Budapesti Hírlap, 1921. február (41. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
Budapest, 1821. Skm 1k&mn a* XXLI. évfolyam, 25. szám Kedd, február 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetést irap.t: Egész évre 380 kor., fsterre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapra 25 kor. Egyes számára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rokk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Konferencia és differencia. Budapest, jan. 31. A Budapesti Hírlap napról-napra rövid kritikai megjegyzések kíséretében közölte a párisi tanácskozásokat a német kártérítés kérdéséről. Mindennap módunkban volt jelenségeket vagy nyilatkozatokat feljegyezni a sistergő egyetértés-övet a tanácskozó nemzetek közt. Megírtuk Doumer pénzügyminiszter kudarcát, amelyet vallott amikor a kétszázharminc egynéhány milliárdot rótta ki a németre, mert a nélkül felborul a francia költségvetés egyensúlya. Lloyd George elképedve hagyta el a konferenciát, mikor ezt meghallotta. Kijelentette, hogy addig oda vissza se megy, amíg józanabb prepozícióval nem jönnek. És most hirtelen, mint a villámcsapás üt le Európára s különösen Németországra a híradás, hogy tegnapra virradóra az összes szövetséges hatalmak aláírták a 230 milliárd aranymárkát, határozatba foglalták és már el is küldték (nyilván ajánlott levélben) Berlinbe a határozatot, az összes francia lapok pedig belefutnak a diadalmi trombitába, hogy íme az egyetértés, aminőt még nem látott a világ. A dolog ránk azt a benyomást teszi, mintha ez az egész színjáték a milliárdos görögtűzzel csak azért volna, hogy az érdekelt államférfiak kiszabaduljanak a nagy muzsikával hirdetett konferencia kelepcéjéből. Mert ha egy heroikus határozattal elejét nem veszik, akkor az értekezlet súlyos kudarccal, tán veszedelmes összekülönbözéssel, európai szenzációvá lesz. Most csak az a szenzáció, hogy amit a konferencia nem-francia tagjai tegnapelőtt képtelenségnek mondottak, azt mára határozatba foglalták s ráküldtték a határozatot Németországra. Ellenben ők kimondatták, hogy februárius végén uj konferenciára gyűlnek össze Londonban. Uj konferencia? Minek? Ha határozatuk jó, akkor nem kell uj konferencia. 11. Határozatuk rossz, de ők komolyan veszik, akkor se kell új konferencia. Új konferencia, mégpedig mentül hamarabb csak akkor kell, ha: 1. határozatuk rossz; 2. ha ők maguk sem veszik komolyan; 3. ha azt hiszik, hogy Berlin nem tud vagy nem akar neki eleget tenni. Mindezt azonban már tudták, mielőtt határozatukat meghozták. Miért hozták meg mégis? Egyszerűen azért, hogy a konferencia ne végződjék botránnyal és kudarccal. És azért, hogy olcsón tüntessenek nagy egyetértésükkel. Pedig ha egyetértenének, nem lennének kénytelenek végre nem hajtható határozatokat hozni. Ha pedig végrehajtható határozat hozatalát erőszakolná ott valaki, rögtön kitörne a konferencián a polgárháború. A gonosz tett átka, mondja a nagy német költő, az, hogy folytonos foganásban uj meg uj gonoszát szülni kénytelen. A különféle békék átka, hogy uj meg uj háborúkat szülnek az elmékben, a szívekben, a konferenciákon, a népekben, Európában, majdan az egész világon. Hallatlan eset a történelemben, hogy egy győztes nemzet azt mondja, csődbe kerül, ha a legyőzött nemzet ki nem tartja. Sok könyvet írtak már a békéről és sokankiszámították, hogy mit lehet hadisarcot Németországtól követelni. A számítások eredménye f vknánlTOHPa, ötven milliárd aranymárka volt, a maximuma százhúsz milliárd márka. Az előbbi angol ember, az utóbbi francia ember számítása. A párisi konferencia kétszázharminc s egynéhány milliárd márkát ró ki Németországra. Ezt