Budapesti Hírlap, 1923. február (43. évfolyam, 25–47. szám)

1923-02-28 / 47. szám

/ Q munkás-kizárás a nemzetgyűlés előtt. Munkások a karzaton. — Illasko miniszter a munkás- kizárásról. — S mérnöki kamara-javaslatot rész­leteiben is elfogadtak. — Az erdészeti közigazgatás. — Sürgős interpelláció a drágaságról. — A karzatnak ma szokatlan képe volt, tele volt munkásokkal és munkásnőkkel. Egy képviselő a munkaadók közül megelégedés­sel legeltette szemét a munkásnők sok szép boáján. A képhez Kábák Lajos szociálde­mokrata képviselő adta a magyarázó szö­veget, a­ki a tömeges munkás­kizárás ügyé­ben szólalt föl napirend előtt. A nagy ki­zárás 60—70 ezer munkást sújt, túlnyo­móan vas- és fémmunkásokat. Kabók sze­rint a munkásvezérek mindent elkövettek a munka békéjének biztosítása érdekében, de szemben találták magukat a munkaadók diktatúrájával, mely a forradalmak lezaj­lása óta igyekszik tömegnyomort előidézni, hogy ellenállás nélkül érvényesüljön a munkaadók akarata. A háború előtt ez nem így volt. Akkor a munkaadók és a munkások viszályait egyezkedés alapján simán intézték el. A háború alatt a kol­lektív szerződések biztosították a békés ■üzemet. A forradalmak után a munka­adók megkezdték a profit ennél és a bős­zt hadjártát. A többtermelés jelszavával a munkabéreket lesülyesztették, a munka­időt kitolták, a bizalmi rendszert megron­gálták azzal, hogy a bizalmiakat a fekete listába és a zalaegerszegi internátusba, utal­ták, sokezer munkást kiüldöztek az ország­ból. A nagy kizárást a mostani nehéz időkre tartogatták, a­mi „aljas, nagy me­rénylet a munkások ellen“. A munka­adók egy része helyteleníti az erőszakot, de kénytelen a többivel tartani, mert külön­ben nem részesül az export és import ál­dásaiban, a­melynek intézése a kormány kegyelméből a vasművek és gépgyárak egyesületének kezébe van letéve. Kéri a kormány beavatkozását a terror ellen és pártatlan béregyeztető hivatal felállítását. Nemcsak a n­emzetgazdaságnak, hanem az államnak is nagy kára van a kizárásból. Csak a kereseti adó elmaradásából heten­­ként 60—70 millió kár éri az államot. Még az a gyanú is fölmerülhet, hogy a munka­adók mesterségesen akarják leszorítani a korona értékét a kizárással. — Ostoba hazugság! — csattant fel Biró Pál, a­ki a többi munkadó képviselővel együtt eddig nyugodtan hallgatta a szociál­­demokrata képviselő éles kifakadásait-Walkó Lajos kereskedelmi miniszter azonnal kiegészítette és kikorrigálta az egy­oldalú szocialista előadást. A munka tőké­­­jét a két hónap óta sűrűn ismétlődő és egy­mással összefüggő részletes sztrájkok za­varták meg. Szándékos valutarontás nin­csen, az export-import kérdésében a ter­melők a legilletékesebbek, a munkanélküli­ség fenyegető veszedelméről nem lehet be­szélni A kizárás kérdésével eddig is foglal­­kozott, ezután is gondja lesz rá, de a bé­kére csak akkor lesz kilátás, ha a tárgya­lásból kizárják az imént használt aggres­­­szív hangot. Azután a mérnöki kamara-javaslatot részleteiben is elfogalták és áttértek az erdé­szeti igazgatás átszervezéséről s­zóló javas­lat tárgyalására. Marschall Ferenc előadó váltig erősítette, hogy kizáróan az admi­nisztráció egyszerűsítése és az erdőbirtokok fokozottabb felügyelete a cél minden sze­mélyzet-szaporítás nélkül. —­oaial Gaston mégis nagy hévvel próbálta kimutatni, hogy a javaslat porhintés, nem kell senkinek, „ nagy­rabe­csült vezérének“. Nagyatádinak sem, a­ki felé sem nézett a bizottsági