Budapesti Hírlap, 1924. szeptember (44. évfolyam, 181–204. szám)
1924-09-02 / 181. szám
Budapest, 1924. XXLIV. évfolyam, 181. szám. (Ára 2000 kor.) Kedd, szeptember 2. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Blőfizetési árak Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. Assetriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2700 o. kor. Egyes számára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. A szerkesztésért felelős: Csajthay Ferenc helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Két cseszényi. Budapest, szept. 1. A vasárnapi posta két beszédet hozott. Az egyiket Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter mondotta Genfben, ahol a magyar nemzetet képviselve, úgyszólván az egész világ előtt kívánt tanúságot tenni rólunk. Mert hiszen vagy húsz-huszonöt nemzet volt képviselve a testületben, a Nemzetek Szövetségének Tanácsában, mely előtt szólott. A másik beszédet nagyatádi Szabó István mondotta Nagyatádon, ahol magáról, politikájáról, különösen a földreformról emlékezett meg, mint a tudósítás mondja, hallgatói nagy lelkesedése között. A földmivelésügyi miniszter a megértés, az engesztelődés politikáját hirdette s jobbkezével az egyik, balkezével a másik véglet: a szocialisták és az intelligencia, mondjuk, a munkások és az urak felé intett. Nagyatádi nehéz helyzetben lépett a szószékre: akkor, amikor az újságolvasó közönség még Eskütt védekezésének a hatása alatt lehetett. Erről nem sokat beszélt a földmívelésügyi miniszter. Elvégre ez az ügy két per képében még a bíróság kézén van. Ha nem egy magyar miniszterről volna a szó, hanem akárkiről is, ezt a körülményt respektálnunk kell. A kormány Bethlen István gróf személyében szolidaritást vállalt miniszterével. Ezzel a kérdés politikai része függőben van, amig a biró nem ítélt. Sajnálni kell, hogy a bíróság nem tárgyalta le az első pert rögtön, hanem a vádlott elmebeli állapota megvizsgáltatásával megszakította és elhalasztotta. Ezzel egy mérges anyagot hagyott meg a közgondolkozásban. A közvélemény eleven testébe beleszúrtak egy szeget, azt egy kicsit megmozgatták, azután benne hagyták, hogy majd később veszik ki. Kitették ezzel a sebet a vérmérgezésnek. Sok ember temperamentumánál fogva gyanakvó s inkább hajlandó a legrosszabbat elhinni, mint a jót. Azután résen van a politikai érdek, amely minden eszközt felhasznál a maga céljaira. Az okosság ilyen esetekben azt tanácsolja, hogy ne vesztegesse az ember az időt, fel kell vágni a kelevényt, hogy a továbberjedésnek útját álljuk. És mnost még összehívják péntekre ülésre ezt a nemzetgyűlést, amely akkor is botrányokat szeret beszélni, amikor indemnitást tárgyal. Szükséges ez abban a pillanatban, amikor vezérminisztereink künn vannak Európában s ott szimpátiákat próbálnak koledálni a magyar nemzet számára? Mily jó dolog volna, ha bírói ítéletre hivatkozhatnának ott künn azokkal szemben, akik netán érdeklődnek ez ügy iránt Genfben. Nem tartom szerencsésnek Nagyatádi módszerét, amellyel földbirtokreformját védelmezte. Azt mondja, a legostobább politikát folytatják azok, akik ennek ellenállanak. Gondolom, józaneszű ember nincsen, aki a földbirtokreformnak hasznát és szükségét be nem látná. De más kérdés, hogy nem nagyon goromba-e a legostobább szó azokra nézve, akik gáncsolják azt a földreformot, a melyet előbb papiroson megcsináltak s melynek végrehajtása