Budapesti Hírlap, 1926. február (46. évfolyam, 26–48. szám)

1926-02-28 / 48. szám

4 műveit,­ történelmi magaslaton álló, a kül­földdel érintkező újságíró, hozzá még, ha szakismerete, folytonos tanulása is viszi előre, ma nagyobb hasznot hajthat hazájá­nak, mint száz politikus. Kossuth egykor amerikai s angol lapokban helyezett el cikkeket. Világhírt szerzett a saját tollának s saját hazájának. Néhány cikk s Anglia közvéleménye elfordult az osztrákpárti Palmerstontól. K­enes nemcsak odahaza ve­zércikk­ezett s irt könyveket: Paris, Lon­don volt a tollána­k a harctere, mint Ma­­­­saryké Washington s Pittsburg. Mert a háborúhoz, népek fennállásához, világharcok megvívásához, országok­­életé­hez, megismeréséhez és megszeretéséhez ma már nemcsak pénz pénz s megint pénz szükséges. Ma már ezzel heventő erejű, de sokszor ettől független, csak szellemi ösz­­szeköttetésekkel is kivívható s folytatható más erőtényező is tudja a világtörténelem rohanó szekerét kormányozni. Ez az új erő­­tény­ező szintén három szóból áll. Propa-­­­ganda, propaganda, propaganda. Bethlen visszautasította Benes vádjait. Walko is felelt a cseh külügyminiszternek. — A szokáshamisitás és a keleti Lokarnó ügye. — Két szónok a frankvitában­ Ma már lényegében is hozzákezdett a nemzetgyűlés a frankvitához. Napirend előtt Bethlen István gróf miniszterelnök hosszabb kormánynyilatkozatot olvasott fel a szokáshamisítási üggyel kapcsolatban Benes cseh külügyminiszter által ellenünk tett vádakra. A miniszterelnök ezúttal szokásától eltérően felolvasta nyilatkoza­tát. A nemzetgyűlés mindvégig feszült figyelemmel hallgatta meg a miniszter­­elnököt és a hosszú felolvasást egyetlen közbeszólás sem zavarta és amire még nem volt példa, teljes csöndben hangzott el egy miniszterelnöki nyilatkozat. Bethlen egyébként konkrét tényekre és bizonyíté­kon hivatkozva utasította vissza Benes vádjait és bebizonyította, hogy a szokol­­hamisítási ügy állítólagos rendellenességei tárgyában a magyar kormányt semmi fe­lelősség nem terheli és Benes csak kombi­nációkból kiindulva állíthatta azt, hogy a régebbi szokolhamisítások és a frank­hamisítás között okozati összefüggés van. A miniszterelnök nyilatkozata után Farkas Tibor okolta meg a maga külön­véleményét és azt fejtegette, hogy a frank­­bizottság előtt letárgyalt anyagból nem lehet tiszta képet nyerni és azt indítvá­nyozta, hogy az ügyet utalják újból a frankbizottság elé. Kitért­ Petényi báró szerepére is, mondván, hogy nem járt el egészen helyesen és ha Bethlen­­nem fo­gadta, akkor tudomásait közölni kellett volna a helyettes miniszterrel. Farkas Ti­bornak ez az okoskodása azonban nem talált helyeslésre, mert Petényi báró egé­szen a maga rendes útján kezelte a kér­dést, amikor egyenesen a Genfbe utazott miniszterelnök hozzá küldött államtitkár­jával lépett érintkezésbe. Beszédét azzal fejezte be Farkas Tibor, hogy jogi felelősség nem állapítható meg a kormánnyal szemben, a politikai felelősség eldöntése pedig egyszerű szava­zás kérdése. Farkas Tibor beszéde után megkezdő­dött a tulajdonképpeni vita, amelynek első szónoka az egységespárti Szabó Sándor dr. volt, aki temperamentumos és tartalmas beszédben kifejtette a kormánypárt állás­pontját. Kijelentette, hogy az egységes­párt félretette a pártszempontokat az ügy kivizsgálására. A kisebbségi jelentés ügyes munka, mert nehéz volt a semmiből a kormány ellen vádakat kovácsolni. Kitért a külföldi sajtó aknamunkájára is és saj­nálattal állapította meg, hogy a rágalmazó cikkek legnagyobb része Budapestről van keltezve és sugalmazva. Majd kifejtette a szónok, hogy egyöntetű állásfoglalásra kell törekedni, ebből a kérdésből ki kell kap­csolni a pártpolitikát, végül határozati ja­vaslatot terjesztett elő, amelyben indítvá­nyozta, hogy a nemzetgyűlés térjen napi­rendre a