Budapesti Hírlap, 1923. május (43. évfolyam, 98–121. szám)

1923-05-29 / 120. szám

2 nem az első lépésnek, amelyet további lépések kell, hogy kövessenek és ki kell tartanunk mindaddig, amíg a gyakorlati megvalósítás is megérik, mert meg fog érni ez a része a kérdésnek. IS© Gsääggedlsäeato. — Ne csüggedjünk, ne felejtsük el, hogy a magyar ügynem maradt Európa itélőszéke előtt egyedül, mint ahogy egy félévvel vagy egy évvel azelőtt félni lehetett volna. Jusson eszünkbe, hogy a magyar problémának gyakorlati megoldása mellett foglalt állást két nagyhatalom. Az egyik Anglia (Éljenzés.), amely a maga részéről önzetlen fáradozást végez abban az irányban, hogy Magyarország és egész Közép-Európa gazdasági és financiális ügyei rendeztessenek, a másik oldalról pedig Olaszország (Éljenzés.), amelynek, megállapíthatom, nincsen egyetlen érdeke sem, amely Magyarország érdekével ellentétben lenne és amely önzetlenségének és nagylelkűségének adta tanúbizonyságát akkor, amikor a magyar ügy mellett foglalt állást és adta meg azt a javaslatot, amely gyakorlati szempontból is megfelelt volna kívánságunknak. De bízom a megoldásban azért is, mert határozott benyomásom az, hogy Magyarország felemelkedése, Magyarország belügyi, pénzügyi, gazdasági ügyeinek szanálása ellen Franciaországnak sincs kifogása és ha meg fog győződni arról, hogy azért, amelyet mostani javaslatai kilátásba helyeztek, járhatatlan, a gyakorlatban keresztülvihetetlen, akkor egyengetni fogja az útját annak, hogy olyan megoldásba egyezzék bele, mely a mi szempontunknak is teljes mértékben megfelel. — Ne csüggedjünk tehát! Lényegesen megváltozott Magyarország külpolitikai helyzete. Nem állunk egyedül a világban többé, mert vannak, akik a magyar ügyet a maguk vállaira emelve — és bízom, hogy a mi erőnkkel karöltve, — diadalra fogják juttatni. (Kitörő éljenzés.) • a külpolitikai hellyzet. Változott a külpolitikai helyzet azért, mert két éven keresztül tudtunk túlzásoktól ment politikát folytatni. Változott azért, mert nem az ellentéteket gyarapítottuk, hanem az ellentéteket igyekeztünk elsimítani, mert nem új súrlódási felületeket teremtettünk, hanem a létező súrlódási felületeket igyekeztünk kiegyenlíteni. Változott a külpolitikai helyzet azért, mert nem mondvacsinált új kérdéseket dobtunk bele a közéletbe, nem időszerűtlenül forszíroztuk a kérdések megoldását, hanem mert reálpolitikát csináltunk és azokat a kérdéseket igyekeztünk megoldani, amelyeket a nemzet érdekei megoldásra jelöltek ki számunkra. Változott azért, mert nem vittük ezt a nemzetet kalandokba, mert, bár találkoztunk provokációkkal, azokkal szemben megőriztük férfias higgadtságunkat, nyugalmunkat és a nemzet méltóságát. Változott a külpolitikai helyzet azért, mert az egész külföldnek az a benyomása, hogy itt egy erős nemzeti érzéstől áthatolt nemzetét, amely önfegyelmezést tud gyakorolni saját maga fölött, amely belpolitikáját saját érdeke szerint irányítja, azonban alkalmazni tudja politikáját nemzetközi követelményekhez is. Ez az ok, tisztelt barátaim, és nem a mi érdemünk az a valódi ok, amiért Magyarország presztízse, tekintélye a külföldön növekedett, és ez lesz az oka, ha ezt a politikát folytatni tudjuk. 