ellenzőin kívül is nagy akadályokba ütközik. Elvégre a törvény szerint ott, ahol igénylők lépnek fel, el kell venni egyes birtokosok birtokát részben vagy egészben. Tessék ezeknek az uraknak, akiknek lába alatt megingatják a földjüket, tessék nekik megengedni, hogy legalább egy kissé haragudjanak érte. Megismétlem, amit már e helyen máskor is mondottam. Magyarországon állandóan van eladó birtok. Ezeket vásárolhatja az állam s parcellázhat belőle, amennyit akar. De nem a spekuláció kezén keresztül, hanem megfelelően megalakított intézmény útján. Sok kellemetlenséget, keserűséget és ellenkezést lehetett volna ezen a praktikus uton elkerülni. Egyszerűen itt is elvenni, ott is elvenni valamit, természetesen könnyebb dolog, de hogy nem a legszerencsésebb ötlet, azt mutatják a vajúdások, melyeken ez a kérdés keresztülmegy. Persze, ez most már eső utáni köpönyeg. Most már megvan a törvény, munkában van a dolog, most már végre is kell valahogy hajtani. De azzal, hogy ostoba politikának jelentjük ki és szelíd fenyegetésekkel a lehetséges következményekre utalunk, a végrehajtást egy lépéssel inkább hátráltattuk, nemhogy előre vittük volna. Nagyatádi panaszos beszéde mellett Korányié csupa napsugár. Lendületes szavakkal adott kifejezést Smith Jeremiás úr és a Nemzetek Szövetsége iránt való hálájának, a miért Magyarországon segíteni kívánt s meg is akadályozta pénzünk értékének teljes megsemmisülését. Biztosította a Nemzetek Szövetségét arról, hogy a magyar nép megértette és méltányolja munkáját s el van szánva arra, hogy minden áldozat árán is be fogja fejezni országa talpraállását. Nekem természetesen az olyan pénzügyminiszter beszéde, mint Korányi Frigyes báró, aki mint szakember kiváló, mint hazafi kifogástalan és hit, mint ember szimpatikus és mint jellem minden tűzpróbát kiáll, igen fontos és erőszakot kell magamon tennem, hogy elragadó optimizmusa végképp le ne vegyen a lábamról. Ő persze Háromnál illetékesebb arra, hogy a Nemzetek Tanácsának érdemét és értékét megállapítsa. De a mérleg, melynek egyik serpenyőjében a Nemzetek Szövetségének az az engedelme van, hogy egy szerény kölcsönt fölvehetünk, a másik serpenyőjében pedig a trianoni béke, melynek hivatalos őre a Nemzetek Tanácsa, az a mérleg engemet lelkesedésre nem tud ragadni. De elismerem, hogy egy pénzügyminiszter, aki a kölcsön segítségével az ország talpraállításán dolgozik és reméli is, mert remélnie kell, különben nem vállalta volna, hogy talpra is állítja ez után az országot: az a pénzügyminiszter más szemmel néz kölcsönt, Nemzetek Szövetségét és mindent, mint mi többi halandók, akik arcunk verejtékével meghoztuk az eddigi áldozatokat, és aggódva nézünk a miniszter által bejelentett új áldozatok elé és a mellett nyögünk a drágaság rémes terhei alatt és az élet kegyetlen nehézségeitől. Érdekes pedig, hogy a genfi tanácskozásokba beleszól egy ember, aki a békekötésekben résztvett. Lloyd George tollából tegnap jelent meg egy cikk a külföldi lapokban, amely szkeptikus szemmel nézi a londoni s a genfi tárgyalásokat, amely sorba veszi a békék által ferde vagy nehéz helyzetbe jutott országokat és megjósolja a rettenetes háborút, ha ezek a békék meg nem korrigáltatnak idejekorán. A mostani nemzedék, melynek elméjében és testében megviseli a háború borzalmait, nem óhajtja a háborút, de a következő generáció lelkesedni fog már érte. Amint