Budapesti Hírlap, 1928. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-08 / 6. szám
Ak öv megnyitásáról legközelebb részletesebben. E vásár jeligéje: I9S8 Jrmrffr S. fS, nuj Bddäpkti Ríhisp Tizenkilencmilliárd a szocialisták évi kiadása. Elégedetlenkedő hangok, de bizalomszavazás a pártvezetőség beszámolójakor. — Rendőri rendreutasítások. — Bőrsapkás védőőrség. A szociáldemokraták XXV. kongresszusa. Két nap óta folyik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt huszonötödik kongresszusa. Vízkereszt ünnepén kezdődtek a tanácskozások a régi képviselőházban és vasárnap — az új pártvezetőség megválasztásával — érnek véget A pártkongresszuson a 26 fővárosi és 105 vidéki pártszervezet, valamint a 60 szakszervezet részéről mintegy 450—500 kiküldött vesz részt, köztük 20—30 nő. Az erkélyen hatalmas vörösbetűs plakátok kiabálnak: Követeljük a Népszava kolportázsjogát! Éljen az általános, egyenlő, titkos választójog! Amnesztiát a politikai üldözötteknek! Az elnöki emelvény körül sportruhás, bőrsapkás fiatalemberek állnak karéjban, állandóan szemmel tartva a padokat, nyilvánvalóan az elnökség védelmére. Piros szint alig látni különben, csak itt-ott virít egy-egy vörös nyakkendő, vagy szegfű. A szocialista képviselők elszórva ülnek a padokon, a jobb szélen ott látjuk a külföldi kiküldötteket. Itt van Danneberg Róbert, az osztrák nemzetgyűlés alelnöke, Petrick Lawrence, az angol alsóház tagja, Roesberoeck belga szenátor és Franc Zimák, a cseh-szlovák szocialisták kiküldötte. Ezeknek Vámbéri Rusztem dr. magyarázza az ülés lefolyását. A kongresszus elején szétosztották a pártvezetőségnek és a párt parlamenti csoportjának jelentését, melyben részletes beszámolót találunk a választások lefolyásáról, a pártszervezetek tevékenységéről, az agitációs mozgalomról, a szocialista sajtóról, a pártnak a községi politikában való részvételéről, az ifjúmunkások és a németajkú munkások szervezéséről és különösen érdekes adatokat a párt pénzügyeinek viteleiről. Ebből a kimutatásból megtudjuk, hogy 1926 július 1 -től 1927 június 30-ig 1.531.933 pengőt, tehát több mint 19 milliárdot költött el a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a szocialista szervezkedésekre. Mégpedig ebből egymillió pengőt fordított a Népszava kiadására, mintegy húszezer pengőt bebörtönzött elvtársaik támogatására, 264 ezer pengőt, tehát több mint három milliárdot a párttitkárságok fentartására, mintegy 30 ezer pengőt az ingyenes jogvédelem nyújtására és 170.151 pengőt, tehát kétmilliárdnál is jóval többet a múlt évi választások költségeire. A megválaszolt 14 szociáldemokrata képviselő mandátuma tehát egyéniként mintegy 130 millió koronába került a munkásságnak, amelyik ezt az összeget 40, 80 filléres és 8 pengős választási bélyegek megvételével rakta össze. A kongresszuson azonban ennek fejében úgy látszik elérkezettnek látta a munkásság az időt, hogy számon is kérje a pártvezetőségtől, illetve a megválasztott képviselő tagoktól működésüket és bizony a felszólalók nem egyszer igen kemény hangon támadták a parlamenti padokba beült „jó fiukat“, akik a folyosói pajtáskodás kedvéért szerintük állandóan lemondanak a munkáskövetelések erőteljes hangoztatásáról. A kongresszus első napja. Pénteken délelőtt 10 órakor Peyer Károly nyitotta meg a kongresszust, azt hirdetve, hogy Magyarországon változatlanul áll a reakció frontja, ünnepük Kossuthot, de félnek eszméitől; kifogásolják Genfben, hogy a magyar lapokat nem engedik be az utódállamokba, de elhallgatjuk, hogy a Népszavát több mint három éve nem szabad az utcán árusítani. — A magyar néppel szemben nagy jogtalanság történt, mert az erőszak hatalmával állapították meg határait. Ennek az igazságtalanságnak a megszüntetése érdekében nekünk is meg kell tennünk mindent. De ne várja senki a