Budapesti Hírlap, 1922. október(42. évfolyam, 224–249. szám)

1922-10-03 / 225. szám

1922 október 3. Budapesti Hírlap (225. sz.k ívül, hogy akár a semleges zónában álló brit csapatokkal, akár pedig a tengerszorosokat őrző angol flottával összeütközésbe jussanak. Ha ez igaznak bizonyulna, akkor alkalmasint miár a midániai találkozás sem valósulhatna meg. A görög forradalom mintha már véget ért volna. Köztársaságról már nincsen szó, hiszen a forradalmi bizottság tegnap tisztelgett az új királynál. Az új minisztérium is megalakult, ami, úgy látszik, a normális politikai élet visszatérését jelenti. A legnevezetesebb esemény mindenesetre az, hogy Venizelosz értesítette az új kormányt, hogy átveszi a görög ügy külföldi védelmét, de visszavonhatatlanul elhatározta, hogy aktív részt a politikában nem vállal. Holnap adják át Sémái basa válaszát a szövetségeseknek. London, okt. 2. A Reuter-iroda jelenti Konstantinápolyból, h hogy a témalisták válaszát a három szövetséges hatalom szeptember 2-3-iki jegyzékére holnap fogják átadni. a törökök által megszállott szigetek. London, okt. 2. Szmirnai lapjelentések szerint ott hivatalosankijelentették, hogy a törökök által a kisázsiai parton megszállt szigetek között van Mykkne, Szamosz és Chiosz szigete is, amelyeket a sévresi szerződés Görögországnak ítélt. Sugária nem mozgóért. Szófia, okt. 2. A Boltját Távirati Iroda jelenti. Bulgár határőrségek jelentése szerint görög komitácsik átlépték a bulgár határt. A fosztogató komitácsikat a bolgárok visszaszorították görög területre. Azokat a híreket, amelyek a bolgárok mozgósításáról számoltak be, a bolgár kormány erélyesen megcáfolta. Mértékadó személyiségek kijelentették, hogy Bulgária a közeli Keleten történő eseményekkel szemben szigorúan megőrzi semlegességét. Pénzügyi válság Konstantinápolyban. Konstantinápoly, okt. 2. (Havas.) Konstantinápolyban pénzügyi válság tört ki. A kormány nem utalta ki a tisztviselők illetményeit. A londoni áráénál és a háború. London, okt. 2. (MTI.) Az arzenálban hatályon kívül helyezték a leszállított munkaidőt és újból a háború alatt érvényben levő munkaórákat állították vissza. A görög királyi család elutazása. Berlin, okt. 2. (Wulff.) A Berliner Zeitung am Mittag jelenti Aténből. Vasárnap este az orepoi kikötőben az egész királyi család, György király és Pál öccse, az új trónörökös kivételével felszállott a hajóra, amelyet a forradalmi bizottság rendelkezésükre bocsátott, hogy Nápolyba utazzanak. Szerb katonavonat katasztrófája Mis mellett. Belgrád, okt. 2. Pecinevosi állomáson, Mistől délre, az üszkük felől jövő vegyes katonai személyvonat hibás váltóállítás folytán összeütközött egy megrakott teherkocsival. Tizenegy ember meghalt, húsz súlyosan, harminc pedig könnyebben megsebesült. Török lovasok Európában, Bécs, okt. 2. Tudósítónk jelenti telefonon: Háromszáz kematista lovas a Bolkosnál átkelt a csatornán és európai partra szállt. Setérén István gróf a keresztény koncentrációról. — A miniszterelnök tudott Gömbös akciójáról. — Csak azzal a föltétellel járult hozzá, hogy nem lesz befolyása a Kormány Konszolidációs politikájára, összetételére és a párt programjára. — A cél a Közös Küzdelem volt a radikalizmus ellen. — A kormány a túlzó baloldali és túlzó jobboldali elemek ellenére tovább folytatja konszolidációs politikáját. —• * Bethlen István gróf miniszterelnök a fővárosba érkezvén, fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát és a Gömbös-féle koncentrációs mozgalomról ,s a következő érdekes nyilatkozatot tette: — A nyári parlamenti ülésszakutolsó napjaiban Gömbös Gyula nemzetgyűlési képviselő azzal a kérdéssel fordult hozzám, volna-e kifogásom az ellen, hogy a lobbi keresztény pártok egyes tagjaival tárgyalást folytasson és megállapodásokat létesítsen abból a célból, hogy azok a képviselők, akik, ámbár különböző pártokhoz tartoznak, de a radikalizmus előretörését egyformán veszélyesnek tartják, közös eljárásban állapodjanak meg, különösen azzal az akcióval szemben, amely a radikális elemek vezetése alatt egy baloldali parlamenti koncentráció létrehozására törekszik, és ugyanekkor nyilvánvalóan tervszerű propagandát folytat politikailag kompromittált egyének rehabilitációja, illetve a bécsi szökevények amnesztiá-lása és általában a radikális követelések és jelszavak érdekében. — A Gömbös által előadott tervhez