Budapesti Hírlap, 1927. augusztus (47. évfolyam, 173–196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
. ............................. .Mi Mi van az árdrágító visszaélésekről szóló törvénnyel ? Néhány őszinte szó a drágaság kérdéséhez. — A termelő felelőssége. Kevés szerencsésebb törvény foglal helyet az Országos Törvénytárban, mint az 1923. évi XXXII. törvénycikk, amely az árdrágító visszaélésekről szóló 1920-iki törvényeket — szerencsére — a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbította. Ha a szanálás küszöbén az árdrágító viszszaélésekről szóló törvényeket hatályon kívül helyezték volna, ma jóformán fegyvertelenül állanának a bíróságok az ismét felburjánzó drágasággal szemben. Ma tehát, amikor újra a néhány év előtti, sok tekintetben hatástalannak bizonyult fegyverekkel készül a közhatalom fölvenni a harcot a kofákkal, rá kell mutatnunk arra, hogy ezek a törvények módot nyújtanak arra is, hogy a rendőrség, a királyi ügyészség, a bíróság a bajok kútforrásáig nyomuljanak elő és a törvénnyel a kezükben, lesújtsanak azokra a hatalmasokra is, akik a kofák kétségbeesett hada mögött inkognitóban mosolyognak a hatóságok erőlködésén. Érdemes ezért is visszaidézni ezeknek a törvényeknek az emlékét. Azt mondta ez a törvény, az 1920. évi XV. törvénycikk, az árdrágító visszaélés vétségét követi el, ,,aki olyan közszükségleti cikkért, amelynek legmagasabb árát a hatóság meg nem szabta, — márpedig jórészt most ilyenekről van szó — olyan árt vagy egyéb ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amely, tekintettel az előállítási vagy termelési, illetőleg a beszerzési és egyéb költségekre, vagy leány láthatóan zavarban volt. De öszszeszedte erejét és merészen nézett szembe a báróné nyeles szemüvegével. Ezt nehéz volt békésen eltűrni. Égetett. Tetőtől talpig újra szemügyre vette és hitetlen fejcsóválások közt mondta: — Ha maga biztosit, kedves mester, hinnem kell... Csodálatos ... Maga jobban tudja ... Hát mégis csak igaz, hogy ruha teszi az embert... — felemelkedett a székről és apró, vézna testét kiegyenesítette a selyem és csipke közt. — Az embert? — kérdezte a leány. — Azt lehet, de a nőt... az ellenkezője... — Pilllanatig nézték egymást. A báróné valamit akart válaszolni, de a leány odafordult a festőhöz. — Holnap eljöhetek a rendes időben? — Várom ... — mosolyogva bólintott hozzá. A leány némán üdvözölte őket és könynyed, ruganyos lépésekkel, emelt fejjel távozott. Várjon ezt hol tanulhatta? Sértett királykisasszony megy el így. — Úgy látszik, nagyon is tudja, milyen szép! — kacagott a báróné gúnyosan. — Hja, ez is érték az ilyeneknek. És szemérmetlenül, még csak nem is tagadja, hogy ebből él. — A legszebb macska talpán is van köröm és bizony megmutatja, ha bántani akarják. Báróné megsértette és ő védekezett. Ennyi az egész. — Szóra sem érdemes, kedves mester — nevetett a nő. — Csak egyben téved. Nem macska, hanem majom. Ugye kaphatnék egy csésze tehát? Látom, oda is van készítve. Leültek a nagy asztal mellé. A festő friss teáért csengetett. Tiszta csészékért. Az a szép fekete macska pedig, ott a puha szőnyegen heverve, csak egyre kapkod a láthatatlan gombolyag után. S amint az összes egyéb körülményre, különösen a gazdasági élet viszonyaira is, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában." Egy arasszal tovább ment az ugyanazon évi XXVI. törvénycikk, amíg öt évig terjedhető börtönnel, nagy pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és az áruk elkobzásával rendelte büntetni azt, aki az áruuzsorát a közellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagy üzletszerűen követte el. Sőt tovább ment ez a törvény és azt is kimondotta, hogy a bíróság az elítéltet az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű s az elítélt vagyoni viszonyaihoz és a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereség nagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére is kötelezheti. Az üzemek és vállalatok vezetőiről, illetőleg tulajdonosairól sem feledkezett meg ez a törvény, mondván, ezeket is be