Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
******-' 1 óra 1 korona. Budapest, 1920. XL. évfolyam, 219. számCsütörtök, szeptember 16. Megjelenik hétfő kivételével Mindennap. Slössitél traki Eger* irt* 280 korona, filévr. 140 kor., negyadirra 70 kor., egy hónapra 25 kor- Egyes szám ára helyben, vidékén «» pályaudvarokon 1 korona. Hirdetések milliméter számítással, díjsiabás szerint. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ken, Bükk Szilárd utca 4. sz. Igazgatásig és kiadóhivatal: Vili. ker., József-kirnt 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 83, József 63, József 23-84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amennu ítélet a Tisza-pirrben. jöv Budapest, szept. 15. A Tisza-gyilkosok pere két, sőt három fórum előtt folyik.. Ez nyilván onnan van, mert vannak, akik azt szeretnék, hogy egyáltalán ne folyjon sehol sem, azt pedig tudják, hogy mentül többfelé tárgyalják a pert, annál nehezebben lehet kideríteni az igazságot s annál későbben is. És gondolják: qui habet tempus, habét vitám. Az egyik fórum a katonai bíróság, mely ma kihirdette két vádlottjára a halálos büntetést, egyre a nehéz rabságot, a per figuráját, aki úgy lógott csak ezen a tragédián, mint az őrület mesgyéjén imbolygó Lear királyon a bolondja, azt futni hagyták. A másik fórum, amely e per labirintusaitjárja, a királyi ügyészség. Annyiban mélyebben jár a katonai bíróság munkájánál, amennyiben ez utóbbi csak kimondhatta az esetre a bérgyilkosságot, a kir. ügyészség ellenben már a felbujtókat nyomozza. A harmadik fórum, sajnos, egy politikai testület, egy közjogi intézmény szárnyai alatt bolygatja az igazságszolgáltatás rendjét. Ott van egy érdekeltségi kör, amely napirend előtti felszólalások és interpellációk útján iparkodik beleavatkozni a bíróságok dolgába. Nem is hogy elősegítse egy cégéres politikai gyilkosság titkainak a felderítését, hanem inkább hogy fokozza a körülötte való szemályességeket különös dolog. Éppen most van Budapestnek egy gyilkossági szenzációja Tegnap egy betörőt rajta kapott munkáján a házmester, a betörő lelőtte a házmestert és elmenekült. A főváros rendőrsége utána vetette magát a fickónak s ma immár, egy éjjeli s egy napi izgalmas munka után, viszi bírái elé a vakmerő ismeretlen sihedert. Tiszát legyilkolni vagy tizen indultak két automobilon. Előre megállapított marsrutával és katonai felvonulással a dolgukat elvégezték, azután visszatértek oda, ahonnan elindultak: a nemzeti tanácsba. Érmek immár közel két éve. És ma ítéltek el hármat a gyilkosok közül, akik magukra vallottak. Vallottak másokra is. De ők lógni fognak, a mások még verekesznek két fórum előtt. Másokra való vallomásukat kétségbe vonják, megzavarják, meggyanúsítják (ahelyett, hogy bírói kézre adnák), önmagukra való vallomásukért pedig meghalnak a bűnösök vagy tömlöcbe mennek. Sréter István honvédelmi miniszter ma felelt Fangler nemzetgyűlési képviselő úr interpellációjára a Tisza-per dolgában. A Ház nagy ovációkban részesítette a miniszter urat, aki katonásan beszélt, de nem lépett túl egy — mondjuk — demarkációs vonalon. A Tisza-per rejtelmeihez tartozik, hogy óvatosan kell benne beszélni s nem tanácsos benne mindent elmondani, amit az ember gondjdől vagy tud. A miniszter úr beszédje közben egy helyen mintha azt a gondolatot fejezte volna ki: nem mondok többet, harapófogóval sem fogtok belőlem többet kivenni, de nem félek főjetek. Sivár lárma és közbekiáltozás, szinte feleselés folyt a Házban és a Ház és Fangler közt, mikor a képviselő úr válaszolt a miniszternek. X XX XXXXX XXXX XXX X XXXXXXXZX X sxx xxxxx xxxx xxx Nem tudom, lehet-e ebben a dologban ren det csinálni. Mindenesetre az