Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
Budapest, 1920. U^jeleaik trétfó kivételével «tade»mp. SlitnMit iraki íflii tn« SM karcé*. filim KO kar., n«»»44rr« 70 kcr-, *63 boaapra a» kor, Ssry.s n>v ir. heljbia, riiokoa e» pilyaadvaroitaa l iteroaa. SiriotéMk allHaéter advarojc^a t tér MÜ&Itiai tiasal, dJJsxakM iieriat. sv ÍST iá#? Vasárnapi s^Mí^ra 2 korona. XL. évfolyam, 222. szám Vasárnap, szeptember 19. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Caajthay Ferenc f Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal : Vili. ker., József-körut 5. szán. Telefonzánok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Vádió önvédelem Budapest. 18.JF Budapest, szent. Milotay Istvánnak, mint nemzetgyűlési tudósítónk jelenti, ma nagy sikere volt a Házban. De tok itt is, a Budapesti Hírlap szerkesztőségében. Mert Milotay is innen, a mi műhelyünkből kerül a nyilvánosságterére. Egy vidéki lap kötelékéből hoztuk őt isi a fővárosba s több éven keresztül volt itt velünk kollégiális viszonyban. Elszakadt tőlünk, mikor Justh Gyula lehengerelő politikája lett úrrá a Házban, a régi koalíció bukása után. őt akkor oda vonzotta a szive. Onnan is azután tovább ment s most a mai kurzus vezérlapját szerkeszti és nemzetgyűlési képviselő. . .'f-' A mi jó napot pedig nekünk csinált, az egy vezércikk lapja mai számában abból az alkalomból, hogy Alexander Bernátot az egyetemi tanács a proletárdiktatúra idején vak) magaviseletéért hivatalvesztésre ítélte. De abba a piszkos, kalapba, a melyben Alexander Bernét nevét meghempengeti, beledob Milotay még másik két nevet is: Beöthy Zsoltét s a Rákosi Jenőét és ha igaz, amit a cikk beszél, akkor ugy állunk, hogy a proletárdiktatúrát és Magyarország rombardöntését ez a három ember csinálta.. Vagy legalább is csinálta. Okoskodása fonák, hamis és rosszhiszemű. De áll az a valóság, hogy valamikor Alexander Bernét előkelő és nagyon megbecsült munkatársa volt a Budapesti Hírlapnak, legalább huszonöt-harminc éven át. Ez alatt Alexandernek kollégája volt itt Milotay is. Hát Alexander Bernét meglánywiggi ÉlT. Itt a proletárdiktatúra alatt is. Ezért bűnhődik. De bűnhődik-e mindenki, aki megtántorodott? Hányan bujdosnak ma magyar politikusok a magyar igazságszolgáltatás elől, akik Milotayval is voltak egy párton, mint függetlenségiek, akik aztán letántorodtak vezérükkel, Károlyival együtt oda, ahova a magyar embernek már csak anytka jut el. Persze, sokan visszatántorodtak, hiszen a magyar politikának utolsó tíz-tizenöt éve alig volt egyéb, mint ilyen kleodatántorgás. • Ha az új kurzus arra szorult rá, hogy vezérlapja útján meggyanúsítsa és meggyalázza azokat, akik negyven és ötven éven keresztül mindig a nyilvánosságnak is az elenőrzése alatt híven és semmi hatalomból érte részt nem kérve szolgálték a tudomány, az irodalom, az egyetemi tanítás és a sajtó útján a magyar nemzetet, akkor ezt a kurzust a saját katonái, a saját fegyverei sebzik halálra. ... * A tehetségünkről lehet akárkinek akármilyen véleménye, mindenkinek joga van arra, hogy munkánkat dicsérje vagy ócsárolja, de a ki ismer bennünket, sőt a ki velünk egy műhelybendolgozott, jutnak annak joga, hogy a szándékainkat meggyanúsítsa, hogy működésünk alá hamis motívumokat csempésszen ostak azért, hogy megvádolhasson. Az az ügy, amely ilyen eszközökkel dolgozik, meg van bélyegezve. Milotay úr mai munkatársai közül ujjal tudnánk azokra ráunitettni, akik a destruktív zsidó sajtó engedelmes szolgái voltak ott, a helei Budapesti Hírlapot keresztény és nemzeti irányáért üldözték, gyanúsították és bántalmazták, és akik most a keresztény kurzust a renegátok és kon............ i . . ----------- ■ vertiták vakbuzgalmával nem annyira szolgálják, mint elég sűrűn kompromittálják az értelmesebb közönség előtt. ■ ? . y. . Alexander Bernet egy szerencsétlen naiv tudós, hozzá filozófus! Nem tudom, mi vihette rá a diktatúra alatti viselkedésére, ha nem éppen ez a naivitása. Hiszen ismerjük a latin mondást: quo doctior, eo neqtrior. Mentül tudós abb, annál ferdébb vagy fonákabb. De elvette büntetését. Azt azonban el kell róla mondani, hogy filo-zófiai munkássága. Kant feldolgozása, a filozó-ofiai