lehet csukni, ha a hivatásukból folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelesség teljesítésében mutatkozó szándékos vagy gondatlan mulasztás tette lehetővé vagy segítette elő, hogy az üzemi alkalmazott ádrágítást követhessen el. Az árdrágító törvények tehát kitűnőek és hála Istennek, hatályuk ma is fennáll. Az a miniszteri utasítás pedig, amelyet még Nagy Emil igazságügyminisztersége alatt adott ki az igazságügyminisztérium, világosan azt mondja, hogy a törvény az árdrágítás tényálladékához a méltányos hasznot meghaladó nyereséget kívánja meg. Az igazságügyminiszteri utasításból ideiktatunk szó szerint egy részt, hadd okuljon belőle a termelő, az iparos, a gyáros, a láncoló. Azt mondja az utasítás: „A méltányos haszon megállapításában az előállítási vagy termelési, a beszerzési és egyéb költségeket olyan összegben kell számításba venni, amennyibe a forgalombahozónak a forgalombahozás időpontjában kerülnének. Ezt az utánpótlási költséget a termelő vagy az előállító, ipari, gyáros stb. javára a termelési vagy előállítási költségek kiszámításánál a lehetőségig figyelembe kell venni ... Csak a szabad verseny alapján kialakult árat lehet piaci árnak tekinteni... Meg kell tehát vizsgálni, hogy az árut mekkora termelési, előállítási vagy beszerzési, úgyszintén minő és milyen összegű egyéb költség terheli, különösen a forgalombahozó általános üzleti vagy üzemi költségeiből úgynevezett rezsitételként az illető árura mennyi esik és mindezek leszámítása után a forgalombahozó javára milyen haszon mutatkozik és ez a haszon a tekintetbe jövő gazdasági körülmények (kockázat mértéke, az árura fordított munka értéke, az esetleges üzemi veszteségek fedezése stb.) együttes figyelembevételével meghaladja-e a méltányosság szerint megengedhető mértéket." A törvény és az utasítás tehát kitűnő volt és kitűnően alkalmazható ma is. Csak egy hiányzik: valamelyik élelmiszerdrágító, akit a bíróság egyszer már kétévi börtönre ítél és akkori vagyoni elégtétel fizetésére, hogy rámenjen a vagyona. T E szerint a most folyó költségvetési év első tizenegy hónapjában az állami közigazgatás összes bevétele 92,4 millió pengővel haladta meg a havi költségvetésekben előirányzott bevételeket. A legnagyobb többlet a vámjövedéknél jelentkezett. Az egész költségvetési év. A költségvetési év első 11 hónapjáról az eddig megjelent jelentések már részletes adatokat közöltek. Ezek összesítését a fentebbi táblázatban adjuk. Június hónapról még nem állanak részletes adatok rendelkezésünkre, így csak egy összegben állapíthatjuk meg, hogy az 1926 27. költségvetési év folyamán az államháztartás összes bevételei 108,1 millió pengővel alakultak kedvezőbben a költségvetés által előirányzott bevételeknél. Ez természetesen nem végleges összeg, a részletes adatok ismerete nélkül azonban lehetetlen a végleges pontos összeget megállapítani. Posta, távíró, vasút. A posta minden téren fejlődést mutat. Ennek ellenére azonban az elmúlt év június havában volt 1,5 millió pengővel szemben ez év június havában a többlet csak 82.000 pengő. Az áramvasút teljesítménye is egyre növekedik. Az elmúlt év június hónapjában befutott 2.7 millió vonatkilométerrel szemben ez év június hónapjában az államvasutak vonatai 3 millió kilométert futottak be. Tavaly júniusban 7.2, ez évben 7.6 millió utast és az elmúlt év június hónapjában volt 1.5 millió tonnával szemben ez év június hónapjában 2 millió tonna terhet szállítottak. Ugyancsak növekedett a Duna —Száva—Adria-vasút utas- és áruforgalma is. A jelentés érdekes adatokat közöl még közgazdasági életünk számos ágából. Ezek azonban olvasóközönségünk előtt mind ismeretesek már és ezért nem is foglalkozunk velük Vámjövedék Saccharin és osztálysorsjáték Sójövedék, bruttó Dohányjövedék, bruttó 104.9 130.2 +25.3 110.2 1.