Budapesti Hírlap, 1923. február (43. évfolyam, 25–47. szám)
1923-02-28 / 47. szám
/ Q munkás-kizárás a nemzetgyűlés előtt. Munkások a karzaton. — Illasko miniszter a munkás- kizárásról. — S mérnöki kamara-javaslatot részleteiben is elfogadtak. — Az erdészeti közigazgatás. — Sürgős interpelláció a drágaságról. — A karzatnak ma szokatlan képe volt, tele volt munkásokkal és munkásnőkkel. Egy képviselő a munkaadók közül megelégedéssel legeltette szemét a munkásnők sok szép boáján. A képhez Kábák Lajos szociáldemokrata képviselő adta a magyarázó szöveget, aki a tömeges munkáskizárás ügyében szólalt föl napirend előtt. A nagy kizárás 60—70 ezer munkást sújt, túlnyomóan vas- és fémmunkásokat. Kabók szerint a munkásvezérek mindent elkövettek a munka békéjének biztosítása érdekében, de szemben találták magukat a munkaadók diktatúrájával, mely a forradalmak lezajlása óta igyekszik tömegnyomort előidézni, hogy ellenállás nélkül érvényesüljön a munkaadók akarata. A háború előtt ez nem így volt. Akkor a munkaadók és a munkások viszályait egyezkedés alapján simán intézték el. A háború alatt a kollektív szerződések biztosították a békés ■üzemet. A forradalmak után a munkaadók megkezdték a profit ennél és a bőszt hadjártát. A többtermelés jelszavával a munkabéreket lesülyesztették, a munkaidőt kitolták, a bizalmi rendszert megrongálták azzal, hogy a bizalmiakat a fekete listába és a zalaegerszegi internátusba, utalták, sokezer munkást kiüldöztek az országból. A nagy kizárást a mostani nehéz időkre tartogatták, ami „aljas, nagy merénylet a munkások ellen“. A munkaadók egy része helyteleníti az erőszakot, de kénytelen a többivel tartani, mert különben nem részesül az export és import áldásaiban, amelynek intézése a kormány kegyelméből a vasművek és gépgyárak egyesületének kezébe van letéve. Kéri a kormány beavatkozását a terror ellen és pártatlan béregyeztető hivatal felállítását. Nemcsak a nemzetgazdaságnak, hanem az államnak is nagy kára van a kizárásból. Csak a kereseti adó elmaradásából hetenként 60—70 millió kár éri az államot. Még az a gyanú is fölmerülhet, hogy a munkaadók mesterségesen akarják leszorítani a korona értékét a kizárással. — Ostoba hazugság! — csattant fel Biró Pál, aki a többi munkadó képviselővel együtt eddig nyugodtan hallgatta a szociáldemokrata képviselő éles kifakadásait-Walkó Lajos kereskedelmi miniszter azonnal kiegészítette és kikorrigálta az egyoldalú szocialista előadást. A munka tőkéjét a két hónap óta sűrűn ismétlődő és egymással összefüggő részletes sztrájkok zavarták meg. Szándékos valutarontás nincsen, az export-import kérdésében a termelők a legilletékesebbek, a munkanélküliség fenyegető veszedelméről nem lehet beszélni A kizárás kérdésével eddig is foglalkozott, ezután is gondja lesz rá, de a békére csak akkor lesz kilátás, ha a tárgyalásból kizárják az imént használt aggresszív hangot. Azután a mérnöki kamara-javaslatot részleteiben is elfogalták és áttértek az erdészeti igazgatás átszervezéséről szóló javaslat tárgyalására. Marschall Ferenc előadó váltig erősítette, hogy kizáróan az adminisztráció egyszerűsítése és az erdőbirtokok fokozottabb felügyelete a cél minden személyzet-szaporítás nélkül. —oaial Gaston mégis nagy hévvel próbálta kimutatni, hogy a javaslat porhintés, nem kell senkinek, „ nagyrabecsült vezérének“. Nagyatádinak sem, aki felé sem nézett a bizottsági