Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
1923 március 24. Budapesti Hírlap (68. sz.) fokozódik és a jobboldalon azt kiáltják, hogy a Ház baloldalán Németország ügynökei ülnek. A miniszterelnök a kavarodás közben is fenntartja azt a kijelentését, hogy a kamara a ruhr-vidéki megszálási hitelt rögtön a pénzügyi bizottság jelentésének beérkezése után fogja tárgyalhatni. A lárma végül akkora lett, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Az ülés újból való megnyitása után az elnök azt indítványozta, hogy a Ház fejezze ki rosszulását Berthon képviselővel szemben. A zajos jelenetek megismétlődtek. Az elnök az ülést délután 3 órakor felfüggesztette. Nyugtalanság finaliánan a frnencia Seggei flotta fölénye miatt. Berlin, márc. 23. Londonból jelentik: A francia légiflotta növekvő fölénye miatt a nyugtalanság oly nagy, hogy szinte a Ruhr-kérdés iránti érdeklődést is háttérbe szorítja. A Daily Mail Anglia nagy veszedelméről ír és kifejti, hogy a francia légiflotta ez év végére nagyobb lesz, mint a világ összes többi légiflottája. Anglia megfizeti adósságait Amerikának, de Franciaország nem fizeti meg adósságait Angliának. Anglia fizet, Franciaország fegyverkezik. ffilsaalpassf! ©tfwla §§s^f Scitovszky Béla elnök fces?3r»£.ssy« pöl. — H nemzetgyűlés ülése. A képviselőház mai ülésének végén Szcitovszky Béla elnök lendületes beszédben emlékezett meg idősb Andrássy Gyula gróf születésének századik évfordulójáról. Dióhéjban ismertette Andrássy Gyula gróf élettörténetét s azután igy folytatta: — Az ő személyében került az első magyar államférfiu a monarkia külügyeinek élére, hogy ebben az európai jelentőségű pozícióban az osztrák diplomácia minden iskolás hagyományait nélkülöző zsenijének önerejével, politikájának nagyvonalúságával, eszközeinek és útjának egyenes nyíltságával, igazságszeretetének becsületességével vívja ki nemzete számára is a múltjához méltó helyet a világ sorsát intéző tényezők körében. Ennek a törekvésnek betetőzése pályájának második történelmi jelentőségű mozzanata, az ő kezdésére létrejött berlini kongresszus, amelyen Európa öszszes hatalmasságainak vezető államférfiai között az ő egyénisége a monarkia érdekeinek képviseletében egyszersmind az európai tekintélynek zenitjévé emelkedett magyarság élő perszonifikációja. — így tekintve végig sikerekben gazdag pályájának főbb mozzanatain, ne borítsuk siralmas jelenünk gyászfátyolát tisztán tündöklő emlékére, ne időzzünk kislelkű kétkedéssel a feltolakodó kérdésnél, hogy a nagy földindulás mit hagyott mindabból a munkából, amire élete végén a beteljesedett hivatás megnyugvásával tekinthetett vissza. Ne írjuk álám férfiúi nagyságának rovására, hogy legkedvesebb alkotásai közül — „megfogyva bár, de törve nem“ — csak az az egy élte túl az összeomlást, amin a legnagyobb szeretettel és büszkeséggel csüggött: a magyar honvédség intézménye. De ha alkotásai fölött keresztülgázolt is az idő, hogy még nyugvó porait is elszakítsa hazája testéből, törekvéseinek vezét a szálakat, melyekből szövőszékén ülve, vonzó goblénjeit szövögeti. Ha az irodalmi formák sablonjaiba be kell őt skatulyázni, akkor inkább a regényírásra látszik őt utalni tehetsége, de dialógjainak annyi éle, annyi fordulata, s annyi epigramikus csattanója van, s regényei anyagát oly szerencsésen tudja drámailag szinte az izzásig felfűteni — nem színpadi fogásokkal és elhasznált de mindig használható helyzetekkel, hanem