fegyverek erejétől a jóvátételt, mert ennek még a gondolata ellen is a legélesebben tiltakozunk. (Percekig tartó viharos tüntetés a háború ellen.) Elítéli az erdélyi román atrocitásokat és üdvözletet küld a Szovjet- Oroszország börtöneiben sínylődő szocialistáknak, meg a magyar emigránsoknak, azzal fejezve be beszédét, hogy reméli, hogy rövidesen soraik között üdvözölhetik őket. Ezután Danneberg Róbert az osztrák, majd Petrick Lawrence az angol munkásság nevében szólott Hangoztatta, hogy ha nemzetközi vonatkozásban igazságtalanság történik, ezt helyre kell hozni, de nem háborúval. Ha a békeszerződések revíziója sorra kerül, azt csupán demokratikus és szocialista kormányok hajthatják végre. A délelőtti ülés utolsó pontjaként még a cseh-szlovák szociáldemokraták kiküldötte beszélt. A délutáni ülésen Kábák Lajos országgyűlési képviselő elnökölt Farkas István ismertette a pártvezetőség évi jelentését. Beszámolója során jelezte, hogy hiába verekedtek, hogy a Munkásbiztosítót ne dobják oda a dühödt ellenforradalmi szellemnek (Nagy vihar támad a teremben és hosszan tüntetnek a Munkásbiztosító reformja ellen.) Megemlékezett a Népszava „üldözéséről“ is, jelentve, hogy az elmúlt évben összesen 12 év, 11 hó és 15 nap szabadságvesztést és 25.581 pengő pénzbüntetést róttak ki a Népszava munkatársaira. Beszédét azzal fejezte be, hogy ki kell verekedni a nép akaratát az általános, egyenlő, titkos választójogon keresztül. „Mondjuk ki elvtársak: egyszer kint voltunk az utcán kevesen, de most ki migyünk százezren!“ A nagy tapssal fogadott beszéd után Szakosíts Árpád előadó foglalkozott a munkásmozgalom fejlődésével és élesen kritizálta Magyarország földbirtokeloszlását. Bizalmatlansági indítvány. — A barrikádok legendája megsemmisült, — fejezte be beszédét — új forradalmi fegyver van a munkásság kezében, a szervezkedés. Nem szabad félni a szuronyoktól, a hatalomtól, nem szabad félteni a kenyeret, az állásokat, csak szervezkedni, szervezkedni!__ Ezután Roesbeereck belga szenátor szólott, majd az előadói emelvényre lépett a párt ellenzékének első szónoka, Halász Alfréd, aki különösen a parlamenti frakció opportunitását vetette a képviselőtagok szemére. Beszéde végén bizalmatlansági indítványt is tett a pártvezetőség ellen. Az általános nagy tapssal fogadott beszéd után, egy másik ellenzéki szónok is a vezetőség ellen beszélt, hangoztatva, hogy rossz szemmel kezdik nézni azokat, akik a gyalupad mellől kerülnek a munkásmozgalom élére. Utána már a harmadik ellenzéki szónok, Madzsar József dr. lépett az emelvényre, élesen támadva a vezetőséget, hogy elvesztették hátuk mögül a tömegeket, jelszavaik után már nem megy többé a munkásság, amit bizonyított a legutóbbi debreceni és hódmezővásárhelyi választásokkal, ahol polgári ellenzékkel szemben elveszítették a küzdelmet. Különösen kifogásolta, hogy a parlamenti frakció állandóan tompítja a harc élességét. Kifogásolta Peyer magatartását összeférhetetlenségi ügyében és azzal vádolta a pártvezetőséget, hogy gúzsba köti a kritikát és megcenzúrázza a Népszava cikkeit. Mikor Garami felvetette a passzivitás gondolatát, az első ilyen irányú cikke még csak megjelenhetett a Népszavában, de a folytatását már a pártvezetőség letiltotta. (Nagy csend támad a bejelentésre, majd élénk ellentmondások hangzanak a képviselők részéről, de a nagy tömeg felzúg: Hát ilyen is lehetséges!!) Garami tiltakozott a cenzúra ellen, de a pártvezetőség nem engedett, sőt miikor kérték a pártvezetőségek címeit, hogy Garami indítványát elküldhessék mindenhová, ezeket a címeket sem adták ki. A párton belül tehát egyáltalában nincs meg a belső demokrácia. A pártvezetőség szimbóluma a hatalom felé kinyújtott kéz — fejezte be Madzsar, — pedig ennek meg kell változnia ökölbe szorított kézre. Holló Gábor debreceni