Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
1921 Jakar 1 BUDAPESTJ Mű® (1. n.) káig gróf elé nem terjesztettek. Ha ilyen vélemény négis szerepelt az 1918. november 15-iki miniszteri tanácskozáson, akkor ez csakis subreptio utján és mint költött bizottsági vélemény kerülhetett Károlyi Mihályhoz. Magyarországnak szomszédaival közvetetlenil kell megegyezni. — Práznovszky párisi követünk nyilatkozata. — Bécsből jelentik, hogy a Neue Freie Presse párisi tudósítója előtt párisi követünk Práznovszky Iván a következően nyilatkozott Magyarországnak a Szomszédokkal való viszonyáról: Az utódállamoknak közvetetlenül egymással kel megegyezniük, mert — és ezt különösen hangoztatom —, ha bármely kérdés Magyarország s az Érdekelt utódállamok közt kiegyezés útján minden tényező megelégedésére tisztázódott, egyetlen nagyhatalom sem fog ezzel szemben kifogást támasztani, sőt mit sem óhajtanak annyira, mint ezt s erről szóbeli és írásbeli bizonyítékok vannak is. Párisban ismételten ilyen politikát ajánlottak nekem, de az utódállamok megbizottainak is. A nagyhatalmak kívánsága, hogy — amint azt most már elismerik ►— akííva hibákkal létrehozott béke művét Kelet- Európa egyes államaiban közelebb juttassuk, az igazi békéhez. Kézenfekvő, hogy mindenekelőtt csak gazdaságii kérdések tárgyalandók s erre Magyarország színesen hajlandó. A német leszerelés, Lefévre hadügyminiszter legutóbb történt vtezttvorautása ellenére Franciaország külpolitikáját ma is nagyrészt a katonai körök, intézik. Ezektől p-'odig tudva van, hogy a Ruhr-vidék megszállása legfőbb vágyuk és addig nem fognak nyugodni. Énig ez a vágyuk teljesedésbe nem megy. A spai konferencián sikerült a franciáknak a Ruhr-vidék megszállását mint retorziót a német kötelezettségek nem teljesítése esetére megállapodásokba beleerőszakolta és azóta alig múlt el egy nap is, hogy ezt a Damoklesz-kardot a németek feje fölött meg nem suhintották volna. Az utóbbi napokban azután már olyan sűrűn emlegetik ezt a megszállást, hogy nem lehet mást gondolni, mint hogy a franciák a hosszúnak és a félelemnek ezt az utolsó ütőkártyáját most már a legkomolyabban fel akarják haszpólni Átkaimul ezúttal a német lefegyverzés szok gál. A német haderőnek százezer emberre való leszállítása végre van hajtva ugyan, de a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság a rendőrség okként való feloszlatását találja sérelmesnek és a békeszerződés 162. szakaszába ütközőnek. A bizottság azzal vádolja a német kormányt, hogy meg nem engedett módon a rendőrség leszerelését készedteti és az ellenőrzést mindenféle fortélyok segítségével lehetetlenné teszi. A bizottságnak nagyon energikus hangú jegyzékére a német kormány hasonló hangon válaszolt. Tiltakozik a békeszerződés megszegésének egyoldalúan kimondott vádja ellen.A leszerelés az egészvonalon a békeszerződés értelmében foganatosíttatott és ha az ellenőrző bizottságnak ez kikerülte a figyelmét, ez csak onnan van, mert egy ilyen nagyarányú átszervezést, a kiszabott rövid időn bell nem lehet olyan tökéletesen végrehajtani, hogy az eredmény azonnal szembeötlenék. Párisban ez a magyarázat alighanem süket siktetre fog találni. Leyguel miniszterelnök a németek véleményére már nem nagyon kiváncsi, ő magában már régen a Ruhr-vidék megszállása mellett kiöntött, csak még angol és olasz szövetségeseivel óhajt előbb tisztába jönni. Leggyel érintkezésbe is lépett már az angol és olasz követekkel, hogy minő eredménnyel, az hitelesen még meg nem állapítható. Bizonyos dolog, hogy a szövetségesek, mint majdnem valamennyi kérdésben, úgy ebben sem értenek egyet. Azért most sem fog a barátságuk fölbomlani, csak meg fog indulni, egy újabb alku a legyőzöttek bőrére. Londonban eddig csak annyit tudnak, hogy az angol kormány a német leszerelés kérdésében nem osztja Paris nagy aggodalmát és hajlandó a német kormány védekezését helytállónak elfogadni. Ha Párisban attól tartanak, hogy az engedékenység politikája megbuktathatná a mai kormányt és katonai kormány kezébejuttatná a hatalmat, akkor Londonban meg attól félnek, hogy az antant túlságosan erőszakos eljárása viszont a mai német kormány lemondására vezetne és csak a szélsőséges elemek malmára hajtaná a vizet. Ezzel szemben a Parisból érkező hírek