— 20.2 1.2 23.1 + 0.2 + 2.8 0.7 22.5 116.9 121.3 + 4.4 111.2 összes közszolgáltatási bevétel, bruttó 654.9 727.6 +82.7 677.3 Tárcabevételek 60.7 68.1 + 7.4 52.9 Fuvarozási illeték 11.7 14.5 + 2.3 14.2 A közigazgatás öszszes bruttó bev. 727.3 819.7 +92.4 744.4 1927 augusztus 2. (173. sz. Budapesti Hirap a Budapesti Hírlap telefonszámai: József 300—43. József 300—63. József 300—53. József 323—84. s A pápai nuncius ma szentelte fel Shvoy Lajost, Székesfehérvár új püspökét. Ottokár püspök halála óta árván állt Alba Regia ősi püspöki palotája, mely alatt még ma is ott húzódnak a Szent István építette Boldogasszony-templom fundamentumai, mementóul arra, hogy Székesfehérvár püspökeinek az első szent király lelkével kell közreműködni a nagy Regnum Marianum fenntartásában, visszaszerzésében. Székesfehérvár újonnan kinevezett püspöke a jövő vasárnap fog bevonulni székhelyére, hogy elfoglalja elődeinek örökét. Az új püspököt ma szentelte föl, nagy egyházi segédlettel Orsenigo Cezare c. érsek, pápai nuncius, Kohl Medárd és Rott Nándor püspökök segédkezésével. A püspökszentelésre teljesen megtelt a lipótvárosi Szent István bazilika óriási hajója a Regnum Marianum egykori plébánosának híveivel és tisztelőivel. Jóllehet a püspökszentelés csak reggel kilenc órakor kezdődött, már nyolc óra tájban Domonkos főtanácsos, kerületi kapitány vezetésével a rendőrök kordont vontak a főbejáró elé és csak meghívókkal bocsátottak be a templomba. Az érkező előkelőségeket Madarász István apátplébános és Zsembery István, az Országos Katolikus Szövetség alelnöke fogadta. A szentélyben foglaltak helyet a fölszentelendő püspök közvetetten rokonsága, szülei és testvérei, Shvoy István és Shvoy Kálmán tábornokok, továbbá az egyházi előkelőségek közül: a székesfehérvári káptalan összes tagjai Klaucz György nagyprépost, káptalani helynök vezetésével, a veszprémi káptalan képviseletében Csiszárik János c. püspök, meghatalmazottminiszter, a székesfehérvári egyházmegye országgyűlési papképviselői: Csöngedy Gyula, Griger Miklós és Weicher Miklós, Breyer István prelátus, k. államtitkár. A világi előkelőségek közül: Albrecht kir. herceg képviseletében Péchy alezredes, a nemzetgyűlés részéről Puky alelnök, a székesfőváros képviseletében Folkusházy és Buzáth alpolgármesterek és Berczell tanácsos, Fejér megye részéről Széchenyi Viktor gróf főispán, Székesfehérvár város képviseletében Zavaros Aladár polgármester és Havranek v. polgármester, Pest vármegye részéről Agarasztó Tivadar alispán, Jánky Kocsárd, a honvédség főparancsnoka, Ludvigh tábornok helyettes-főparancsnok, Kárpáthy Kamilló tábornok, a budapesti vegyesdandár parancsnoka, Marinovich Jenő főkapitány, Nagy Károly helyettes-főkapitány, az egyházmegyei kegyurak közül Zichy János gróf, Széchenyi Emil gróf, Wimpffen Szigfrid gróf, Meszlényi Pál v. főispán és még igen sokan mások voltak jelen. Pontosan kilenc órakor érkezett meg a pápai nuncius, aki az Ecce Sacerdos magnus hangjai mellett nagy segédlet kíséretében, áldását osztva vonult végig a térdeplő közönség között a templomon a szentélybe, ahol elfoglalta helyét a trónszéken. A segédlet tagjai voltak Korompay József, a Pázmáneum lelki igazgatója, Pokorny Emánuel pápai prelátus, Krywald Ottó prépost, Vajnicsek Béla apátplébános, Marczel Mihály pápai kamarás, a pesti Szent Imre Kollégium igazgatója, Knébel Miklós és Pottyondy Imre pápai kamarások, Répás József szemináriumi vicerektor, valamint Skerlecz Iván báró v. b. t. t. és Tabódy Tibor máltai lovag, a Regnum Marianum egyházközség világi elnöke, akik a kézmosásnál segédkeztek. A szentélyben két oltár volt felállítva, mert a nuncius és felszentelendő püspök is külön-külön mondtak szentmisét. Mise előtt azonban Alberto Levame editore a nuncius felhívására felolvasta a püspöki kinevezésről szóló latin nyelvű pápai bullát: — Mi azzal a szándékkal, hogy ezzel a székesfehérvári egyházmegyéről és annak híveiről üdvösen gondoskodjunk, Téged, az esztergomi főegyházmegye papját, a mi tisztelendő testvéreink a római Szent Egyház bíborosainak tanácsára, mint püspököt és főpásztort a székesfehérvári székesegyház élére állítunk és a székesfehérvári egyházmegye kormányzását, vezetését lelkiekben és anyagiakban teljesen rábiizzuk, mindazokkal a jogokkal, szabadalmakkal, terhekkel és kötelezettségekkel, amelyek