a magam részéről azzal a feltétellel járultam hozzá, hogy ezek a tárgyalások nem a pártok nevében fognak lefolytattatni és esetleges megállapodás sem a pártok között, hanem a pártok egyes tagjai köztött fog megköttetni, miután nem pártkoncentráció, vagy pártszövetség létesítése. Kánéig közös védesem a radikalizmussal szemben, volt ezeknek az eszmecseréknek a célja. Feltételem az volt, hogy a jelenlegi pártkeretek meg ne bontassanak és olyan megállapodások ne létesíttessenek, amelyek alkalmasak lehetnének az egységes pártban a pártfegyelem lazítására, mert hiba volna egyes képviselőket az elé a dilemma elé állítani, hogy választani legyenek kénytelenek a megállapodások betartása és a pártfegyelem között. Egymagában az a körülmény, hogy különböző pártokhoz tartozó képviselők bizonyos kérdésekben egyformán járnak el, hogy jövő magatartásukra nézve megállapodnak, még nincs ellentétben a pártfegyelemmel, vagy a párthűsésgel, illetve akkor nincs, ha ezek a tárgyalások olyan alapon folytattatnak, amely a Párt programjával nincs ellentétben. A forradalom előtti idők parlamentjében is különböző pártokban helyezkedtek el az agrárius képviselők, mégis együttműködtek az őket közösen érdeklő kérdésekben, és a pártok keretei azért még nem bomlottak föl. További föltételem az volt, Iyan a megállapodások sem a kormány politikáját, sem a kormány összetételét ne érintsék, nem célozhatják, tehát a kormány által követelt politikai befolyásolását, vagy irányítását, hanem a közös védelem létesítésére fognak szorítkozni a radikalizmus előretörésével szemben. Ily feltételek mellett a tárgyalások sikerét a magam részéről isóhajtottam, úgy tudom, hogy a tárgyalások, ezeken a kereteken belül maradtak, bár nyilvánvaló, hogy egyes körök más értelmet kívántak nekik adni. Végre is csak kívánatos volna, hogy a jobboldali pártok egyes tagjai között fennállott személyi ellentétek letompíttassanak, mert ezekből eddig csakis azok húztak hasznot, akik a magyar politikát újból a radikalizmus vizeire szeretnék vinni. Ha tehát a kitűzött cél elérhető anélkül, hogy a konszolidáció érdekében folytatott kormánypolitika a legcsekélyebb mértékben is módosuljon, amire nem lennék kapható, ha elérhető másfelől anélkül, hogy az egységes párt keretei megbontassanak, ami ellen a leghatározottabban állást kellene foglalnom, de amit Gömbös képviselő akciójában nem is tervezett, úgy az erre irányuló akciót a magam részéről csak üdvözölni tudom, mert a múltból származó, gyakran tudatosan, sőt egyesek részéről tervszerűen mélyített személyi differenciák kiküszöbölése a politikai életből csak hasznára lehet a parlamenti konszolidációnak, valamint a politika problémái tisztán objektív szempontokból való mérlegelésének, amire oly nagy szüksége lenne közéletünknek. — Az izgalmat e tárgyalások fölött egyes körökben az a körülmény is fölkeltette, hogy a tárgyalások — véleményem szerint nem egészen szerencsésen — a fajvédelem jelszava alatt indultak meg, amely jelszót csak kevesen értenek, sokan tudatosan félreértenek és amely alatt a jelen esetben a közönség egy része újból a már régebbről ismert ólmosbotokat, pogromjelszavakat, jogrendfelborulást, szóval egy újabb antiszemita politikai hullám közeledését sejtette. Ezeknek a köröknek megnyugtatására kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ilyen ambíciók feléledéséhez a magam részéről soha hozzá nem járulnék, de a Gömbös akciója soha ilyet nem is tervezett. Hogy mit értek keresztény politika alatt, azt igen csakran megmondtam már a parlamentben és a parlamenten kívül. Ezt a politikát szívósan és tudatosan követem és követni fogom ezentúl is, tekintet nélkül arra, hogy túlzó baloldali és túlzó jobboldali elemeknek mi a véleménye róla éstekintet nélkül arra, hogy miképpen akarják egyes körök a kormány cselekedeteit vagy nyilatkozatait a maguk javára magyarázni, vagy elkönyvelni. A magyar elmeorvosok értekezlete. — A kommunizmus hóbortjai orvosi megvilágításban. — A fiatalkorú bűnözők elmeorvosi felülvizsgálása. — Az értekezlet első és második napja. — A magyar orvosok keszthelyi vándorgyűlése, a sebészek nagygyűlése és az Orvos-Szövetség kongresszusa után most a magyar elmeorvosok tartanak értekezletet, amelyen résztvesznek a törvényszéki orvosok és a jogászok is. A magyar elmeorvosok eddig hat értekezletet tartottak, a legutóbbi 1911-ben