tár­gyalásnak, annál inkább kell a szakkörök­nek, hogy az összes eddigi erdészeti tiszt­viselőket el lehessen helyezni a tizenöt szá­zalékra lecsökkent magyar állami erdőbir­tokon. Kolosszális megterhelést és zakla­tást jósol Gaal Gasibon. Az állami erdészeti felügyelők minden előzetes bejelentés nél­kül keresztülkaszul járhatják a magánbirto­kotok erdeit és még százezer koronáig ter­jedő bírság is fenyegeti őket ha valami konfliktus támad közöttük. Gaal végül ha­tározati javaslatban az erdészeti javaslat­nak a napirendről való levételét kérte. Most a vita megszakításával Dénes István a drágaságról sürgős interpellációt intézett a kormányhoz. Ez a kérdés égeti leginkább a közönséget, mely keserves ínségében jog­gal vár segítséget a törvényhozástól. Hát segítséget nem kapott, csak izgató beállítá­sokat és fáradt cáfolatokat. Az interpelláló kereste a drágaság okait, persze nem ta­lálta meg. Nagyatádi miniszter igyekezett csillapítani, csakhogy a nyomort nem lehet puszta szavakkal enyhíteni. Elhisszük, hogy a drágaság világbetegség, hogy nem kizá­róan a kormány az oka, hogy nincs olyan ember az országban, a­ki a drágaságot ma megszüntetni tudná, ezt mind elhisszük a miniszter úrnak, de abban a legjámborabb magyar sem tud belenyugodni, hogy akár­kihez, akármerre forduljon, ne találjon rendszeres és céltudatos oltalomra. Budapesti Hírlap(47. sz.) , 1923 február 28. Cl drágasági vita. Dénes István sürgős interpellációját s a miniszter válaszát a következőkben ismer­tetjük. Dénes a pénzügyminiszter valuta­politikáját okolta a fokozódó drágaság miatt. Dénes hosszas fejtegetése közben a többi között­ azt mondotta, hogy nem szabad élelmi árukat és főképp gabonát kivinni, mire a következő párviadal kerekedett: Szabó István miniszter: Talán ne vigyünk ki semmit? (Nagy zaj a jobboldalon. Fel­kiáltások: A kosztpénzt kell megszüntetni!) Felkiáltások balról: Ne vigyenek ki bú­zát! Hozzanak uzsoratörvényt! Schandl Károly államtitkár: Lesznek intézkedések. Dénes István: A magyar családok szája elől viszik ki azt, a­mit kivisznek. (Óriás zaj és tiltakozás jobbról.) Szabó István miniszter: Ez nem áll! Csak a fölösleget viszik ki! Dénes István: Figyelmen kívül hagyják, hogy a kivitellel a magyar nép tömegei éheznek. (Felkiáltás balról: Bombákat vi­gyenek ki, ebből van elég fölösleg!) Gabo­nát nem szabad kivinni, mert az idézi elő az éhséget. Szabó Istvá­n miniszter: Gabonát nem visznek ki, csak lisztet. Dénes István: A mezőhegyes­ földmun­kások tizenöt korona napibér mellett éhen fognak halni. Szabó István miniszter a padot veri és kiáltja: Nem áll! Nem áll! Dénes István: Ide fogja hozni az adato­kat. (Nagy zaj balról. Szabó István minisz­ter felugrik a helyéről és elhagyja a termet.) Dénes István azután hosszasan fejtegeti az adópolitikát s a bombamerényleteket is okozza a drágaságért. Kiss Menyhért: Azok a bombák kakaó­val voltak töltve. Nem voltak komolyak. Trassay Károly: „A Nép“-nek szabad ha­zudni, de komoly embernek nem. Kiss Menyhért: Szakértők mondották, hogy reklámbombák voltak. Nánássy Andor: Ezt még mi egységes­­pártiak sem állítjuk. Dénes István még hosszasan beszélt, köz­ben nagy zaj támadt, mire az elnök fel­függesztette az ülést és­ Dénes István a szünet után a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában a drágaság csökkenté­sére erélyes intézkedéseket követelt. Szabó István földmivelési miniszter azt felelte, hogy igaz ugyan, hogy van