lélekkel, indulattal és szellemmel, hogy színpadi hatásai nem veszítenek erejökből, de nyernek értékben. Az előadás kitűnő. A színház ebben nagyon segítségére volt azzal, hogy kisebb, néha csak egy-egy jelenetre szorított szerepeket is elsőrendű erőinek osztotta, mint Hettyey Arankának, Odrynak, Pethesnek, Kürthy Józsefnek és Abonyitak, kikhez méltóan sorakoztak a többiek. Gaalnak jutott Voltaire súlyos szerepe. Gaal kissé lármásam zsörtölődő, öreg embernek fogalmazta meg, ami furcsán ütötte meg azok fülét, akik ezt a rendkívüli agyvelőt — a Voltamét — műveiből ismerik. De oly egységesen, oly következetesen, oly biztosan, oly virtuóz teljességgel vitte keresztül koncepcióját, hogy nem lehet vele perbe szállalni. Ligeti Juliskáé volt az egyik cseléd szerepe, a ki végigmegy a darabon s a kinek reális jóságát, józan okosságát, elmésségét, asszonyi szerénységét és cselédszemtelenségét a művésznő művészete gazdag hangszerén nagy változatossággal játszta el, eszméje fennmaradt továbbra is a magyar politika irányító feladatául és egyszersmind nemzetünk történelmi küldetésének további biztosítékául. — Ennek a történelmi küldetésnek útján dicsőség és gyász változó sorsát szánta fajunknak a Gondviselés, de amint a Mátyáskorabeli nagy magyar reneszánsz fényét nem homályosította el a harminchat évvel rá következő Mohács, nem fogja Trianon sem kitörölni történelmünkből a nemzeti föllendülésnek és virágzásnak azokat a ragyogó évtizedeit, amelyeknek fénykorában él és világít a Széchenyi, Kossuth és Deák emléke mellett az Andrássyé is. Ami egy véges emberi életből fölemelő és biztató tanulságul szolgálhat egy nemzet örök életének változó sorsára, mindezt bőségesen meríthetjük szomorú napjaink vigasztalásául is az ő gazdag élete példájából. Lelkierőt a tűrésben, kitartást a küzdelemben, óvakodást a megfontolatlan kockázatoktól, de erős elhatározást és összetartást az elérhetőért való céltudatos munkára és mindenekfölött tántoríthatatlan hitet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak és boszu uralmának megdöntésével az ő halálra ítélt nemzetének is meghozza, úgy, mint neki is meghozta az uj dicsőségre való feltámadást. A beszédet lelkesen megéljenezte a nemzetgyűlés. mm eplfii^és g%i«*fgiifiilifásai»el. 13 ESessassfii iP»J§es*3 értekezlete. — PefrieSsseEch« ü©5*i2£ifEs lEiftgE a falszaSsfefe és Erodála hűretését követeli. A Nemzeti Polgári Párt péntek este Lukács László volt miniszterelnök elnöklésével rendkívül látogatott ülést tartott, amelyen a lakáskérdést és ezzel kapcsolatosan az építkezés megindítását tárgyalták. Az értekezleten megjelent, mint vendég Petrichevich Horváth Emil báró népjóléti államtitkár. Németh Károly v. b. t.„ Heinrich Ferenc és közgazdasági életünk számos kitűnősége. Schiffer Miksa beszédének elején a közmunkákról emlékezett meg, majd kitért arra, hogy a lakáshiányon csak építkezéssel lehet segíteni; az államnak eminens érdeke, hogy építkezés induljon meg országszerte, s ezzel az építő szociális problémák megoldása is lehetővé válik. Az építkezés gyakorlati megoldására nézve helyesnek tartja, hogy ha egy jól megalapozott, anyagilag és erkölcsileg teljesen megbízható részvénytársaság alakulna, szigorúan üzleti gazdasági alapon. Az a részvénytársaság tízmillió svájci frank hitelt venne igénybe, erre nézve a lehetőségek tudomása szerint megvannak, a magyar kormány ugyancsak tízmillió svájci franknak megfelelő