diszpoziciójai szerint alakítja ki véleményét. Huszár Károlynak kellene megmaradnia, hangzik sokfelől, mert Huszár sok kitűnő képességnek adta tanujelét s össze tudta tartani a pártokat. De Huszár nem vállalja — mondja az egyik. Kár — tűnődik a másik. Okos ember — hozza meg ítéletét a harmadik. Ki legyen hát? . . . És sorra veszik Hatter Istvánt, Rubinek Gyulát, Andrássist, Teleki Pál grófot, Ráday Gedeont, Wlessies Gyula hálót, Klebelsberg Kunót — s a legtöbb sanszot a legtöbben a két nagy párt hívei közül az első kellőnek nyújtják. De hallani sokfelül olyan megjegyzést, hogy meglátjátok, valami meglepetés készül: outsider fog bejönni... Csevegnek persze arról is, még pedig nem csekély érdeklődéssel, hogy a mai miniszterek közül kik esnek ki az új alakulásból s kik számára nyílik ismét ösvény vagy ajtó az érvényesülésre, miniszteri vagy államtitkári érvényesülésre. Van kombináció bőven, csak ideje, kedve vagy könnyed lélekállapota legyen valakinek számot tartani, vagy számba venni őket. De szól az elnöki csengő hívásé. Kezdődik az ülés.* A terem külső képe olyan, midt egy hatalmas amfiteátrum, ahol a tribünök ezernyi sokasága izgalmas lelki feszültséggel várja az arénán végbemenendő játékot., sis mindjárt az első pillanatban megkap aszembeszökő ellentét a gyönyörű Ház díszes ornamentikája és a kö- A Budapesti Hírlap mai száma 10 oldal.