drága­ság Magyarországon, de ez világbetegség. A legnagyobb fokú lelkiismeretlenségnek tartja a drágaságot úgy beállítani, hogy an­nak kizáróan a kormány az oka. Nem sza­bad a tömegeket izgatni. Nem felel meg a valóságnak Dénes abbeli állítása sem, hogy a mezőhegyesi gazdasági munkások éhez­nek és hogy az országban nincs ennivaló. Nincs olyan ember ma Magyarországon, a­ki meg tudná szüntetni a drágaságot. (Zaj és tiltakozás balról. Rassay Károly: Hagy­ják el a helyüket!) Ha Rassay meg tudja szüntetni a drágaságot, akkor nagyon szí­vesen átadja neki a helyét. Dénes állítá­sait komolytalanoknak minősíti. (Tetszés és taps jobbról.) Kéri válaszát tudomásul venni. Dénes István válaszában a többi között azt mondotta, hogy a kormány engedelmet adott arra, hogy az éhezők szája elől ki­vigyék a lisztet az országból. Szabó István földmivelési miniszter ezt a legnagyobb izgatásnak mondja és tilta­kozik ilyen valótlanság ellen. A kormány csak a fölöslegből enged kivinni. A Ház a választ tudomásul vette és az ülés ötödfél órakor ért véget. Pápa ünnepnapja* — Petőfi-ünnepség Pápáit. — Pápa, febr. 27. Pápa város­­a „Dunántúl Aténje“, a mely­nek ősi kollégiuma Petőfit, Jókait, Kerká­­polyit, Eötvös Károlyt sorolhatja a maga tanítványai közé, a professzorai között pe­dig Tarczy Lajosok és Bocsor Istvánok ter­mettek, joggal büszke a maga kultúrtörté­neti szerepére. Ezt a kultúrtörténeti hiva­tást Pápa ma is becsülettel tölti be. A vá­ros közigazgatási, tudományos és társa­dalmi életének jeles, értékes vezetői telje­sen át is érzik, hogy ez a történeti múlt, akárcsak a nemesi dip­óm­a, kötelez. Ez­t a tudat sarkalta, lelkesítette Pápa városát arra, hogy vasárnap oly díszes ün­nepség keretében ülje meg Petőfi születésé­nek századik évfordulóját, a­mely túlnőtt a helyi jelentőség keretein. Az ünnepre a Petőfi­ Társasá­g képviseletében Szávay Gyula, a társaság főtitkára, Lampérth Géza és e sorok írója utaztak le. A pápai állo­máson Tenzsinger József dir. polgármester­nek, Kőrös Endre, a refomátus nőképző itézet igazgatójának és Faragó János, a re­formátus főgimnázium direktorának vezeté­sével népes küldöttség fogadott bennünket. A város és uradalom diszes fogatai röpítet­tek a főlobogózott, ünnepi színezetű utcá­kon keresztül szállásunkra. Déli egy órakor a pápai kaszinó díszter­mében a város látta vendégül a társaság tagjait s az ottani társadalom előkelőségeit. Az igazi magyar vendégszeretetben és lel­kes felköszöntőkben gazdag ebéd után a városházára mentünk, a­hol a város kép­viselőtestülete díszközgyűlésen áldozott Pe­tőfi Sándor halhatatlan emlékezetének. A díszközgyűlést Tenzlinger József dr. pol­gármester a magyar Hiszekeggyel nyitotta meg, majd lelkes szavakkal köszöntötte a Petőfi-Társaság kiküldötteit, a­mely társa­ság a Petőfi-hagyományok nemes kultuszá­ban vezető szerepet visz. Bejelentette a pol­gármester, hogy a mostani ünnep ismét közelebb viszi Pápa városát a Petőfi—Jókai szobor megvalósításához, a­melynek céljaira a képviselőtestület annak idején 100.000 ko­ronát szavazott meg. Majd átadta a szót Kőrös Endre igazgató képviselőtestületi tagnak, a díszközgyűlés szónokának, a­ki retorikai és esztétikai szempontból egyaránt jeles beszédben fej­tegette Petőfi költészetének nemzeti és világirodalmi jelentőségét s rámutatott arra a benső­ kapcsolatra, a mely Petőfi és Pápa válása között fennállott s­ a költő pályá­jára sorsdöntő hatású volt. A zajos taps­sal és