persze negyven-ötven év alatt fizetné le. Az angol nemzetgazda és pénzügyi tekintély (aki a versaillesi béketárgyalók közt volt mint szakértő, amíg megbotránkozva ki nem ugrott közülük) kiszámította, hogy ezt a gondolatban is alig összefoglalható pénzsummát és időközi kamatait nem hogy le nem törleszti Németország, ha még oly buzgón és lelkesen talál is fizetni, hanem ellenkezően, negyven év múlva Németország többet fog tartozni Franciaországnak, mint amekkora a rá most kirótt hadisarc. Av körülmények közt hogy ne volna igen hamarosan szükség egy új konferenciára? Nekünk az jó, ez az éli álláspontom, hogy mentül lehetetlenebb határozatokat hozzanak, tehát mentül többet konferenciázzanak, így bizonyos, kettő: hogy a békeszerződések végrehajtatlan maradnak és hogy a sok konferenciának végre is ki nem egyenlíthető differenciák előnyomulása lesz a vége. ■ ■m A politika eseménye. Apponyi itthon. A legnevezetesebb esemény, amelynek a hazai politikára is jelentős hatása tesz, most az, hogy Apporttá Albert gróf nagysikerű külföldi útjáról hazaérkezett. Most már minden pártalakító mozgalom az ő szándékához és az ő magatartásához igazodik. Apponyi Albert gróf fölkereste mindenekelőtt Teleki Pál gróf miniszterelnököt s közölte vele mindazokat a tapasztalatokat, a melyeket részint Parisban," részint Svájcban illetékes férfiakkal való érintkezése alapján szerzett. Hasonlóképpen informálta Gratz Gusztáv külügyminisztert is. Továbbá érintkezett Zichy János gróffal, Andrássy Gyula gróffal és Prohászka Ottokárral. Ezeknél az uraknál ő informáltatta magát azokról a pártalakitó mozgalmakról, amelyek résznt még folyamatban vannak, részint pedig az ő távollétében zajlottak le. A keresztényszocialista pártból. A keresztényszocialista párt holnap este az ellenkező hírek ételjére is megtartja kitűzött értekezletét és megvitatja az aktuális kérdéseiket. Megállapítják tehát a kormányzópárttal szemben való álláspontjukat és alkalmasint azt is, hogy bent maradtnak-e a párt keretében, vagy pedig újra koalíciós alapon szövetkeznek. Megcáfolták a pártkörben azt a siit is, hogy más irányú pártalakítás dolgában mozgalom indult volna meg. Néhány képviselő nem titkolta, hogy a vezérekkel csakuérúan elégedetlenek. Hegedűs Lóránt a drágaság letöréséről. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma este megjelent a kormányzópártban és az újságírók kérdéseire a pénzügyi dolgokról többek között így nyilatkozott: — A kamatlábak emelése dolgában már megegyeztem a bankokkal. Március 1-től kezdve a bankok 3 százalékra emelik föl a betétek kamatait. Technikai okokból ezt nem lehetett előbb keresztülvinni. Az én egyik főtörekvésem és célom az, hogy letörjem az árudrágaságot és le is fogom törni. Nemde, a tőzsde most lanyha? Ez természetes is, mert új pénz bevezetésénél a pénzbőség nyomán rendszerint gazdasági bizonytalanság és drágaság következik. Az árudrágasággal szemben én pénzdrcaságot, mesterséges pénzszűkét csinálok azzal, hogy néhány milliárdot kivonok a forgalomból. Hogy mikor és mennyit, azt a szemmértékem fogja megálapítani és akkor hozom az új pénzt. Ez a pénzdrágaság és pénzszűke meg kell, hogy hozza az árak csökkenését. — A mezőgazdasági termékekről most, a termés előtt nem beszélhetek, de igenis az ipari cikkekről. Az ipari cikkek árcsökkenése Amerikában már résen megkezdődött és ez a hullámzás Anglián át eljutott már Svájcba is. Ott azonban megakadt, mert bankókkal elbarrikádoztak bennünket. Ezt a barrikádot én el fogom söpörni. Erős meggyőződésem, hogy ez az árcsökkenő hullámzás legkésőbb májusban Magyarországba fog érkezni. Beszélt még a pénzügyminiszter a