ehhez a főpásztori tiszthez tartoznak. A bulla felolvasása után a felszentelendő püspök letette esküjét, amelyben a Szentszéknek engedelmességet igér. Majd felelt kilenc hozzáintézett kérdésre, amelyek a püspökök kötelességeinek megtartására, a hagyományok tiszteletben tartására, a tiszta, erkölcsös és erényes életre vonatkoztak. Emelt, csengő hangon felelt mindegyikre Shvoy Lajos: — Voldl — Akarok! Ezután a katolikus hitágazatokból szinttén kilenc fontos kérdés következett, melyek mindegyikére felelt: — Credo. — Hiszem! Ekkor mindketten megkezdték a szentmisét a két oltárnál, melyet később félbeszakítva, a főoltár elé vonultak és itt a felszentelendő püspök arcraborult, míg a többiek elimádkozták a Mindenszentek litániáját. A litánia végével vállaira helyezték az evangéliumot, jelezve, hogy az igehirdetés kötelessége ezentúl az ő vállain nyugszik. Majd a három főszentelő püspök rátette kezét az avatandó fejére: — Accipe Spiritum Sanctum. — Vedd a Szentlelket. A kézrátételt követte a püspök felkenése a szent krizmával, melynek során a nuncius a homlokát és két kezét megkente a szentolajjal, majd megáldotta és átadta a pásztorbotot és a gyűrűt is, amely az egyházmegyéjével történt eljegyzésének jelképe. Az uj püspök viszont ősrégi szokás szerint felajánlott és átnyújtott a pápa követének két gyertyát, két kenyeret és két kis hordócskával bort. Mise végén a nuncius fejére tette még a püspöki süveget is és kezére húzta a püspöki kertjüket és a Te Deum éneklése közben az uj püspök végigvonult a templomon és áldását adta az egybegyült hívekre, majd viszszatérve, háromszor térdet hajtott a nuncius előtt, megköszönve a felszentelést. Legvégül pedig a papság elimádkozta az Anyaszentegyház kérését az uj püspökért: — Legyen benne bősége a hit állhatatosságának, a szeretet tisztaságának, a béke őszinteségének. Add neki Uram a mennyország kulcsait, hogy hatalmát jóra használja, amelyet neki építésre, nem rontásra adtál. Legyen a munkásságában serény, lélekben buzgolkodó, gyűlölje a kevélységet, szeresse az alázatosságot és igazságot és attól soha el ne tántorodjék. 4 A POLITIKA HÍREI. Az uj prímás kinevezésének ügye. Egynéhány lap az utóbbi napokban nem éppen időszerű és az ügyre hasznos módon foglalkozott az uj magyar hercegprímás ki- nevezésének ügyével. Még ravatalán feküdt Csernoch János bíborosérsek, amikor már mindenféle egyházjogi és közjogi szempontok hangoztatása mellett bizonyos jogi összeütközéseket véltek látni a kinevezést gyakorló tényezők között, amelyek, még ha megvolnának is, — aminthogy nincsenek — sokkal tapintatosabb kezelést kívánnak, mint ahogy a magyar sajtónak egy része ezzel a kérdéssel eddig foglalkozott A Budapesti Hírlap e fent említett hangokkal kapcsolatban most már szükségessnek látja megállapítani, hogy mivel a fős kegyúri jog gyakorlását az 1920. évi I. törvénycikk kivette az államfő jogai közül, Magyarország teljes tiszteletben tartja azt a jogkört, amely a Szentszéket a püspöki kinevezéseknél ennek következtében megilleti. Meg kell állapítani azt is, hogy eddig még minden esetben, mikor magyar egyháznagyi szék új betöltéséről volt szó, Róma ugyancsak a legnagyobb figyelemmel volt a magyar kormány kívánságaira. Eddig tehát semmiféle hatásköri összütközésnek még csak a látszata sem merült fel az új magyar püspöki kinevezéseknél, így tehát csak természetesnek kell találnunk, hogy a jövőben — különösen, mikor egy olyan fontos közjogi méltóság betöltéséről lesz szó, mint a hercegprímásé, — még inkább meglesz az a harmónai, amely eddig is megmutatkozott. Hisz a kérdésnek az elintézésénél azonkívül magától értetődően nagy szerep jut annak a kötendős udvariasságnak is, amellyel a Vatikán és a magyar állam nyilvánvaló jóviszonyából természetesen folyik. Nem kell tehát tartani semmiféle szembehelyezkedéstől a két kormányzat részét.01. A kérdés különben sem igen aktuális, mert hisz — mint tudnivaló — a Vatikánban már július 20-a táján megkezdődött a nyári politikai szünet, mely rendesen október elejéig szokott tartani. Akkor kezdőd.