éljenzéssel fogadott beszéd után Szávay Gyula a Petőfi-Társaság üdvözletét tolmácsolta s a közönséget mélyen meg­ható költői szárnyalású beszédében kifej­tette, hogy Petőfinek, mint költőnek, tulaj­donképpen Pápa a szülővárosa, mert itt az ősi kollégium képzőiskolájában írta meg azokat a dalokat, a melyek részére az első irodalmi sikert hozták, és meggyőzték őt arról, hogy valóban költőnek született. Szá­vay Gyula beszéde közben ismételten fel­rúgott a taps s annak befejeztével alig akart véget érni. A polgármester indítványára a képviselőtestület kimondotta, hogy az ott elhangzott beszédeket szószerint jegyző­könyvébe iktatja. A méltóságos, ünnepies lefolyású diszközgyülés a Himnusz elének­­lésével ért véget. A diszközgyülés befejeztével megtekin­tettük azt a földszintes f­is házat, a­hol Petőfi 1841 és 1842-ben diákéveit töltötte s a melyet a város közönségének kegyelete emléktáblával jelölt meg. A szomszédban levő kollégium ablakai a ház udvarára nyíl­nak. Még ezt az ablakot is megmutatják nekünk, a mely a hires karcerből nyílott az udvarra s a melyen keresztül a karcer­­bü­ntetésre ítélt „Petrovits pápai diák­ urfl“ kiszökött, bizonyságát adván, hogy már ak­kor is fanatikus rajongója volt a szabad­ságnak. Majd újabb kedves meglepetés vár reánk, a város fogatain elrándulunk a vá­ros végén levő Hódoska-korcsmába. A korcsmában valamikor Petőfi, Jókai, Or­­lay, Iverkápoly mulattak s itt hangzottak­­ el a költő-titán első bordalai. A mester­gerendás szobában dúsan terített asztal vár. A vendéglős kedves, piruló leányára Szávay mindjárt rá is fogja: „Ez az én kis­lányom, a Petőfi-darabom pápai jele­netének aranyos Erzsikéje.“ Az ünnepség befejező része a városi szín­házban tartott díszelőadás volt. Az állami tanítóképző intézet zenekarának nyitánya után, színes, festői élőképt következett. Pe­tőfi apotézise, a melyben a pápai társada­lom szine-java, szeletérnél­ szebb hölgyek daliás urak vettek részt. Az e­­kép művészi rendezése Losonczy Jenő főgimnáziu­mi rajztanár érdeme. A program keretében a Petőfi-Társaság kiküldöttei, Szávay Gyula, Lampérth Géza és e sorok írója adták elő Petőfi-tárgyú költményeiket, a­melyeket a közönség nagy tapssal honorált. Nemsits El­ekné zongora játékával, Erdőssy Vilmosné Petőfi-dalok művészi interpretálásával ara­tott zajos sikert. A Petőfi-dal­okat Árokházy Béla zenésítette meg s a közönség a szerzőt is megérdemelt ovációban részesítette. Kő­­-Al Klára, — bájos pápai urhölgy — len­dületes szavalata, a bencés főgimnázium­ cserkészcsapatának tábortűzi jelenete, a református főiskola ének- és zenekarának számai méltó módon­­­lleszkedtek bele a nagysikerű ünnepi est keretébe. A színházi estét társasvacsor követte, a­melynek be­fejeztével '317 ott lévő fiatalság táncra perdült. Petőfi nevelő városa, a történeti patiná­ban oly gazdag Pápa, vasárnapi Petőfi­­ünnepével megmutatta, hogy méltó az ő nagy neveltjéhez, a ki ott, az ősi kollégium falai között bontogatta sasszárnya­it. S a­mikor másnap Uzonyi Kálmán dr. polgár­mester-helyettes vendégszerető asztala mel­lől útra kerekedve, búcsúzóul megtekintet­tük Korvin Mátyás híres pápai vadászkas­télyát, a magyar reneszánsz rég letűnt ko­rának ez a sok százados emléke meggyőző­déssé érlelte bennünk azt a hitet, hogy a magyar dicsőség való­ban az, a minek Petőfi látta: „üstökös, mely jött s távozók, hegy­­századok múltával újra lássák fényét a né­pek s rettegjék“ Szathmáry István, a politika