tárgyalásnak, annál inkább kell a szakköröknek, hogy az összes eddigi erdészeti tisztviselőket el lehessen helyezni a tizenöt százalékra lecsökkent magyar állami erdőbirtokon. Kolosszális megterhelést és zaklatást jósol Gaal Gasibon. Az állami erdészeti felügyelők minden előzetes bejelentés nélkül keresztülkaszul járhatják a magánbirtokotok erdeit és még százezer koronáig terjedő bírság is fenyegeti őket ha valami konfliktus támad közöttük. Gaal végül határozati javaslatban az erdészeti javaslatnak a napirendről való levételét kérte. Most a vita megszakításával Dénes István a drágaságról sürgős interpellációt intézett a kormányhoz. Ez a kérdés égeti leginkább a közönséget, mely keserves ínségében joggal vár segítséget a törvényhozástól. Hát segítséget nem kapott, csak izgató beállításokat és fáradt cáfolatokat. Az interpelláló kereste a drágaság okait, persze nem találta meg. Nagyatádi miniszter igyekezett csillapítani, csakhogy a nyomort nem lehet puszta szavakkal enyhíteni. Elhisszük, hogy a drágaság világbetegség, hogy nem kizáróan a kormány az oka, hogy nincs olyan ember az országban, aki a drágaságot ma megszüntetni tudná, ezt mind elhisszük a miniszter úrnak, de abban a legjámborabb magyar sem tud belenyugodni, hogy akárkihez, akármerre forduljon, ne találjon rendszeres és céltudatos oltalomra. Budapesti Hírlap(47. sz.) , 1923 február 28. Cl drágasági vita. Dénes István sürgős interpellációját s a miniszter válaszát a következőkben ismertetjük. Dénes a pénzügyminiszter valutapolitikáját okolta a fokozódó drágaság miatt. Dénes hosszas fejtegetése közben a többi között azt mondotta, hogy nem szabad élelmi árukat és főképp gabonát kivinni, mire a következő párviadal kerekedett: Szabó István miniszter: Talán ne vigyünk ki semmit? (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: A kosztpénzt kell megszüntetni!) Felkiáltások balról: Ne vigyenek ki búzát! Hozzanak uzsoratörvényt! Schandl Károly államtitkár: Lesznek intézkedések. Dénes István: A magyar családok szája elől viszik ki azt, amit kivisznek. (Óriás zaj és tiltakozás jobbról.) Szabó István miniszter: Ez nem áll! Csak a fölösleget viszik ki! Dénes István: Figyelmen kívül hagyják, hogy a kivitellel a magyar nép tömegei éheznek. (Felkiáltás balról: Bombákat vigyenek ki, ebből van elég fölösleg!) Gabonát nem szabad kivinni, mert az idézi elő az éhséget. Szabó István miniszter: Gabonát nem visznek ki, csak lisztet. Dénes István: A mezőhegyes földmunkások tizenöt korona napibér mellett éhen fognak halni. Szabó István miniszter a padot veri és kiáltja: Nem áll! Nem áll! Dénes István: Ide fogja hozni az adatokat. (Nagy zaj balról. Szabó István miniszter felugrik a helyéről és elhagyja a termet.) Dénes István azután hosszasan fejtegeti az adópolitikát s a bombamerényleteket is okozza a drágaságért. Kiss Menyhért: Azok a bombák kakaóval voltak töltve. Nem voltak komolyak. Trassay Károly: „A Nép“-nek szabad hazudni, de komoly embernek nem. Kiss Menyhért: Szakértők mondották, hogy reklámbombák voltak. Nánássy Andor: Ezt még mi egységespártiak sem állítjuk. Dénes István még hosszasan beszélt, közben nagy zaj támadt, mire az elnök felfüggesztette az ülést és Dénes István a szünet után a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában a drágaság csökkentésére erélyes intézkedéseket követelt. Szabó István földmivelési miniszter