magyar korona hitelt adna és azután öt év alatt amortizálnák ezen épülő házaknak nyolcvan százalékát és évenként tizenöt százalék kamatát. Azonban kétségtelen hogy a házak jövedelme, a lakásbérek, a befektetett tőke kamatát és amortizációját nem hozhatja meg, mert hogyha nem így volna, akkor más is építkeznék. Tehát itt a lakásbérek rendezésénél a régi házbérek értékét kell alapul venni és az egyszobás lakásoknál a békeérték egytized részét, kétszobás lakásoknál egykilenced részét, háromszobás lakásoknál nyolcadrészét, négyszobás lakásoknál hetedrészét, ötszobás lakásoknál hatodrészét fizetnék. Az üzlethelyiségek és a lakások a békebeli bérnek ötödrészét fizetnék a mai koronára átszámítva. Ezt elbírná a bérlő és a háztulajdonos is megtalálja számítását. Az így kapott házbértöbbletből venne le az állam egy bizonyos részt arra a célra, hogy mind a 10 millió svájci franknak megfelelő magyar korona kamatait, mind pedig az amortizáció költségeit is megkapja. A lakáskérdést csakis építkezéssel lehet megoldani, és minden más korlátozó rendszabály, amelyet ezen a téren életbe léptetnek, nem fogja ezt a kérdést Márkus Emilia tartotta a címszerepet tündéri kezében. Talán sohasem volt szerepe, melyben művészi lénye tökéletesebb, teljesebb képét lehetett volna látni. Első föllépésében oly szép és oly fiatal tudott lenni és első megszólalása oly jellemző volt, hogy az ember megérezte: ez a tragikus szépség, ez a tragikus asszonyi lélek. Csodálatos az ő művészete. Afizikai erő csak a szépsége és előkelősége. Ő nem fölfelé fokoz, hanem lefelé. Nem akkor leghatalmasabb és leghatásosabb, mikor legnagyobbat kiált, hanem mikor halkan szól, mikor egy szót lehel ki s utána küldi szeméből kiszakadt tekintetét. A beszéd oly művészete, a gesztus oly bája és a lélek oly szakadozása az ő művészete, mely magában álló és egyetlen. A rendezés, a kiállítás méltó volt az előadáshoz és a becsvágyhoz, mellyel a színház Lengyel Laura darabját a közönségnek bemutatni kívánta. AZ előadás, a színéig megtelt ház előtt, a sikeres bemutató-előadások módjára folyt le. A közönség figyelemmel, megértéssel kisérte a dialógot és az események fordulatait s a szereplőkkel együtt s külön is megszámlálhatatlanszor hívta a lámpák elé a szerzőt. Érdekes, hogy a forradalmi aktuális frázisokra nem reagált a közönség, ellenben, különösen Voltaire elmésségeit derültséggel fogadta. A közönség az ismert, fényes budapesti premier-közönség volt, élén a kormányzóval. —ft. gyökeresen megoldani. Ha az állam igyekszik előmozdítani az építkezés lehetőségét ilyen irányban is, akkor a kérdés megoldható. X Wellisch Andor műépítész szólalt fel ezután, aki nem osztja Schiffer nézeteit, mert véleménye szerint elsősorban is ez az összeg a külföldön nem teremthető elő, másrészt a magyar államnak erre jelenleg pénze nincs. Eddig mindig csak a magántőke épített Budapesten. Jelenleg is csak a magántőkétől várható az építkezés megindítása. A magántőke pedig minden építkezésbe belefog, amely kifizetődik, csak bérházakba nem, mert az jelenleg nem jövedelmez. Akinek van pénze ingatlanba fektetni, az inkább több régi házat vesz ugyanazért a pénzért, mint hogy újat építsen. A lakásépítés csak akkor indulhat meg, ha a magánvagyon lekötöttségét megszüntetik és fokozatosan felszabadítják a helyiségeket. Tetétleni Árminnak az olcsó építkezés lehetőségéről tartott előadása után Ullmann Gyula az Építési Vállalkozók Országos