volt, sorrendben tehát ez a hetedik. Az értekezletet vasárnap az Orvos-Egyesület nagytermében nyitotta meg Oláh Gusztáv dr., a szervezőbizottság elnöke. Majd Moravcsik Ernő dr. elnök vázolta az értekezlet programját, amelynek legfontosabb pontja: tisztázni a korlátolt beszámíthatóság és a fiatalkorú bűnözők nevelésének problémáit, amelyek határkérdések az orvostudomány és a jogtudomány között. Fabinyi Rudolf dr. titkár jelentése után azonnal megkezdték az első főkérdés megvitatását Sziddits Károly dr. egyetemi tanár referátuma alapján. A kérdés az volt, hogy lehet-e és lett-e a magánjogban a korlátozott beszámíthatóságnak megfelelő fogalmat alkotni. Az előadó ismertette Balogh Jenő volt igazságügyminiszternek törvényerőre nem emelkedett törvénytervezetét, amely gondnokság és gondviselő kirendelésével a csökkent szellemi képességnek magánjogi, preventív védelméről kíván gondoskodni. Ezzel kapcsolatban rámutatott az elmeorvosnak, mint törvényszéki szakértőnek feladataira. Referátumát hosszabb vita követte, amelyből kialakult az a felfogás, hogy az orvosnak tartózkodnia kell ez ügyvéd és a bíró hatáskörébe való beavatkozástól. Vasárnap délután tudományos est keretében Oláh Gusztáv dr. miniszteri tanácsos, a lipótpiezei elmegyógyintézet igazgatója, tartott rendkívül érdekes előadást a politikai pszichopatákról. A kommunizmus idején a liptómezei tébolydába fölvett néhány úgynevezett „politikai elmebeteg11 ismertetésével kapcsolatosan szólott a tömegpszichózisról, a kommunizmus őrültjeiről és megállapította a következőket: — Sem a háború. Sem a kommunizmus nem szaporította a szorosan vett elmebetegségek számát és nem adott azoknak háborús, vagy forradalmi színezést. Háborús, vagy forradalmi külön pszihózisok nincsenek, de mind a kettő kiváltó tényező gyanánt szerepelhet a pszihózisoknál, amelyek azután a megszokott formában bontakoznak ki és folynak le. Nagy volt a számuk azoknak az épelméjűeknek akik normális időkben teljesen rendezettek, de akiknél atavisztikus hajlamok, szadisztikus ösztönök meglepetésszerűen napfényre kerültek, úgyszintén olyan épelméjűeknek, akik úgy viselkedtek, mint azok, akik tűzvészkor, vagy földrengéskor értelmetlen dolgokat művelnek. Még nagyobb volt a számuk azoknak, akiket békés időben is cimiutakbak ismertünk, de akik rendkívüli helyzetekben értelmetlen és groteszk magatartást mutatnak és badar eszméket hangoztatnak. Nagy volt a számuk azoknak az antiszociális elméknek is, akiknek szociális ellenérzését csak a törvény szigora tartja lekötve. Ezekkel teltek meg a törvényszéki orvosi megfigyelő intézetek. A legnagyobb részüket korlátoltan beszámíthatónak véleményezték. És akik a szociális forradalmakat fölidézik, hatalmi vágyból nem tarthatják távol ezeket a kóros, antiszociális vagy a szociális elemeket, a mindenre kaphatókat, a barmot az emberben, így jutnak hatalmi helyekre a detederáltak, az atavisztikus ösztönökkel terheltek, akik azután ad absurdum vezetik a társadalmi forradalmakat, úgyhogy minden társadalmi forradalom önönmaga termeli a maga antitoxinjait és iau magával hozza világra bukásának végzetét és akarata ellenére önönmaga biztosítja az emberiség történetének ütemszerű tempóját. A feudalizmus megdőlése óta mindeddig nem tudott létrejönni egy új és magasabban differenciált szilárd tagozódás, de hogy annak struktúrája csak a tekintélyen, a kiválóságok kiváltságain épülhet föl, az fejlődéstani törvény, biológiai dogma, mint ahogy biológiai törvényszerűség, hogy kommunisztikus és ehhez hasonló alakulatok csak összeomlást követő káoszból főhetnek, mint a rothadás természetes produktumai, létre, de nem jelenthetnek fejlődési programot, mert ezt a programotem az ember, hanem a természeti törvényszerűség, a faj géniusza, isteni rendelés írja elő. Miután a kérdéshez jogi szempontból Ruber József egyetemi tanár szólott még hozzá, az értekezlet első napjának programja kimerült. Ma délután folytatták az értekezletet, amelynek fő témája az volt, hogy miképpen lenne legcélszerűbben keresztülvihető a gyakorlatban a fiatalkori bűnözők javító nevelése. A rendkívül fontos társadalmi problémát jogi szempontból Finkei Ferenc dr. egyetemi tanár fejtegette és előadásának rezüméjeképpen azt a javaslatot terjesztette az értekezlet elé: " Aranyat, ezüstöt, fabiliiáns ékszereitől nem tudia eladni, mint Gellért TestvéreknéLSK. 6.