hip&l* fix ®gység®s párt vacsorája. Az egységes párt m­a is megtartotta ren­des keddi vacsoráját, a­melyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszter­elnök, Klebelsberg Kunó gróf közoktatás­­ügyi miniszter és Szabó István földműve­lés­ügyi miniszter vettek részt. Politikáról nem igen esett szó a vacsorán. Inkább csak­­a mindennapi élet problémái, a drágaság, az időjárás, a vasipariban bekövetkezett munkáskizárás szolgáltatták az élénk esz­mecsere anyagát. A párt tagjainak nagy ré­sze megelégedéssel fogadta Klebelsberg Kunó gróf miniszter komáromi jelöltségét támogatására a párt tagjai közül legköze­lebb többen leutaznak a kerületbe. Az egy­séges pártban biztosra veszik, hogy a kerü­let továbbra is kitart Bethlen programja mellett. A párt tagjai sokáig maradtak együtt, is veszprémi mandátum. A nemzetgyűlés második bírálóbizottsága ma Hajós Kálmán elnöklésével tartott ülé­sében Patay Tibor előadása alapján meg­kezdte annak a panasznak a tárgyalását, a­melyet Rainprecht Antal veszprémi man­dátuma ellen adtak be. Kollmann Dezső dr. Rainprecht képviseletében­­hosszabb elő­terjesztést tett, a­melynek során a petíció elutasítását kérte. Moldoványi Gyula a Pe­­ticionálók képviseletében érdemleges hatá­rozatot sürgetett. A bizottság rövid tanács­kozás után úgy határozott, hogy belemegy a petíció érdemleges tárgyalásába. Patay Tibor előadó után Moldoványi dr. részle­tesen fölsorolta a Rainprecht mandátuma ellen való érvénytelenségi okokat. Ezek között az ok­ok, illetve vádak között szere­pel az is, hogy Rainprecht az úri osztály ellen izgatott, etetett, itatott. Kollmann védő válaszában hosszasan és kimerítően cáfolta ezeket a vádakat. Fölolvasta Rainprecht Választási plakátját és főprogrambeszédét, a­melyekben Rainprecht a szellemi és er­kölcsi erők egymást megértő és megbecsülő harmonikus munkásságát kívánta. A védő szerint a petícióban foglalt vádakat a má­sik párt követte el. A panasz tárgyalását holnap is oly­tátják. Il­isi asszlányszocialista párt az internálás megszóladítését kívánja. A Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti: A keresztényszocialista párt végrehajtó bi­zottsága ma este hét órakor Haller István elnöklésével ülést tartott, melyen Szabó József nemzetgyűlési képviselő beszámolt a zalaegerszegi internáló táborban szerzett tapasztalatairól. Meggyőződése szerint a táborban ma már igen sok olyan egyén van, a­kinek eltévelyedése ezt a súlyos büntetést nem érdemli meg­, inkább áldo­zatok vannak itt, mint értelmi bűnszerzők s azért megszüntetendőnek véli az interná­lást azzal a kiegészítéssel, hogy mindenki, a­ki még ott van, ha biróval büntethető cselekményt követett el, haladéktalanul vonassák birói eljárás alá és szenvedje el rendes utón büntetését. A politikai bűnösök ilyen büntetése pedig ezentúl mellőztessék­ Az értekezlet többek felszólalása után hozzájárult Szabó József indítványához s megkérte őt, hogy ezt a nemzetgyűlés hol­napi ülésén képviselje azzal a hozzáadás­sal, hogy az árdrágításra, valamint a tár­sadalmi rend védelmére vonatkozó törvé­nyek végrehajtása tekintetében azonban teljes szigorral és előrelátással működjenek a hatóságok. Interpellációk. A zalaegerszegi út eredménye gyanánt a nemzetgyűlés holnapi ülésén három olyan interpelláció fog elhangzani, a­mely az in­ternáló táborban tapasztalt dolgokat teszi szóvá. Az egyiket Ehn Kálmán dr. mondja el, a­ki objektív képét a­dja a zalaegerszegi

Next