Egyesületének elnöke ismertette azokat az intézkedéseket, amelyek kívánatossá tennék a tőke előtt az építkezések megindítását. Ezután Petrichevich-Horváth Emil államtitkár szólalt föl, összegezd az előtte szólók véleményét, rámutatott arra, hogy az egész lakáskérdésnek és építési problémának alapja pénzügyi kérdés, amelynek megvizsgálásánál azt kell eldönteni, ki vállalhatja: az állam-c vacy a magántőke. A korona mai állása mellett alig lehet arról beszélni, hogy az állam e fővárosban harmincezer és a vidéken ugyancsak harmincezer lakáskeresőn segíteni tudjon. Mai helyzetében az állam erre képtelen. Arról lehetne beszélni, hogy a magánégyént az állam serkentse az építkezésre. Holgy az építkezést megindíthassuk — mondotta az államtitkár — szükséges, hogy a nagyobb közületeket, egyéniségeket és alanyokat buzdítsuk és hozzá segítsük. Akik pedig építkezni tudnak és most falkasokat tartanak elfoglalva, kötelezni kell őket, hogy megszabott határidőn belül azokat kiürítsék és emeljenek máguknak épületet. Nagy szabálytalanság van ezen a téren. Elsősorban az államnak kell elöljárnia és ki kell ürítenie a magánházakban lévő hivatalokat, az olyan hivatalokat különösen, amelyeknek éppen a megcsonkítottság folytán a munkakörük banyzók. Tizenhat-húszszobás hivatalokban lézeng ném-öt hivatalnok és tizenöt-húsz beosztott ember. Azért lézengenek, mert nincs munkájuik. A tisztviselőlétszám redukciója és az állami hivatalok összevonása elsősorban szükséges ahhoz, hogy egy bizonyos lakástartalékhoz jusson az állam. A legutolsó lakásrazzián megdöbbentő adatokat láttunk. Vannak magánvállalatok, amelyek a hatvanhéttől lefelé, ötven, negyven, harminc, huszonöt és húsz szobát foglalnak el. Van az állammal kapcsolatos olyan szervezet, amely százhatvanhat szobát foglal el. Számtalan 30—40 szobás irodahelyiséget találtak. Akik ilyen óriási irodákat tudnak fenntartani és ilyen horribilis bért tudnak fizetni irodáért, feltétlenül tudnának építeni is. Lakástartalék nélkül az állam nem vállalkozhatik arra, hogy bárminő lakáskategóriát felszabadítson. Azonban természetesen gondját fogja képezni az államnak, hogy már egyszer rátérjen ő is a szabadforgalomra. Nagyon szerencsésnek tartaná, ha a külföldi kölcsön kérdését meg lehetne oldani és ha ez sikerül, az Schiffer személyes összeköttetései folytán jöhet létre, azonban az állam nincs abban a helyzetben, hogy ugyancsak tízmillió svájci franknyi magyar koronát fordítson erre a célra, mert ha ennyi pénzzel kezdhetnénk az építkezést, akkor mi magunk is meg tudnánk oldani. Végül Mandel Gyula szólt még a kérdéshez és kedvezést kívánt nyújtani a magánépítkezésnek, hogy meginduljon. Lukács László, majd Heinrich Ferenc zárószavaival az értekezlet véget ért. Hírek Hálfiay és Belifska távozásáról. Az egységes párt mai értekezlete után a párt több tagja egészen nyíltan kijelentet-t te, hogy Kálloty Tibor pénzügyminiszter beszédével nem ért egyet és hogy az a politika, amelyet Kállay a pénzügyi téren inaugurált, a mai viszonyok közepette tovább nem folytatható. Ennek az állásfoglalásnak a kapcsán olyan hírek terjedtek el, mintha a pénzügyminiszter állása meg-, ingott volna. Regisztráljuk ezt a hirt, de megjegyezzük, hogy semmi olyan kézzel- fogható bizonyíték, amely ennek a híresztelésnek tápot adhatna, nincsen. Egészen bizonyos, hogy Kállay Tibor, ha egyáltalában szó lehet távozásáról, maga fogja megállapítani azt az időpontot, amikor