azt felelte, hogy igaz ugyan, hogy van drágaság Magyarországon, de ez világbetegség. A legnagyobb fokú lelkiismeretlenségnek tartja a drágaságot úgy beállítani, hogy annak kizáróan a kormány az oka. Nem szabad a tömegeket izgatni. Nem felel meg a valóságnak Dénes abbeli állítása sem, hogy a mezőhegyesi gazdasági munkások éheznek és hogy az országban nincs ennivaló. Nincs olyan ember ma Magyarországon, aki meg tudná szüntetni a drágaságot. (Zaj és tiltakozás balról. Rassay Károly: Hagyják el a helyüket!) Ha Rassay meg tudja szüntetni a drágaságot, akkor nagyon szívesen átadja neki a helyét. Dénes állításait komolytalanoknak minősíti. (Tetszés és taps jobbról.) Kéri válaszát tudomásul venni. Dénes István válaszában a többi között azt mondotta, hogy a kormány engedelmet adott arra, hogy az éhezők szája elől kivigyék a lisztet az országból. Szabó István földmivelési miniszter ezt a legnagyobb izgatásnak mondja és tiltakozik ilyen valótlanság ellen. A kormány csak a fölöslegből enged kivinni. A Ház a választ tudomásul vette és az ülés ötödfél órakor ért véget. Pápa ünnepnapja* — Petőfi-ünnepség Pápáit. — Pápa, febr. 27. Pápa városa „Dunántúl Aténje“, a melynek ősi kollégiuma Petőfit, Jókait, Kerkápolyit, Eötvös Károlyt sorolhatja a maga tanítványai közé, a professzorai között pedig Tarczy Lajosok és Bocsor Istvánok termettek, joggal büszke a maga kultúrtörténeti szerepére. Ezt a kultúrtörténeti hivatást Pápa ma is becsülettel tölti be. A város közigazgatási, tudományos és társadalmi életének jeles, értékes vezetői teljesen át is érzik, hogy ez a történeti múlt, akárcsak a nemesi dipóma, kötelez. Ezt a tudat sarkalta, lelkesítette Pápa városát arra, hogy vasárnap oly díszes ünnepség keretében ülje meg Petőfi születésének századik évfordulóját, amely túlnőtt a helyi jelentőség keretein. Az ünnepre a Petőfi Társaság képviseletében Szávay Gyula, a társaság főtitkára, Lampérth Géza és e sorok írója utaztak le. A pápai állomáson Tenzsinger József dir. polgármesternek, Kőrös Endre, a refomátus nőképző itézet igazgatójának és Faragó János, a református főgimnázium direktorának vezetésével népes küldöttség fogadott bennünket. A város és uradalom diszes fogatai röpítettek a főlobogózott, ünnepi színezetű utcákon keresztül szállásunkra. Déli egy órakor a pápai kaszinó dísztermében a város látta vendégül a társaság tagjait s az ottani társadalom előkelőségeit. Az igazi magyar vendégszeretetben és lelkes felköszöntőkben gazdag ebéd után a városházára mentünk, ahol a város képviselőtestülete díszközgyűlésen áldozott Petőfi Sándor halhatatlan emlékezetének. A díszközgyűlést Tenzlinger József dr. polgármester a magyar Hiszekeggyel nyitotta meg, majd lelkes szavakkal köszöntötte a Petőfi-Társaság kiküldötteit, amely társaság a Petőfi-hagyományok nemes kultuszában vezető szerepet visz. Bejelentette a polgármester, hogy a mostani ünnep ismét közelebb viszi Pápa városát a Petőfi—Jókai szobor megvalósításához, amelynek céljaira a képviselőtestület annak idején 100.000 koronát szavazott meg. Majd átadta a szót Kőrös Endre igazgató képviselőtestületi tagnak, a díszközgyűlés szónokának, aki retorikai és esztétikai szempontból egyaránt jeles beszédben fejtegette Petőfi költészetének nemzeti és világirodalmi jelentőségét s rámutatott arra a benső kapcsolatra, a mely Petőfi és Pápa válása között fennállott s a költő