Oroszország kimenekül a bolosevizmus rothadásából, minden föltétele előáll egy általános felfordulásnak és se Nemzetek Szövet- sége, se más hatalom el nem fordítja rólunk a végzetet. Lesújtó ítélet ez annak az embernek az ajkáról, aki ezzel a legszörnyűbben illeti azt, amit maga is csinált s amit maga is mulasztott. És én azt hiszem, neki van igaza. Mert az a helyzet fenn nem állhat sokáig, hogy földrészünk fele a másik fele rabszolgaságából akarjon megélni. A földmitelésügyi miniszter az Eskfitt-figyrűl és a földretorra végrehajtásáról. — A hősök emlékének felavatása Nagyatádon. — Politikai beszédek a nagyatádi banketten. — Nagyatád község kilencven hősi halottja emlékének áldozott vasárnap délelőtt. Ünnepi keretek között avatták fel a hősök emlékszobrát. A felesnek ünnepnek politikai jelentősége is volt. A földmivelésügyi miniszter, a kerület képviselője az ünnep utáni banketten nagy beszédet mondott, melyben érintette az Eskütt-ügyben ellene irányított vádakat és hosszasan beszélt a földreform elodázhatatlanságáról s a kisgazdák eddigi szerepéről. A szoborleleplezési ünnepen a kormányzó is képviseltette magát Vogt Waldemár tábornokkal. A honvédelmi minisztert Ludwig Viktor ezredes, a kultuszminisztert Sárközi György főispán képviselte. A földmivelésügyi miniszter kíséretében Mayer János pártelnök, Schandl Károly államtitkár, Iroyos Miksa gróf, Berky Gyula, Temesvári Imre, Szabó Sándor, Herczeg Béla, Forgács Miklós, Dinics Ödön, Vasadi Balogh György, Simon János, Neubauer Ferenc, Muszti István, Patacsi Dénes, Ehn Kálmán nemzetgyűlési képviselők és Gálffy Dénes miniszteri titkár utaztak le. Az érkezőket BaranyaySándor főszolgabíró üdvözölte. Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött a Széchenyi-téren, mintegy 3—4000 főnyi közönség jelenlétében. Börzsey Szent Ferenc-rendi atya tábori misét mondott. A nagyatádi daloskor a nemzeti Hiszekegyet énekelte el, utána Storetzky Nándor főjegyző megnyitó beszédet s Tallián Andor ünnepi beszédet mondott. Az emlékművet Sardinecz Ferenc rajztanár tervezte és Orbán Antal szobrászművész alkotta meg. Az emlékmű azt a jelenetet ábrázolja, amikor az öreg magyar búcsúzik a harctérre induló fiától. A nagyközség nevében az emlékművet Karbuczky József községi bíró vette át. A felekezetek lelkészei hazafias beszéd kíséretében áldották meg a szobrot, amelyet ezután a volt tisztek és tisztjelöltek, a község, a keresztény nőegyesület, az egyházak, az iparos-, a gazda- és tisztviselő-körök, a kisgazdapárt és a keresztény iparos ifjak egyesületei koszorúztak meg. Az ünnep a Himnusz eléneklésével ért véget. A hősök emlékünnepe után a Koronaszállóban kétszázterítékes ebéd volt a miniszter tiszteletére, melyen Sárközi György főispán a kormányzóra, Barakonyi Károly ügyvéd a földmivelésügyi miniszterre mondtak pohárköszöntőt. A földmivelésügyi miniszter beszéde, Szabó István földmivelésügyi miniszter nagy figyelem és folyton ismétlődő ováció között válaszolt. — Az elmúlt tizenhat év alatt — mondta ■— értünk dicsőséget, kaptunk elismerést, de kaptunk vádaskodást és gyalázkodást is. Ha valaki kapott, én vagyok az, aki mindenből kaptam. Politikai működésem a legnagyobb ellentéteket, támadásokat és gyalázkodásokat is váltotta ki. Az elvi harcokat az ember ereje és idegzete bírja. E téren tud küzdeni. Amikor azonban a gyalázkodás fegyverével kell szembeszállni, amikor a vádaskodás