kiküldött felszólalásában azt hangoztatta, hogy meg kell változtatni a pártmorált, mert a mostani elválasztja a vezéreket a tömegektől. Nagy baj az is, hogy még a képviselők zsebeiből is úgy kell kikotorászni a pártadót. Elítéli, hogy a párt ellenzékét, akik pedig csak a munkásság érdekében kívánnak új vezetőséget, mindig igyekeznek lehengerelni. Utána ugyancsak ellenzéki hangon beszélt a hódmezővásárhelyi kiküldött is, kijelentve, hogy a parlamenti csoport munkáját négy-öt ember is elvégezheti, mert hiszen egy éves eredménye a mellényzsebben elfér. Propper védekezik. Propper Sándor országgyűlési képviselő lépett ezután az emelvényre, visszautasítva a támadásokat, hangoztatva, „azt kívánom a reakciónak, hogy sok olyan jó fiú legyen, mint amilyennek mi voltunk“. Utána azonban újra egy ellenzéd, Kiss Jenő dr. emelkedett szólásra, kijelentve, hogy Propper éppen azok közé a vezetők közé tartozik, akik sohasem ismerik el hibáikat. (Közbekiáltások: Pápa! Csalhatatlan!) Mi csak azért kritizálunk, mert a munkásság keserve nem tükröződik vissza a parlamenti frakció működésében úgy, mint az a munkásság lelkében fa. A második nap. Szómegvonás, bizalomszavazás. Ma már kora reggel kilenc órakor meg-teltek a padsorok és főleg a szervezés módjairól folyt a vita. Egyik pártvezetőségi tag felhívta a kongresszus figyelmét, hogy óvatos hangon mondják el bírálatai, kár, hogy a szocializmus ellenségeinek alkalmat ne nyújtsanak támadásokra. Többen követelték, hogy a képviselők járják be az egész országot és úgy hirdessék eszméiket, ne csak a parlamenti tribünről. Gál István budapesti kongresszusi tag éles beszédben támadta újra a pártvezetőséget, úgy hogy végül is az elnöklő Kéthly Anna megvonta tőle a szót. A kiküldött felháborodva ment le az emelvényről, folyton kiáltozva: Itt nem lehet megmondani az igazat Pajor Rudolf párttitkár szóvá tette, hogy a hatóságok megtiltják a kulturestek tartását. Peyer Károly képviselő pedig a tegnapi támadásokra válaszolva, a következőket mondatta: — Azt kérdi Madzsar József, hogy én miért nem álltam ki egy hősi gesztussal a parlamenti Ítélőszék elé. Hát mikor szoktuk mi Ráday és Gömbös vélekedését meg- kérdezni? A pártprogramban egyébként sincs benne az öngyilkosság. Farkas István országgyűlési képviselő kijelenti, hogy nagy hiba itt marcangolni egymást. Épp ezért értelmetlennek tartja a benyújtott bizalmatlansági indítványt és kéri az elvetését. Utána Szakosíts Árpád ugyancsak védelmébe vette a pártvezetőséget és a Népszavát. (Közbekiáltások: Le a cenzúrával! ) Beszéde után az elnök a vitát bezárta és a zárószó jogán újra a bizalmatlansági indítvány benyújtója emelkedett szólásra, hangoztatva, hogy nem egyes személyek, hanem a szellem iránt bizalmatlan, amely a pártvezetőség tevékenységén végigvonul. Az elnök szavazásra tette fel a kérdést és ekkor a jelentést túlnyomó többséggel elfogadták. Az ellenzékkel csak tizen szavaztak. A délutáni ílés. A passzivitás kérdése. A kiküldöttek részéről előterjesztett indítványokról való szavazás ma délután történt meg. Ezeket mind elvetették, azzal együtt, melyben azt javasolták, hogy a szocialista képviselők felemelt fizetésük egy részéről mondjanak le pártcélokra. Elhatározták azonban, hogy Somogyi és Bacsó sírjára emléket állítanak. A késő délutáni órákban került a sor Propper Sándor beszédére, aki támadta a kormány demokráciaellenes magatartását, ismertette a választások eredményét és azt a kijelentést tette, hogy a titkos kerületek szavazataránya alapján a kormánypártok tulajdonképpen megbuktak és a mai kormány csupán bitorolja a kormányhatalmat. Nagy taps fogadta ezt a kijelentést, a jelenlevő rendőrfőtanácsos azonban az elnökhöz fordult és felkérte, hogy utasítsa a szónokot, hogy ilyen kifejezésektől tartózkodjék. A felháborodás zaja hullám- 7