állását el akarja hagyni. Ugyancsak hire jár — és ennek a hírnek már több az alapja, — hogy Delitska Sándor honvédelmi miniszter is lemond. Belitska távozási szándéka már régebbi keletű és semmiféle politikai vonatkozása nincsen. A honvédelmi miniszter, akinek a működése a parlament osztatlan bizalmával találkozik, hogy úgy mondjuk: ráunt a miniszterségre és vissza akar vonulni a magánéletbe. Távozása azonban még távolról sem befejezett dolog. A főváros a lakásrendeletek ellen. — A főváros közgyűlése. — A mai folytatólagos közgyűlésnek érdekes, új képe volt. A lakáskérdés tárgyalásánál ugyanis megszűntek a régi pártkeretek, új többséget és kisebbséget lehetett látni a közgyűlési teremben. A többség a lakás- és üzletbérlőkből alakult, a kisebbségben pedig az a néhány boldog városatya helyezkedett el, kinek háza van a fővárosban. Négy órán át tartott a lakásrendelet tárgyalása és csak egyetlen szónok akadt, aki ezt védelmébe vette. A tárgysorozatból csupán egy pontot tárgyaltak még le és így a legközelebbi folytatólagos közgyűlésre, mely valószínűen szerdán lesz, még 36 pont maradt, ezenkívül 13 interpelláció, 9 indítvány és 2 régi interpellációra adandó válasz. Részletes tudósításunk a következő: Az elnöklő Sipőcz Jenő polgármester bejelentette, hogy a feltámadásnapi körmenet a Bazilika szentélyében őrzött irredenta zászlóval elzarándokol a szabadság téri szobrokhoz. Kérte a városatyákat, hogy minél számosabban vegyenek részt a körmenetben. A napirend mai első tárgya a lakáskérdés volt, melyet Lohmayer Jenő tanácsos referált. Elmondotta, hogy mily lépéseket tett a polgármester és a táncás a lakosság érdekében és a népjóléti miniszternek már ismeretes terveit. Az előterjesztésihez először Ilovszky János szólott hozzá. Kijelentette, hogy sem az marosok, és kereskedők, sem a lakók nem zárkóznak el egy mérsékelt emeléstől, de tiltakozott a nagyobb lakásbéremelés ellen és rámutatott arra, hogy mily szomorú következményei lesznek anagyobb emelésnek. Aki a szabadforgalom elvét hirdeti maga: a bankok és a háziurak szekerét tolla és a polgársáinak ellensége. Javaslatot nyújt be, mely azt célozza, hogy a raig a pénz, értéke kilengéseket mutat, a lakásbért a kormány mindig csak egv-egy negyedévre állapítja meg, de úgy, hogy például az augusztusi bérösszeget már májusban közöljék a bérlővel. A javaslat második pontja azt kívánja, hogy -a lakó bármely évnegyedben felmondhasson, de akkor a bérlet felett a lakáshivataltól függetlenül a háztulajdonos szabadon rendelkezhessék és végül lakáscsere a háztulajdonos beleegyezése nélkül is történhessék. A közgyűlés efsv pár háziúr kivételével minden oldalon éljenzéssel, tapssal fogadta Ilavszky javaslatait. A második felszólaló Bródy Ernő volt, ki azt indítványozta, hogy a lakásfelmondás és a lakásbéremelés kérdésében ma, mikor már megszűnt a kivételes hatalom, ne rendeletekkel intézkedjenek, hanem csak a nemzetgyűlés útján, a szabadforgalmat pedig mindaddig ne engedjék meg, míg elég lakás nem épül, és végül a miniszter a lakáskérdésre vonatkozó javaslatot a nemzetgyűlési tárgyalás előtt küldte meg a fővárosnak, hogy az a közgyűlésen foglalkozhassék vele. A szabadforgalomnak akadálya az, hogy nem építenek. Ez azonban mindaddig nem történik meg, míg a magántőke többet keres a kosztpénzen mint az építkezéssel. Követeli tehát .Mosst ezt az állam indítsa meg, úgy hogy telepítse ki a lakásra alkalmas helyiségeke’"