zúdul az ember fejére ártatlanul, ez próbára teszi az ember erejét. Nekem is az lett az árulóm és gyakizom, aki velem egy tányérból mártott. Mégis nyugodt lelkiismerettel állok, mert látom, hogy sem a hatalom, sem a nép áruló tudáspénzért el nem adott. Amikor itt vagyok barátaim között, újra éled bennem az a reménység, hogy nem győzedelmeskedhetik az ördög, ideig-óráig megtévesztheti az embereket, de a végső diadal az igazságé. A kisgazdák nem folytatnak osztálypolitikát. A kisgazdák politikai szerepéről beszélt ezután: — A kisgazdapárt erejét adta a nemzet szolgálatára, összefogott Magyarország minden rétegével azért, hogy a nemzet ügyét megmentse. A kisgazdapárt különleges helyzetét, népszerűségét vezette az ország szolgálatába, nem uralkodik és nem kormányoz egyedül, csak részt vesz ebben a munkában. A kisgazdapárt, amely gondoskodik a munkásság érdekeiről, magához öleli az iparosságot s a legnagyobb becsülettel és őszinteséggel kereste és keresi mindig a magyar intelligenciának a megértését. Nem lehet tehát azzal vádolni bennünket, hogy osztálypolitikát folytatunk. Mi mindent megtettünk, hogy a magyar társadalom minden rétegét az alkotó és az országot megmentő munkára egyesítsük. Vigyázzanak azok, akik ezt az összetartást megdönteni és szétbontani akarják, mert a jobbra való eltolódás aligha lehetséges. Nézzék a világeseményeket és vonják le belőlük a következményeket. Bárhol történik változás, az rendszerint bal felé történik. Mindent elkövettünk, de mindennek van határa. Hol vannak, akik meg akarják bontani azt az összetartást, amelyet létesítettünk és ha ennek az összetartásnak megbontása sikerülne s ha látjuk, hogy az ország érdekét nem tudjuk azon az úton szolgálni, amelyen akartuk és akarjuk szolgálni, megvan az eszközünk arra is, hogy önállóan keressük ezt. A földreformot végre kell hajtani. Hosszasan foglalkozott a földmivelési miniszter a földreform kérdésével. Rövidlátóknak nevezte azokat, akik nem látják, mi történik e téren a szomszéd államokban és világszerte. — Ha nem segítik elő, — úgymond — hogy gyorsan és eredményesen végrehajthassuk a földreformot abban a keretben, ahogy azt terveztük, ha nem segítik elő, hogy ezzel megnyugvást keltsünk, akkor újból fel fog vetődni ez a kérdés, de más formában fogják ezt megcsinálni. Rettenetesen tévednek azok az urak, akik azt hiszik, hogy a földreformot meg lehet semmisíteni, vagy vissza lehet csinálni. Mi becsületes törvénnyel és szándékkal jöttünk, senkit tönkretenni, senkit vagyonából kiforgatni nem akartunk. A szegény népet, a hősöket és azok fiait akarjuk hozzájuttatni ahhoz a röghöz, amiért küzdöttek. A legostobább politikát folytatják azok, akik ennek ellentábnak. Kérve kérem a magyar társadalom minden rétegét, különösen azokat, akiknek a végrehajtás a kezükben van, igyekezzenek minél előbb közmegelégedésre megoldani ezt a kérdést, mert még itt van az idő, amikor ezt a művet megnyugvással tudjuk lezárni. De ha így nem sikerül, akkor sokkal nagyobb bajok lesznek. Ezt azok fogják megbánni, akik most akadályozzák a végrehajtást. Akiknek sok az, hogy van egy kisgazdaminiszter, megérhetik esetleg azt, hogy, csupa munkásminiszter lesz az országban. Nézzék az európai helyzetet és hogy mi következhetik belőle! A maga politikai helyzetét így világította meg beszédében a földmivelésügyi miniszter: __ _ —! Egyik részről azt Hallom, Hogy ag