Budapesti Hírlap, 1920. március (40. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-07 / 58. szám
2 1920 március 7. Budapesti Hírlap részfel mutató jelszó csak a kalóz-zászló volt, amely alatt a maguk kis érdekeit, szelléíves ügyeiket csempészték biztos i:évben. kiborult lélekkel gondolunk Buta! korunk gyönyörű álmaira, a liberalizmusra, a demokráciára, a naiv jelszókra, hogy a nép. szava Isten szava, *— mikor azt kell tapasztalnunk,• hogy mentül mélyebben hatol az ásó az anya földbe, annál alkalmatlanabb rétegeket vet fel arra, '-r' hogy a világ számára élvezhető, tápláló gyümöl esőt teremjen. Mentül Vaéh ebben megy le a szabadság a nép rétegeibe, annál kedvezőbb rétegeket mozgósít az Erzbergerek számára, akikne a szájuk nagy, de a szívük kicsiny, a zsebük nagy, de az agyvelejük szűk és kicsiny; a szemtelenségük nagy, de a lelkiismeretük szűk és korlátolt. Megdöbbentő és kétségbeejtő dolog, hogy ilyenfajta kalandorok és komédiások, mint Erzberger, Károlyi és becstelen társaik el tudták dönteni magának a népnek segítségével országok sorsát balra és a legjobb elmék kétségbeesett gondjának és százezrek véráldozatának meg kellett hiúsulnia abban, hogy eldöntse 70-ét jobbra. Ez bizonyára a modern életen rágódó rákfont. Lesz-e kor, jön-e idő vagy ember, a ki ki fogja tudni belőlünk nemesebb részek halálos sérelme nélkül operálni? ! Budapest, márc. 6. |A vakitánk sülve* betegségébe?) izlogén orvos, ''-kontillációjához folyamillunk, egyhamar nem találunk alkalmasabbat Spitzlf Müllerr nél, aki most Budapesten tartózkodik. Az Osztrák Magyar Bank kormányzója nemcsak nagytudományú szakember, hanem elfogulatlan is és jégideje ismeri a beteget. — Harmincöt éve van most, hogy először kezdtem foglalkozni a monarkia két államának egymással kapcsolatos pénzügyeivel. Mint 24 éves tisztviselő léptem be akkor a pénzügyminisztériumba s mindjárt a kiegyezési tárgyalások ágazatában adtak nekem munkakört. Azóta különböző minőségben hol a pénzügyi gazda az öreg nagyságos ur nem is tud róla semmit. — Hát aztán ki vállalja a felelősséget, ha a maga késedelmezése miatt az öreg urat valami baj éri? —* Mindig vállaltam a felelősséget, amit a szolgálat rám rótt és sohasem lett belőle semmi baj. Különben ne rezonirozzunk, hanem tekintsünk a levél mibenlétére, attól csak okosabbak lehetünk. Ebben meg az öregnek volt igaza, azért felbontottam, a levelet, amelyből az ő öreges, kacskaringós betűi tekintenek rám. Öreges, de nem reszketős. Olyan benyomást tettek ezek a belűk, mint ha egy emberről meglátjuk, hogy öreg már, de nem elgyöngült. Jól bírja ez még a tollat, de tán a kardot is, ha megszorítják, a puskát pedig föltétlenül és minden körülmények közt, ha vadászatról van szó. Ugyan hányan élhetnek még a régi nagy Magyarországon ezekből a keménykötésű öreg urakból? Akik hatvan lépésről puszta szemmel úgy odatrafáltak a nyúl két szeme közé, hogy az azt se mondta, Sulim, hanem elfeküdt rögtön és többé fül se kell. A két utolsó dalra, akikre ezek közül emlékszem, a régebbiek közül Teleki Sándor gróf volt, az újabbak közöl pedig Malolay Etele, akit még nyolcvan esztendős korában táncolni láttam erre a nótára: Jaj, de régen volt és megint soká lesz. .. míg nekem görcsözhajtt babám tesz ... A levél így szólt: Kedves öcsém! Tudod, hogy a levélírás neon tartozik a legkedvesebb foglalkozásaim közé, egész életema magyar politika hasonlatos ama művészi alkotású szekrényhez, a melynek számtalan fiókjagyansa,Mely — midőn már azt hiszszük, hogy*valamnennyi nyitját megtaláltuk —• uj meg uj meglepetést tartogat számunkra. Azt* lehetett gondolni, hogy a kormányzó megválasztása után a kormányváltozás minden zökkenés nélkül, simán fog lefolyni. Azt lehetett gondolni, hogy az ország mai kritikus helyzetében a politikai pártok hamarosan megértik egymást, megegyeznek és teljesen kidolgozott, szerves munkaprogrammal