pályájára sorsdöntő hatású volt. A zajos tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Szávay Gyula a Petőfi-Társaság üdvözletét tolmácsolta s a közönséget mélyen megható költői szárnyalású beszédében kifejtette, hogy Petőfinek, mint költőnek, tulajdonképpen Pápa a szülővárosa, mert itt az ősi kollégium képzőiskolájában írta meg azokat a dalokat, a melyek részére az első irodalmi sikert hozták, és meggyőzték őt arról, hogy valóban költőnek született. Szávay Gyula beszéde közben ismételten felrúgott a taps s annak befejeztével alig akart véget érni. A polgármester indítványára a képviselőtestület kimondotta, hogy az ott elhangzott beszédeket szószerint jegyzőkönyvébe iktatja. A méltóságos, ünnepies lefolyású diszközgyülés a Himnusz eléneklésével ért véget. A diszközgyülés befejeztével megtekintettük azt a földszintes fis házat, ahol Petőfi 1841 és 1842-ben diákéveit töltötte s a melyet a város közönségének kegyelete emléktáblával jelölt meg. A szomszédban levő kollégium ablakai a ház udvarára nyílnak. Még ezt az ablakot is megmutatják nekünk, a mely a hires karcerből nyílott az udvarra s a melyen keresztül a karcerbüntetésre ítélt „Petrovits pápai diák urfl“ kiszökött, bizonyságát adván, hogy már akkor is fanatikus rajongója volt a szabadságnak. Majd újabb kedves meglepetés vár reánk, a város fogatain elrándulunk a város végén levő Hódoska-korcsmába. A korcsmában valamikor Petőfi, Jókai, Orlay, Iverkápoly mulattak s itt hangzottak el a költő-titán első bordalai. A mestergerendás szobában dúsan terített asztal vár. A vendéglős kedves, piruló leányára Szávay mindjárt rá is fogja: „Ez az én kislányom, a Petőfi-darabom pápai jelenetének aranyos Erzsikéje.“ Az ünnepség befejező része a városi színházban tartott díszelőadás volt. Az állami tanítóképző intézet zenekarának nyitánya után, színes, festői élőképt következett. Petőfi apotézise, a melyben a pápai társadalom szine-java, szeletérnél szebb hölgyek daliás urak vettek részt. Az ekép művészi rendezése Losonczy Jenő főgimnáziumi rajztanár érdeme. A program keretében a Petőfi-Társaság kiküldöttei, Szávay Gyula, Lampérth Géza és e sorok írója adták elő Petőfi-tárgyú költményeiket, amelyeket a közönség nagy tapssal honorált. Nemsits Elekné zongora játékával, Erdőssy Vilmosné Petőfi-dalok művészi interpretálásával aratott zajos sikert. A Petőfi-dalokat Árokházy Béla zenésítette meg s a közönség a szerzőt is megérdemelt ovációban részesítette. Kő-Al Klára, — bájos pápai urhölgy — lendületes szavalata, a bencés főgimnázium cserkészcsapatának tábortűzi jelenete, a református főiskola ének- és zenekarának számai méltó módonlleszkedtek bele a nagysikerű ünnepi est keretébe. A színházi estét társasvacsor követte, amelynek befejeztével '317 ott lévő fiatalság táncra perdült. Petőfi nevelő városa, a történeti patinában oly gazdag Pápa, vasárnapi Petőfiünnepével megmutatta, hogy méltó az ő nagy neveltjéhez, a ki ott, az ősi kollégium falai között bontogatta sasszárnyait. S amikor másnap Uzonyi Kálmán dr. polgármester-helyettes vendégszerető asztala mellől útra kerekedve, búcsúzóul megtekintettük Korvin Mátyás híres pápai vadászkastélyát, a magyar reneszánsz rég letűnt korának ez a sok százados emléke meggyőződéssé érlelte bennünk azt a hitet, hogy a magyar dicsőség valóban az, a minek Petőfi látta: „üstökös, mely jött s távozók, hegyszázadok múltával