vagyonadóról is és azt mondotta, hogy ezt csak akkor lehet megcsinálni, ha a pénz stabilizálódik. Ha pedig ez tegvan, akkor meg már nincs szükség a vagyonadóra. A párisi konferenc a határozatai A párisi konferencia tehát véget ért. Lloyd George már vissza is érkezett Londonba és egyelőre Parisban nagy az öröm. Briand az egész vonalon győzött. Lloyd'i George, aki eleinte gúnyosan mosolygott a francia javaslatokon,majd duzzogva viszszavonult előkelő szállójába, az utolsó percben előfnyt vackából, címeid az ülésre, aláirt mindent és éltette az antant egyetértését. A hozott határozatokat tegnap közölték a német kormánnyal és ma vagy holnap a kísérőlevéllel együtt nyilvánosságra hozzák. A határozat magában foglalja a lefegyverzés, a jóvátétel kérdését, valamint az Ausztriának nyújtandó segítséget és ezenfelül büntető rendszabályokat is állapít meg, amelyekben az a nevezetesség, hogy érvényességük, nemcsak a lefegyverzésre, hanem a jóvátételre is kiterjed. A hozott határozat teljes szövege ez idő szerint még ismeretlen. A Hapus-ügynökség útján gondoskodtak arról, hogy több-kevesebb máris kiszivároghasson a nagy világba, valószínűleg, hogy túlságos nagy meglepetéseknek elejét vegyék, így már most megtudjuk, hogy a lefegyverzés kérdésében csekély változtatásokkal elfogadták Foch marsall javaslatát. Németországnak törvényalkotását a szerződések határozmányaival összhangba kell hoznia. A hadügyminisztérium felesleges tiszti ásásait április 10-éig meg kell szüntetni, a felesleges hadianyagot február 28-áig el kell szállítani, a polgári őrséget június 30-áig föl kell oszlatni, a tartalékhadihajókat április 30-áig le kell szerelni, az épülőfélben lévő hadihajókat és valamennyi tengeralattjárót július 30-áig meg kell semmisíteni, az 1019. évben elpusztított Zeppelineket ki kell pótolni. Németországnak a régi rendőrség szervezéséről le kell mondania és a szövetségesek üzemi szabályait, aelyek a polgári és katonai léghajózás között különbséget tesznek, el kell fogadnia. A szövetségesek megegyezését a jóvátételi kérdésekben közölni fogják a jóvátétél bizottsággal, amely a német kivitelt ellenőrizni fogja. Németország a szövetségeseknek bonokat fog adni, melyek megfelelnek az évi törlesztések őket megillető részének. Büntető rendszabályokat is helyeztek kilátásba, elsősorban új területen: megszállását, a rajnai tartományok megszállásának meghosszabbítását és Németország kizárását a népszövetségből. A válogatott szénre kitűzött két aranymárkás prémiumot fentartják. A kísérőlevél azonban megmutatja azt is, hogy a szövetségesek tudnak kedvesek és udvariasak is lenni, mert emlékezteti arra, hogy mikor a szövetségesek ismételten újabb határidőket engedélyeztek a lefegyverzésre, akkor számot vetettek azokkal a nehézségekkel a melyek a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítése körül a német kormány ellé gördültek. A szövetségesek kifejezést adtak annak a szilárd reményüknek, hogy a német kormány nem fogja a szövetségeseket, akik előző határozataikat megerősítik, abba a kényszerhelyzetbe hozni, hogy fontolóra vegyék azt a súlyos helyzetet, amely keletkeznék annak következtében, ha Németország továbbra is vonakodnék kötelezettségeit teljesíteni. Ennélfogva azon ,a nézeten vannak, hogy jelenleg nem forog fenn annak a szüksége, hogy a büntető rendszabályokat Berlinnel már most tudomásul vétessék. És egy lépéssel még tovább mennek, mikor kijelentik, hogy a német kormány hivatott képviselőit föl fogják szólítani, hogy február végén a hatalmak képviselőivel Londonban találkozzanak-Külsőségekben persze még fokozottabb mértékben érvényesült az a nagy egyetértés, a rael a