állnak a kormányzó elé-De úgy látszik, a szekrénynek még mindig több fiókja van s e fiókok összes tartalma mindig egy-egy új miniszteraspiráns. Az egész hét azokkal a kihallgatásokkal telt el, amelyeknek rendeltetése az, hogy a kormányzó (mint azelőtt a király) tájékozást szerezzen belőlük az ország közállapotáról s,mindazokról a sokoldalú szükségletekről, amelyeknek kielégítését a közérdek egyik vagy másik szempontból sürgősen megköveteli. És amire a hét végére értünk, a nyilvánosság előtt annyi gyökérszálat is. Mikor aztán nyakunkba szakadt a veszedelem, akkor már késő volt. A csehek sebesen jöttek, mert tudták, hogy kincs után futnak. Alig tudtam a vasadi szőlő pincéjében levő kevés boromat megmenteni. Azóta nem voltam ott, de nem aggódtam, mert hűséges embereim a maguk helyén őrködtek. Nem is tudom, hogy a terület hová fog tartozni, hogy váljon Csehország-e vagy pedig megszállott terület, de az bizonyos, hogy a jogos tulajdonost közel se engedik hozzá és a esetiek vígan szüretelnek rajta . . . Most aztán jön a fordulat, ide figyelj, öcsém. Egyszer csak levelet kapok Remenyik Mátyástól, az én vasadi vincellérdinasztiám fejétől, kétségbeesve sápítozik rajta, hogy hát mit vétett ő az Úristen ellen, hogy most egyszerre cserben hagyta. Hiszen ők, a Remenyik-Család csak úgy viselte magát most is, mint eddig, nem tért át rosszabb útra. És most én Istenem, én Istenem, vége a becsületnek, mindenki ujjal mutat ránk,hogy hát már Vasad is csak olyan, mint a többi szőlő. Micsoda rettenetes kár mindnyájunkra nézve és micsoda csapás az a Remenyik-familiára, ha még az urak is azt találják hinni, hogy a Remenyik-család nem teljesítette híven vállalt kötelességét és ő a hibás mindenben, hát, ez ránézve olyan gyalázat, hogy a legmagasabb diófára felakasztja magát . . . Ilyenformán jajgatott Mátyás gazda vagy három árkos papiroson keresztül, anélkül, hogy annál többet mondott volna, mint amenynyit megírtam. Bizonyos, hogy valami baj történt a szőlővel, talán a csehek kigyomlálták vagy túlgyújtották, de ezzel sehogyan tudtam tisztába jönni. A lényeges dolgokról semmit sem írt: ==== Infláció és pénzszűke. — Beszélgetés Spitztziller bankkormányzóval!.— Valóságnál, hol a minisztériumban, hol meg a Creditanstaltnál, de mindig foglalkozhattam a közösség folytán Magyarország pénzügyeivel is. Ilyen élet után van hát abban bizonyos tragikum, hogy pályám végén utolsó feladatom az, hogy ennek a monarkiának egyik legszilárdabb összetartó oszlopát, a Bankot én likvidáljam. Megemlíteném a kormányzónak, hogy még egy ilyen közös intézmény volt az ő kezére bízva: Bosznia, a melynek ő volt utolsó minisztere. -T- Hej, Bosznia, ha ráemlékszem! — mondta elégikus hangon Spizmüller. — Életem végéig sohasem felejtem el azt a napot, a mikor ünnepies bevonulásom ment végbe Szarajevóba s a mikor a temen felen, küldöttség fogadása, száz meg száz ujj arc megismerése, politikai nyilatkozatok és válaszadások közben mindig arra kellett gondolnom, hogy ezek az emberek még nem tudják, de nekem már kezemben van a sürgöny, mely a bolgár front fölbomlását, mindennek a végét jelentette. — Nem tudja Excellancád, milyenek az állapotok most Boszniában? — Úgy hallom, hogy az élelmezés kérdése igen nagy nehézségeket okoz. Egyes vidékeken nagy bajok vannak. A másik, ami fölenyitésreméltó, az, hogy a kmot-fölszabadítást kurtaii-furcsán csinálták meg, a mohamedán lakossággal semmit se törődve. Múltkor járt is nálam panaszával egy hajdan gazdag agai Azt gondolta szegény, hogy én mint volt bosnyák miniszter, még most is segíthetek a baján. Még egy darabig beszélgettünk a letűnt bosnyák időkről. Aztán áttérve az itteni helyzetre, fölvilágosítást kértem a bankkormányzótól, honnan tudja a pénzinfláció jelenségeivel a sokat emlegetett pénzszükség állapotát összeegyeztetni. Csak látszólagos az ellentét, felelte Spitzmüller. Más