kérdés felett. Farkas Tibor és Szabó Sándor beszéde természetesen nem folyt le minden inci­dens nélkül, mert a szélsőbal már nagyon szomjúdozik a botrányra. A zajos jelene­tek egyre-másra megakasztották a­­szóno­kokat beszédükben, nagyobb botrány azonban ezúttal még nem volt. A szocia­listák ugyan hangoztatják, hogy ami­­ké­s­­ sík, az nem múlik és Farkas István szo­ciáldemokrata képviselő hétfői beszédére ígérnek be nagy „meglepetéseket". A frankvitát napirendi vita követte, majd Walkó Lajos külügyminiszter vála­szát olvasták fel Rakovszky István szerdai interpellációjára. A külügyminiszter kije­lentene, hogy Benes félreismeri a magyar­­országi állapotokat, mert senki sem törek­szik jobban, mint Magyarország, hogy végre eljöjjön az igazi béke. Magyarország őszinte megértést akar, de olyat, amelyik kölcsönös. Az ülés elején nagyon meglátszott, hogy szombat van- de később összegyülekezett vagy száz képviselő, és a karzatok is ros­­kadásig megteltek. kezeket mondja el. — Benes a mostani srakhamisítás és a régebbi szokáshamisítások között az össze­függést három irányban véli megállapítani. Első a­z, hogy Nádosy hatósági nyomozó­­szerve volt a szokáshamisítási ügyben, ő je­lentette ki, hogy a vizsgálat be van szün­tetve és ő követelte a magyar állami érde­kek nevében, hogy a lapok erről az ügyről ne írjanak. A második összefüggést abban véli Benes megtalálni, hogy egyes magyar képviselők ezt az összefüggést szintén meg­állapították. Harmadik oka Benesnek az, hogy a mostani ügy ugyanabból a politikai pszichológiából származott, mint amely az 1919— 1921. években a cseh koronák és ju­goszláv dinárok hamisítására vezetett. Be­nes megállapításai jórészt kombinációkon alapulnak. A való tényállás a következő: — Amikor Nádosy főkapitány lett, az első szokáshamisítási ügyben a nyomozás már be volt fejezve. A további intézkedés az ügyészség hatáskörébe tartozott és a nyomozást is az ügyészség szüntette meg. A második, az ötszáz cseh koronás bankje­gyek hamisítása miatt folyamatba tett nyo­mozás idején Nádosy már országos főka­pitány volt. A rendőrség ebben az ügyben a nyomozást a legkimerítőbb részletesség­gel folytatta le. A további intézkedéseket az ügyészség a rendőrség kizárásával tette meg. Benes ama kijelentésével szemben, hogy Nádosy hirdette volna ki a vizsgálat megszüntetését, kijelenti, hogy ez nem fe­lel meg a valóságnak. Más személyi össze­függésre a mostani és a szokáshamisítási ügy között maga Benes se mutat rá. Tény, hogy Nádosy egyik vallomásában kijelen­tette, hogy az akció kezdetén Mészáros Gyula is részt vett a megbeszéléseken, ha­marosan azonban kikapcsolódott. Abból a célból, hogy Mészáros Konstantinápolyban kihallgattassék, a diplomáciai lépések meg­történtek. Benes a jugoszláv dinárok ha­misításának ügyét a maga tételének igazol­­hatása érdekélten önkényesen állítja a frankhamisítás mellé, noha a vizsgálat azt derítette ki, hogy a dinár hamisítványok 1920- ban jugoszláv területről kerültek Ma­gyarországba. Benes azt állítja, hogy 1919- ben, amikor a volt Osztrák-Magyar Bank bankjegyeit hamisították meg hamis cseh­szlovák bélyegek alkalmazásával, rengeteg ilyen hamis bélyeg Budapestről került ki és erről az akcióról állítóan akkor magyar hivatalos körök is tudtak. Ezzel szemben megjegyzi, hogy a hamisítást kiterjesztet­ték az utódállamoll­­ valam­en­nyiében cir­káló osztrák-m­agyar­ bankjegyekre és ilyen bélyegeket valaimenn­yi utódálha­ban ha-­­­misították. Ezeket a hamisításokat tehát semmiképpen sem jogosult Magyarország­gal bármily tekintetben is speciális vonat­kozásba hozni. Benes ezután két­száz cseh­­koronás hamisítási ügyről emlékezik meg. Nálunk csak egy ilyen ügyben volt nyo­mozás, amelyet az ügyészség 1920 október 11-én megszüntetett. Erről a budapesti csehszlovák delegátust is értesítette. Ha