az egész kérdésnek már sokkal előrehaladottabb stádiumáról tesznek jelentést. Ezek szerint Ilardina lord és Bonin di Longare gróf ma megjelentek Leygues miniszterelnöknél és tudomására adták, hogy a londoni és római kormányok nem vesznek részt a Németország ellen folytatott tavilbi hadműveletekben. A spai szerződés a szövetségeseknek szabad rendszabályokat biztosít arra az esetre, ha Németország január elsejéig nem hajtja végre a leszerelést. Troyd George és Sforza gróf mégis úgy vélekednek, hogy Angliának és Olaszországnak, ha nem veszik ki részüket a szövetségesek akciójából, mintegy nem lesz rá joguk, hogy vitatkozzanak, mint azt a tavvaszi frankfurti megszállás alkalmával tették, a francia csapatok egyes fegyvertényei ellen, vagyis Franciaországnak háborítatlan cselekvési szabadsága lesz. Anglia és Olaszország tehát szabad kezet biztosítanának francia szövetségesüknek A francia katonai párt vágya most már teljesedésbe mehetne, hacsak váratlanul magában Franciaországban nem talál kerékkötőre. A szocialistáknak tegnapi föltűnő határozata sok minden egyéb mellett azt is igazolja, hogy a tubágba vitt katonásait Franciaországban is már jóegynéhányan megelégelték. Buday Jenő, a ZeneművészetiFőiskola igazgatója: Mit óhajtunk, várunk s remélünk az uj esztendőben? — Azt hiszem, minden jó magyar csak egyet: a világító fáklyát a sötétségben, a Főnix , madár csodájának, látó szemeink előtt való meg s várunk és mit óhajtunk. — Nyilatkozatok sz Évforduló alkalmából. — Mi jól várunk s mi jól remélünk a most beköszöntő uj esztendőtől: ez a kérdés vibrál ma minden magyar elmében s minden magyar szívben. Mit kell tennünk s hogyan kell munkába állatunk, ki-ki a maga hivatása körében, hogy kiemelkedjünk abból a mélyedésből, ahová a szerencsétlenségek egész sorozata döntött bennünket? Ez a kérdések kérdése s a döntő feleletet kinek-kinek tudásától, lelkiismeretétől, felelősségérzetétől, komoly magábaszállásától s áldozatkész hazaszeretetétől várjuk. Mert Magyarországot meg lehet menteni, az kétségtelen valóság, de hozzá kell tenni nyomban, hogy csak fiainak odaadó, lelkes, vállvetett munkája, minden izma és minden szerszáma, ekéje, koronája, kaszája, kapája, kalapácsa, kardja, hordja, tolla, ecsetje, vésője, a tudósok kutatása, a nemzetgazdák bölcsesége, a pénzügyi tudomány számvetése s mindez kölcsönös hatással egymásra, erősítve és sarkalva egymást, mentheti meg az országot. Nincs még veszve Magyarország! — a mentőhorgony fiai kezében van. Alább egész sor választ talál az olvasó föltett kérdésünkre. A politikus, a tudós, a hadsereg hivatott vezére, pénzügyeink zseniális és biátorkezü rendezője, a magyar pénzintézetek előkelő képviselője, továbbá az író, a művész, a nemzet művészi kincseinek jeles gyűjtője, a nemzetgazda stb. sorra megnyilatkozik s velős rövidséggel jelzi, mit vár s mit óhajt a magyar nemzetnek a jövő esztendőre. Amit az ember vár, abban az elméje, az esze, az objektív látása nyilatkozik meg; de amit az ember óhajt, abban a szíve szólal meg. És ebben a részben mind megannyian ugyanabba a templomba járunk imádkozni: rendet, békét, biztos fejlődést és boldog emelkedést, szebb és boldog jövőt,kívánva a megtépett nemzetnek, íme, a nyilatkozatok: Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter: Mit várok az új esztendőtől? Várom azt, hogy magához tér a magyarság kishitűségéből, a politika a pártoskodásból s a Pénz az ő tehetetlenségéből. Mit óhajtok az új esztendőre? Óhajtom azt, hogy minden gonddal, mit magamra veszek egy, egy jó magyarnak legyen a terhe kevesebb s így bírjam megérni december 16-ikát. Belitska Sándor honvédelmi miniszter: Mit várok a jövő évben? Nehéz munkát. Mert a ratifikálás után most, a békeszerződés végrehajtásáról is gondoskodnunk kell, s ez ’’ben nagy és nehéz problémák elé állítja megsanyargatott nemzetünket. A békeszerződés a nemzeti hadsereget is igen közelről érinti s a felmerülő kérdések megoldását akként tervezem, hogy a nemzeti hadsereg kipróbált szellemét és egységét fentartsuk és az egyes egyének érdekei is a legjobban megóvassanak. Szép pénzügyi eredményt várok a hadmentességi díj behozatalától, amelyet a progresszivitás elvánok alapján a legigazságosabb módon Hegedűs pénzügyminiszter úrral