a helyzet akkor, ha az infláció abból ered, hogy a bank túlságosan sok váltót számítol le, vagy sok lombardkölcsönt ad és más a helyzet akkor, ha az inflációnak az oka a termelés teljes megakadása. Minálunk ezzel az utóbbi jelenséggel van dolgunk. Kövessük a bajt forrásáig. Az egyes ipari üzemek a pénzintézetektől egyre pénzt kérnek, néha közülük soknál a termelés teljesen szünetel. Azonban a munkásoknak a fizetésére, az üzemnek föntartására még mindig kell pénz. Ez az egyik káros jelenség, a másik az, hogy a pénz a falu felé folyik, onnan azonban nem folyik vissza, mert a mezőgazdasági produktum egyre nagyobb és nagyobb áron, de még mindig jön be a faluból a városba, a város ellenben nem tud nyújtani a falunak ruha- és egyéb szükségleti cikkeket, így keletkezik a pénzszűke, amit én nem általánosítok, hanem helyileg megkötöttnek nevezek. — Hogy hogy lehetne ezen segíteni? Mezőben olyan ember voltam, aki inkább elmentem egy üzenettel háromszor gyalog valahová, ahelyett, hogylevelet küldtem volna. De azért ne ijedj meg, ha a magam ábrázata helyett most a betűimet látod, ez még nem azt jelenti, hogy baj van, hanem hogy bizonyos, előre nem látott körülmények folytán most akadályozva vagyunk abban, hogy személyesen érintkezzünk egymással. Amint látod, ezt a levelet ezelőtt két héttel írtam. A levelet ezelőtt két ízéllel adtam át Pálinnak azzal a paranccsal, amelyet ő is bizonyosan neked megmondott, mielőtt ezt a levelet átadta volna. A levél átadása után aztán magányosan elutaztam egy helyre, mely e pillanatban bizony nagyon messze esik szegény országunktól. Majd mindjárt megtudod, hová. Azt tudod, hogy én magam Szabolcsban lakom és ott gazdálkodom; de van egy kis erdőségem Isona vármegyében és van egy kis szőlőm Zemplén vármegyében. Ez a legutolsó a milyen kicsi, olyan kedves, jóformán családi ereklye, mert beletartozik a tokaj-hegyaljai áldott területbe és legalább kétszáz év óta családunk kezén van. Ez név szerint a vasadi szőlő. Csodálatos módon a filloxéra ennek az én vasadi szőlőmnek az egész környékét elpusztította, a gazdák akárhogy védekeztek is ellene, ellenben az én munkámnak eredménye lett és az én szőlőmben semmi kár sem történt. Egy kis egészséges folt a vasadi beteg szőlővidéken. Ámultunk-bámultunk és törtük rajta fejünket, hogy mi célja lehet az Úristennek azzal, hogy éppen az én szőlőmnek kedvez? Hej, ha tudtuk volna, hogy még csak ezután jön az igazi Altoséra! Biz Isten tévestül kiléptem volna ennek a királyi italnak utolsó lem szerint egy nagystílű adópolitikával, de ez még nem elég. Miután, mint említettem, a termelésnek a fennakadásáról van szó, a pénzügyi kérdés tulajdonképpen termelési kérdés, ha szerzünk nyersanyagot és szenet, akkor a termelés megindulhat, a gyárak többé nem veszik hiába igénybe a bankkölcsönöket. A létrehozott termékek megindítják a bankjegyeket a faluból a város felé és a forszírozott termelés révén még exportlehetőségek is nyílnak. A lebélyegzés kérdését természetesen nem akarom érinteni, mert ez a magyar kormánynak a dolga, csupán annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy a termelés rendjének helyreállítása meg fogja hozni a kívánatos normális gazdasági élet rendjét. Természetesen mindez összefüggésben van az antant által megszabott békeföltételekkel, következésképp az ország életképességével. Azt hiszem, e tekintetben igaza van annak a magyar bankvezérnek, aki azt mondta nekem, hogy az antant a földrajz ellen küzd, amikor Magyarországra nézve ilyen békefeltételeket szabott meg. Ideig-óráig lehet a folyók iránya ellen csinálni politikát, de sub specie adternitatis nézve a dolgot, egy ilyen politika képtelenség. Ezért én, aki régóta ismerem Magyarországot, föltétlenül bízom a nemzet gazdasági életképességének megújhodásában. — - "V T.-----------r-r-T—r" A kormányalakítás nehézségei. Budapest, márc. 6-