kellene hozzá, hogy minden ember összefogjon, hogy ennek a leggyalázatosabb gyilkosságak a titkai kiderittessenek és a bűnösök mind biráik elé kerüljenek. Aki ártatlan, annak nem kell bujkálni, aki bűnös, hiába bujkál. Az meg legvisszataszítóbb látvány és a lelkek hihetetlen züllöttségére vall, hogy a nemzetgyűlés házát teszik színhelyévé oly törekvéseknek, amelyeik a minap a polgári büntetőbíróságot, újabban a hadbíróságot gyanúsították meg csak azért, mert a Tiszán elkövetett vértettet tetteseiben és minden bűntársában ki akarja deríteni. A nemzet becsülete kívánja e világraszóló, megszervezett gaztett megtorlását, aminek pedig némelyek a nemzetgyűlés házát teszik színhelyévé, az nemhogy, hozzájárulna az igazság szolgálatához, hanem inkább arra alkalmas, hogy a gaztett mestereire az eddiginél is nagyobb homályosságot borítson. Dobót és Sztanykovszkyt halálra ítélték. .? — Himter 15 évi súlyos börtönt kapott. — AJ •TA hadosztálybiróságo® ma délelőtt tíz órakor hirdették ki az ítéletet Tisza István sorós gyilkosai bűnpörében. A történelmi per főtárgyalásának utolsó fölvonására csak szigorú igazolás után juthatott be a közönség. Féltíz órakor már a szorongásig megtelt a tárgyalóterem, s kevéssel rá bevezették avádlottakat. A sort Sztanykovszky Tibor nyitotta meg, utána jött Hüttner, majd Dobó s legvégül bicegett Vágó. A fogház levegőjében fákéra vált arcukon izgalom ült, csak Vágó, a pernek ez alárendelt epizódalakja, őrizte meg közömbösségét. Tíz órakor vonult be a bíróság s elfoglalván helyét. Zoltán László ezredes, elnök fölkérte Géczy Iván jegyzőkönyvvezető-főhadnagyot, hogy olvassa föl az ítéletet. Géczy olvassa: Az ítélet. .. magyar állam nevében! A magyar királyi budapesti hadosztálybiróság, mint ítélőbiróság, a Dobó István tartalékos fegyversegéd, Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlós, Hüttner Sándor főhadnagy és Vágó-Wilhelm Jakab népfelkelő ellen felbérelt gyilkosság, súlyos testi sértés büntette és szökés büntette miatt a magyar királyi budapesti katonai körletparancsnokság ügyésze által emelt vád felett Zoltán László ezredes elnöksége alatt Mondada Jenő százados-hadbíró tárgyalásvezető, Géczy Iván főhadnagy és Szonda Imre tartalékos hadnagy jegyzőkönyvvezetőknek, Sztupka László őrnagy-hadbíró és Littomericzky Nándor dr. százados-hadbíró vádlóknak részvétele mellett a vizsgálati fogságban levő vádlottaknak ésvédőiknek jelenlétében Budapesten 1920. évi augusztus 2-ától szeptember 15-éig megtartott főtárgyalás alapján a következően ítélt: A hadoszálybiróság 1. Ifjabb Dobó István budapesti születésű és illetőségű, 31 éves, róna, kát., nőtlen, tartalékos tengerész fegyversegédet, aki polgári foglalkozására nézve lakatos, bűnösnek mondja ki a kbtk. 413. szakaszába ütköző és a 414. szakasz 3. pontja szerint minősülő fölbérelt gyilkosság bűntettében, valamint a kbtk. 431. és 436 szakaszaiba ütköző súlyos testi sértés bűntettében, s ezért tartalékos tengerész fegyversegédi rendfokozatától való lefokozás, a Károly-csapatkereszt és a sebesülési érem elvesztése és hadsereg kötelékéből való kicsapás mellett kötél általi halálra ítéli. 2. Sztanykovszky Tibor sátoraljaújhelyi születésű és budapesti illetőségű, 24 éves, róm. kat., nős, a volt cs. és kir. 65. gyalogezred állományabeli tartalékos zászlóst, a ki foglalkozására nézve joghallgató, bűnösnek mondja ki a kiblk.113. szakaszába ütköző és a 414. szakasz 3. pontja szerint minősülő bűntársi minőségben véghezvitt fölbérelt gyilkosság bűntettében, továbbá háború idején a tényleges állományból elkövetett önkéntes jelentkezéssel egybekötött első szökés bűntettében, s ezért tartalékos zászlósi rendfokozatától való megfosztás, a Károly-csapatkereszt elvesztése és a hadsereg kötelékéből valókicsapása mellett ugyancsak késés általi, halálra ítéli. 