szemlében különböző nemzetek filozófiai irodalmának ismertetése, filozófusok méltatása és a filozófiai társaságban való munkálkodása a magyar filozófiai irodalomban elsőrendű érdikm. Jönni fog az idő, a mely neki a botlását meg fogja bocsátani s az elismerést ki fogja neki áttérni becsülettel és becsület szerint. És Beöthy Zsolt! Egy félszáz év koszorúját akarja Milotay lapja letépni érdemes homlokáról. Hol tud hozzá hasonlót? Hasonlót tudásban, lelkiismeretességben, az káé művészetében, a gondolkozás magyarosságában, a nemzeti érzés tisztaságában, és a nemzeti élet kultuszának hűségében ? És a magyar hagyomány ápolásában, a nyelv szeretetében, az irodalom és az esztétika hivadaiában! Eh! Egy rossz diák nyelvelése az a professzorával szemben, hálahelyett.. . És fia nem az volna Beöthy, a mintek én itt mondom, akkor is tisztes nyilvános pályán, a közszellem és a tudomány szolgálatában, az ifjúságot tanítva, a felnőttek okulására és művelésére könyveket írva, jutott el az Akadémiákon, irodalmi társaságokbijlrfca legdíszesebb he-1 / Hitvallást .• ír+? F*pmBerry Sterné, gyengérett!i te hited saerinti'. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem. Ezért a keresztet vállaimra veszem. ^ Ezért magamat is reá feszíttetem-Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketek lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez az hit a fegyver, hatalom és élet. Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót ha írod lobogód selymére, ‘ Ezt ha belevésed kardod pengéjébe. Halottak országát feltámasztod véle Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ezt varod boldog jövőt veled. Asszony, ki tanítod, akiértt lesz a neved'Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szerezte'!, Magyar — e szent hittel mindent visszanyerjél! Mert a hit az Erő’ Mert a ki hoz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött '* Az élet Urával szövetséget kötött '"jk.; *»- t* mNMQtag f 'Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak' vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! !?*"**' Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező. Édes madárdaltól hangos lesz az erdő, * Napsugártól fényes lesz a háza tája, Ménes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségen az Isten áldása. Magyar temeti árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt leim a földön fekvő, Magyar,.legyen hited, s tiéd a jövendő. ■t ’ y Magyar, 'l egyen hited és leszél országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, teén a mit néked címeredbe Vágott. Szíved .is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ért rebigje reggel,,délben, estve. Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.' A Budapesti Hírlap mai száma 6 oldal. Félbemaradt történet. jpfírr írta fi—«z» \ -W*%rf a fűzfánfütyülő rézangyalt, hát már megint rajtakapom magamat, hogy a régi jó, boldog időket siratom vissza? " ! Azokat a szép időket, mikor a Hortobágyi főszámadó gulyásgazdának pénzben és naturáliákbam nem volt százhatvanezer korona évi jövvedelme, mint most és a bojtárok se lapáttal számolták össze a batikópénzüket. Azokat a felejthetetlen időket, mikor Pap Gyurka debreceni kocsmájában ötven krajcárért úgy megebédeltünk, hogy utána három napon át száz lépésre elkerültünk minden vendéglőt, mert még a szagát se szenvedhettük, nemhogy, evésre gondoltunk volna. Szegeden pedig Bálóné főzött nekünk olyan pazar halpaprikást, hogy aki megevett belőle egy tányérral, rögtön tüzet kiáltott és rohant a vészharangot megkomdítani. Jaj, de kár, hogy a gyomornak jobb emlé- kezőtehetsége van, mint a fejnek. Az igaz, hogy nagy oka van szegénynek a múltakon elborongani most, mikor e káposztát sertéskarmenádlia helyett gringotpbóc-akflággal teszik eléd. És el akarják veled hitetni, hogy a sargatása jobb étel, mint a kiíbósa. _• ! . . . Hová lettek a jókedvű, pirospozsgás, gömbölyű és kövér emberek? Az olcsó borral, a tápláló és bőséges koszttal ők is eltűntek. Lesoványodtak, elkedvetlenedtek, megsápadtak és , nekiszögtetősedtek. Talán Förster Aurél az egyetlen, aki megtartotta lelki egyensúlyát és testi súlyából se veszített egy dekád se. Épp úgy