újra lássák fényét a népek s rettegjék“ Szathmáry István, a politika hip&l* fix ®gység®s párt vacsorája. Az egységes párt ma is megtartotta rendes keddi vacsoráját, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszter és Szabó István földművelésügyi miniszter vettek részt. Politikáról nem igen esett szó a vacsorán. Inkább csaka mindennapi élet problémái, a drágaság, az időjárás, a vasipariban bekövetkezett munkáskizárás szolgáltatták az élénk eszmecsere anyagát. A párt tagjainak nagy része megelégedéssel fogadta Klebelsberg Kunó gróf miniszter komáromi jelöltségét támogatására a párt tagjai közül legközelebb többen leutaznak a kerületbe. Az egységes pártban biztosra veszik, hogy a kerület továbbra is kitart Bethlen programja mellett. A párt tagjai sokáig maradtak együtt, is veszprémi mandátum. A nemzetgyűlés második bírálóbizottsága ma Hajós Kálmán elnöklésével tartott ülésében Patay Tibor előadása alapján megkezdte annak a panasznak a tárgyalását, amelyet Rainprecht Antal veszprémi mandátuma ellen adtak be. Kollmann Dezső dr. Rainprecht képviseletébenhosszabb előterjesztést tett, amelynek során a petíció elutasítását kérte. Moldoványi Gyula a Peticionálók képviseletében érdemleges határozatot sürgetett. A bizottság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy belemegy a petíció érdemleges tárgyalásába. Patay Tibor előadó után Moldoványi dr. részletesen fölsorolta a Rainprecht mandátuma ellen való érvénytelenségi okokat. Ezek között az okok, illetve vádak között szerepel az is, hogy Rainprecht az úri osztály ellen izgatott, etetett, itatott. Kollmann védő válaszában hosszasan és kimerítően cáfolta ezeket a vádakat. Fölolvasta Rainprecht Választási plakátját és főprogrambeszédét, amelyekben Rainprecht a szellemi és erkölcsi erők egymást megértő és megbecsülő harmonikus munkásságát kívánta. A védő szerint a petícióban foglalt vádakat a másik párt követte el. A panasz tárgyalását holnap is olytátják. Ilisi asszlányszocialista párt az internálás megszóladítését kívánja. A Nemzeti Sajtótudósító Iroda jelenti: A keresztényszocialista párt végrehajtó bizottsága ma este hét órakor Haller István elnöklésével ülést tartott, melyen Szabó József nemzetgyűlési képviselő beszámolt a zalaegerszegi internáló táborban szerzett tapasztalatairól. Meggyőződése szerint a táborban ma már igen sok olyan egyén van, akinek eltévelyedése ezt a súlyos büntetést nem érdemli meg, inkább áldozatok vannak itt, mint értelmi bűnszerzők s azért megszüntetendőnek véli az internálást azzal a kiegészítéssel, hogy mindenki, aki még ott van, ha biróval büntethető cselekményt követett el, haladéktalanul vonassák birói eljárás alá és szenvedje el rendes utón büntetését. A politikai bűnösök ilyen büntetése pedig ezentúl mellőztessék Az értekezlet többek felszólalása után hozzájárult Szabó József indítványához s megkérte őt, hogy ezt a nemzetgyűlés holnapi ülésén képviselje azzal a hozzáadással, hogy az árdrágításra, valamint a társadalmi rend védelmére vonatkozó törvények végrehajtása tekintetében azonban teljes szigorral és előrelátással működjenek a hatóságok. Interpellációk. A zalaegerszegi út eredménye gyanánt a nemzetgyűlés holnapi ülésén három olyan interpelláció fog elhangzani, amely az internáló táborban tapasztalt dolgokat teszi szóvá. Az egyiket Ehn Kálmán dr. mondja el, aki objektív képét adja a zalaegerszegi