3. Hernádzsadányi Hüllőér Sándor, budapesti születésű, kassai illetőségű, 23 éves, róm. kat., nőtlen, a volt Magyar királyi 9. honvédgyalogezred állományába tartozó tényleges állományú főhadnagyot bűnösnek mondja ki a ktbtk. 413. szakaszába ütköző és a 411. szakasz 11. pontja szerint minősülő bűntársi minőségben elkövetett felbérelt gyilkosság bűntettében s ezért a mellett, hogy főhadnagyi rangfokozatától megfosztatik, személyére nézve a nemességet, valamint első osztályú vitézségi érmét, ezüst vitézségi érmét, a Károly-csapatkeresztet és a sebesülési érmet elveszti, a német II. osztályú vaskeresztet, a török vasfélholdat és a Medzsidje-rendet Magyarország területén nem viselheti, az önhibáján kívül hosszúra nyúlt vizsgálati fogságból hat hónapnak!s büntetésbe való beszámításával 15 évi, havonta egy napi kemény fekhellyel és a büntetésnek minden évében október 31-ik napján sötét zárkába zárással súlyosbított súlyos börtönre ítéli. 4. Vágó-Wilheim Jakab kecskeméti születésű, 31 éves, izraelita, nőtlen, a volt cs. és kir. 38. gyalogezred állománya leti népfölkelő budapesti lakost, aki polgári foglalkozására reklámvállalkozó, bűnösnek mondja ki háború idején a tényleges állományból elkövetett és önkéntes jelentkezéssel egybekötök első szökés bűntettében s ezért három havi, havonként két napi kemény fekhellyel súlyosbított börtönre ítéli. Büntetése azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek, vétetik. Elrendelte a haditörvényszék, hogy az ítélet először Sztanykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon hajtassék végre. " A megokolás. Az 1918. esztendő egy ködös, sötét őszi déktánján egyenruhába öltözött egyének hatoltak be a Hermina-út 35/a. számú villába és közülük négyen fegyveresen Tisza István gróf lakásának halljába léptek. Tisza a katonák behatolásának zajára hűséges szolgájának rimánkodása, dacára neje és unokahuga, Almássy Deniz grófnő társaságában nyugodtan, mindössze a lehetséges önvédelmet megkísértendő, Browning-pisztolyát kezében tartva, belső lakosztályából kilépett a hallba. Erre drámai jelenet következett. A katonák színpadias szónoklatot tartva, kijelentették Tisza István ■Rrófnak, hogy őt tartják a háború és minden abból keletkezett szenvedések okozójának és most végórája ütött, leszámolni jöttek. Tisza István egyéniségéhez méltó nyugalommal azt felelte, hogy a háborút nem ő okozta. Egyike a katonaruhás embereknek rászólt, tegye le pisztolyát, Tisza pedig látván a vele szemben álló túlerőt s hogy az ellenállás hasztalan volna, búcsútekintetet vetett övéi felé, a pisztolyt a kandalló párkányára letette és támadóival többé beszédbe nem elegyedett. Ezek csak arra vártak, hogy a pisztoly saját testi épségüket ne veszélyeztesse, nyomban eldördültek a gyilkos fegyverek. Tisza István gróf a földre rogyott s pár pillanatnyi szenvedés után Magyarország e nagy fia kilehelte lelkét. A megtorló igazságszolgáltatás munkájának első fejezetéhez jutottunk el, a midőn a budapesti m. kir. katonai körfőparancsnok ügyésze illetékes parancsnokának vádparancsa alapján Hüttner Sándor főhadnagyot, Sztanykovszky Tibor tartlékos zászlóst. Dobó István tartalékos tengerész, fegyversegedet a gyilkosság bűntettének vádjával terhelten a haditörvényszék elé állították. A minden részletet felölelő bizonyítási eljárás a vád tárgyát képező bűncselekmények tényáldéki elemeit szem előtt tartva, különösen a merényletre vonatkozó bizonyítékok terjedelmes anyagát két főcsoportra osztotta és pedig: az első csoport magában foglalja mindazon adatokat, amelyek-^