1 . „Tűz@n t uzon kereszstül.11 — Én el vagyok szánva, hogy ezt a politikát tüzön-vizen keresztül folytatni fogom. (Kitörő éljenzés.) Ha volt a múltban, ha volt kiutazásom előtt talán kétségem egyik, vagy másik detailkérdésben, ezek a kétségek eloszlottak. Ha bíztam benne, hogy helyes utón járok, ma tudom, hogy helyes utón járok. Ha sejtettem a múltban, hogy jó ösvényt követek, ma látom, hogy jó ösvényt követek. Igenis, én látom és tudom, hogy jó utón járok. Látom azt az utat, amely az igazi célok felé vezet, látom az eszközöket hozzá. Ide csak egy tábor kell, amely mellettem kitart. (A megjelentek fölállva, percekig tapsoltak. Itt a tábor! — kiáltják lelkesülten. — Itt vagyunk!) — Ma már tudom, hogy ha ezen az uton járunk, el fogunk érkezni egy jobb és szebb időhöz, a mely után annyi magyar ember és annyi ezrek ajkán buzgó imádság epedez. IS kik nem ezt az utat látják . * ■ •— Talán vannak, — vagy jobban mondva, voltak — ebben a pártban, a kik ezt az utat nem látták, a kik a maguk részéről egyik ,vagy másik kérdésben más irányt vallanak. Én teljes szeretettel fordulok hozzájuk, azzal a szeretettel, amellyel tartozom mint pártvezér eme párt minden tagjának. Tegyék rekonszideráció tárgyává az ő meggyőződésüket és azt az utat, amelyet választani látszottak. Nekik csak annyit mondhatok, hogy én látom egy jobb Magyarország, egy szebb és boldogabb Magyarország pirkadását; látom azon hosszú éjszaka után, amelyet átéltünk, amelyet együtt átszenvedtünk, a hajnalodó pirt a horizonton; látom annak visszfényét az égben, látom azt, hogy elkövetkezik az az idő, amikor Magyarország újból a földtekének verőfényes oldalán lesz. — Messze vagyunk még attól az úttól. Még sok és nehéz munka választ el ettől. Együttes munkával kell odajutnunk, mert ha nem azzal törekszünk oda, akkor bevisszük újból a visszavonás csiráit a magyar közéletbe, amelynek borzalmas következményeit 1918-ban láttuk. Csak anynyit mondok, ne mi magunk legyünk azok, akik szemfedőt borítunk magunkra és lehetetlenné tegyük, hogy a napnak éltető sugarai szemünkbe süssenek és ezt a boldog és erős Magyarországot újból hatalmassá és boldoggá tegyék. Erre kérem őket tehát, hogy rekonszideráció tárgyává tegyék eddigi álláspontjukat, alkalmazzák a maguk politikáját ahhoz a princípiumhoz, amelyet mindnyájunknak kell követnünk belpolitikai, de külpolitikai szempontból is. A miniszterelnököt beszéde befejeztével a párt tagjai helyeikről felemelkedve, lelkesen és hosszan ünnepelték. Mahler: Alig egy évtized pergett le Mahler halála óta és dicsősége máris elhomályosítja Németország legdivatosabb muzsikusának, Strauss Rikárdnak hírnevét. Nemcsak Európában, de Amerikában is valóságos Mahler-láz uralkodik, mely minden eddigit felülmúló méretű ünnepségekben tombolja ki magát. Egy sereg nagyszerű orkeszterművész, élükön a zseniális hollandussal, Mengelberg Vilmossal, immár kánonszerűen kikristályosította ennek a muzsikának törvényeit. A Wagner-tradíciók mellett a német zenekarok már új hagyományokat őriznek. Ez a kilenc szimfónia, mely magában tömöríti a német romantikus művészet fejlődésének legfontosabb fázisait: Berliozt, Liszt Ferencet, Wagnert és Brucknert, egyre diadalmasabb erővel hódítja meg a hangversenytermek közönségét, míg a Salome és Elektra szerzője csak injekciókkal tudja ébrentartani maga iránt az érdeklődést. Miben rejlik hát a titka ennek a különös varázserőnek, mely ellenállhatatlanul, mindinkább növekvő energiával sugárzik ki a holt költő műveiből és alakját grandiózus arányokban állítja elénk. Csak tűnő divat, röpke szeszély, avagy a géniusz tragikuma? Mahler örökélete is csak halála után kezdődik, amint a II. szimfóniában is tanítja (Sterben verde ich, um zu leben!) ? Mahler