sze­repeltek is az üggyel összefüggésben egyes volt katonai személyek, eljárásuk egyéni tény volt. Az az állítás, hogy a hamisítvá­nyokat egy központi állami intézetben nyomták, tévedésen alapszik. Az ötszázszo­­kásos bankjegyek hamisítása 1921. májusá­ban be lett fejezve, sőt Bécsben a bűncselekmény részesei 1921 nyarán le voltak tartóztatva és 1921. december 13-án osztrák részről amnesztiát kap­tak. Budapesten is megindult a nyomozás és öt terhelt került előzetes letartózta­tásba. A vizsgaidőt a vizsgálóbíró 1923 október 25-én szüntette meg. Benes arra hivatkozik, hogy a Kun József ellen a prá­gai bíróság előtt folyamatba tett bűnügy­ben megállapítást nyert, hogy Nádosy az elkobzott hamisítványokat Mészáros Gyu­lának forgalomba hozatal céljából kiadta volna. Meg kell állapítani, hogy velünk ilyen adatot sohasem közöltek. A Világ és a Népszava híreivel ellentétben megállapítja, hogy a Budapesten Wojtitz Gyula és társai ellen folyamatba tett nyomozás során a rendőrség nem húszmillió értékű, hanem­­mindössze negyvenkét darab ötszázszeko­­sos bankjegyhamisítványt foglalt le, ame­lyeket továbított a törvényszék vizsgálóbí­ró­jához. A bankjegyeket az ügyészség meg­semmisítette. 1922-ben ismét felbukkantak ötszázszokásos hamisítványok Budapesten. A rendőrség ekkor 1970 darabot lefoglalt, az ügyészség pedig ezeket megsemmisít­ette. Egyébként maga Benes is úgy jellemzi a Kun József elleni eljárás során a jelzett vonatkozásban fölmerült terhelő adatokat, mint amelyek „Nicht genu­gend nach­­drücklich verwerdet werden könnten." Át­térve Benes beszédének diplomáciai inter­venciókat tárgyaló részére, megállapítja, hogy a száz cseh­ koronás hamisítási ügy­ben az eljárás eredménytelenségéről és a nyomozás megszüntetéséről a budapesti cseh-szlovák delegációt értesíttették, amely­ nem vette igénybe a bűnvádi perrendtar­tás által a sértett részére biztosított jogo­kat, ellenben privát után folytatott nyo­mozást és ezek eredményeképpen sikerült letartóztatni Kun Józsefet. Ezután intézte a cseh kormány a magyar kormányhoz az 1922 december 22-én és 1923 február 1­á-én­ kelt jegyzékeket. Ezekre a magyar kormány külön választ nem adott, miután a buda­pesti ügyészség a nyomozást megszüntette 1923 március 19-én és azt jelentette az igazságügyminiszternek, hogy a nyomozás megszüntetéséről a budapesti csehszlovák követséget is értesítette. A teljesség kedvéért meg kell állapítani,­­hogy a ki ér­te­sít­és tény­leges megtörténte most három évvel utóbb megállapítható­ nem­ volt. Tény" azonban az, hogy a cseh kormány az ügy iránt teljes három évig nem érdeklődött és csak­ a frankhamisítási üggyel kapcsolatban szor­galmazta újból jegyzékeinek elintézését. Ezek alapján jogosultnak látszik az a föl­tevés, h­ogy a cseti kormány azért nem érdeklődött, mert maga sem tartotta a ve­lünk közölt adatokat olyanoknak, amelyek alapján az eljárási és valamely érdemleges eredményt várt volna. (Zajos taps és éljen­zés a jobboldalon és a középen.) Bethlen válaszol Benesnek. Háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök az ülést aránylag csekély érdeklődés­ mellett. Bejelentette, hogy Dabasi-Halász Móric és társai indít­ványt nyújtottak be, hogy a frankvita tar­tama alatt nyolcórás üléseket tartson a Ház, kiérj Imr£ Napirend előtt szólal fel és Benes cseh külügyminiszternek a prágai parlamentben elmondott beszédével kap­csolatban kéri a miniszterelnököt, hogy tá­jékoztassa a közvéleményt és a parlamen­tet. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ál­talános figyelem közepette emelkedik szó­lásra és hosszabb kormánynyilatkozatot olvas­ fel, amelyben a többi között a követ­ Budapesti Hirlap 1926 február 28. (48. sz.). Farkas Tibor megokolja különvéleményét. Farkas Tibor: Megokolja az ügyben elő­terjesztett különvéleményét. Kijelenti, hogy nem fogadja el a kisebbségi véleményből leszűrt eredményt azért, mert a­­kisebbségi véleményt többé-kevésbé homokra épített kártyavárnak tartja. (Zaj a jobboldalon. ) Urbanics Kálmán: Kiváló jogászunk, Vá­­zsonyi Vilmos készítette! Farkas Tibor: Azért épült homokra a kisebbségi vélemény, mert a bizottságban a többség elzárkózott a bizonyítás teljessége elől. Ki akarták hallgattatni Károlyi Imre grófot, Pallavicini György őrgrófot, sőt volt miniszterek kihallgatását is kívánták. Nem hallgatta ki a bizottság Baross Gábort és sok más személyt sem. Az egész tényál­lás szívességi nyilatkozatokon alapult. Az igazságügyi miniszter úr sem nyilatkozott a tárgyra vonatkozóan, mert kijelentette, hogy köti a becsületszó. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Csak arról nem beszéltem, ami Friedrich szemé­lyi körülményeire vonatkozik.­­ Farkas Tibor: Különbséget kell tenni az­­ egyes vallomások között. Az ilyen vallomá­sokra épített megállapítások nem megfele­lők és azért mindent el kell követni, hogy 11 tényállás megdönthetetlenül tisztán áll­­jon mindenki előtt. Revízió alá kell tehát venni ezt az ügyet is, mert sokkal helye­sebb, ha nem hoz a nemzetgyűlés végleges határozatot, mintha olyan határozatot hoz. ■agyáruliáóban, VII. Rákóczi­iit 18, amint az alanti árak mutatják : Crepp törülköző............................. 14.600 Kávés szalvéta............................... 3.300 Konyhatörlő.................................. 8.200 Puhakalap........................................ 67.600 Puhagallér...................................... 2.100 Gyermekzsebkendő...................... 1.600 Színes férfizsebkend­ő.................. 3.400 Divatnyakkendő............................. 17.000 Japán­ selyem............. 56.000 Crepp de Chine............................. 76.000 Mintás trikóselyem...................... 63.000 Műselyem tartalm­........................ 41.000 Szines nyersselyem.................... 52.000 Mintás satén..................... 25.600 Chottis ruhaszövet...................... 24.000 Férfi öltönyszövet, 140 cm. széles 59.000 Félgyapjú nőrszövet, 100 sz. ... 29.600 Gyapjú kasán................................. 46.000 Gyapjú férfiszövet, 140 széles .. 98.000 Függöny-etamin, 150 cm. széles 19.800 Gyermektrikó, minden szám.... 16.800 Jambó-sapka ................................... 12.800 Strapa-zokni................................... 5.380 Rövid alsónadrág............................ 13.600 Férfi ing, szines v. fehér........... Férfi h­álóing................................... Műselyem harisnya (hibás).... Mousselin harisnya...................... Strapa-harisnya............................ Lockerit, minden nagyság........... Tavaszi keztyű............... Horgolt női ruha.......................... Divat női mellény ........................ Trikóselyem-jumper...................... 59.500 56300 23.600 19.400 6.300 11.400 16.000 68.000 78.000 56.000 Selymek, szövetek, hat­­gyák, kerteű­k, bőrkartyák, trikóinnk, úri és női fehérneműek és kötöttáruk rendkívül leszá­lljon árakon! Csipkés és hímzett fűzővédő... 14.200 Női ing............................................... 18.800 Batiszt csipkés hálóing........... 56.000 Hímzett szoknya-combinege.... 41.600 Hímzett ingnadrág........................ 32.400 Női műselyemnadrág.................... 56.000 Trikóselyem-combinege................ 56.000 Ingzefir........................................... 9.900 Mosadelain.................................. 11.300 Grenadin.......................................... 7.200 Schweizi grenadin, 112 cm. széles 29.400 Pamutvászon ............................... 10.300 Mosott schiffen........................ 12.100 la angin........................................... 13.200 Lepedő pamutvászon, 146 cm. sz. 31.600

Next