egyetértően kívánok megoldani. Mit óhajtok e hét szűk esztendő után két bő esztendőt. A jó termés a legbiztosabb alap, amelyre építeni lehet. Kívánom továbbá, hogy végre mindenki belássa azt, hogy csakis összetartással és ernyetetlen munkával építhetjük újjá és tehetjük ismét virágzóvá szeretett hazánkat. Lánczy Leó v. b. t. t., főrendiházi tag: Mit óhajtok és mit várok a jövő esztendőre? Bár fedeznék egymást óhaj és várakozás! Bár teljesülne mindaz, amit óhajtok! Első óhajom, hogy bár magába szállana ez a nemzet és elfojtaná a gyűlölködés és ellentétek légkörét, melyek megbénítanak itt mindent, zsibbasztó hatást gyakorolva — amire az élet parancsoló szava leginkább ösztönözne — a vállalkozási kedvre! Mert már tisztában lehetne ebben az országban mindenki, hogy erős, megfeszített munka nélkül sem a magángazdálkodás, sem az ország lábra állani nem fog, s főleg nem fogja tudni kiegyenlíteni azokat a számlákat, amelyeket a háború likvidálása, illetve a trianoni béke után most nekünk kifizetésre bemutatnak. Ezeket a számlákat saját erőnkből nem tudjuk kiegyenlíteni, ehhez elsősorban külföldi hitelezőinknek támogatására, vagyis a külföld bizalmára szorulunk. Tehát helyre kell diktanunk országunk jó hírét, hogy feltámaszthassuk hitelünket a külföldön. Óhajtjuk, hogy a trianoni békének nehéz anyagi áldozatait a jövőben termelésünk fokozása és komoly munka által teljesíteni képesek legyünk, de elvárjuk a nagy antant részéről, hogy be fogja váltanni a kilátásba helyezett könnyebbségeket és megvalósítja ígéreteit ez áldozatok teljesítése körül. Minden további haladásnak alfája és ómegája az, hogy a régi elszámolásokat megejtsük és hogy tisztán lássunk abban, hogy erőnknek megfelel-e az, amire vállalkozunk, vagy hogy túl nagy erőkifejtést oktrojálnak-e reánk, mely már csírájában elfojtana minden jó szándékot. Óhajtom, hogy Hegedűs Lórántnak sikerüljön egy olyan költségirányzatot az országnak bemutatnia, amely a kibontakozás útjait egyentetve, szilárd alapot biztosít a gazdasági munka és a gazdasági rekonstrukció számára. Ha ezt elérjük, akkor az 1921. év diadalmas esztendő lesz, amelyre mint a kiapadhatatlan magyar erőnek fényes dokumentumára büszkén mutathat rá, bármi nehéz sorsban is, ez a szegény, meg- tépázott ország. Hanny Ferenc dr. a budapesti tudomány-egyetem rektora: Az uj esztendőtől várom az egyetemen. a teljes rend, nyugalom és béke helyreállítását, mert ezek nélkül a tudomány művelése nem lehetséges. Inter arma silent Musae. Az új esztendőre nézve az az óhajtásom, hogy "tanárok és hallgatók egyek, legyenek a keresztény magyar ihaza szeretetében nemcsak szavak hanem tettel, a tudomány művelésével és a hazai kultúra előbbrevitelével, mert ebben rejlik"" záloga Magyarország feltámadásának. Szterényi József báró o. b. t. k. nemzetgyűlési képviselő: Általában is nehéz jóslásokba bocsátkozni, de különösen nehéz a mai viszonyok között. De azért megpróbálom. Ha a jogrend helyreáll és a komoly munka, a gazdasági munka megkezdhető lesz és ha ebben az országnak még egy jó termés is segítségére jön, akkor hatalmas lépést tehetünk a gazdasági konszolidáció felé. Minden a munkától függ. Ha ezt komolyan végezzük és a politika a maga szűklátókörű irányzatával fölhagy, akkor megjön a kibontakozás másik föltétele is: a külföld bizalma. Ha pedig ez a bizalom ismét helyre- áll, akkor a termelés, az okos pénzügyi politika következtében érezhetővé fog válni valutánk javulása is. Ehhez még csak egy dolog kívánatos, a nemzetgyűlés magábaszállása, az, hogy a pártoskodás helyébe ott az okos munka lépjen. Herczeg Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke"Irodalmunk házatáján bajok vannak és ezek a bajok szerves összefüggésben állanak a nemzet súlyos betegségével. Irodalmunk és ábta-Jában szellemi életünk betegségén a nemzet gyó- gyulásaérdekében sürgősen segíteni kell. Jön-j nie kell valakinek, a ki művelődésünk mindegyik tényezőjére egyaránt kiható egységes nemzeti kultúrprogramot hoz és ezzel határozott irányt szab a nemzeti irodalomnak, művészetnek, tudománynak és az iskolának is. Irodalmunk és egész szellemi életünk ettől az egységes irányító programtól várhatja betegsége elmúlását és szellemi életünk egészsége nyomán új életre kel a nemzet.