pályája valóban tragikus. Nemcsak hosszas fizikai szenvedéseiben, szülői bánatában, elmúlásában, hanem életének minden mozzanatában. Szomorú dicsőségünk, hogy Mahler élettörténetében Budapest is szerepel egy sötét fejezettel. Itt került bemutatóra 1889-ben füttyszó és miszelés közepette első szimfóniája és miután talpraállította a beteg ifjú Operaházat és csodálatos megérzésével a magyar együttesnek és magyar énekstílusnak megvetette alapját, innen űzték el. Csak az vigasztaló, hogy ha Mahler kidobatása zenei életünkben az első kulturbotrány volt is, de nem az utolsó. Mahler művészete eklektikus. Mondottuk, hogy összefoglalta a XIX. század romantikájának. Berlioz gigászi arányokban tobzódó, fénycsóváktól szikrázó képzelete egyesül benne Liszt ritmikus invenciójával, Wagner kromatikájával és drámai ábrázoló tehetségével, amiknek Bruckner konstruktív logikája és felfokozott, de egyben leegyszerűsített polifóniája adja meg a szimfonikus alapot és kereteket. Wagner öröksége a Schopenhauer—Feuerbach-féle pesszimizmus is, mely itt a hit végtelenségében oldódik fel. Ezekből a sokféleképpen ható idegen erőkből tevődik össze Mahler stílusa, szerves, homogén egésszé formálódva egy mélyérzésű lélek keresztény világnézetében, egy kiapadhatatlan fantázia roppant asszimiláló energiájával és bámulatos hangszerelő leleményével. Végzetes, komor problémák fölött tépelődik egy kivételével mind a kilenc szimfónia. De végül valamennyiben elcsitul a vergődés, megszűnik a küzdés, lázadás a sors ellen és alázattal, megnyugvással a Des Knaben Wunderhorn népdalainak naiv hitével várja a feltámadást a túlvilágra. Ez hangzik ki már első szimfóniájából, ez a nyolcadikból, melynek óriás tömegei az örök üdvösség diadalát hirdetik és ez szól felénk a tegnap bemutatott második szimfóniából is. Az első három szimfónia szerkezetében és felépítésében tisztán mutatja a Berliozféle típus körvonalainak nyomait. Love-London, máj. 29. A Times prágai tudósítója beszélgetést folytatott Benes külügyminiszterrel, aki kijelentette, hogy beleegyezik Magyarországnak Ausztriához hasonló segítésébe, de csak akkor, ha Magyarország biztosítékot ad arra nézve, hogy elfogadja és teljesíti a trianoni békeszerződést. Eddig Magyarország a trianoni békeszerződést csak tiltakozással fogadta el. — A mi érdekeink — mondta Benes — megkívánják, hogy jó viszonyban legyünk Magyarországgal, ezt népünk is belátja, de nem kérhetem arra a cseh nemzetgyűlést, hogy garantálja a Magyarországnak nyújtandó hitelt, mivel mi nem bízunk a magyarokban. Úgy látjuk, hogy a magyarok visszautasítják azt az új helyzetet, amelybe a béke őket kényszerítette. Láttuk, hogy viselkedtek Nyugatmagyarország átcsatolásának és Károly király visszatérésének kérdésében. Bethlen István miniszterelnök nemrég meglátogatta az antant fővárosait, s most belátja, hogy a trianoni békeszerződésen nem változtathat, de a magyar nép még nem hajlandó szembenézni a tényekkel. — Mielőtt Magyarországnak jó szomszédai lehetnénk, a magyar népnek lélekben kell átalakulnia. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül szövetségeseink érdekeit sem. Hogyan várhatnák, hogy Románia beleegyezzék a kölcsönbe, amikor Magyarorsojuk is közös: friss invenció a melodikában, ragyogás a színekben és teljes áttörése a klasszikus stílus puritán formalizmusának. Az abszolút műforma Mahlernél átalakul izgalmas diorámává, melyhez a képzelet akaratlanul is asszociációkat kapcsol. A negyedik szimfónia a népies romantika finoman stilizált zsánerképeinek sorozata. Azután következnek a monumentális alkotások, köztük a tragikus hatodik szimfónia és a nyolcadik, az ezrek szimfóniája, mely a szerelem, az égi szerelem legmagasztosabb apotézisa. Vezérgondolata szinte bizarr. Gregorián témával (accende lumen sensibus, infunde amorem cordibus) mondja el Margit szerelmét és megdicsőülését. Kifejező eszközei is gigantikus arányúak: három kórus és kétszáztagú zenekar. A Fauszt-probléma legérdekesebb megoldása hangokban. A második szimfónia, vagy ahogy nevezik, a feltámadás szimfónia a hős tragédiája. A beethoveni hősnek, aki elbukik, de csak azért, hogy a halálban újjászülessen. Nehéz, súlyos redőzetű gyászpompás témák viaskodnak a fájdalom vad fellebbintásaival. Poézis és realizmus; a való dolgok trivialitása. Mahler szimfónikus művészetének legtökéletesebb remeklése, amit itt a repris-zel elkövet. E tétel miatt nevezte el az öreg Brahms a harminc éves Mahlert König der Umstürzler-nek. Következik a két középrész, két tánc. Haláltánc. Dürer Freund Hein-ja játssza csalogató bűbájos nótáit. Biedermayer-keringő az egyik. A másik, a Szkerzo, makabi színekben villog, majd lebizhatatlan erejű fokozásokkal a végsőkig felkorbácsolja az orkesztert. Aztán egyszerre megszólal a Des Knaben Wunderhorn kedves hangja: az angyalka Istenhez kéredzkedik, hogy segítsen a szenvedő emberen. Fehér fénysáv Haraszti Emil. tfUDÄPESTl ÜIHlÄi* 1923 május 30. (120. re.) fix első kölcsön lencnásmentes. — fiS Jóvátételi bizottság döntés®. — filz ellenérzés módját a bizottság még tapsaim dolyozza. — Páris, máj. 29. (Wolff.) A Janas-ügynökség a következő hivatalos közlést teszi közzé a jóvátételi bizottság legutóbbi döntésének körülményeiről és fontosságáról. A magyar kormány követeléseiről helytelen híreket közöltek. Az a határozat, amelyet a többség végül elfogadott, azonos azzal a javaslattal, amelyet a jóvátételi bizottság francia delegációja kezdettől fogva javasolt. A határozat úgy intézkedik, hogy a jóvátételi bizottság, ha egy meghatározott magyar bevételnek a kölcsönszolgálatra való fölhasználását megengedi, egyidejűen megállapítja a kölcsönnek azt a részösszegét, amely a jóvátételekre fordítandó. A vita során megállapították azt is, hogy a részösszeg nagysága Magyarország pénzügyi helyzetétől fog függni és hogy az első kölcsönben lehetőség szerint nem lesz jóvátételre fordítandó részösszeg. Paks, máj. 29. (Havas.) A jóvátételi bizottság a következő nyilatkozatot teszi közzé: Az ellenőrzés módja, amely biztosítja azt, hogy Magyarország a kölcsönösszegeket kizáróan pénzügyi talpraállítására fordítja és magában az országban minden intézkedést megtesz, amely a talpraállás biztosítására alkalmas, még tanulmány tárgya. Ebben a pillanatban nem lehet előre látni, milyen lesz a megoldás. i3e«a®s 3SBssm bizsh a maggapoSebon**. szág, a kisebbség kérdése miatt folyton támadja Romániát. Az idők nehéz járása kényszeríteni fogja a magyarokat, hogy számoljanak a valósággal. A magyarok idáig semmit sem tettek pénzügyeik megjavítására. Még kelő adókat sem vetettek ki, a földreformot nem hajtották végre és az egész orszeri arisztokraták uralma alatt áll.* Csonka-Magyarország atyai barátjának, Benesnek ebben az újabb megnyilatkozásában alig akad eddig nem hallott új dolog, de mindenesetre van egy-két érdekes momentum. Az egyik az, hogy a cseh külügyminiszter szükségesnek látja, hogy abban a Times-ben, mely elég gyakran és elismerésre méltó tárgyilagossággal foglalkozik velünk és a magyar reparációs kölcsön dolgával, megokolja, miért van a kisantant a zálogjogok felfüggesztése és a Magyarországnak adandó kölcsön ellen. De csakis az, hogy ezt szükségesnek tartja, mert nyilván maga is megokolatlannak érzi. Mert maga a megokolás igazán nem sok szóra érdemes, már eléggé ismert vádaskodás ellenünk. Fölösleges ismételgetni, hogy a szerencsétlen véget ért Károly király második magyarországi útja alkalmával a magyar kormány akcióba lépett, még mielőtt a kisantant és a nagyantant nyíltan követelte volna, mert hiszen ez köztudomású dolog. Legföljebb azt érdemes Benes emlékezetébe hozni, hogy ha a nyugatmagyarországi események során is megbízhatatlanságunkról tettünk bizonyságot, akkor vájjon miért ajánlotta föl akkoriban Benes a maga közvetítő, jó szolgálatait a magyar-osztrák konfliktus elsimítására? Diapgapopszágnak külföldi köissöwp® vasi szükség®— Síp Goorie síóvátételi bizottság határozatáról. — Sir William Goode, aki mint magánember Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét az utolsó három-négy hónap alatt tanulmányozta és jelenleg Budapesten tartózkodik, a jóvátételi bizottság legújabb döntéséről a magyar sajtó részére a következő kijelentéseket tette . . Mindenekelőtt annak a meggyőződésemnek szeretnék kifejezést adni, hogy, a mai Magyarország a trianoni béke ellenére is képes arra, hogy gazdaságilag önálló állammá legyen. Ebből a szempontból életbevágó fontosságú, hogy minden magyar ember meg legyen győződve erről az alapvető téteiről. De biztos vagyok abban is, hogy még a legelhatározottabb belső erőfeszítéssel és legszigorúbb takarékossággal sem lenne képes Magyarország önálló és önmagát eltartó állammá tenni idegen tőke segítsége nélkül. E tekintetben teljesen egyetértek Ráday Tibornak a jóvátételi bizottság elé terjesztett leírásával. Nagyon sajnálatos Magyarországra és úgy vélem, Európa gazdasági újjáépítésére is, hogy a a nyomasztó feketeségben. Távolról rivaly a tubamirum, a végítélet trombitája. Nem a Berlioz félelmetes harsonázása, mellyel a végső nap apokaliptikus vízióit jeleníti meg. Titokzatos meleg hang, melynek hallatára megnyílnak a sírok, összegyűlnek a tévelygők. És az angyalok harsonája is mind erősebb és nyugtalanabb. Ahogy olvassuk az Írásban: még a szétszórt csontok is összeszedelőzködnek. Megindulnak mindenek. Harcos ritmusokban riad az orkeszter. És eljön az Úr . . . Halkan, zsolozsmásan kél az ének. Ja, auferstehen wirst du mein Staub. A végítélet michelangelói viharzása elpihent már a zenekarban. Zúg a korái. A világegyetemet betöltő fényes hanghullámokban száll az örök élet himnusza a transzcendentális régiók felé. Az utolsó rész, Mahler egyik legmegragadóbb műve, fenséges szépségével valóban lebilincseli a hallgatót. Ne tagadjuk: néhol trisztános, máskor meg a Parzifal zsong a fülünkben. De azért annyira sajátosan mahleri, hogy semmi mással sem hasonlítható össze. A filharmonikusok, a kevés próba mellett, aránylag jól játszották a rendkívül nehéz művet, ami elsősorban Dohnányi Ernő érdeme. A Palesztrina Kórus Harmati Artur vezetésével ezúttal pompásan megállta helyét. Azért az estnek nem egy fogyatkozása volt. Sok hangszer hiányzott, a kórusnak is legalább háromszáztagúnak kellett volna lenni. Ilyen nagyszabású alkotás előadására egyesülniök kellene öszszes zenei intézményeinknek. Reméljük, hogy ez így lesz jövőre, a nyolcadik szimfónia bemutatóján.